rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 27.

A magyarországi hitelezésről, a tranzakció adóról, az OTP elleni bírósági ítéletről
Felcsuti Péter, a Bankszövetség egykori elnöke


Bolgár György: - Nyomják Krahácsot – ez volt az a régi népszerű kabaréjelenet. Nyomják Krahácsot, nyomják a bankokat, nyomják a bankrendszert, vajon meddig lehet nyomni? Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója éppen ma mondta, hogy ez nagyon kockázatos, amit tranzakciós adó címén akarnak bevezetni, és nagyon súlyos következményekkel fog járni. A gazdaság le fog lassulni, a bankok és részben persze az ügyfelek fogják megfizetni azt, hogy a kormány ilyen áron akarja tartani a költségvetési hiányt. Ez az egyik dolog. Olvasom a Magyar Nemzeti Bank egyik friss jelentését, amely szerint egy év alatt tizenkétmilliárd eurónyi összeget vontak ki Magyarországról az anyabankok, és ez azzal járhat, hogy összeomolhat a hitelpiac. Ez a második nyomás, és van itt egy harmadik, egy jogi oldalról érkező, hogy az OTP pert vesztett egy magánszemély ellen devizahiteles elszámolás ügyben, mert a jogerős bírói ítélet szerint a banknak nem lett volna szabad vételi, illetve eladási árfolyamon adni és hitelt adni az adósnak, illetve törlesztetni vele az adósságát! Azt mondják, hogy akár ismét több százmilliárdos veszteséget okozhat a bankrendszernek, ha végigsöpör ennek az ítéletnek a hatása az összes adóson. Szóval örül, hogy már kinn van a bankszférából, és kommentálhatja ezt?

Felcsuti Péter: - Azt gondolom, hogy egy gonddal kevesebb, tehát nyilván, ha az ember aktív lenne, akkor most főhetne a feje, azért is, hogyan oldja meg ezeket a problémákat, meg azért is, hogyan magyarázza el a tulajdonosainak, hogy azért Magyarország mégis egy olyan hely, ahol talán egyszer érdemes lesz üzletelni.

- Mindjárt a konkrétumokra térve, ez a „talán egyszer” az Ön reális becslése szerint mennyi idő alatt következhet be?

- Azt gondolom, hogy itt most jó sok évről beszélünk, tehát én nem vagyok optimista. Általában a gazdaság állapota és ezen belül a bankszektor lehetőségeit illetően azt gondolom, hogy akár öt év vagy annál több is kellhet, hogy a dolgok normálisra forduljanak.

- Kezdjük akkor ezzel a tizenkét milliárd eurónyi forráskivonással. Különböző magyar közgazdászok, gazdasággal foglalkozó közszereplők folyamatosan terjesztik azt a hírt, hogy a külföldi tulajdonosok természetesen talicskával vagy tehervonattal viszik ki a profitjukat, és teljesen kiéheztetik az itteni bankjaikat, természetesen így akar térdre kényszeríteni bennünket a Nyugat. Mi ez a tizenkét milliárdos forráskivonás, mit jelent ez?

- A Magyarországon működő külföldi bankoknak kétféle módon van forrása, vagy akár háromféle módon. Az egyik ugye a tőkéje, a másik azok a betétek, amelyeket belföldön gyűjtenek, és a harmadik azok a források, azok a hitelek, amelyeket külföldről, jellemzően az anyabankjuktól kapnak. Ezek a hitelek az anyabank döntése szerint megújíthatók vagy visszavonhatók, és az anyabankok most úgy döntöttek, hogy visszavonják. Azért vonják vissza, mert csökkenteni akarják a hitelezési aktivitásukat Magyarországon, és ha egyszer csökkentik, akkor arra szólítják föl a helyi bankjaikat, a leánybankjaikat, hogy elsősorban belföldön gyűjtsenek forrásokat, mindenesetre a külföldi forrásokat ők visszavonják.

- Mert itt nincs értelme, ugye?

- Hangsúlyoznám, hogy ez se nem nyereség, se nem tőke, ez hitel, amit az anyabankok befektettek, az elmúlt évben hoztak.

- Több mint egymilliárdnyi tőkét.

- Így van. Kénytelenek voltak föltőkésíteni a bankjaikat, hiszen ezek a bankok súlyos veszteségeket szenvedtek, elsősorban a végtörlesztés, de általában a magyar gazdaság válságos állapota miatt. A hitel-portfóliója is több banknak megromlott, de azért a végtörlesztés tette fel az i-re a pontot. Szóval természetesen föltőkésítették a bankjaikat, de egy dolog föltőkésíteni a bankot, és egy másik dolog megengedni neki, hogy növelje a hitelezési aktivitását. Ugye ezt az anyabankok most nem engedik meg, mert ahhoz forrás kell.

