Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 25.



Bolgár György kérdései 2012. április 25-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy az Európai Bizottság hozzájárult a tárgyalások megkezdéséhez Magyarország hitelkérelméről. Brüsszel szerint ugyanis Orbán Viktor tegnap garantálta Barroso elnöknek, hogy a jegybanki törvényt a bizottság igényei szerint módosítják. Hogy hogyan és miben, azt egyébként még most sem tudjuk. Azt viszont igen, hogy a bírák nyugdíjazása és az adatvédelmi biztos ügyében a bizottság feljelenti Magyarországot az Európai Bíróságnál. Most akkor ki adta be a derekát kinek? Vagy mindkét fél egyenes derékkal fejezte be a politikai szkanderezést?

Mit szólnak ezzel kapcsolatban ahhoz, hogy a forint szárnyalni kezdett a brüsszeli döntés óta? Minden rendben? Elmúlt a gazdasági összeomlás veszélye?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy a kormány eltörli az úgynevezett pofátlan végkielégítésekre kirótt 98 százalékos büntetőadót. Vagyis a kormányból esetleg távozó miniszterek is már csak a 16 százalékos egykulcsos adót fogják megfizetni végkielégítésük után. Mert megérdemlik?

Beszéljük meg aztán, hogy elsőfokon elbukott a Dávid Ibolya és Szilvásy György ellen indított pert az UD Zrt-s hangfelvételek nyilvánosságra hozása miatt. A bíró ítéletének indoklásában többször kiemelte, hogy a megvádolt politikusok – a két említetten kívül még Herényi Károly egykori MDF-es frakcióvezető és Tóth Károly a nemzetbiztonsági bizottság szocialista alelnöke – törvényesen az alkotmány szellemében jártak el. Az ügyészséget viszont a bíró élesen bírálta. Hitték volna?

És végül mint gondolnak arról, hogy egy jobbikos önkormányzati képviselő javaslatára teret neveznek el Horthy Miklósról Gyömrőn? Ez még csak a kezdet?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Dávid Ibolya
Egy képtelen ügy tanulságairól


Bolgár György: - A Pesti Központi Kerületi Bíróság ma felmentette Önt, Herényi Károly volt MDF-es frakcióvezetőt, Szilvásy György volt szocialista titokminisztert és Tóth Károlyt, a parlament nemzetbiztonsági bizottsága korábbi alelnökét az ellenük személyes adattal való visszaélés, illetve Önnél a kényszerítés miatt is emelt vád alól. Méghozzá úgy, hogy a bíró azt mondta, a vádak teljességgel megalapozatlanok voltak. Erre szokták azt mondani, hogy csont nélküli ítélet. Igaz, hogy nem végleges, mert az ügyészség azonnal fellebbezett. De hát már eddig is, ha megengedi, gratulálok.

Dávid Ibolya: - Köszönöm szépen.

– Ez volt-e az, amiben bízott? Nem azt kérdezem, hogy ebben reménykedett-e, hanem hogy megalapozottan és reálisan ebben bízott-e az utolsó pillanatig, hogy csak ez az eredmény születhet?

– Tudtam, hogy eljön az igazság pillanata, négy éve vártam erre a napra. És négy éve vártam erre az ítéletre is úgy, ahogy ez megszületett. Mert ez azt tükrözte vissza, amit akkor is elmondtam, amikor ez az ügy kirobbant, majd pedig az eljárás során is, hogy semmiféle bűncselekményt nem követtem el, és hogy ez az egész eljárás, amelyet az ügyészség egy feltételezésre, egy hipotézisre, rosszabb esetben egy koncepciójára épített rá, hasonlít ahhoz, amikor gombhoz varrnak egy kabátot. Szomorú, hogy az ügyemből is arra a következtetésre kell jutnom, hogy az ügyészség fegyver lett a politika kezében. És aki ilyen eljárást indít Magyarországon, ennyire megalapozatlanul indít meg egy eljárást, az ezzel a szándékkal is teszi. Neki nem az a fontos, hogy négy-öt-hat év múlva milyen jogerős ítélet születik, hanem maga az eljárás a büntetés. Az a stigma, az a skarlátbetű, amit a homlokomra nyomtak egy választási kampány elején, és még megspékeltek azzal, hogy az ügyészség folyamatosan egyoldalúan kiszivárogtatott olyan híreket, amelyeket aztán a médiaharamiákkal együtt felerősítettek. No ez volt az igazi büntetés az elmúlt időszakban. Sugallni, hogy bűnös, fotózni a vádlottak padján, filmezni egy olyan párt két másik vádlottjával, akikhez semmi közünk nem volt, a két ügynek semmi köze nem volt egymáshoz, ahogy ezt ma a bíró úr is megfogalmazta. Minket csak ez a pad kötött össze. Semmiféle tényállásbeli kötöttség a két ügy között nem volt. És ha a bíróság azt állapítja meg, hogy szakmai alapja nem volt ennek az eljárásnak, akkor csak egy indoka van, politikai.

– Ez a két ügy, amire most utal, úgy áll össze vagy nem áll össze, csak a bíróság előtt állt össze, hogy a hallgatókat is tájékoztassam: 2008 őszén robbant ki ez a bizonyos UD Zrt.-ügy, akkor kerültek nyilvánosságra bizonyos hangfelvételek. A titkosszolgálatok lehallgatásából származó felvételeket az akkori titokminiszter, Szilvásy György a parlament nemzetbiztonsági bizottsága elé terjesztette, mert szerinte ezek a felvételek bizonyították, hogy az ellenzékkel összefonódik egy árnyék titkosszolgálat. Ezen az alapon az ügyészség büntetőeljárást kezdeményezett Szilvásy ellen, hogy jogosulatlanul kezelt különleges személyes adatokat. A másik ügy pedig, amibe Önt keverték bele, úgy kezdődött, hogy Ön egy sajtótájékoztatón bemutatott egy CD-t, amiről azt mondta, ez egy beszélgetést tartalmaz, bizonyítékként arra, hogy Önt meg akarják figyelni és be akarnak avatkozni az MDF belső ügyeibe.

