rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 27.

Az Európa Tanács véleménye a médiaszabályozásról
Polyák Gábor, médiajogász


Bolgár György: - Azt írja a mai Népszabadság, méghozzá címoldalon, hogy megérkezett Magyarországra az Európa Tanács véleménye a magyar médiatörvényről, és elég átfogó változtatásokat javasol vagy kér, például azt, hogy a magyar Médiahatóság elnökét, a Médiatanács tagjait máshogyan nevezzék ki, jelöljék és válasszák meg, például ne kétharmados többséggel a Parlamentben, hanem akár többpárti jóváhagyással. Ez érvényes volna a médiatörvényre is. Aztán a közmédiában el kellene törölni az MTI kizárólagos hírkészítési jogát és így tovább és így tovább. Ön látta az Európa Tanács véleményét vagy csak a Népszabadságnak volt szerencséje hozzá?

Polyák Gábor: - Úgy tűnik, csak a Népszabadságnak volt szerencséje hozzá, nem volt a kezemben a jelentés, úgyhogy én is csak annyit tudok, amennyi a sajtóhírekből olvasható volt erről.

- Amennyit látott, olvasott, azzal egyet tud érteni?

- Teljes mértékben. Ez egy nagyon érdekes állásfoglalás azért is, mert ez idén már a második az Európa Tanács részéről.Márciusban kaptunk már egy előzetes véleményt, és ahhoz képest is megjelentek ebben nagyon komoly új elemek, tulajdonképpen ebből a négyből három olyan, amit még eddig gyakorlatilag egyetlen szervezet sem kifogásolt külföldről, inkább csak hazai kritikáknak volt tárgya. Visszatérő elem a Médiatanács függetlenségének megerősítése, ez minden dokumentumban, minden kritikában megjelent és most is megjelent.

- Mi az a néhány új elem, pontosan milyen formában képzelik ők ezt el, hogy hogyan lehetne a Médiatanács tagjainak függetlenségét biztosítani?

- Azt gondolom, hogy erre nem fognak receptet adni, tehát nem lesz iránymutatás, hogy ezt hogyan oldjuk meg. Annál a helyzetnél, hogy a Médiatanács összes tagját egyetlen párt delegálta, gyakorlatilag minden más megoldás sokszínűbb és elfogadhatóbb megoldást jelentene. Tehát nem várok én konkrét megoldást. Amit említett is, nagyon érdekes felvetés, hogy a médiaszabályozást ne kétharmadhoz kössük – és ilyen értelemben ez vonatkozhat a Médiatanács megválasztására is –, hanem többpárti elfogadáshoz. A magyar alkotmányos logikában eddig a kétharmad jelentette azt a biztonságot, amiben a pártok közötti konszenzust meg kellett teremteni, s amiről egyébként világosan kiderült, hogy ez addig igaz, ameddig egy párt vagy egy koalíció nem szerez kétharmados többséget. Tehát a kétharmad mint számarány nem elegendő garancia, valódi konszenzusos, jogállami megoldás akkor tud születni a médiaszabályozásban, ha az ellenzék véleményét is érdemben figyelembe veszik a jogszabály, illetve mondjuk a hatóság összeállításának elfogadásánál.

- Valóban ez tűnik a legújszerűbb és legmélyebb kritikai megjegyzésnek, bár én sem olvastam természetesen ezt a dokumentumot, ugyanis ez nemcsak a médiatörvényre vonatkozik, hanem erre az egész kétharmados vircsaftra. A Fidesz-kormány érvelése minden ügyben az, hogy minket megválasztottak ilyen többséggel, kétharmadunk van és mi élünk vele, ezzel a kétharmaddal pedig mindent meg lehet csinálni. Az európai demokraták pedig úgy gondolkodnak, ezek szerint az Európa Tanácsban is, hogy az ilyen, elvileg mindenre lehetőséget nyújtó többség sem szabad hogy elég legyen mindenre, mert az azt jelenti, hogy egyfajta többségnek totális uralma lesz, márpedig ezt el kell kerülni, például úgy, hogy több párt egyetértésével szavazzák meg azt a kétharmados törvényt. Ön is ilyen újdonságnak tartja ezt az érvelést?

