rss      tw      fb
Keres

A legutóbbi időközi választások margójára



Öt helyen tartottak időközi (képviselői, illetve polgármesteri posztért) önkormányzati választást a hét végén. Ezek közül három esetben, Sajószögeden, Erdősmecskén és Szobon független jelölt** nyert, jobbára csak független indulók közül, és ,,magas részvételi arány mellett*, míg a budapesti II. kerület pesthidegkúti 13-as számú választókerületében és a miskolci 2. számú választókerületben is a Fidesz-KDNP jelöltjei nyertek, de különböző előzmények után.

Érdemes kettéválasztani az esetcsoportot, egyrészt azokra, amelyek nagyvárosokban, alacsony részvétel mellett folytak, másrészt a kisebb településeken zajlókra. Az előbbiekről ejtenék több szót, mert úgy gondolom, a több párt által érintett, nagy városi közegben zajló megmérettetések és előkészületeik inkább alkalmasak némi következtetések levonásához, általában a választói magatartással kapcsolatban.

Miskolcon a képviselői helyért öt párt jelöltje szállt ringbe. Harmincegy százalékos részvétel mellett szerezte meg a legtöbb szavazatot (1055) Takács Gábor, a Fidesz-KDNP jelöltje, de a következő legmagasabb számú voksot (1029) az MSZP-s Ruskó Zoltán kapta, vagyis mindössze 26-tal kevesebbet, mint a nyertes kormánypárti jelölt. A Jobbik 415 voksra tett szert, az LMP pedig 62-re, de ez a 62 is elég lett volna a demokratikus pártok győzelméhez összefogás esetén, még a JESZ támogatása nélkül is.

A budapesti II. kerületben volt összefogás, mert három demokratikus párt, az MSZP, az LMP és a DK közösen támogatták a független Berger Antalt, aki a szavazatok 32,13 százalékához jutott így hozzá (419),a győztes mégis 57,06 százalékkal (744 szavazattal) a kormánypárti Makra Krisztina lett. A Jobbik jelöltjének meg kellett elégednie 141 szavazattal(10,81 százalék). A részvételi arány azonban csak 26 százalékos volt.

Miért érdemes látszólag jelentéktelen időközi választásokkal foglalkozni ilyen részletességgel – kérdezhetné bárki. Az apropót számomra egy rádióműsor adta, amelyben a műsorvezető magánszorgalomból éppen felmérésbe kezdett a hallgatói közt. Arra volt kíváncsi, ha most azonnal kéne szavazni, melyik párt mellett húznák be az X-et. Engem személy szerint azok nagy száma taglózott le, akik – mint állítják – most senkire nem tudnának szavazni, nincs pártjuk. A megszólalók többsége diplomás ember volt. A minta nyilván nem tekinthető reprezentatívnak, de az említett attitűd nagyon is ismerős. Magyarországon ma büszkén vágják a kérdező szemébe az emberek, hogy ha nincs kire, akkor ők bizony nem voksolnak. Mintha a választás kegy lenne részükről, s nem a saját sorsukról való döntés. Mintha a pártok eleve járnának az embereknek, s ha vannak, a választás csak büntetésre alkalmas eszköz, s nem értékítélet lenne, amely egyfelől orientálhat, másfelől a saját értékeink megvalósításához szükséges cselekvési teret befolyásolhatná.


The Day of the Triffids – flickr/ausigal 

Valamiféle illúzióról van szó, hogy akkor független valaki, ha kívül marad. Holott a nem gyermeki látásmód azt jelenti, két eljárás lehetséges: vagy részvétellel alakítjuk a társadalmi környezetünket, vagy, ha erre nincs módunk, akaratunk, tehetségünk stb., akkor a rendelkezésre álló lehetőségek közt választunk.

A nyilatkozók mind csalódottnak tűntek, szemmel láthatóan nem néztek szembe azzal a ténnyel, hogy a döntés mellőzése egy politikai erőtérben akkor is alakítja a viszonyokat, ha lemondtak a direkt befolyásolás eszközéről.

Természetesen a tudatos választás feltételezi legalább a demokratikus jogállam, illetve a diktatórikus hatalomgyakorlás ismérveinek világos megkülönböztetésére való képességet. Ma még ez sem megy, ez a legfőbb gátja a demokratikus pártok együttműködésének is. Ez lenne az előfeltétele a felismerésnek, hogy éppen ennek a tudatosságnak a hiányára építve módosította a jelenlegi rezsim a választásokra vonatkozó szabályokat úgy, hogy már akár 30 százalékos többséggel is kétharmados felhatalmazást lehet szerezni, ha a riválisok engedik szétforgácsolni az erejüket. Minél kevesebben vesznek részt egy választáson, annál kevesebb kell egy 30 százalékos eredmény eléréséhez.

A miskolci példa arra figyelmeztet, hogy az összefogás már most eredményes lett volna, a budapesti pedig arra, hogy aki változást akar, az nem marad otthon, hanem él azokkal a lehetőségekkel, amelyek már ma is adottak.



Lánczos Vera



* Szobon a voksolásra jogosultak 57,5 százaléka szavazott, „Erdősmecske 325 választópolgárából 264 járult az urnák elé”, Sajószögeden 51 százalékos volt a részvétel.

** A szerk. megjegyzése: Az MTI az időközi választásokról szóló tudósításaiban, mint mindig, most is csak akkor emelte ki címben a megválasztott jelölt párthovatartozását, ha az illető a kormánypártok színeiben győzött. Híreink címében a „független” megjelölés tehát a Galamus szerkesztőinek „műve” (m. zs.)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!