– Terhelő adatokat szerettek volna gyűjteni, valaki pénzeli ezt a háttérben, és valakinek érdekében áll – itt most nem akarok még egyszer neveket említeni –, hogy az MDF elnökválasztásába kívülről beavatkozzanak. Tehát itt sokkal többről volt szó az elmúlt időszakban, ami nemcsak Dávid Ibolyáról, nemcsak az MDF-ről szólt. Ez nem magánügy volt, hanem közügy, amit a bíróság ebben az ítéletben nagyon szépen körülírt. Közügy, hogy egyébként minden parlamenti párt, amelyik bekerül a parlamentbe, a népet képviseli, és a hatalom gyakorlására jogosult. Az nem alkotmányos megoldás, hogy majd veszek magamnak egy új pártvezetőt, mert ennek egyértelmű következménye, hogy akkor majd én gyakorolok felette mindenféle irányítási jogkört. Erről szólt ez a hanganyag, amire a füle botját nem mozdította az ügyészség, miközben engem, a bejelentőt meghurcoltak, egy négy évig tartó eljárásban, és ennek az összes fonákságára világított rá ez a mai ítélet.

– Azon az alapon rántotta bele Önt az ügyészség ebbe az ügybe, hogy egyáltalán nyilvánosság elé mert vinni egy hangfelvételt? Vagy mi volt az alapja?

– Hát nyilván erről nem folytatott bizonyítást senki, ez az én feltételezésem volt az elmúlt időszakban, hogy az MDF ellehetetlenítéséről szólt ez az egész eljárás. Mivel engem semmivel sem tudtak megvádolni az elmúlt időszakban, noha sok-sok kísérlet volt erre már, kellett egy ügy, ami meggyengít engem, úgy is mint jogászt, mint volt igazságügyminisztert, mint pártelnököt. Hogy rá lehet sütni a homlokomra majd, hogy egy köztörvényes bűncselekményt követtem el, holott nem követtem el bűncselekményt, és nem tudunk kampányolni majd. És a pártom sem tud kampányolni, hiszen az egész kampány arról szól, hogy újságírók, rendezvényeken az emberek csak azzal szembesültek, hogy micsoda veszélyes emberek ezek itt, akik bűncselekményt követnek el. Így lett a Fidesznek kétharmada ezen a választáson. Ha az MDF-et nem egy ilyen ellehetetlenítés miatt szorítják ki a politikából, akkor minden bizonnyal egészen más erőviszonyok alakulnak a hazai közéletben. De ez már nekem megengedhető végkövetkeztetése ennek az ügynek, mert szerintem ez precedens-ügy volt akkor is, amikor én szerettem volna elindítani, de az én kezdeményezésemre az ügyészség a fejét a homokba dugta. Precedens-ügy volt akkor is, amikor az Ud Zrt. kezdeményezésére ellenem indult eljárás, és precedens-ügy most is, amikor a bíróság egy nagyon komoly bizonyítási eljárás után ítéletet hozott. Szóval amit nem tett meg az ügyészség a bizonyítási eljárás során, csak feltételezésekre építve csinálta a papírjait, azt a bizonyos alapos bizonyítást csak a bíróság végezte el. Meghallgatott számtalan tanút, bár az összes tanú a vád tanúja volt, én egyetlenegy tanút se kértem a barátaim vagy azok közül, akik az én álláspontommal értettek egyet. Mert úgy gondoltam, hogy egy ilyen képtelen helyzetben lehetetlen lesz a vád tanúival is bármit bizonyítani, mert nem követtem el bűncselekményt.

– Annyira igaza volt, hogy a bíró azt mondta, az ügyészség által felvonultatott tanúk, feljelentők, akárkik kifejezetten kifogásolhatóan jártak el, és szavahihetetlennek bizonyultak ebben a büntetőperben. Ennyire nem volt ez alátámasztva semmivel?

– Ennyire nem volt alátámasztva, és szeretném még ezt azzal is megerősíteni, hogy ezt a büntető bíróság is kimondta. De néhány héttel ezelőtt a Kúria hozott egy olyan döntést, amelyben a polgári perekben tette rá az i-re a pontot azáltal, hogy mindenféle, Almássy Kornél által, illetve korábban a Tombor által indított polgárjogi perekben is kimondta a bíróság azt, hogy semmi követelnivalójuk velem szemben nincsen. Sőt, velem szemben még védettséget sem élvezhetnek, hiszen autentikus tanúként nem lehetne figyelembe venni őket. És szép indokát adja a döntés, hogy miért nem lehet autentikus tanúként figyelembe venni őket, miközben a Kúria is kiemeli azt, hogy a személyem, a tisztességem és a pártom védelme érdekében úgy jártam el, ahogy általában az adott helyzetben elvárható volt tőlem. És körülbelül ezt fogalmazta meg a mostani büntetőbírósági ítélet is, amelyik eljutott odáig, hogy alkotmányos kötelezettségemnek tettem eleget, amikor így jártam el.

