rss      tw      fb
Keres

Az új államfő(jelölt) tiszteletére II. – A rókás beszéd




Az alábbiakban Áder Jánosnak abból a parlamenti felszólalásából olvashatnak részleteket, amely számomra egyike a legemlékezetesebbeknek. Az országgyűlés éppen a kijelölt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc „A Köztársaság Kormányának programja a szabad és igazságos Magyarországért 2004–2006” címmel beterjesztett programjáról vitatkozott 2004. szeptember 29-én. (m. zs.)


DR. ÁDER JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportjának vezetője:

„[…] Magyarországon ebben az évben olyan dolog történt, amire nem volt példa a rendszerváltás óta. Június 13-án, a kormányzati ciklus félidejében a választók megvonták a bizalmukat a kormánypártoktól [Áder az európai uniós választásra utal]. A választók lesújtó ítéletet mondtak a szocialista-szabad demokrata koalícióról. Megfellebbezhetetlen ítéletet. Megfellebbezhetetlen ítéletet Gyurcsány Ferencről is, a Medgyessy Péter főtanácsadójából lett sportminiszterről. Egy régi, tán dakota földön is jól ismert mondás szerint az okos ember a más kárán tanul. A buta meg a sajátjából. Az önhitt ember pedig a saját kárából sem képes okulni. A választási bukás után ezért reménykedni lehetett, hogy a szocialisták és a szabad demokraták tanulnak saját hibáikból. Tanulnak a nép figyelmeztetéséből, az emberek választásokon kinyilvánított akaratából. Tanulnak valamit alázatból, felelősségből és az adott szó becsületéből. Tanulnak valamit zavaros korrupciós ügyeik végeláthatatlan sorából, tanulnak valamit a söjtöri lakomák és az őszödi umbuldák visszataszító példáiból. (Taps a Fidesz padsoraiból.) Tanulnak valamit sorozatosan megszegett ígéreteikből. Tanulnak valamit a sok tisztességes és jóravaló embert, köztük ártatlan családanyákat árokba temető politikájuk csúfos kudarcából. (Kiss Péter: Micsoda?) Tanulnak valamit tévedéseikből és mulasztásaikból, a megannyi iskola- és gyárbezárásból, az ország riasztó eladósításából, milliók romló életkörülményeiből. Tanulnak valamit abból, hogy két év kormányzás után miért mondott nemet – igen, nemet! – rájuk az ország.

Az európai parlamenti választás után még lehetett reménykedni abban, hogy a szocialista-szabad demokrata többség bátran szembenéz politikája kudarcával, és levonja a megfelelő tanulságokat. Csakhogy ehelyett valami egészen más történt. Valami egészen más, amit bátran nevezhetünk egészpályás hátbatámadásnak. (Derültség a Fidesz padsoraiban. – Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van! – Kiss Péter: Szellemes, jaj de szellemes!) Kuncze Gábor és a régóta hatalomátvételről álmodozó Gyurcsány Ferenc – Kovács László segítségével – sunyi módon hátba szúrta saját miniszterelnökét, hogy a szocialista és szabad demokrata koalíció ott folytathassa, ahol kényszerűségből rövid időre abbahagyta. Mindezek fényében kissé ízléstelen volt mindaz az ömlengés, miniszter úr [Gyurcsány Ferenc kijelölt kormányfőről van szó, akinek a programját éppen vitatják], amit ön az imént bemutatott.

A nagy sietségben azonban még a látszatra sem ügyeltek. Még arra sem ügyeltek, hogy olyan programot tegyenek le az asztalra, ami közelít ahhoz, aminek a végrehajtására két éve felhatalmazást kaptak. És még csak véletlenül sem tisztelik meg a választóikat azzal, hogy válaszolnak arra az alapvető kérdésre: miért dobáltak ki a programjukból olyan pontokat, amelyek döntő szerepet játszottak hatalomra kerülésükben? Ezért szól a mai nap a kormányprogram vitáján túl a közhatalomról, a népfelségről és a kimondott szó hitelességéről.

