rss      tw      fb
Keres

Guardian: Óvakodjunk a diktátorok ajándékait hozó PR-osoktól




A The Guardian című brit lapban jelent meg Nick Cohen írása: Magyarországtól Kazahsztánig és Putyin Oroszországáig a despoták a briteket tekintik az úgynevezett spin fekete mágiája mestereinek. Részletek.


„A riasztóan jobboldali magyar kormány sajtósai múlt héten jártak Londonban. Azok, akikkel találkoztak, nem tudták eldönteni, hogy dühödten megugassák vagy nevetségessé tegyék őket. A Project Associates nevű PR-cég azt akarta, hogy az újságírók, a kormány és a jótékonysági szervezetek hallgassanak meg egy bizonyos Balog Zoltánt, aki a jó hangzású társadalmi felzárkóztatási miniszteri címet viseli. Azt mondták, azt akarja elmondani a világnak, hogyan tervezi Magyarország a romái számára bővíteni ’az egészségügyi ellátást és az önkormányzati kezdeményezéseket’, és hogyan akar nekik ’politikai képviseletet’ biztosítani.

Az internet korában a spin haszontalannak, sőt, nevetségesnek tűnik. Bárki, aki tudni akarja, kiderítheti, hogy Magyarországon a jobboldal újjáéledése az 1930-as és 1940-es évek fasiszta mozgalmainak gyűlöleteit élesztette újjá. Nem mondom, hogy Orbán Viktor kormánya egy modern Vasgárda. De semmi kétségem nincs afelől sem, hogy amikor a történészek majd arról írnak, hogyan engedte szabadjára a pénzügyi válság az európai szélsőségesség előítéleteit, akkor Magyarországgal fogják kezdeni, és leírják, hogyan tért vissza az antiszemitizmus, a sajtószabadság elleni támadás és mindenekelőtt a romák üldözése úgy, mintha mi sem változott volna, és mintha senki semmit sem tanult volna.

Az elért eredmény világos. Szélsőjobboldali csoportok kiűzték otthonaikból a romákat, és alkalomadtán meggyilkoltak néhányat.

De Balog úr talán nem ilyen bolond. Nagy-Britanniában a pénzügyi szolgáltatások mellett a PR-csalás a kevés növekedő ágazatok egyike. (Mondjanak a hanyatlásról, amit akarnak. Továbbra is világelsők vagyunk a pénz és az információ manipulálásában.) A magyar kormány nem áll egyedül azzal, hogy úgy hiszi, használni tudja arculata fényezéséhez a brit tehetséget. Putyin Oroszországa és a kazah diktatúra a Tony Blair volt brit miniszterelnök egykori tanácsadója, Tim Allan által alapított Portland Communications szolgálatait vette igénybe.”

„A kazah rezsim körüli egyetlen rejtély az, hogy miért kellett szerződtetnie a Portlandot. És ha már itt tartunk, miért csatlakozik a fehérorosz és az azerbajdzsáni diktatúra Oroszországhoz, Kazahsztánhoz és Magyarországhoz abban, hogy pénzt pazarol a nyugati arculatcsinálókra?

A válasz ellentmond annak nézetnek, hogy a világháló garantálja az elszámoltathatóságot. Nemcsak az utópisztikus stréberek hisznek ebben. Gordon Brown és Hillary Clinton két nyers és szívós ember, aki elvesztette az utolsó maradványát is annak az idealizmusnak, amellyel talán rendelkezett, mielőtt a Microsoft kidolgozta, majd többször kifejtette, hogy a diktatúra alkalmatlan lesz a versenyre egy olyan világban, ahol a gazdasági siker az információ szabad áramlásától függ.

Szerkesztőségekben ülve, ahol szinte látom, amint a pénz kifolyik az ablakon, nem tűnik valami vidámnak az általuk előrevetített jövő. Ahogyan a világháború szétveri a média üzleti tereit, a Magyarországhoz, Oroszországhoz vagy Kazahsztánhoz hasonló országokról szóló külföldi tudósításokhoz egyre nehezebb anyagi fedezetet találni.

A kormányok és gazdasági társaságok olyan médiavilágot élveznek, amelyet egyre inkább a fegyverek egyenlőtlensége határoz meg, ahelyett, hogy az átláthatóság új korában élnének. A PR-Tanácsadók Szövetsége azt mondta nekem, hogy becslése szerint Nagy-Britanniában mintegy 60 ezer szóvivő van. A Newspaper Society szerint az országban mintegy 40 ezer újságíró tevékenykedik, de ’ebben a számban olyan emberek is vannak, akiket senki nem nevezne újságírónak’. Ennél jóval csekélyebb azoknak a száma, akik tehetnek azért, hogy a hatalom elszámoljon.”

„A kényelmetlen tény tény marad: a PR-esek növekvő létszámú serege ad anyagot az újságírók csökkenő létszámú csapatának, amelynek tagjai mindent elkövetnek, hogy megtöltsék az üres felületeket bármivel, ami a postaládájukba kerül.

A panglossi bölcsesség azt mondja, hogy a világháló az információ új forrásaihoz való hozzáférést nyitja meg, és hogy a blogok, a tweeterek és az online naplók foglalják majd el a régi szerkesztőségek helyét. De a tűszúrások, amelyeket a kicsiny honlapok tudnak okozni célpontjaiknak, meg sem közelíti azokat a kemény ütéseket, amelyeket a 20. századi tömegmédia tudott bevinni. Természetesen egy oligarcha vagy egy diktatórikus rezsim azt részesíti előnyben, ha semmilyen bírálat nem jelenik meg sehol. De nyugodtan alhat, ha a bírálat megbújik a világháló gyanús sarkaiban, és nem kerül be a fő áramlatba. Az egy állam vagy egy oligarcha pénzével folytatott PR arra való, hogy biztonsági kordont tartson fenn.

’A PR-cégek sokkal jobban igyekeznek védeni klienseiket, mint a diplomaták, akik korábban vitték országaik ügyeit. A diplomatáknak nem kell aggódni, ha megbukik a rezsim. Nagy valószínűséggel megmarad a munkahelyük. De a PR-cégek tudják, hogy amennyiben nem teljesítenek, elveszítik a szerződéseket’ – mondta Michael Harris, az Index on Censorship szervezet munkatársa.

Nagy-Britannában megkönnyítették a PR-esek dolgát, mert nincs olyan jogszabály, mint az amerikai Foreign Agents Registration Act, amely kötelezi a kormányokat, hogy feltárják azoknak a propagandistáknak a nevét, akiket alkalmaznak, és azt is, hogy mennyit fizetnek nekik. A propagandában, mint annyi minden másban, a pénz számít.”

„A közönségnek ki kell fejlesztenie egy kétkedő intelligenciát ahhoz, hogy kezelni tudja a komoly hírek hanyatlását. Én a következő szabályt állítottam fel: ha azt látom, hogy egy kommentátor vagy politikus egy diktatúrát, egy befolyásos pénzembert vagy egy gazdasági társaságot dicsér, a leghelyesebb azt feltételezni, hogy megvették őt – mindaddig, amíg be nem bizonyítják az ellenkezőjét.

A teszt május 10-én lesz, amikor Balog Nagy-Britanniába érkezik. Ha egy minisztertől vagy egy tudóstól azt a véleményt hallják majd, hogy a magyar politikusokat érő minden bírálat puszta baloldali hisztéria, tudni fogják, mi történt.”




Lásd cikkünket: Amerikai tanácsadók egykor és ma – ahogy a Fidesz látja



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!