- Az érvelés ebben a mostani helyzetben mindenképpen újdonság, másrészről, amikor a Médiatanács és a közszolgálati intézményrendszerek átalakulására sor került, akkor az Alkotmánybírósághoz fordultunk az Eötvös Károly Intézettel, és egy olyan javaslattal éltünk, hogy a kétharmad mint számszerű arány önmagában nem elegendő, tehát ez a gondolat nyilvánvalóan megfogalmazódott már a kritikákban.

- Na, akkor lehet, hogy Önöktől lopták!

- Azért ezt nem gondolnám.

- Azért ők biztos hogy itt Budapesten is különböző szakemberekkel tárgyaltak, mielőtt megfogalmazták volna ezt a dokumentumot, ugye?

- Így van.

- Tehát elképzelhető, de azért ennek szerintem a médiatörvényen túlmutató jelentősége is lehet.

- Igen. Egy dologra emlékeztetnék, hogy a korábbi médiatörvénynél, amikor a korábbi alkotmánymódosítás vagy új alkotmányozás, ami a szintén kétharmaddal rendelkező MSZP-SZDSZ-kormányzat idején zajlott, ott maga a kétharmados többség iktatta be az Alkotmányba azt a gátat, hogy nem kétharmaddal, hanem mondjuk négyötöddel kell elfogadni ezeket a szabályozásokat. Tehát már egyszer volt a magyar jogtörténetben, nem is olyan régen, megoldás arra, hogy ez a számszerű arány ténylegesen pártok közötti kompromisszumnak is legyen a garanciája.

- Aztán az új Fidesz-kormány ezt szépen kiiktatta a rendszerből 2010-ben.

- Igen, így van.

- Akkor visszatérve a médiatörvényhez, az, hogy itt az MTI kizárólagos közmédiára vonatkozó hírkészítési jogát is felvetik, engem meglep, mert ez ugyan szerintem is nagyon fontos és rettentő módon csorbítja például a közszolgálati média különböző szervezeteinek önállóságát, ez pedig veszélyes, a média szabadságát mindenképpen korlátozza, de nem gondoltam volna, hogy az Európa Tanács szakértői javaslata ilyen részletekkel is foglalkozik.

- Itt megint az lehet egyébként a dologban, hogy van némi információjuk a hazai tájékoztatási gyakorlatról, abból pedig világossá válik, hogy ez az MTI-dominancia ráadásul nem is csak a közszolgálati médiában, hanem a teljes médiarendszerben megjelenik, és azáltal, hogy az MTI átvette a kizárólagos lehetőséget a közszolgálati hírgyártásra – ráadásul a piacon pedig ingyen engedi hozzáférni a többi szereplőt a hírekhez –, gyakorlatilag a nagy médiumokban teljes egészében vagy legalábbis nagyon nagy mértékben kiiktatja a sokszínűség lehetőségét. Sem a közszolgálaton belül nincs többféle hírszerkesztési, hírelőállítási lehetőség, sem a piacon nincs rá igény, hiszen ami ingyen beszerezhető, ahhoz nem érdemes alternatív megoldását keresni, tehát a következmény lehet érdekes az Európa Tanács számára, nem önmagában az integráció ténye, hanem az, hogy ez ténylegesen rombolja a tájékoztatás, a hírhez való hozzáférés sokszínűségét.

- Nem tudom, hogy benne van-e az Európa Tanács jelentésben, de számomra az sem tűnik kevésbé fontosnak, hogy ezzel a bizonyos MTVA, tehát a Műsorszolgáltatást Támogató és Vagyonkezelő Alap – egészen abszurd neve van – létrehozásával ide sorolták be gyakorlatilag a Magyar Televízió, Duna Televízió, Magyar Rádió összes munkatársát és csak egy egészen felső irányító szervet tartottak meg minden intézményben. Ezt az MTVA-t pedig gyakorlatilag a Médiahatóság irányítja, ő nevezi ki oda a vezetőt, lényegében a médiát kontrolláló, felügyelő hatóság tartja kezében az egész közmédiát kiszolgáló munkatársi gárdát. Ilyen totális összefonódás szerintem a világon nincs! Ez Ön szerint is beleütközik a normális, szabad média fogalmába?