- Forrás kell, de a helyzet egyrészt kiszámíthatatlan, hogy éppen mi jut eszébe a kormánynak, hogyan vonjon még el különböző pénzeket a bankoktól, másrészt olyan az általános gazdasági környezet, hogy csak nagy kockázatok árán lehet hiteleket nyújtani. Akkor miért növeljék a bankok a veszteségeiket, inkább elviszik a forrást, ugye?

- Igen, szóval, ha egészen korrektek akarunk lenni, akkor ez az úgynevezett leépítés, tehát az, hogy a bankok a mérlegfőösszegüket leépítik, magyarán visszafizetik a betéteket és nem hiteleznek, ez nem magyar jelenség, hanem ez egy összeurópai jelenség. Azok a bankok, amelyek Magyarországon is, de egyébként Európa sok más országában aktívak, általában folytatják ezt a bizonyos leépítési tevékenységet. Ez most egész Európában zajlik, ez nem jó az európai gazdaságoknak. Az már egy más kérdés, hogy amikor el kell dönteniük, hogy hol építsenek le inkább, akkor Kelet-Európát választják, és nyilván nem a saját országaikat, és Kelet-Európán belül is elsősorban Magyarországot. Tehát Magyarország most a sor végén van a tekintetben, hogy egy egyébként is fájdalmas leépítési folyamat a legjobban éppen minket érint.

- Tehát ahelyett, hogy megpróbálnánk kedvezőbb feltételeket teremteni a banki befektetéseknek, a lehető legrosszabbakat teremtjük.

- Így van. Ma már ezek a nyugati bankok Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban is óvatosan hiteleznek, és nagyon kismértékben, de bővítik az aktivitásukat. Magyarországon – mint Ön is mondta, illetve a Nemzeti Bank stabilitási jelentése megállapította – nagyon jelentős mértékben leépítenek.

- Akkor nézzük ezt a tervezett banki tranzakciós adót, ami ellen meglehetősen feltűnő módon a legnagyobb magyar bank vezetője, Csányi Sándor nyilatkozott meg. Valóban ennyi rossz következménye lehet ennek?

- Minden adóról tudva levő – ez egy közgazdasági alaptétel –, hogy minden adó recessziós hatású, tehát minél több adót fizetnek a gazdaság szereplői, annál kisebb a gazdasági aktivitás. Ebben az értelemben ez a bizonyos tranzakciós adó is természetesen recessziós hatású, hogy mennyire, azt nyilván most mindenki csak becsülni tudja, hiszen arról szó sincs, hogy ezt csak a lakosság fizetné, ezt a vállalatok is fizetni fogják. És valahol el tudom képzelni, hogy a vállalatok alkalmasint többet fognak fizetni, mint a lakosság, ergo ez az ő költségeiket meg fogja növelni, és ha megnöveli a költségeiket, az nyilván ez az ő eredményességüket befolyásolja, szóval ilyen értelemben véve az nem kérdés, hogy ez a gazdaság növekedési kilátásaira nézve kedvezőtlen.

- És ha a gazdaság megint stagnálni fog...

-… A gazdaság stagnálni fog. Látjuk, hogy maga a Széll Kálmán Terv is azzal számol, hogy a következő három évben lényegében a gazdaság stagnálni fog, mert azért vegyük észre, hogy az egy százalék meg a 0,6 meg az 1,2 olyan kerekítési tévedések, amik lényegében stagnálást jelentenek.

- És ha stagnálás van, akkor érdemi adósságcsökkentést sem lehet elérni, ez is nyilvánvaló!

- Egész pontosan el lehet érni adósságcsökkentést, úgy, hogy visszavesznek a lakosságtól. Tehát hogy egyszerűen csak visszaszorítják a lakossági életszínvonalat.

- Ez az, amit állítólag el akarnak kerülni, de látjuk, hogy ezek a megszorítások a lakosságra is érvényesek.

- Azt gondolom, hogy a kommunikáció eléggé mulatságos. Értem én a kormány szándékait, de valójában azt látni kell, hogy a lakosság fizeti ezt a cechet. Ha a vállalatok fizetik ezt a cechet, áthárítják a lakosságra, szóval, hogy ennek összességében recessziós hatásai vannak, az nem lehet kétséges.