– Ugye ez az egész ügy akkor indult el, amikor a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, Szilvásy György azt feltételezte, hogy ez a magánbiztonsági szolgálat valamiféle módon kémkedik akár titkosszolgálati vezetők, akár a titkosszolgálat ellen. És Önt pedig úgy hozták hírbe, hogy Ön az, aki ellen ugyan elindult valamilyen titkos kampány, megfigyeltetés, az MDF szétverése, de hát nem ez a probléma, hanem az, hogy Ön egyáltalán szót mert emelni és nyilvánosságra merte hozni az Ön ellen, illetve a pártja ellen irányuló támadást. Az kiderült-e a tárgyalás során – azon kívül, hogy ugye mindannyian teljességgel ártatlannak nyilváníttattak –, hogy pontosan a fordítottja történt annak, mint amivel az ügyészség ezt a két ügyet összekapcsolva vádat emelt Önök ellen. Tehát nem a megtámadottak voltak a támadók valójában, hanem ők áldozatai voltak valaminek. Ez a 180 fokos fordulat kiderült-e a bírósági tárgyaláson?

–180 fokos fordulatnak nem nevezném, mert szerintem nyílegyenes következménye volt annak, ami első perctől kezdve egyértelmű volt, és ami a bizonyítási eljárásban soha egy percre nem kérdőjeleződött meg, hogy semmiféle bűncselekményt nem követtem el.

– Tehát ez egy pillanatig nem volt kétséges, mihelyt elindult a tárgyalás?

– Egy példát szeretnék elmondani a képtelen ügyészi állításokra. Az állítás így szólt: Dávid Ibolya eddig ismeretlen hangfelvétel nyilvánosságra hozatalát helyezte kilátásba Almássy Kornéllal szemben. Almássy Kornél a fenyegetés hatására arra kényszerült, hogy lemondjon MDF-es tagságáról és párttisztségéről.

– Hát ez lett volna ez a bizonyos kényszerítés, hogy Ön megfenyegette őt, és ezzel az Ön pártbeli ellenfele távozni kényszerült. Ugye?

– Így van. Azon a napon küldte el az ügyészség a magyar országgyűlésnek a mentelmi jogom felfüggesztésére irányuló kérelmet, amelyik napon reggel Almássy Kornél a Magyar Televízióban az újságíró kérdésére azt válaszolta – az ügyvédje mellette ült –, hogy őt semmiféle hangfelvétellel soha nem fenyegették meg. És ezt lejátszottuk a bíróságon is. Ez az első. A második az, hogy nem mondott le az MDF tagságáról és egyetlen párttisztségéről sem. Egy elnöki előjelöléstől lépett vissza, mert számára bebizonyosodott, hogy báb volt néhány ember kezében. Most ez csak egy pici dolog az egész ügyben. Tehát az első perctől kezdve szinte minden tanú, talán két nagyon elfogult tanú – erre is kitért a bíró – kivételével a vádbeli tényállást gyengítette, vagy tette ellentmondásossá, vagy egy újabb variációval állt elő, amelyik beszélőviszonyban sem volt a váddal.

– Milyen alapon jelentette be fellebbezését az ügyészség? Az elmondták ott a tárgyaláson? Vagy csak annyit közöltek, hogy fellebbezünk.

– Nagyon-nagyon tőmondatos ez az ügyészségi bejelentés. De volt még egy rendkívül érdekes ellentmondás, Csányi Sándornál, aki szintén fontos tanúja a vádnak. Elmondta a bíróság előtt, hogy „megkérdeztem Almássy Kornélt, miért mondott le. Almássy azt válaszolta, hogy Balla György elrablása miatt. Én pedig elhittem neki, mert nem volt okom mást feltételezni”. Szóval ezért mondtam Önnek Bolgár úr, hogy első perctől kezdve nem volt vitás számomra az, hogy ez egy hipotetikus vagy egy koncepciós eljárás. És ebből nem lehet bizonyítani azt, ami egyébként nem történt meg. Ez egy nyers politikai ügy volt, nyers politikai válaszokat igényelt volna, de azt, hogy érvelünk, egyenrangú partnerek vagyunk, vitázunk egy ügyben, ezt ki lehet úgy kerülni, mert kényelmetlen, hogy jön az ügyészség, és vele már nem egyenrangú partnerként, hanem volt igazságügyminiszterként megalázott helyzetbe kerülhetek, és a homlokomra sütött bélyegeket próbálhatom meg lemosni magamról. Én két éve nem álltam ki a nyilvánosság elé, pontosan ezért, a bírósági eljárások miatt. Ma pedig úgy éreztem, meg kell szólalnom, hogy sok ember, aki korábban mellettem állt és mellettem érvelt ebben a képtelen helyzetben a vádakkal szemben, legalább felemelt fejjel tegye az elkövetkező időszakban. Mert egy képtelen eljárásnak volt része a Magyar Demokrata Fórum és elsőszámú vezetője, én, és Herényi Károly is, aki az elmúlt időszakban szintén egy ilyen hosszú-hosszú eljárásnak a végeredményeként úgy került ki az eljárásból, hogy bűncselekmény hiányában a bíróság felmentette.

– Értem az összes érvet, amit felsorolt, és az összes tényt, és azt is, hogy bebizonyosodott, nem kényszerítette pártbeli ellenfelét semmire, nem fenyegette és ezzel nem kényszerítette semmilyen lépésre. De még ha megtette volna, akkor is abszurdumnak tűnik számomra az ügy, hiszen nem Ön volt az, aki megfigyeltette a pártbeli ellenfelét, hanem éppen Ön ellen irányult ez a megfigyeltetési akció. Hogy lehet akkor Önt valamiféle bűnbaknak kikiáltani? Már itt kezdődik a dolognak a teljes abszurduma, nem?

