Plágium, plágium, plágium
- Részletek
- Fazekas Csaba
- 2012. máj. 01. kedd, 05:25
Gyurcsány Ferencnek abban kétségtelenül igaza van (facebook-bejegyzésében), hogy azok a támadások, amelyeket ő kapott az elmúlt tíz évben, egyedülállónak tekinthetők, mind nagyságrendjüket, mind pedig stílusukat tekintve. Ha sokszor nehezen is, de úgy tűnik, eddig állta a sarat, ami legalább olyan példátlan, mint az a sokszínűség, amellyel idáig a jobboldal igyekezett lejáratni, akár hatalmon volt, akár oda készült, akár kiesett belőle. Vádolták cégei, pénzügyei, családi kapcsolatai miatt, 2006 ősze óta a jobboldal első számú közellenséget faragott belőle, magas rangú Fidesz-funkcionáriusok kapták pártfeladatul „leamortizálását”, s aligha volt olyan pillanat, amikor ne szitkok özönével árasztották volna el. Tönkretételét el akarták érni sajtókampánnyal és jogi eszközökkel egyaránt, eleddig sikertelenül. Bár csak egy, a frakcióalapítási jogtól is példátlan hatalmi arroganciával megfosztott új, kicsi és ellenzéki párt elnöke, a Fidesz soha nem fogja elfelejteni neki, hogy 2006-ban Orbán Viktorral szemben tudott választást nyerni, és addig fogják főgonoszként tematizálni a személyét, amíg csak tudják.
Gyurcsány karrierje mindazonáltal most tényleg fordulóponthoz érkezett, meggyőződésem szerint fontosabb ponthoz, mint az őszödi beszéd kiszivárgásakor. Mert ugyan azóta is a fejéhez lehet vágni, hogy elismerte: hazugsággal nyert választásokat, ám van másik serpenyő, amelybe azt lehet tenni: kinyilvánította, hogy nem akarja tovább így csinálni. Az őszödi beszéd szerencsétlen és súlyos következményekkel járó, ám magyarázható tette volt az egykori miniszterelnöknek, aki 2010 óta, ha apránként is, de napról napra képes volt valamit visszanyerni szavahihetőségéből, meggyőzni a közvéleményt demokratikus elkötelezettségéről, s 2012 tavaszára minden esélye meglett arra, hogy az Orbán-rendszer épülésének tükrében egyre valódibban, vállalhatóbban rajzolódjanak ki kormányzásának eredményei. (Ha más nem, a demokratikus intézményrendszerhez való ragaszkodás.)
Egykori, ma plágiumgyanúba kevert szakdolgozatának azonban más a tétje. Majdhogynem dupla vagy semmi. Egyszerű képlet, ugyanis két eset van: 1. Ha a (finoman szólva) Fidesz-közeli újságírók nem tudnak több bizonyítékot felhozni ellene, Gyurcsány megúszhatja, erkölcsi sikerként mutathatja fel alaptalan megvádolását. Mert bár meggyőzőnek (vagy legalábbis jól kommunikálhatónak) tűnnek a szakdolgozata ellen eddig felhozott bizonyítékok, egy plágium-ügyben a perdöntő mégiscsak a két szakdolgozat szövegének összevetése. Ha ezek nincsenek a Hír Tv-sek vagy elvbarátaik birtokában, és már valóban nem is beszerezhetők, akkor legfeljebb elnyúló sárdagasztás lesz az ügyből, de a hőn áhított orbáni célt, Gyurcsány közéletből való kiiktatását így nem érhetik el. (Ne zárjuk ki ugyanis, hogy a kormánypárti médiamunkások is éltek a fokozatosság eszközével, s újabb, jelentősebb nagyságrendű bizonyítékokkal, akár a birtokukban lévő dolgozatok példányaival állnak majd elő. A Hír Tv pedig korábban adott arra alapot, hogy azt feltételezzük, az indokoltnál nagyobb körítéssel „oknyomoznak” baloldali politikusok viselt dolgai ügyében…) 2. Ha viszont bebizonyosodik a plágium, Gyurcsánynak távoznia kell. Nem azért, mert Schmitt Pállal is ez történt, ettől tekintsünk is el. Hanem azért, mert az egykor hamissággal szerzett felsőoktatási diploma (fokozat) bármely politikus esetében jelentse a hosszú időre történő háttérbe szorulást, visszalépést vagy akár karrier-törést is. Ez elvi kérdés, Schmitt ügyében maga Gyurcsány is így nyilatkozott.
S hogy miért dupla a tét? Legalábbis sokkal nagyobb a plágium-ügy jelentősége, kiszámítható következményeinek súlya a mostani ellenzék számára, mint amilyen mindez Schmitt esetében volt. A leköszönt köztársasági elnök súlytalan, pótolható figura volt a jobboldal számára, botránya és távozása pedig kisebb mértékben befolyásolta a honi fideszes (elkötelezett hívő) szimpatizánsokat szavazási hajlandóságukban. Gyurcsány kiiktatása azonban nemcsak a Demokratikus Koalíció idő előtti szétesésével, hanem a demokratikus alapon álló ellenzéki pártok további átrendeződésével, későbbi ütőképes összefogásuk megroggyanásával, a liberális szimpátiájú szavazók további elbizonytalanodásával járna együtt. Ily módon a DK által már kiharcolt, parlamentbe jutással kecsegtető támogatottság is elveszne vagy másokhoz szivárogna át. Az ellenzék már most akkora pofont kaphatna, hogy 2014-ig csengene bele a füle. De talán a legfontosabb és legsúlyosabb következmény az lenne, hogy Gyurcsány nem kaphatna újabb esélyt, hogy demokratikus elkötelezettségéről meggyőzze a közvéleményt. Márpedig a Fidesz leváltásának esélyéhez szükség lenne arra, hogy az „elmúlt nyolc év” valódi eseményeit és eredményeit a választók reálisan össze tudják vetni mostani tapasztalataikkal, a nem kis részben Gyurcsány-gyűlöletre alapozott orbáni kommunikáció pedig minél kevesebbet befolyásolja őket e tekintetben.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