Miniszter úr, ön ennek a silány kis irománynak a Lendületben az ország címet adta. Lendületben? Nem inkább lejtmenetben? (Derültség a Fidesz padsoraiból.) Vizsgáljuk hát meg e régi-új kormány megalakulásakor, hogy az elmúlt két évben hogyan is hozták önök lendületbe az országot.”


Áder szerint elszegényedtek az önkormányzatok, növekedtek a gáz-, villany-, gyógyszerárak, a működőtőke menekült az országból, lendületesen romlottt az ország nyugati megítélése

„Az elmúlt két évben önök nagy lendülettel 5 százalékról 7 százalék fölé növelték az inflációt. A Medgyessy-kormány megalakulása óta lendületesen, közel 3000 milliárd forinttal növelték az államadósságot. Önök lendületesen zártak be gyárakat. Önök az idén lendületesen elköltötték 8 hónap alatt a 12 hónapra szánt pénzt. Önök lendületesen gatyára vetkőztették az önkormányzatokat. Ma már minden harmadik önkormányzatnak nincs elég pénze arra, hogy a kötelező feladatait ellássa. Önök lendületesen növelték a gáz, a villany és a gyógyszer árát. A gáz árát 44 százalékkal, a villanyét 30 százalékkal, a gyógyszerét már nem is tudjuk követni, hogy hány százalékkal. Egyvalami biztos: hogy egy év alatt hatszor emelkedett a gyógyszerek ára. Mindeközben a működő tőke lendületesen menekült az országból. 2003 az első év 1990 óta, amikor több tőke ment ki az országból, mint amennyi bejött ide. Mindemellett lendületesen arról beszéltek, hogy Magyarországon nagy a jólét. Mindezek következtében pedig lendületesen romlott az ország nyugati megítélése. Nem véletlen, hogy az Economist a Szocialista Párt vezetését nemes egyszerűséggel kaméleonoknak minősítette. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Kovács László!)

Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő silány irományból kiderül, hogy a lendület nem törik meg. Hála Gyurcsány Ferenc bátorságának, a lendület 2006-ig kitart. A kormányprogramból megtudhatjuk, hogy a megépítendő autópályák hosszát, amit – mint tudjuk – 800 kilométernyire terveztek, Gyurcsány Ferenc lendületesen csökkenti. Hogy mennyire, az már nem derül ki a programból, de nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen az elmúlt években annyiszor változtak a számok, hogy egy újabb mértéket a választók már csak Csillag-jóslásnak minősíthetnének [utalás Csillag István gazdasági miniszterre]. A tiszai gátak megépítésére vonatkozó ígéret is lendületesen redukálódik. Hogy is szólt, miniszter úr, ez az ígéret? A Tisza teljes vízgyűjtő területén, nemcsak a Tisza mentén, hanem a teljes vízgyűjtő területen 2004 végére, ennek az évnek a végére befejezik az összes árvízvédelmi munkát. És mi lesz ebből az ígéretből? Egy víztározó megépítése, egy másik víztározó megépítésének elkezdése és néhány kilométer töltés megerősítése. De a leglendületesebben a metróépítés folytatódik. (Derültség a Fidesz padsoraiból.) Ott még ugyanis egy kapavágás sem történt. Nos, a kormányprogram ennek a munkának a folytatását ígéri. (Derültség, taps a Fidesz padsoraiból.) Hát ebben a nagy semmittevésben, azt hiszem, nem nagyon fognak önök elfáradni. (Derültség a Fidesz padsoraiból.)”


Igazságos-e, hogy az Európai Unióban Magyarországon a legmagasabb az általános forgalmi adó?