- És a helyzet ennél is kacifántosabb, merthogy az MTVA fölött még csak nem is a teljes Médiatanács – bár egyébként gyakorlatilag mindegy, mert ők minden esetben kizárólag egyhangú döntéseket tudnak hozni –, hanem valójában kizárólag az elnök, a Médiatanács elnöke rendelkezik kinevezési és visszahívási jogkörrel.

- Tehát ha véletlenül a Médiatanács ellentmondana az elnöknek, akkor se számítana, mert az elnökhöz tartoznak?

- Az MTVA vezetése tekintetében nem számítana, az MTVA vezetőit kizárólagosan a Médiatanács elnöke nevezi ki és hívja vissza, bármikor, tehát ez egy nagyon-nagyon közvetlen, látható és a normális működést akadályozó függési viszony, és akkor ehhez tegyük hozzá, hogy ezt az elnököt pedig a miniszterelnök maga jelölte, és gyakorlatilag a jelen helyzetben mindenféle akadály nélkül vitte keresztül az Országgyűlésen. A normális napi működés szempontjából tarthatatlan helyzet, ami az MTVA-val létrejött, és a média sokszínűsége és szabadsága szempontjából is az. Lényegében a közszolgálatiság alapvető ismérveire nem lehet ráismerni ebben a nagyon kusza rendszerben, amiben maguk a munkatársak sem igazodnak el. A felelősségi viszonyok nincsenek tisztázva, minden felelősség gyakorlatilag elkenődik azáltal, hogy annyi irányítási szint van, hogy nem lehet tudni, miben és kinek kéne döntést hoznia, és végül a rendszer tetején meg ott áll egy nyilvánvalóan a kormánypártokhoz nagyon közel álló személy, aki gyakorlatilag saját kezével irányítja az egész rendszert.

- És aki ráadásul elmozdíthatatlan praktikusan, mert kilenc évre van megválasztva, és ha utána kétharmaddal nem sikerül helyette másikat választani, akkor marad is a helyén. Van még egy érdekes megállapítása a Népszabadság olvasatának, mert – mondom – az eredetit nem láttuk. Az, hogy javasolják a rádiós és televíziós frekvenciák pályázati kiírásának előzetes megtámadási lehetőségét bíróságon vagyis hogy ne csak utólag lehessen egy pályázati döntést a bíróság előtt kifogásolni, hanem már a kiírást is lehessen. Példának fel is hozza a Népszabadság a Klubrádiót, amit gyakorlatilag egy zenei rádió profiljára írtak ki. Lehet, hogy ha – bár biztosra nem lehet menni – alkalmunk lett volna nemcsak egy közmeghallgatáson, de a bíróságon is előadni, hogy ez egy beszélő rádió, ami növelte a népszerűségét, amire láthatóan szükség van a piacon, olyan helyzetbe kerül a pályázati kiírás következtében, hogy egy más típusú rádiónak eleve előnye van vele szemben, akkor már a bíróság is úgy ítéli meg, hogy ez nem tisztességes piaci verseny, és már el lehetne utasítani a kiírás pillanatában is. Ennek is van köze a médiaszabadsághoz vagy ez egy túlságosan aprólékos vagy akár a mi helyzetünkre kiélezett kritika?

- Egyiket se mondanám. Ez egy nagyon fontos kérdése a médiaszabadságnak. A piacra való belépés, a frekvenciák elosztása még akkor is, ha kizárólag a helyi rádiókat érinti ez a kérdés, mert azért itt vannak nagyon komoly szereplők is, az InfoRádió helyzete is jelenthet e pillanatban bizonytalan helyzetet.

