Megtalálta
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2012. április 24. kedd, 04:36
„Le roi est mort! Vive le roi!” Így jelentették be annakidején a francia monarchiában a régi uralkodó halálát és az új uralkodó trónralépését. Nálunk nincs király, illetve ha van, az nem az állam, hanem a kormány feje – már csak ezért sem vehetjük át a formula módosított változatát. Meg egyéb okokból sem. Először is a régi elnök szerencsére nem halt meg, legföljebb morálisan. A szerencsétlen idióták, akik Jézushoz hasonlítják, talán abban reménykednek, hogy majd morálisan föl is támad. De nem fog: Jézussal, ha hiszünk benne, megtörténhetett a csoda, ővele nem, ebben még hinni sem lehet. Rafináltabb alakoskodók ezért inkább más módszert alkalmaznak a mentegetésére: másokra is rákenik ugyanazokat az eltévelyedéseket.
Például: ha Schmitt Pálnak le kellett mondania, mert hazudott, miért nem kellett lemondania Medgyessy Péternek és Gyurcsány Ferencnek? Nos, akik Medgyessy lemondását követelték anno, ezt nem azért tették, mert a miniszterelnök hazudott. Azért a tevékenységéért követelték, amelyet – mihelyt megkapta rá az engedélyt – őszintén bevallott: saját beállításában „kémelhárító”, bírálói beállításában „ügynök” volt. Ami pedig Gyurcsányt illeti, az ő állítólagos hazugságára csak egy bizonyíték van: saját őszödi beszédének az a mondata, miszerint „hazudtunk éjjel és nappal”. Egy olyan retorikai túlzás, ami nem is a személyére vonatkozik.
Alattomosabb, egyben súlyos veszélyeket rejtő volt az a támadás, amely a csalást leleplező tudósok ellen irányult: ők is megérik úgymond a pénzüket, mert nyilvánvalóan halomszámra csaltak, s különben is, nézzenek végre szembe az elmúlt ötvenéves múltjukkal! Mert ha nem, akkor majd nyilván a kormány fogja beleverni az orrukat. Részemről az rendben van, hogy leplezzenek le mindenkit, aki csalt, egyetlen szélhámos csirkefogó lebukását sem fogom sajnálni. De ha azt hiszik, hogy a lemondott elnök ettől majd megdicsőül, akkor csúnyán tévednek. Viszont nagyon nincs rendben az itt megfogalmazott általános üzenet, hogy ugyanis a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nincs szüksége tudósokra. Mármint olyanokra, akik valóban megérdemlik a „tudós” nevet, mivelhogy képesek és akarnak is önállóan gondolkodni. Diplomás lakájok persze kellenek a kormánynak – azok viszont nem tekinthetők tudósnak.
Three-headed dragon marionette – flickr/Peter E. Lee
És hát a leendő új elnök éljenzésére sincs túl sok indok. Nem azért, mert nem rendelkezik a távozó elnök kétségtelen sármjával. Cserébe ugyanis rendelkezik intelligenciával, s ráadásul – szemben a párhuzamos jelölttel – még némi jó modor is szorult belé. Mindez azonban lényegtelen. Az új elnök egy szürke és szorgalmas hivatalnok lesz, aki szürkén és szorgalmasan meg fogja valósítani megbízójának minden elvárását. Már múltkori cikkemben is írtam, hogy az alkotmány („alaptörvény”) valóban nem teszi formálisan lehetővé, hogy a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom egyetlen személy kezébe koncentrálódjon, de csak formálisan. Azt ugyanis expressis verbis nem tilthatja meg, hogy a három hatalmi ágat képviselő személy ugyanabból a szűk baráti társaságból, ugyanabból a „brancsból” kerüljön ki, s ennek a brancsnak elismert főnökét testesítse meg mintegy a maga területén. Talán azért van az a sok hivatkozás a kereszténységre is, mert az alapkoncepció tetszik nekik benne: az „egy isten három személyben” elve. Ezért kellett a miniszterelnöknek pontosan egy ilyen személyt kiválasztania, nem pedig – mint sok támogatója jóindulatúan javasolta neki – egy tekintélyes tudóst.
Amikor a magyar országgyűlés annak idején köztársasági elnökké választotta Göncz Árpádot, valamelyik amerikai újság némi szelíd iróniával azt írta: Magyarország is megtalálta a maga Václav Havelját. Most talán úgy lehetne fogalmazni, hogy Orbán Viktor is megtalálta a maga Losonczi Pálját. Pedig ha legalább csak annyi illendőség lett volna benne, mint amennyi végül már a kommunistákban is volt, találhatott volna egy Straub F. Brunót is.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
