Az MSZP szégyene is
- Részletek
- Napi apró
- 2012. április 17. kedd, 04:33
- Lánczos Vera
A Demokratikus Koalíció frakcióalakításának megakadályozása botrány. Pontosabban óriási botránynak kéne lennie, ha demokratikus jogállamban élnénk. A súlyos demokráciadeficit azonban nemcsak a jogállamot módszeresen lebontó kormánykoalíció pártjait jellemzi – igaz, őket áthatóan és alapvetően –, hanem az ellenzéki pártok demokrácia iránti elkötelezettségét is megkérdőjelezi, hogy ezt tűrték.
Hogy mennyire akadálytalanul érvényesülhet a jelenlegi antidemokratikus többség politikai cinizmusa, az annak a kérdése is, hogy a mindenkori ellenzék morálisan kiáll-e a saját jogaiért. Tehát annak a kérdése is, hogy van-e annyira erős elkötelezettségük a demokratikus elvek és értékek iránt, ami megelőzi más – taktikai, rivalizációs – érdekeiket. Kár, hogy nem is sejtik, mennyire fontos üzenete van ennek a választópolgárok számára is.
Az MSZP álságos közreműködése eleve segítséget jelentett abban, hogy a kétharmados többség nyelvészeti kérdéssé fokozhatta le, festhette át a korábbi házszabály-értelmezését, noha erre sem a rendelkezések szelleme, sem az egyes normák tartalma nem adott volna lehetőséget. Így viszont mód nyílt rá, hogy megakadályozzák az azonnali frakcióalakítást.
Az alkotmányügyi bizottsági határozat mindenesetre akkor azt mondta ki, hogy erre a hathónapos moratórium elteltével sor kerülhet. Az MSZP-nek most, már csak azért is, kutyakötelessége lett volna tiltakozni, hetek óta, a házszabály ciklus közbeni megváltoztatása ellen, ami egyébként nyilvánvalóan visszamenőleges jogalkotás, mert – ahogy mondani szokás – ez a „műsor” sem jöhetett volna létre nélküle.
Az MSZP kötelezettsége ebben az ügyben nagyobb, mint az LMP-é, miközben az LMP világosabb álláspontot képviselt kezdettől fogva. (A végszavazásnál is egyértelműen nem-mel voksoltak képviselői, míg az MSZP, bár jelen volt, nem nyomott gombot.)
Az MSZP-nek nemcsak néha és két mellékmondatban kellett volna elmondania, hogy nem ért egyet a frakcióalakítás megakadályozásával; nem csak általában tiltakozva, az egyéb képtelen házszabály-változtatások egyikeként kellett volna kezelnie ezt a kérdést, hanem élből, hangosan, mert súlyos a felelőssége amiatt, hogy az önkényeskedő rezsim időt nyerhetett, és általános jogalkotási kérdéssé maszkírozhatta azt a szándékát, hogy ellehetetlenítse egy új ellenzéki párt parlamenti jogosítványainak gyakorlását. Úgy tűnik, nem értik, hogy az egész demokratikus ellenzéki működés cselekvési tere csökken ezzel. Az egész demokratikus ellenzék tekintélye erodálódott, ha tudatában vannak ennek, ha nem, mivel képtelenek voltak ebben a fontos ügyben egységet mutatni. Ám az igazi baj mégis az, hogy mindazok érdekérvényesítése csorbulhatott súlyosan megint, akik arra várnak, hogy a demokratikus ellenzék végre magára találjon, a lehető leghatékonyabban működjön.
A demokráciadeficit az egész hazai közgondolkodást jellemzi. A kormánykoalíció azonban nemcsak a választópolgárok „nem tudására” alapozhatott e téren, hanem az ellenzéki pártokéra is: nem egyesítették az erejüket, igaz, riválisuk, de egy demokratikus partnerük ellehetetlenítésével szemben.
(Lánczos Vera)
____________________
Lásd még hírösszefoglalónkat:
– A DK a koalícióalakítás ellehetetlenítéséről
– Kövér László bejelenti, hogy meg kéne tiltani a koalíció-alakítást
És írásunkat: A lex DK (Lánczos Vera)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!