„Miniszter úr, ön igazságos kormányzást ígér. No de meg kell kérdeznünk öntől: igazságos-e ön szerint, hogy a söjtöri lakoma milliós, az új irodabútorok milliárdos, az utántöltős Gripenek több tízmilliárdos költségeit az adófizetőkkel fizetteti ki a kormány? Igazságos-e, miniszter úr, hogy az Európai Unióban Magyarországon a legmagasabb az általános forgalmi adó? (Dr. Szabó Zoltán: Dánia!) Igazságos-e ön szerint, miniszter úr, hogy az átlagfizetések a legmagasabb, azaz 38 százalékos adókulccsal adóznak? Apropó! (Göndör István: Nem igaz! Nem tudsz számolni! - Halász János: Nyugalom!) Tudja ön, hogy mennyi Magyarországon az átlagfizetés, miniszter úr? (Zaj. - Az elnök csenget.)”


141 ezer forintból hogyan lehet megélni?

„Miniszter úr, tudja ön, hogy Magyarországon mennyi az átlagfizetés? Úgy tűnik, hogy nem tudja. Elárulom önnek: 141 ezer forint. És tudja-e ön, hogy ebből hogyan lehet megélni? Azt hiszem, nem. (Derültség a Fidesz padsoraiból.) Nehéz is lehet. Nehéz is lehet egy ilyen ember (Az elnök csenget.) helyébe képzelnie magát annak, aki tavaly egy nap alatt több pénzt költhetett el, mint amennyi egy átlagos bérből élő ember havi fizetése volt.

Miniszter úr, ön bátor kormányzást is ígért. Eközben már az első cselekedete gyávaságról tanúskodik. Miniszter úr, miért nem nevezte meg mind a mai napig a minisztereit? (Gőgös Zoltán: Mi közöd hozzá?! - Zaj.) Csak nem attól fél, hogy aki nem kap megbízatást, az nem szavaz majd önre? Tegnap azt kértük öntől, legyen bátor. Legyen bátor a minisztereit megnevezni. Most sem késő. Legyen bátor az állammal kötött szerződéseit nyilvánosságra hozni. És legyen bátor a kérdésekre személyesen válaszolni. Gyurcsány miniszter úr, itt az alkalom, kérjen szót bátran, mi kíváncsian hallgatjuk önt.”


„Ön elég bátor ahhoz, hogy százezer egészségügyi dolgozónak azt üzenje, nem kapják meg a két éve beígért hűségjutalmat”

Ön bátor kormányzást ígért. Ez a program valóban komoly bátorságot mutat. Miért is?

Ön elég bátor ahhoz, hogy megfosszon egymillió szív- és érrendszeri betegségben szenvedő embert az ingyenes gyógyszer reményétől. Két éve ez még fontos volt önöknek, mára elfelejtették. Ön elég bátor ahhoz, hogy százezer egészségügyi dolgozónak azt üzenje, nem kapják meg a két éve beígért hűségjutalmat. Ön elég bátor ahhoz, hogy közel négymillió munkavállaló szeme közé vágja: nem lesz 38 órás munkahét. Ugyancsak közel négymillió munkavállaló temetheti el a reményét, amit két éve táplál, miszerint a gazdasági növekedéssel arányosan javulnak az életkörülményei. Ez a két évvel ezelőtti ígéret az ön programjába már nem fért be.


„Ön hetykén veti oda közel egymillió diáknak, hogy bár ígérték, mégsem lesz ingyenes az utazás a lakóhely és az iskola között”

„Ön bátran, hogy ne mondjam, hetykén veti oda közel egymillió diáknak, hogy bár ígérték, mégsem lesz ingyenes az utazás a lakóhely és az iskola között. Ön bátran elfelejti a lakásépítési programot. (Kiss Péter: Ez nem igaz, ez sem!) Nemhogy évi nyolcezret nem építenek, de egyetlen bérlakást sem kívánnak építeni. (Podolák György: Ne mondj már ilyet! - Moraj az MSZP soraiban.) Uraim, el kell olvasniuk egyébként a kormányprogramot, abban nem szerepel a bérlakásépítésre vonatkozóan egyetlenegy mondat, egyetlenegy szó sem. (Taps a Fidesz soraiban. – Szórványos taps az MDF soraiban. – Zaj. – Az elnök csenget.) 25 ezret ígértek, csak emlékeztetném önöket – lehet, hogy az előző programjukat sem olvasták. (Derültség a Fidesz soraiban. – Bánki Erik: El kell olvasni!) Ön bátran hallgat arról, hogy a következő évben mekkora lesz a minimálbér. Önnek van bátorsága kétmillió allergiában szenvedő embernek azt üzenni, felejtsék el az önök két évvel ezelőtti ígéretét, felejtsék el, hogy önök két éve még azt ígérték, hogy négy év alatt egynegyedére - nem egynegyedével, egynegyedére - csökkentik a parlagfűvel fertőzött területek nagyságát.”