- Az is totálisan abszurd, hogy egy hírrádió helyére a frekvenciát úgy hirdetik meg, hogy egy zenei rádiónak legyen előnye. Hát ez elképesztő!

- A szerencsénk az, hogy a Médiatanács olyan látványos és durva magatartásokat tanúsít a véleményszabadsággal, sajtószabadsággal szemben, amik még kívülről is jól láthatók. Ezért mondjuk az Európa Tanács – amely jelen pillanatban, azt gondolom, politikailag van olyan helyzetben, hogy a maga akaratát akkor is keresztülvigye a kormányon, ha jogilag egyébként erre semmilyen lehetősége nincs – számára is láthatóak bizonyos súlyos problémák a médiarendszerünk és a médiaszavazás működésével kapcsolatban. Egyébként viszont maga az ötlet, maga a javaslat problémás abból a szempontból, hogy egy bíró nagyon nehezen tud felülvizsgálni egy olyan döntést, hogy vajon a médiahatóság miért pont olyan szempontokat határoz meg egy pályázati felhívásnál főleg most, amikor ha megnézünk egy pályázati felhívást, abban semmiféle piaci elemzés nincs, semmiféle komoly indoklás azzal kapcsolatban nincs, hogy az adott frekvencia miért pont zenei rádióként van meghirdetve. Tehát ennek csak akkor lehet értelme, ha nagyon szigorúan elvárjuk a Médiahatóságtól, hogy egy alapos elemzésnek vesse alá azt a piacot, amelyen pályáztat, és akkor ebből az elemzésből kikövetkeztethető, hogy a zenei rádió indokolt vagy nem indokolt. Ezt egy bíróság nagyon nehezen tudja felülbírálni, és azt is hozzá kell tenni, hogy nyilvánvalóan a konkrét esetek fényében merült fel ez az ötlet, mert nincs arra példa igazándiból a világon, hogy egy ilyen beavatkozásra a pályázati eljárás közben bírósági úton sor kerüljön, tehát ezt nagyon okosan és óvatosan kell csinálni ahhoz, hogy ne másképpen süljön el, mint ahogy az Európa Tanács ezt gondolta.

- Ha összeadjuk az Alkotmánybíróság határozatát a médiatörvényről és ezt az általunk még nem látott, de néhány elemében már ismert Európa Tanácsi véleményt, akkor ezek nyomán létrejöhet egy olyan új médiatörvény, ami – ha megfogadják a tanácsokat – egyrészt jobb lesz, másrészt azonban szinte a-tól z-ig újra kell írni?

- Úgy tűnik, hogy nem nagyon kerülhető meg az, hogy itt teljes újraírásra kerüljön sor. Azt gondolom, hogy az alkotmánybírósági döntésben foglaltak önmagukban is egy nagyon komoly változást fognak hozni, elsősorban a nyomtatott sajtó és az online sajtótermékek szabályozásával kapcsolatban, és úgy tűnik, hogy az Európa Tanács tudatosan olyan pontokat hozott ki a végső jelentésében, amelyek az alkotmánybírósági döntést messze meghaladják. Az alkotmánybírósági döntésben semmilyen módon meg nem jelenő pontokról van szó, amelyek pedig további, politikailag igen érzékeny területekhez nyúlnak hozzá. A legizgalmasabb kérdés az az, hogy mi fog történni a Médiatanáccsal. Úgy néz ki, hogy nem lehet megúszni a Médiatanács teljes átalakítását, ami a legkomolyabb érvágás ebben a szisztémában, hiszen ott óriási hatalom összpontosul jelen pillanatban.

- Erre csak annyit hadd mondjak, amit ma hallottam Orbán Viktortól a közrádióban, hogy a magyar kormány nem változtat a céljain, nem von vissza semmit, nem függeszt fel semmit és nem változtat semmit, de hát ez maradjunk közöttünk.

- Volt már ilyen, hogy ő ilyeneket mondott!



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!