– Ebben az ügyben a vádirat is és az eljárás is próbált arra utalni, hogy azokat a személyeket, akik ott a hanganyagon szerepelnek, micsoda erkölcsi, anyagi és egyéb presztízsveszteség érte az én eljárásom miatt. Nos olyannyira komikussá vált a végén a helyzet, hogy egyértelmű lett, ki szenvedte el a legnagyobb kárt. A pártom, Herényi Károly és magam. Ebben az egész eljárásban. De ha megvizsgáljuk azt, hogy milyen hátrány érte a hanganyag szereplőit, akiket az ügyészség sértett tanúként kívánt beállítani, akkor sorolom: Stumpf István például az egyik legfontosabb közbizalmi állást tölti be, hiszen alkotmánybíró lett, és a volt cége közel hárommilliárd forintot kapott a költségvetésből az elmúlt időszakban. Giró-Szász András kormányszóvivő lett, és a volt cége szintén hárommilliárdos költségvetési támogatásban részesül, és nagy bizalmat kapott a kormánypártoktól. Horváth István a katonai elhárítás második embere lett, aki a vállalkozói világból került egy közbizalmi állásba az ügy kirobbanását követően, illetőleg a választásokat követően. Csányi Sándor, aki az elmúlt évekig csak a második leggazdagabb ember volt, azóta sikerült az első helyre feltornásznia magát, bizalmi állásokban, bizalmi felkérésekben, sportban, politikai holdudvarban és egyéb helyeken van ott. Almássy Kornél közbizalmi közpénzen fizetett tisztséghez jutott, a főváros egyik vállalatának a vezetője, a Fidesz-kormány jóvoltából került a pozíciójába. Tombor András pedig a Matthias Corvinus Kollégium vezetője, többszörös vállalkozó. Nemhogy nem nehezült el az életük, hanem az érdemeik elismerése mellett bizalmi felkéréssel párosult erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesültek. Ezért volt komikus számomra az egész érvelés, amely a vádiratban szerepelt, mert ezek az emberek a vádirat szerint komoly hátrányt szenvedtek az elmúlt időszakban.

– Utalt már rá néhány perccel ezelőtt, hogy két év óta nem nyilatkozott senkinek. Én örülök, hogy nekem most itt és a Klubrádió hallgatóinak nyilatkozik. De ebből következik a talán utolsó kérdés is, hogy ha meglesz a jogerős ítélet, akkor elgondolkodik-e azon, hogy érdemes-e visszatérnie a politikába?

– Hát ez egy nagyon komoly precedens-ügy, amelynek nem értünk a végére. És attól precedens szerintem, hogy milyen fontos következtetés vonható le ebből. Mert ez az eljárás üzenet a ma politikusainak, a holnap politikusainak és a közembernek. A bejelentőt meghurcoljuk. Ne láss, ne hallj, ne szólj, mert ha ezt Dávid Ibolyával meg lehetett tenni, aki mögött ott állt egy párt, egy parlamenti pozíció, hivatalos személy volt, jogász, volt miniszter, akkor mással nyom nélkül lehet ezt megtenni. Magyarul, ne szólj szám, nem fáj fejem. Nem kell észrevenni olyan dolgokat, amelyekből problémája lehet az embernek. Sajnos ez a leszűrhető következtetése ennek az egész eljárásnak számomra, és még nem vagyok abban a helyzetben, hogy az Ön kérdésének második felére válaszolni tudjak.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az Autórádió Kft. pályázatáról
Bednárik Imre, a Népszabadság munkatársa


Bolgár György: - Te rendszeresen foglalkozol a médiával, benne a Klubrádió ügyeivel, és ma egy nagyon érdekes cikkel leptél meg még engem is, mert én sem ismertem a jelenlegi frekvenciánkra pályázott Autórádió Kft. egykor benyújtott, és aztán a bíróság által kidobott pályázatát. Azt írod, hogy elképesztő pályázattal győztek, hemzseg a helyesírási és stilisztikai hibáktól, meg tartalmilag is lényegében értékelhetetlen. Hogy sikerült megszerezned?

Bednárik Imre: - Nem vagyok rá felhatalmazva, hogy ezt elmondjam.

- Csak azért kérdezem ezt, mert nem hozták nyilvánosságra a mai napig. Tehát úgy döntött a bíróság arról, hogy kidobja a pályázatból, érvényteleníti lényegében, hogy a mai napig nem tudja a közönség, hogy mivel is nyert annak idején az Autórádió Kft.

- Ez így van. Én azért hoztam nyilvánosságra ezt a pályázati anyagot, mert szerintem fontos megismerni a pályázat tartalmát, hogy mindenki láthassa, milyen színvonalú pályázattal lehet ma frekvenciát nyerni Magyarországon. Ez volt a célom az anyag nyilvánosságra hozatalával. Összességében azt tudom mondani, hogy egy általános iskola felső tagozatában talán még elfogadható szintű anyag, tele van durva helyesírási és stilisztikai hibával. Majdnem hogy minősíthetetlen.

- Mégiscsak médiapályázatról van szó, tehát olyanok írták, akik beszélni vagy szólni akarnak a magyar közönséghez. Nagyjából elvárható, hogy elfogadható szinten beszéljék, írják a magyart. Az általatok közölt példa alapján ez nem nagyon sikerült.