„…az elmúlt két évben huszonkétszer szavaztak meg adóemelést és emelni akarják a vállalkozók terheit”

„Miniszter Úr! Ön az adók csökkentéséről beszél. Mindemellett önnek van bátorsága újra az Országgyűlés elé terjeszteni a telefonadó ötletét, amit a Ház fél évvel ezelőtt elutasított? Miniszter Úr! Önnek van bátorsága 800 ezer kis- és középvállalkozó támogatásáról beszélni, miközben megfojtották a Széchenyi-tervet (Felzúdulás az MSZP soraiban. – Kuncze Gábor: Öngyilkos lett! – Derültség a kormánypártok soraiban.), miközben életképtelen hitelkonstrukciókkal idegesítették a vállalkozókat, miközben az elmúlt két évben huszonkétszer – jól hallotta, miniszter úr, huszonkétszer – szavaztak meg adóemelést, és miközben jövőre is emelni akarják a vállalkozók terheit?

Miniszter Úr! Végigolvasva az ön programját, bátran megállapíthatjuk, a Gyurcsány-kormány első száz napja száz csalódást tartogat a polgárok számára; csalódást a bérből és fizetésből élőknek, csalódást a kis- és középvállalkozóknak, csalódást a diákoknak (Közbeszólás az MSZP soraiból: Főleg nektek!), csalódást a betegeknek, csalódást az egészségügyi dolgozóknak, csalódást a mezőgazdaságból élőknek, csalódást az önkormányzatoknak.

Miniszter Úr! A beszédem végén átadom majd önnek az első írásbeli kérdést, amiben arra vagyok kíváncsi, hogy azt a több mint száz ígéretet, aminek ön is szerzője volt két évvel ezelőtt, miért hajította ki a programjából.”


Az ember nem győz csodálkozni azon, hogy miért nem figyeltek legalább a magyar nyelvtanra

„Miniszter Úr! Bátran állíthatom, hogy az az iromány, amin önök egy hónapig dolgoztak, és amit önök kétéves kormányzati tapasztalattal a hátuk mögött készítettek el, az elmúlt 14 év legsilányabb kormányprogramja. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Amikor az ember újra meg újra belelapoz, nem győz csodálkozni azon, hogy miért nem figyeltek legalább a magyar nyelvtanra, miért ismételtek meg bekezdéseket szó szerint, és miért írtak olyan ostobaságokat, hogy a modern világ tiszta. (Derültség a Fidesz soraiban. – Burány Sándor: Miért? Koszos?) Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: nincs-e e mögött a silány fogalmazvány mögött valami mélyebb, világosabb, egyértelműbb szándék? És bizony találunk ilyet.

A 14. oldalon ezt olvassuk: folytatjuk és befejezzük a privatizációt. A 33. oldalon ez áll: A magántőkének nagyobb szerepet kell kapnia az egészségügyben. Az oktatásról szóló fejezetben pedig szintén az állam és a magánszféra együttműködéséről olvashatunk. (Gőgös Zoltán: Piacgazdaság van!) Ha ehhez hozzákapcsoljuk a kormányból kiszivárgó híreket a közigazgatás részleges privatizációjáról, valamint, ha felidézzük, hogy a tartós állami tulajdonban lévő vagyon kiárusítását egy törvénymódosítással önök már lehetővé tették, és ennek következtében csak a vasút – (A kormánypártok sorai felé:) figyeljen, képviselő úr! – és az állami erdőgazdaságok maradhatnak állami tulajdonban, akkor már tisztul a kép. Ne feledjük, több száz milliárd forintos állami vagyonról van szó! (Közbeszólás az MSZP soraiból.)”