- Nézzük akkor ezt a devizaadós ítéletet, ami jogerős ítélet ugyan, de az OTP a Kúriához szeretne fordulni felülvizsgálattal.

- Igaza is van, azt kell mondanom.

- Ugye a bíróság érvelése – ha jól látom a hírekből – az volt az ítéletben, hogy nem lett volna szabad kétféle árfolyamot alkalmazni a deviza átváltásában, egy vételit és egy eladásit, márpedig tudjuk, hogy létezik kétféle árfolyam.

- Az elsőfokú meg a másodfokú bírósági ítéletek is jellemzően – nem tudom, megfigyelte-e – mindig a szegedi bíróságokhoz köthetők. Én azt gondolom, hogy nagyon alapvető kérdésekben tudatlan az elsőfokú és másodfokú bíróság is, a tekintetben, hogy hogyan működnek a bankok, illetve hogyan működnek a banki átváltások. Tehát szerintem ez szimpla tudatlanság. Azt hiszem, Önnel is beszélgettünk egyszer arról, hogy van ez a mítosz, hogy tulajdonképpen ezek forinthitelek, csak svájci frankba vannak nyilvántartva, és én minden alkalommal azt mondtam, hogy nem, ez egy tévedés, ezek nem forinthitelek, ezek svájci frank hitelek, amit az ügyfelek forintban törlesztenek, és ahhoz, hogy tudják törleszteni a svájci frank hitelüket forintban, meg kell venniük a svájci frankot. Ha megveszik a svájci frankot, azt el kell adni valakinek, ez így logikailag és a bankok üzletszabályzata szerint az eladási árfolyamon történik. Az egy más kérdés, hogy nem tudom, elkerülte-e a figyelmét, de körülbelül két évvel ezelőtt a felügyelet megtiltotta a bankoknak a vételi és eladási árfolyamok használatát a devizahitelek kapcsán. A saját középárfolyamaikat kell alkalmazni.

- Ezzel akarta könnyíteni az adósok helyzetét.

- Ez egy fogyasztóvédelmi aktus volt, tehát úgy van, ahogy mondja, valójában az, az ügyfelek helyzetén akart könnyíteni, és nem arról szólt ez a történet, hogy jogtalan lett volna a vételi és eladási árfolyamok használata.

- Valamilyen, talán a maiaknál finomabb módon megpróbált valamelyest enyhíteni ezeken a terheken.

- Én azt is nagyon helytelenítettem, mert az is torzít, az is valójában arról szól, hogy a felügyelet beleavatkozott a bankok és az ügyfelek közötti magánjogi szerződésekbe, és azért lássuk be, hogy ez egy piacgazdaságban minimum nem szokásos. Mindenesetre tény, hogy a felügyelet nem azt mondta, hogy jogtalan a vételi és eladási árfolyamok használata, csak előírta a bankoknak a középárfolyamot, hogy ettől az ügyfeleknek könnyebb legyen.

- Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez az ítélet mégis érvényben marad a Legfelsőbb Bíróságon, vagyis a Kúrián is, és feltéve, bár nehezen elképzelve, hogy ezek után több százezer devizaadós indít egyenként pert…

- Ilyenkor az ügyvédek ennél rafináltabbak, ilyenkor ez a csoportos módszer jön, mert az ügyfelek bizony elég sokan benne lennének.

- …mibe kerülne ez a bankrendszernek?

- Nem sokba. Én azt gondolom, hogy nagyon túl van dimenzionálva ez a több százmilliárd forint, valójában az ügyfelek a hiteleik legnagyobb részét még nem törlesztették, tehát valójában ezek a hitelek kint vannak. Ezek harminc-harmincöt éves hitelek, ennek egy töredékét törlesztették az ügyfelek, jó pár milliárdba egészen biztosan belekerülne, de nem olyan összegekbe, ami mondjuk a bankrendszer működőképességét veszélyeztetné.

- Akkor legalább ez az egy, ami nem annyira nyomja Krahácsot, már csak azért sem, mert nem biztos, hogy a Kúria így fog dönteni.

- Én abban reménykedem, hogy azért Magyarországon is elég sok olyan ítélet, döntés, kormányzati aktus, satöbbi született, amik nagyfokú tudatlanságról árulkodnak a tekintetben, hogyan működik a piacgazdaság. Elég nagy baj lenne, ha ezt most még egy legfelsőbb bírósági hatóság is megerősítené.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!