- Hadd olvassak fel egy mondatot a rádió arculatának húszsoros leírásából. „A rádiót, mint stratégiai felületet, stratégiai partnerként felajánlanánk a Magyar Turizmus Zrt-nek. Szeretnénk, ha az idegenforgalomban tevékenykedő cégekkel, utazási irodákkal hosszú távú, mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolat alakulna ki.”

- Igen. Ebben azért nemcsak a nyelvtan az érdekes, meg az értelmetlenség, hanem az is, hogy ezek szerint úgy képzelték a rádiót, hogy majd egy állami céggel működnek együtt, ebből pedig mindenki levonhatja azt a következtetést, legalábbis magában, hogy óh, de érdekes elképzelés ez. Valamilyen állami céggel működünk együtt, és akkor nekünk biztos nagyon jó lesz, meg tudunk élni belőle.

- Biztos erre gondoltak, de az üzleti terv egy másik mondatában pedig azt mondja, hogy mielőbb stratégia partnerei kívánunk lenni a Magyar Turisztikai Zrt-nek.

- Ott még a nevet sem írták le pontosan.

- Ez teljesen minősíthetetlen.

- Vagyis az a benyomásod, hogy összekapkodott és összecsapott. Bár tegnap már a Széll Kálmán Tervről is elmondta Mihályi Péter az Egyenes beszédben, hogy azt is vasvillával hányták össze, elfelejtették a fejezetcímekhez a fejezeteket mellékelni. De ez azért egyszerűbb talán, mint egy Széll Kálmán Terv, és még ezt sem sikerült rendesen megcsinálniuk.

- Az az igazság, hogy ezt az anyagot átnézve, legalábbis ennek a tartalmi részét, a pénzügyi meg a műsortervet szerintem egy délután alatt el lehetett készíteni, vagyis egy ilyen minőségű anyag elkészítéséhez körülbelül egy délután szükséges.

- Azért az embert megdöbbenti, hogy arra vajon miért nem vették a fáradtságot, ha érezték, hogy azért lehet sikeres is ez a pályázat, hogy valakivel, aki ért hozzá vagy ért magyarul, vagy tudja, hogy mégis hogyan kell megírni egy ilyen pályázatot, megkonzultálják, hogy jó-e ez így, esetleg nézze át és segítsen neki kijavítani. Vagy körülbelül az lehetett, hogy nem ér ennyit sem a dolog, úgyis nyerünk?

- Ezt nem tudom megfejteni. Csak azt érzékelem, hogy ez egy nagyon gyenge minőségű anyag, és még azt a fáradságot sem vették, hogy odaadják egy olyan embernek, aki tud helyesen írni, hogy kijavítsa.

- Tapasztalataid alapján a korábbi években, vagy akár mostanában voltak ehhez hasonló pályázatok? Hiszen írod a cikkben, hogy valószínűleg a mostani pályázó mögött egy ukrán tulajdonos házaspár állhat, és az övék volt a Roxy rádió.

- Igen, minden jel arra mutat, hogy esetleg a rádió egyik tulajdonosa, aki korábban a Roxy rádiónál dolgozott és a Roxy ukrán ügyvezetőjének volt a jobb keze, állhat a háttérben. De ezt nem tudom bizonyítani, ez ilyen rádiós szakmában terjedő információ. Van egy szál, amiről már korábban írt a Népszabadság, hogy a Roxy ukrán tulajdonosának egy másik cége korábban arra a székhelyre volt bejegyezve, ahova most az Autórádió. Ez lehet egy összekötő szál, de nem állítom biztosan, hogy ez össze is köti őket.

- Mert ha valóban és bizonyíthatóan össze volnának kötve, akkor el se indulhattak volna a pályázaton, hiszen a Roxy bezárt, méghozzá úgy, hogy több mint kilencven millió forintos műsorszolgáltatási díjtartozást halmozott fel. Ilyen pedig nyilvánvalóan el sem indulhatna egy új pályázaton, ugye?

- Igen, ez így van. Minden rádiós pályázatban az az egyik feltétel, hogy olyan személy vagy olyan cég nem indulhat el, amelyik tartozik a hatóságnak.

- Magyarán kimutathatóan nem lehet követni, hogy az Autórádió Kft. össze volna kötve, pláne, hogy annak valódi tulajdonosa a Roxy korábbi ukrán tulajdonosa.

- Nem, ezt nem lehet így kimondani.

- Értem. Csak érdekes a kapcsolat, hogy jé, az ügyvezető biztos annyira megszerette a rádiózást, és most már azt is tudja, hogyan nem kell díjtartozásba verniük magukat, és most már sokkal nyereségesebben működtetnék, például, az egyik mondatban szerepel, hogy a Magyar Turisztikai Zrt.-nek és a Magyar Turizmus Zrt.-nek nevezett állami céggel kell remek stratégiai kapcsolatot kialakítani.

- Így van. És nagyon érdekes, hogy amikor ezt az anyagot elolvastam, akkor beugrott nekem Kiricsi Karolának, a médiatanács szóvivőjének a decemberi pályázati eredményhirdetés után mondott mondata, hogy provokáció volt a Klubrádió gyenge pályázati anyaga. Ő ezt arra értette, hogy jóval kevesebbet ajánlottak, mint az Autórádió. De én meg azt mondom erre, hogy tartalmában volt provokáció az Autórádió gyenge pályázati anyaga.

- Emlékszel ilyenre az elmúlt tizenvalahány évből, hogy ilyen színvonalú pályázatokkal próbálkoztak volna vagy akár nyertek is?

- Nem emlékszem ilyenre.

- Tehát ennél azért többet teljesítettek azok, akik mondjuk rádiót akartak alapítani és csinálni. Az üzleti tervből milyen következtetéseket tudsz levonni?

