Ideiglenes mérleg
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2012. máj. 03. csütörtök, 05:35
Előre lehetett látni, hogy bármi lesz is a brüsszeli tárgyalások eredménye, azt a magyar kormány, de főleg a kormányfő (meg a szóvivője és egyéb sameszei) győzelemnek fogja föltüntetni. Így is történt. A kormányfő kinyilatkoztatta (a szóvivő és néhány további papagáj pedig elismételte), hogy ő semmit nem engedett semmiből, és minden megy tovább, ahogyan eddig.
Ezt a taktikát egyszer már láthattuk. Amikor a médiatörvényt kellett néhány, eléggé lényeges ponton módosítani, úgy tüntették föl, mintha csupán jelentéktelen technikai részletekről lenne szó. És az ügy még mindig nem zárult le, változatlanul napirenden van, s alighanem lesz még néhány „technikai módosítás”. Általában a kormány és a kormánypárt hozzáállása az ilyen kérdésekhez az, hogy a törvényeknek és szabályoknak csak a betűjére figyel, a szellemével nem törődik. Lássunk akkor néhány brüsszeli tárgyalási témát betű szerint.
A legfontosabb lépés kétségtelenül a konvergenciaprogram ügyében történt: fogcsikorgatva ugyan, de vállalták a deficit csökkentését, éspedig nem egyszeri intézkedésekkel, hanem hosszú távú megszorítások árán. Amelyek szerintük természetesen nem megszorítások, noha pont olyanok, mintha azok lennének – ezzel azonban Brüsszelben a kutya nem törődik, a lényeg a konvergenciaprogram betartása. A megszorítások (az új adók) egyúttal az önmagában is fölháborító, külföldön pedig – a diszkrimináció miatt – még további fölháborodást keltett büntető különadók kivezetését is lehetővé teszik majd. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy az ún. tranzakciós adó pont annyira fog hasonlítani a hivatkozott külföldi mintákra, amint az a különadók esetében is történt.
A jegybank függetlenségének különleges figyelmet kapott kérdésében legföljebb azt értékelheti győzelemként a kormány, hogy el tudta kerülni a teljes vereséget. Annak fejében, hogy bizonyos dolgokat „jegelt”, elvileg megkezdődhetnek az IMF-tárgyalások, habár közben folytatni kell a konzultációt az Európai Központi Bankkal a harmadik alelnök és a monetáris tanács bővítése ügyében. A makacsul védelmezett fizetésnagyság és esküformula ügyében az előbbit a jegybankelnök fizetésmegszüntető lépése irrelevánssá tette, mivel csak a menet közbeni változtatás lett volna szabálytalan, az utóbbit pedig az EKB-tárgyalások fogják azzá tenni, mivel a magyar alkotmányra tett eskü soha nem lesz úgy értelmezhető, hogy a magyar bankelnök, aki az EKB embere is, szembemehessen a központi bankkal.
Voluntarism – flickr/now and then
A Velencei Bizottság öt pontját az igazságszolgáltatásról – ugyancsak menet közben – végre kell hajtani, miközben az Európai Bíróság elé kerül két kérdés: az adatvédelmi biztos és a bírók kényszernyugdíjazásának ügye. Ez utóbbi esetben a tisztességes eljárás nyilvánvalóan a vitatott rendszabály érvényesítésének fölfüggesztése lenne, de ahogyan mi a kormányt és a kormányfőt ismerjük, inkább pereskedik a végtelenségig, s a végén majd kártérítéseket fizet. Így mulat egy magyar úr – a magyar adófizető polgárok költségén.
Mert a mérleg, ha valamiben, hát egy dologban egyértelműen megvonható. A féléves huzavona az országnak euróban százmilliókban, forintban százmilliárdokban mérhető pénzügyi károkat okozott. Az a kár pedig, amit az ország nemzetközi tekintélyvesztesége jelent, sem euróban, sem forintban nem mérhető: ez ugyanis mérhetetlen.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