Csak nem arról van szó, hogy a zsákmánypárt aktivizálódott?

„Nahát, nahát! Csak nem arról van szó, hogy Gyurcsány Ferenc ismét jókor és jó helyen van (Derültség és taps a Fidesz soraiban. – Szórványos derültség az MDF soraiban.), mint az elmúlt tíz évben annyiszor? Csak nem arról van szó, hogy Gyurcsány Ferenc ismét segít magának a politikai tőkét gazdasági tőkévé alakítani? Csak nem arról van szó, hogy az eddig összeügyeskedett 3,5 milliárd forintos vagyonát nem tartja elégségesnek ahhoz, hogy élete végéig megkerülhetetlen politikai tényező legyen, még akkor is, ha a kormányzásba belebukik? Csak nem arról van szó, hogy a zsákmánypárt aktivizálódott? (Derültség, taps a Fidesz soraiban. – Szórványos derültség az MDF soraiban.) Tudják, az a zsákmánypárt, amiről Szili Katalin beszélt. Lehetséges, hogy a silány iromány mögött létezik egy üzleti terv az ország kiárusítására?”


Leszoktatható-e a róka a tyúklopásról?

„Kedves Kuncze Gábor! Most nem kiált tolvajbandát? Kedves Kuncze Gábor! Most nem szalad a sufniba a Lop Stop-tábláért? (Derültség a Fidesz soraiban. – Kuncze Gábor: Elloptátok, nem tudom! – Derültség, taps.) Kedves SZDSZ! Ugye, 1990-ben nem erről szólt a rendszerváltás?! Mondják sokan, nem kell félni Gyurcsánytól, megszedte már magát, már nem éhes. De leszoktatható-e a róka a tyúklopásról? (Derültség, taps a Fidesz soraiban.) Ugye nem, miniszter úr?

Tisztelt Országgyűlés! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Van ennek a programnak egy szemtelen, pimasz, ugyanakkor árulkodó mondata, mindjárt az első, ez így szól: Ma Magyarország a lehetőségek országa. Gyurcsány Ferenc számára mindenképpen (Taps a Fidesz soraiban.); Gyurcsány Ferenc számára, aki bizonyára ismeri a népi mondást: aki mer, az nyer. Hát igen, az elmúlt tíz évben ön és az önhöz hasonlók a közösből valóban nagykanállal mertek (Közbeszólás az MSZP soraiból.), és ezen valóban százmilliókat, milliárdokat nyertek. Tartok tőle, most is így lesz. (Folyamatos zaj, közbeszólások.)”


A lóhoz hasonlatos teve

„Miniszter Úr! Önnek már mindene van, van vagyona, van pártja, és hamarosan kormánya is lesz. (Kiss Péter: Megszavazzátok?) Egyvalami azonban még nincsen: nincs még szimbóluma. Ha megengedi, javasolok egyet. Medgyessy Péter az akácfát választotta, önnek közismert az érdeklődése az angolszász hagyományok iránt, nyilván az elefánt és az öszvér, éppen az amerikai választási kampányban viaskodó állatok talán az ön figyelmét is fölkeltették. Hadd javasoljak önnek tehát egy másik állatot szimbólumként, méghozzá a tevét. És tudja, miért? Mert a teve egy olyan lóhoz hasonlatos, amelyet egy bátor, igazságos és cselekvő kormány tervezett.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Derültség és hosszan tartó, ütemes taps a Fidesz soraiban. –Dr. Áder János a pulpitusról távozva Gyurcsány Ferenchez lép, és átad neki egy dossziét. –Hangok a Fidesz soraiból: Huúú!)”



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!