- Igazából nem szeretnék részletesen beszélni róla, mert nem szeretném még véletlenül sem, hogy üzleti titkot sértsek.

- Úgy értettem, hogy milyen következtetéseket tudsz levonni belőle? Az egy alapos kijelentés vagy csak annyi derül ki, amennyiről eddig beszéltünk, hogy az állami szervekkel nagyon jó kapcsolatokat szeretnénk, és ebből aztán majdcsak megélünk?

- Igazából itt az egész üzleti terv nem több, mint másfél gépelt oldal. Engem egyáltalán nem győzött meg, ilyen mondatok szerepelnek benne általánosságban, hogy „felhasználva személyes és meglévő üzleti kapcsolatainkat, mielőbb hosszú távú együttműködést kívánunk kötni a szakterületen kiemelten jelenlévő társaságokkal és intézményekkel. Terveink szerint ilyen megállapodások megteremthetik azt a bizalmi légkört, amely alapján a hirdetők is bizalommal fordulnak a rádiónk felé.”

- Ez sok mindent sejtet, de furcsa módon ránk is vonatkozik ez, ha fordított értelemben is. Mert kéthónaponként meghosszabbított ideiglenes frekvencia-engedélyekkel, ha akarnánk sem tudnánk hosszú távú együttműködést megteremteni akármilyen szakterületen jelenlévő társaságokkal és intézményekkel, és nem tudjuk megteremteni azt a bizalmi légkört, amelynek alapján a hirdetők is bizalommal fordulhatnak rádiónk felé, ahogy azt idézted ebből az Autórádió Kft.-s üzleti tervből. Tehát a dologban van valami, más kérdés, hogy valaki csak az állami vagy fővárosi önkormányzati intézményekkel akar jóban lenni, és ettől várja el, hogy aztán majd a hirdetők is megjelennek. Más dolog az, hogy azért valamiféle bizalom és valamiféle együttműködés nyilván minden rádió számára elengedhetetlen, különben nem fog tudni megélni.

- Igen, ez így van.

- Szerinted mi következik mindebből, most például, hogy megjelent egy ilyen valóban leleplező írás arról, hogyan lehetett megnyerni egy rádiós frekvenciát? Magába száll a médiatanács, vagy ne legyünk ennyire naivak?

- Az az igazság, hogy ez ügyben nekem mindig Orbán Viktor levele jut eszembe, amit Hillary Clintonnak, az amerikai külügyminiszternek írt.

- Nagyon jól eszedbe jutott az újság egy másik oldalán, ahol írtál egy ál-Orbán Viktor levelet Hillary Clintonnak.

- Hát, igen. Mert ugye Orbán Viktor azt írta Hillary Clintonnak, hogy a médiahatóság független ugyan a kormánytól, de ő tájékoztatást kért az ügyről, és ebből kiderült, hogy a médiahatóság ugyan mindent elkövetett a rádióállomás megőrzése érdekében, de sajnos a tulajdonosok nem tudtak versenyképes pénzügyi ajánlatot tenni. Így a médiahatóság nem tudta őket győztesnek nyilvánítani anélkül, hogy megsértette volna a szabadpiaci verseny elvét és gyakorlatát. Azt gondolom, hogy ezt a minőségű pályázatot, amit az Autórádió beadott, versenyképes ajánlatnak nevezni nehéz.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Európai megállapodás – ki miben engedett?
Kovács László, volt külügyminiszter és volt európai uniós biztos, MSZP-s országgyűlési képviselő


Bolgár György: - Úgy látszik, hogy Orbán Viktor sikerrel járt, az Európai Bizottság vagy beadta a derekát vagy elfogadta az ő visszavonulását. Ön szerint melyik írja le jól a tényleges helyzetet?

Kovács László: - Azt gondolom, hogy Orbán Viktor végül is felismerte, hogy a jelenlegi helyzetből Magyarország számára az egyetlen lehetséges jó kiút az, ha megkezdődnek a hiteltárgyalások a Nemzeti Valutaalappal, az IMF-fel és az Európai Bizottsággal. Hiszen közösen döntenek és közösen adják, nyújtják a hitelt is. A Bizottság egyetértése nélkül az IMF nem kezd bele a tárgyalásokba. Ennek az volt a feltétele, hogy a vitás kérdések közül a legfontosabbakat legalábbis sikerüljön rendezni. Na most volt három kötelezettségszegési eljárás, ezek rendezése volt fontos és ebből is az, ami leginkább kötődik a gazdasághoz, a jegybanktörvény ügye. A jegybanktörvény azon intézkedéseit kérte a Bizottság hatályon kívül helyezni és módosítani, amelyek ezt a jegybanki függetlenséget – ami a demokratikus rendszerekben alapvető követelmény – nem veszélyezteti, illetve ami veszélyezteti, azt javasolták, kérték kivenni a törvényből. Ezek nagy részét a kormány már fokozatosan megoldotta, a még függőben lévő néhány kérdésről a tegnapi informális megbeszélésen született végül is egy megegyezés, ennek lényege az, hogy Barroso elnök tudomásul vette, hogy Orbán Viktor ezek megváltoztatására, módosítására a bizottsági igények teljesítésére vagy mondjam úgy, az uniós szabályok betartására kötelezettséget vállalt.

