rss      tw      fb
Keres

Párizsi levél a Galamus szerkesztőjéhez


Kedves Zsófi,

Az utolsó hetek várakozásaival ellentétben magas részvétellel zajlott le tegnap, vasárnap, az elnökválasztás első fordulója Franciaországban. A választásra jogosultak 80 százaléka adta le szavazatát valamelyik jelöltre a fellépő kilenc közül, akik közül hatan képviseltek évtizedek óta jelenlévő és számottevő politikai irányzatot. Rájuk összesen a választók 96 százaléka (köztük e sorok írója is) szavazott, a maradéknak be kell érnie a rádiós és televíziós szereplés pünkösdi királyságával.

A várakozásoknak megfelelően az öt év óta kormányzó,  jobbközép irányzatú Sarkozy és szocialista ellenfele, Hollande, kapta a legtöbb szavazatot, s került be ezzel a május 6-án sorra kerülő második fordulóba. (A köztársasági elnökválasztásnak ezt a rendjét még De Gaulle tábornok vezette be pontosan ötven évvel ezelőtt. A két forduló lehetővé teszi, hogy az elsőn többen is megmérettessék magukat, a másodikon viszont a két legtámogatottabb jelölt egyike szükségképpen megkapja a névre leadott szavazatok több mint 50 százalékát.) Amint ez az utolsó hetek felméréseiből várható volt, csakugyan a szocialista Hollande kapta a legtöbb voksot, de – meglepetésre – csak másfél százalékkal többet, mint gaullista ellenfele, a félig magyar és negyedrészt görög származású (errefelé Sarkónak becézett vagy gúnyolt) Nicolas Sarkozy. A 35 millió leadott szavazatból ő 27 százalékot kapott, Hollande pedig 28 és felet. Mind a ketten mintegy tízmillió választó bizalmát nyerték el: most már csak az a kérdés, hogy a többi 15 millió hogyan fog a második fordulóban szavazni (vagy nem szavazni).

A már említett négy másik számottevő irányzat szavazati „örökségének” elosztásáról van szó. Ezek közül kettő (a szélsőbaloldali Mélenchon és a zöldpárti Éva Joly) már tegnap este határozottan arra kérte választóit, hogy május 6-án Hollande-ra szavazzanak. Ez több mint 13 százalékot, közel 5 millió szavazatot jelent (amiből a zöld jelölt mindössze hétszázezret, a nagy szónoki tehetséggel megáldott Mélenchon viszont 4 milliót mondhat magáénak, azzal a megkötéssel, hogy egyetlen jelölt sem tulajdonosa a rá leadott szavazatoknak). Komplikáltabb a helyzet a szélsőjobboldali Le Pen asszony és a centrista Bayrou árván maradt szavazóival. Ezek közül az elsőt több mint hatmillióan, a másodikat mintegy hárommillióan választották tegnap. Ők ketten mind a két talpon maradt jelöltet rossznak vagy éppen elfogadhatatlannak tartják. Ami választóikról is többé-kevésbé elmondható – de hogy milyen mértékig, az csak május 6-án fog kiderülni.

Bayrou, aki a francia politikai vezetőréteg egyik ismert és fontos alakja, már öt évvel ezelőtt is elnökjelölt volt: akkor azonban harmadik helyen végzett, alig kevesebb szavazattal mint az akkori szocialista jelölt, Segolène Royal asszony. (Csak anekdotikus értékű, hogy Royal valaha Hollande házastársa volt, akivel ráadásul több közös felnőtt gyermekük is van... ) 2007-ben Bayrou – aki korábban a gaullistákkal szövetségben miniszter is volt több fontos tárca élén – úgy vonult vissza, hogy nem foglalt állást a két továbbmenő jelölt között, választóira bízta, hogy a végszavazásban melyik mellé állnak. Ezúttal azt helyezte kilátásba, hogy kérdéseket tesz fel Hollande-nak és Sarkónak, s majd a szerint „dönt”, hogy milyen válaszokat kap.

Marine Le Pen csak papíron áll közelebb a gaullista Sarkozyhez, mint a szocialista Hollande-hoz, felfogása szerint ugyanis mind a kettő ugyanannak a népellenes „elitnek” a tagja, ugyanúgy átadta Franciaországot a globális tőkének és a bürokratikus Európai Uniónak, aminek következtében semmi közük nincsen ahhoz a populista (vagyis népbarát) szemlélethez, amelyet ő és csakis ő képvisel a francia politikai mezőnyben. Érdekes módon szó szerint ugyanezt hirdette Mélenchon is, csak éppen baloldali előjellel. Az első fordulóban Mélenchonnak ezzel együtt Marine Le Pen, Le Pennek pedig Mélenchon volt a fő célpontja, ami megint egyszer azt mutatja, hogy szürke minden elmélet, s – ahogy Goethe mondotta – csak az élet aranyfája zöld. (Ez választási retorikák esetében különösen igaz...)
Papírforma szerint, ha Bayrou választói táborából egymillió távol maradna a 2. fordulótól, a másik kétmillió pedig egyformán oszlana meg a két talpon maradt jelölt között, továbbá ha a Le Pen család (papa és lánya) több mint hatmillió szavazójából a többség választaná „a szintén jobboldali” Sárközyt, ez utóbbi a május 6-i fordulóban megelőzhetné Hollande-ot. Ennek azonban csekély a valószínűsége.

Az első forduló estéjén a leszavazók körében végzett felmérések szerint Hollande május 6-án mintegy tíz százalékkal győzné le Sárközyt. Ebből az óriási hátrányból a távozó elnök – aki sokkal jobb népszónok és nagyobb kapacitású politikus, mint ellenfele – valamennyit még behozhat a következő 12 napban. De több mint kétséges, hogy számíthat-e többre, mint tisztes vereségre.

(Kende Péter)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!