A Gyurcsány-beszéd és néhány kérdés


– Normális dolog-e, hogy egy kormány minden alkalmat megragadjon a politikai ellenfele megsemmisítésére? És legyen bár aznap államelnök-bukás, csődveszély vagy adóinvázió, sajtópropagandistái reggeltől estig csak az ellenfelet jelöljék meg a legfőbb problémának?

– Egyáltalán nem normális dolog. Arról tanúskodik, hogy az ilyen kormányt és a sajtóját kizárólag a hatalmi rivalizálás érdekli, és hogy a társadalom valódi problémáit már a forma kedvéért sem képesek közérdekű témáknak tekinteni.

– Normális dolog-e azt állítani, hogy ha valakit megvádolnak, akkor nem a vádlónak kell bizonyítania a vád valódiságát, hanem a megvádoltnak kell az ártatlanságát?

– Ez milyen hülye kérdés! Utoljára a középkorban gondoltak ilyet normálisnak, de azt is inkább csak az inkvizíció körein belül.

– Jogos-e, hogy ha a kormány politikai ellenfelét – akár csak az aránytalanságaival feltűnő – támadás érte, teljes erejével védekezzen?

– Persze hogy jogos.

– Jogos-e, hogy ha átlátja vagy átlátni véli, milyen praktikákkal szervezik meg ellene a koncentrált támadást, akkor ezt közzé tegye?

– Nem pusztán jogos, szükséges is, hiszen az ilyen praktikák jellemzőek és modell értékűek.

– Szolgálja-e egy ilyen leleplezés az állampolgári tisztánlátást?

– Már hogyne szolgálná: az állampolgár ennek révén jobban beleláthat a politikai mechanizmusok általános és pillanatnyilag érvényes működéseibe, továbbá következtetéseket vonhat le belőle, a saját, állampolgári stratégiáit illetően.

– Jó alkalom-e május elsejének ünnepe arra, hogy a kormány politikai ellenfele ott leplezze le az ellene irányuló, koncentrált támadások praktikáit?

Már hogy lehetne erre jó alkalom?! Hát miért megy ki az ember május elsején az utcára, a munka ünnepnapján?!

– Én is ezt kérdezem! Tehát: azért megy-e az állampolgár május elsején a rendezvényekre, hogy azokon a kormány és ellenfelei személyes konfliktusáról hallgasson beszédeket?

– Dehogy is azért! Azért megy oda, hogy a saját és a hozzá hasonló helyzetben lévő emberek problémáiról és azok megoldási javaslatairól halljon.

– Okkal gondolhatja-e akkor a május elsejét komolyan vevő állampolgár, hogy itt az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, hogy mindegyik minden alkalmat csak a maga igazának érvényesítésére akar felhasználni és hogy mindegyiket csak a saját dolga érdekli – egy sem politikus?

– Naná, hogy okkal gondolhatja!

– Szolgálja-e tehát a személyes támadások praktikáinak bármily tanulságos leleplezése is az állampolgári tisztánlátást, május elseje alkalmából?

– Egy frászt szolgálhatja!

Akkor már csak egyetlen kérdésünk van: Van még itt értelme egyáltalán kérdéseket föltenni, bárkinek is?!

(Lévai Júlia)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!