- Vagyis a törvényt így fogják elfogadni. De azért ez még mindig nem száz százalékosig világos, legalábbis nekem, mert Fellegi Tamás – aki a Nemzetközi Valutaalappal tervezett tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter – ma egy sajtóértekezleten azt mondta, hogy a jegybankelnök fizetése elvi kérdés, vagyis ott nem engedünk, ha kell, készek vagyunk bíróság elé menni. Ugyancsak elvi kérdés a jegybankelnök esküje, a harmadik alelnök és a Monetáris Tanács bővítése pedig olyan kérdés, amit úgy hajlandó felfüggeszteni a kormány, hogy ameddig a mostani elnök mandátuma érvényes, addig nem fogja ezt alkalmazni. De ez pontosan az eddigi álláspont megismétlése. Nem látom, hogy miben és hol engedett Orbán Viktor. Ezek szerint itt van az a pont, ahol az Európai Bizottság elnöke azt mondta, hogy óh, hát mindegy, legyen.

- Nem tartom valószínűnek, hogy Barroso ezt mondta volna. Én inkább azt tartom valószínűnek, hogy Fellegi Tamás még próbálja menteni a kormány és elsősorban Orbán Viktor arcát. Hiszen eleve az volt a dilemma is, az elmúlt hónapok ezzel teltek, hogy Orbán Viktor idehaza azt a képet igyekezett magáról mutatni, hogy ő aztán nem enged semmiben, nekünk nem diktálhat senki, nem mondhatja meg senki, hogy milyen legyen a mi jegybanktörvényünk, médiatörvényünk, alaptörvényünk és így tovább. Pedig nagyon is megmondhatja. Nem is azt, hogy milyen legyen, hanem milyen ne legyen. Olyan ne legyen, ami ütközik az uniós szabályokba. Ez volt a dolog egyik oldala. A másik oldala viszont, azt is látnia kellett és nyilván látta is, hogy ha ehhez a magatartáshoz ragaszkodik, akkor a Bizottság nem fog zöld utat adni a tárgyalásoknak, Magyarország körülbelül kétszer akkora költséggel vehet fel hitelt a nemzetközi pénzpiacon az esedékes törlesztések kifizetésére, mint amennyibe az Európai Bizottság és az IMF közös hitele kerülne. Ezt nyilván egy olyan gazdaság, amelynek a növekedése most ebben az évben jó esetben a plusz tartományba esik majd – 0,5 százalékot jósolnak vagy feltételeznek a szakértők –, nem tud egy 9 vagy 9,5 százalékos kamatot, hozamot kitermelni. Tehát a gazdasági kényszer vitte vagy kényszerítette jobb belátásra Orbán Viktort. Persze igyekszik valahogy megőrizni azt a képet és éppen ezért tegnap ő gondosan kerülte a sajtótájékoztatón ezeket a kérdéseket. Tehát igyekezett úgy fogalmazni, hogy Barroso se érezze úgy, hogy most őt becsapják, de ugyanakkor itthon meg ne érezzék úgy, hogy ő engedett, és a nemzetközi pénzpiacok pedig mégiscsak megnyugtatónak találják azt, hogy elindulnak a tárgyalások. Három oldalra.

- Ez meg is történt, mert a forint elkezdett erősödni nem is kicsit.

- Így van.

- Ami persze egy jó hír az országnak, mert végül is mindannyiunknak előnyös, ha nem háromszáz vagy akár háromszázhúsz forint lesz az euró, hanem mondjuk kétszáznyolcvan.

- És általában az euróhoz szoktuk viszonyítani, persze vannak különbségek, de azért általában a forint az euróhoz képest jelentősen gyengül, akkor gyengül a dollárhoz képest is, gyengül a svájci frankhoz képest is. És akkor a devizahitelesek problémája ismét erősödik, súlyosbodik. Akkor az üzemanyagárak a dollárárfolyam, a forintárfolyam-változás miatt megint tovább emelkednek. Tehát egy sor, nagyon jelentős gazdasági hátránnyal jár. Arról nem is beszélve, hogy azért is fontos az IMF-fel és az Európai Bizottsággal megkötni végül a hitelmegállapodást, aminek első feltétele, hogy kezdődjenek el a tárgyalások, mert ez egyben erősíti a nemzetközi pénzpiacok bizalmát is. Tehát ha ezek után a kormány mégiscsak úgy látja, hogy neki bizonyos szempontból és bizonyos összeghatárig előnyös a nemzetközi pénzpiacon hitelt felvenni, azt kedvezőbb feltételekkel teheti meg, ha az IMF-fel már folynak a tárgyalások vagy esetleg meg is születik a megállapodás.

- De hogy milyen alapon és milyen feltételekkel születhet meg ez a megállapodás, az is lassan kezd kiderülni. Az első pillanatban még lehetett azt feltételezni, hogy ezek szerint engedtek a jegybanktörvény ügyében, bár nem világos, hogy mennyit és hogyan, és ez mintha elég volna ahhoz, hogy a tárgyalások meg is induljanak és aztán be is fejeződjenek. De ma az Európai Bizottság szóvivője azt mondta, hogy el lehet kezdeni a tárgyalást, de a sikeres lezáráshoz az kell, hogy a magyar hatóságok hajtsák végre a nem Európai Unióhoz, hanem az Európa Tanácshoz, tehát az összes európai országot tömörítő Európa Tanácshoz tartozó Velencei Bizottság ajánlását a magyar igazságszolgáltatási reformról. Öt pontot soroltak fel, ez volt az a bizonyos, amit a kormány magánvéleménynek minősít.

- Jó ideig tagadott, azt mondta, hogy nem is jött ilyen papír.

- Annyira magányvélemény, hogy most az Európai Bizottság szóvivője mondta azt, ezt az öt pontot el kell fogadni ahhoz, hogy a hiteltárgyalásokat sikeresen lehessen lezárni.

