Gyakorló pedagógus merengése egy hír fölött
- Részletek
- Napi apró
- 2012. április 20. péntek, 04:36
- Varga Éva
„A nevelési-oktatási intézmény (...) egyes rendészeti feladatok ellátása érdekében iskolaőrt alkalmazhat.”
„A rendőr azt a tanköteles tanulót, aki nem tudja hitelt érdemlően igazolni, hogy a tanítási napon a tanítási órától vagy az iskola által szervezett kötelező foglalkozástól engedéllyel maradt távol (...) a nevelési-oktatási intézmény vezetőjéhez kísérheti, vagy a nevelési-oktatási intézménnyel történt előzetes egyeztetést követően oda útba indítja.”
„Az iskolaőr (...) meghatározott esetben arányos mérvű testi kényszert alkalmazhat.”(Újra lehet testi kényszer az iskolákban?)
Ezek a sorok a www.kormány.hu oldalon jelentek meg, egy törvénytervezet részeként. A törvénytervezet arról rendelkezik, hogyan kell megakadályozni majdan az iskolai lógást és az iskola területére való jogosulatlan belépést, hogyan kell betartatni a házirendet és megbüntetni a szabálysértést elkövetőket. Ezért most két törvényt készülnek módosítani, a köznevelésről szólót és a rendőrség működéséről szólót is – tudósít a cikk szerzője arról, merre folydogál éppen a Hoffmann-féle „reformok” vérpatakja.
Aki azonnali problémamegoldást keres, az bizony rögtön tapsolni kezd a tervezetnek – meg is tették néhányan a cikk internetes kommentjeiben –, mert a sokak szívének kedves poroszos módi visszatértével az amúgy is szoros ellenőrzés alá kerülő intézmények renitensei ezzel újabb fenyegető rémet kapnak a nyakukba. És ez üdvös(nek látszó) dolog mostanság, a „liberalizmus által szétzüllesztett oktatásban”.
Sorjáznak az érvek, a „kelet-magyarországi szakmunkásképzők” ellehetetlenüléséről, a pedagógusverő kisebbségieket végre megrendszabályozó lehetőség hasznosságáról – és én nem értem. Honnan ez a felbőszült agresszivitás a hozzászólókban?
Elvétve olvasok a jövő nemzedékének lelkét féltő megnyilvánulásokat, keveslem azokat a véleményeket, amelyek valóban a tervezett szabályozás képtelenségét feszegetik. Aztán azon veszem észre magam, hogy én is hozzászólok. És írom:
Aki hosszú távra tervez, az ezek helyett a lépések helyett nagyon sokat invesztál(na) a pedagógusok továbbképzésébe, egyfelől a kooperatív tanítási módszerek minél szélesebb körű alkalmazásával, másfelől a pedagógusok számára tervezett konfliktuskezelő tréningekkel, iskolapszichológus alkalmazásával, és igen, bizonyos jogkörök újra- vagy újként történő felállításával. Például kizárás meghatározott időre a tanulásból – amerikai mintára –, ennek minden következményével együtt, vagy kizárás adott iskolából, iskolatípusból úgy, hogy a szigorúan tanköteles gyereknek meghatározott időn belül a szülő kötelessége új iskolát keresni. Első körben, röviden, körülbelül ilyen eszközökkel lehetne ezen segíteni.
Jelenleg épp az ellenkezője folyik, Hoffmann Rózsa és a névtelenségbe burkolózó keresztény pedagógusok hathatós közreműködésével. Hogy irtózatos bukta lesz belőle, az nem is kétséges. De a rendpártiak szerint így, iskolaőrökkel kell és lehet kezelni a helyzetet.
A korábbi oktatáspolitika tett kísérleteket az imént felsorolt eszközök bevezetésére, meghonosítására, több-kevesebb hibával, bátortalansággal, talán túlságosan is rögzült kényszereket alkalmazva az egyetértés elnyeréséért. És igen, sokaknak van bűne az elmúlt húsz év oktatásának kezelésében – kezdve azokkal, akik akadályokat gördítettek a pedagógusképző intézmények reformjának megvalósítása elé és bevégezve azokkal, akik a pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülésének visszaállítására való törekvést kaszálták el. Súlyos bűnök ezek.