- A közelmúltban Brüsszelben járva általában mindig megragadom az alkalmat, hogy egy-két volt biztos kollégámmal – akik most is a Bizottság tagjai – találkozzam, és azt mondta az egyik, hogy hát ez olyan, mint az óvodásoknál, akik egyszerűen úgy csinálnak, mintha nem hallanák, hogy az óvónéni azt mondja, hogy Pistike, most pedig állj a sarokba. Nem áll a sarokba, de előbb-utóbb az óvónéni megfogja a fülénél fogva, és odavonszolja a sarokba. Tehát hosszú ideig nem játszható ez a játék. Azt kell mondjam, hogy Orbán Viktor és kormánya nagyon sokat vesztett hitelességben, szimpátiában, bizalomban, jóindulatban ezzel a most már két éve folyó huzavonával és magatartással. Például amikor olyan angol nyelvű, elfogadás előtt álló magyar törvényeket küldtek ki bizonyos egyeztetésre, amelyek, mint kiderült, nem tartalmaztak jó néhány kényes és vitatható részletet. És akkor, amikor erre egy napon rájött a Bizottság, hogy ez a szöveg nem azonos a magyar szöveggel – hiszen hiába küldött angol szöveget a magyar kormány, azt a saját fordítószolgálatuk lefordítja az eredeti magyarra – és kiderült, hogy itt oldalak hiányoznak belőle, akkor azt mondták, hogy hát kérem, ez micsoda. És akkor azzal védekeztek, hogy nyersfordítás, és ezért talán nem pontos. Nem azt jelenti, hogy oldalak hiányoznak, hanem azt jelenti, hogy nem pont az a legjobb szinonima vagy nem angolos a szórend. Tehát ezek az apró stiláris hibák jelentik a nyersfordítás természetét, nem pedig az, hogy kihagyom azt, ami miatt félni lehet attól, hogy negatív lesz a vélemény. Rengeteg mindent elrontottak ezzel az óvodás magatartással, ezzel a bújócskával. Amikor március 27-én átadták már Strasbourgban a magyar nagykövetnek, Martonyi János, ha jól emlékszem, még április 10-én is azt mondta, hogy nem ismerjük a feltételeket. Már rég ott kellett lennie az íróasztalán ennek, aznap haza kellett küldje, ezt egy-két napon belül biztos hogy a sürgősség miatt is odaadták neki. Miben reménykedett, hogy ha azt mondja, hogy nincs ilyen? Utána jött az, hogy de ez nem hivatalos álláspont.

- Valószínűleg még nem volt meg a legfelsőbb szintű döntés, hogy hogyan is kell viselkedni ezzel kapcsolatban.

- Nyilván igaza van, nem Martonyi János önmagában döntötte el, hanem kétségbeesetten várta, hogy azt mondhassa, amit már lassan kívülről tud, hogy azt tényleg látta és elolvasta.

- Akkor van még egy érdekes fejlemény itt a tegnapi megállapodással kapcsolatban. Azt mondják Brüsszelben a Bizottság részéről, hogy bár a bírák kényszernyugdíjazása ügyében nincs megegyezés, hanem az Európai Bizottság az Európai Bírósághoz fordul, gyorsított eljárást kérve. Erre Orbán Viktor is rábólintott, hogy vannak viták, itt ez az egyik, a másik az adatvédelmi biztos ügye, majd a bíróság dönt. Nyilván azzal a feltételezéssel, hogy mire ők döntenek, addigra az egész már rég visszavonhatatlanná válik. Csakhogy most azt mondják Brüsszelben, a Bizottság azt kéri a magyar hatóságoktól, hogy a nyugdíjaztatást függesszék fel, amíg a bíróság nem dönt a kérdésben. Mi van akkor, ha Orbán Viktor azt mondja, hogy sajnos nem tudjuk ezt megtenni és a Bizottság kérését nem tudjuk teljesíteni?

- Akkor feltételezem, hogy az lesz a Bizottság reagálása, hogy akkor mi meg sajnos nem tudjuk lezárni a tárgyalásokat. Az előbb Ön idézte a Bizottság illetékes szóvivőjének nyilatkozatát, de ez teljesen logikusan is következik, hogy most annyiban volt rugalmasabb Barroso elnök, hogy megelőlegezte a bizalmat Orbán Viktor kötelezettségvállalási kijelentése iránt, és azt mondta, rendben van, ha ő vállalja, hogy minden vitás ügyet, ami még hátra van, és ami nem az Európai Bíróság elé fog kerülni, rendezi akkor ezzel ő tett egy gesztust. De ez világos, hogy a tárgyalások megkezdésére vonatkozik. A tárgyalások megkezdése pedig azért messze nem elég, a tárgyalásokat le kell zárni, mégpedig megállapodással és akkor jön mindaz a kedvező hatás, amit ettől a hitelfelvételtől lehet várni. Addig a tárgyalások megindulása csak arra jó, hogy mondjuk megáll a forintárfolyam esése és egy kicsit visszaerősödik, de ha azt érzékelik a nemzetközi pénzügyi körök, hogy itt megint egy huzavonáról, egy óvodás bújócskázásról van szó, akkor ez az átmeneti kis bizalomerősödés nagyon hamar elszáll.

- Tehát azt lehet mondani összefoglalva, hogy ezzel a gesztussal egy utolsó lehetőséget kapott az Orbán-kormány, hogy visszatérjen a normális, józan, európai politizáláshoz?

- Úgy gondolom, hogy igen. Ezt lehet mondani.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!