De ami most folyik, az maga az abszolút hiba. Keserves árat fogunk érte fizetni, és kétsége ne legyen senkinek afelől: mindannyian – akár érint valakit ez az intézkedés közvetlenül, akár nem.
Mit gondolnak vajon erről az érintettek közül például a pedagógusok? Többen helyeslik. Szerintem viszont az, aki valóban szakmájának igazi egyénisége – meg az is, aki most, ebben a világban, a megbecsülés teljes hiánya mellett, maximum csak jó iparosként végzi el, amit muszáj –, pontosan tudja, hogy ez nem vezet sehová, tehát nem tapsol neki. És tudja azt is, hogy miként kéne tenni ellene. Résztvevőként egy kisvárosi közoktatási intézmény klímakutatásában ugyanis azt olvasom, hogy adott tantestület – szakképző, szakközép és gimnázium – pontosan meg tudja nevezni a problémákat is, de a megoldásokat is.
És a megoldás nem a börtönélethez hasonló rendszabályok bevezetése, hanem a fentebb említett módszerek alkalmazása. Még egyszer: olyanok szerint is, akik az oktatás-nevelés sűrűjében élnek és dolgoznak.
Őket megkérdezte-e valaki mostanában?
A félelmem a kirakatba kihelyezett problémával és megoldásával kapcsolatban túllép a konkrét ügyön, és távolabb, az általános felé is elporoszkál. Nagyobb veszély ennél az intézkedéstervezetnél az, hogy a hatalom úgy hiszi, a végletekig lebutított és központosított közoktatás, valamint a kizárólag a kiválasztottak számára elérhető felsőoktatás megoldja azt a problémát, hogy itt bizony, kérem, sokan mások is fel szeretnének kapaszkodni az uborkafára (Áder-rajongók az ecetfára). Legjobb lesz tehát ezeket a széles tömegeket egészen friss, zsenge ifjúságukban rászoktatni arra, hogy nincsen pofázás, vélemény, egyénieskedés, még diákcsíny sincsen, se mozibalógás, pláne nincs szerelmi bánat esetén a lelki sebek gyógyítgatása egy napsütötte délelőttel a kisváros parkjában vagy a fővárosban, a rakpart kövén ülve – mostantól már együtt a költő szobrával –, és nincsen semmiféle kapaszkodás sem.
Mert elegen vannak már odafent.
De ezt azért snassz lenne kimondani, így a 21. század hajnalán, Ájrópa közepén, hát csomagoljuk bele némi demagógiába, azt beveszi az is, aki amúgy nem szereti, ha lépten-nyomon gumibotos rendfenntartó ütögeti a saját baltenyerét a szolgálati eszközzel: jól megvédjük a tanarakat és a rendet az iskolában.
Ez is benne van ebben a két törvénytervezetben.
Erőszakkal még sosem neveltek senkit szabálykövetővé. Legfeljebb, ahogyan az egyik kedves hozzászóló írta: „így sikerül ’fölnevelni’ egy agresszióhoz szoktatott nemzedéket, amelyik semmi mást nem tanul meg, csak a megfélemlítést és az erőt.”
Ezen kéne tovább merengeni, közösen.
(Varga Éva)
__________
A szerző egy kisvárosi középiskolában pedagógus
Lásd még híreinket:
– Iskolaőröket alkalmazhatnának az oktatási intézmények
– BM: az iskolaőrség célja az iskolák belső rendjének fenntartása
– PSZ: nem szerencsés a tankötelezettséghez kapcsolódó kérdéseket rendészeti ügyként kezelni
– Iskolaőrök helyett pedagógiai asszisztenseket alkalmazna az LMP
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
