rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 13.

Mire játszik az EU-val szemben a magyar kormány?
Balázs Péter volt európai uniós biztos és külügyminiszter


Bolgár György: - Magyarország és az Európai Unió viszonya körül most már azért hónapok óta súlyos viták folynak, és erről szeretném Önt kérdezni, ugyanis úgy tűnik, mintha a magyar kormány nem akarná tudomásul venni, hogy miről van szó, és hogy mit akar tőlünk az Európai Unió, illetve az Európa Tanács. Az a benyomása az embernek, hogy az Orbán-kormány időhúzásra játszik és azt hiszi – lehet, hogy őszintén –, hogy előbb-utóbb valamilyen cseles módszerrel ki lehet kerülni azokat az elvárásokat, azokat a feltételeket, amelyeket egyre határozottabban és egyre konkrétabban támaszt velünk szemben az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank, az Európa Tanács és annak Velencei Bizottsága. Önnek a tapasztalatai alapján mi a véleménye, lehet ezt sokáig játszani az európai intézményekkel, és ha igen, mi lesz ennek a következménye?

Balázs Péter: - Az európai intézmények, jelesül az Európai Unió mindenekelőtt, de ez a többiekre is vonatkozik, az Európa Tanácsra is, rendkívül következetes szervezetek. E szervezeteknek nincs olyan értelemben vett belpolitikája, mint ami Franciaországban vagy Németországban van, amelyek azért színezik a külpolitikát, befolyásolják, hogy ki van kormányon, ki van ellenzékben. Ezen szervezetek belpolitikája igazából a tagállamok összesített vagy többségi véleménye. Itt az látszik, hogy bizony Magyarországot nyomás alá helyezték, mert egyeztetés nélkül iszonyatos tömegű új törvényt zúdított a lakosaira, akiknek nem volt alkalmuk ezekhez hozzászólni. Se nekik, se az érdekképviseleti szerveiknek és a külföldnek sem volt módjuk arra, hogy kimondják a véleményüket, holott erre nagyon konkrét kísérletek történtek éppen az Európai Bizottság részéről. Magyarország a múlt év végén kapott levelet Barrosótól, Viviane Redingtől, Neelie Kroestól, Olie Rehntől, tehát már egy egész csomó figyelmeztetés, ajánlás, egyeztetési javaslat feküdt az asztalon, és a magyar kormányzat csak ment a maga útján, és hozta az új törvényeket. Ezek átléptek egy kritikus határt, s most itt az eredménye.

- Az, hogy itt az eredménye és most már ránk zúdul mindenféle figyelmeztetés, kritika, non paper vagy szóbeli formában, nevezzük akármilyen jellegűnek azt a bírálatot, amit a különböző európai intézmények hozzánk küldenek, ebből mi következik? Az, hogy ezek az intézmények következetesen végig fogják vinni, amit akarnak és a kritikájukra választ várnak, ha pedig a magyar kormány a választ megpróbálja elkerülni, akkor ismét, újból és megint azt fogják kérni, hogy változtassunk rajta, módosítsunk törvényt, különben – na ez a kérdésem – mi történik?

- Van egy pont, ahol Magyarország kérő pozícióban van. Nagyon világosan kell látni, hogy ki kér és ki ad. Ez a hitel iránti igény, és bizony egyre nagyobb szükség látszik arra, hogy valaki segítse ki a magyar költségvetést abból a kátyúból, ahova keveredett, ismét és nyújtsanak baráti kezet, húzzanak ki a gödörből, mert piaci alapon innen nem tudunk kikecmeregni.

- Továbbásnánk magunk alatt a gödröt, hiszen olyan drága ez a piaci alapú finanszírozás.

- Pontosan. Most ez az a pont, ahol kérő pozícióban van Magyarország, és innen kezdődik aztán a történet, hiszen ezzel szorosan összefügg a Nemzeti Bank függetlensége, az adórendszer. Legújabban már nemcsak arról van szó, hogy a kormányzat makacsul köti az ebet a karóhoz és az egykulcsos adóból nem akar engedni, hanem közben feltalálták az ötkulcsos áfát is, hogy még nagyobb legyen a keveredés.

- Sőt most már a miniszterelnök személyesen állt ki mellette.

- Igen, már ő is felvállalta, és közben itt sorakoznak… több mint egy tucat igen fontos ügyet lehet felsorolni, ha az ember összeilleszti az Európai Bizottság eljárásait, az Európai Parlament határozatát, egyéb figyelmeztetéseket, tehát igen hosszú a lista. Pontosan tudható, hogy mi a probléma, és ezek az ügyek ma már olyan tömeget értek el, hogy bizony politikailag befolyásolják a hitelnyújtást, hiszen ez nem egy bankhitel. A kormányfő próbálja úgy beállítani, hogy szólunk a bankunknak, aztán majd ad hitelt. Nem erről van szó, arról van szó, hogy a családunk, ahova tartozunk, hajlandó minket kisegíteni különlegesen előnyös feltételekkel, de ehhez a családban megfelelőképpen kell viselkedni és betartani az illemszabályokat.

- Mindezt azonban a miniszterelnök úgy állítja be, mintha valamiféle politikai zsarolás folyna Magyarországgal szemben, és ha politikai feltételeket támasztanak, akkor ezeknek nem engedhet a magyar kormány. Mennyire minősíthetők ezek a különböző kritikák, feltételek, kérések, kívánalmak politikai jellegűnek?

- Ezek között vannak igen fontos politikai feltételek, csak a miniszterelnök egy dologban téved, úgy mondom, hogy ő is értse. Tehát úgy állítja be, mintha itt két futballcsapat két kapura játszana, az egyik a magyar csapat, a másik pedig az EU. Holott mi nem külön csapat vagyunk, mi az EU-csapat egyik játékosa vagyunk. Tehát itt nem egy meccs zajlik, hanem...

- ...hanem a másik tíz, pontosabban huszonhat játékos figyelmeztet bennünket, hogy ne a pályán kívül vigyük a labdát, mert le fogja fújni a bíró az egész akciót.

- A csapat érdekében, a csapat normáit kérik rajtunk számon, hogy a csapat erősebb legyen. Jó szándék övez minket, saját játékosnak, saját tagnak tekintenek, ugyanazt a mezt hordjuk, mint a többiek, és ilyen háttérrel figyelmeztetnek. Itt nem lehet egy olyan képletet felállítani, mintha mi egymás ellen rohamoznánk, hanem családon belül kellene a vitát megoldani. Mindaddig, amíg ebből egy ilyen műkonfliktust csinál a miniszterelnök, addig valóban úgy néz ki, hogy bántják Magyarországot, zsarolják. Szó sincs róla. Segíteni akarnak, de kérik szépen a csapat szokásos normáinak betartását.

- Nem tudom mennyire volt az ön számára megrázó, nyilván nem, de nekem – pedig figyelem valamennyire Európát és a külpolitikát – az volt, hogy amikor tegnap megkérdezték az Európai Bizottság szóvivőjét, hogy most akkor milyen konkrét feltételek vannak Magyarországgal szemben, azt mondta, hogy nem tudom felsorolni azt a húsz-harminc tételt. Ez önmagában is egészen meghökkentő, hogy húsz-harminc kérdésben – és nyilván nemcsak hasára ütve mondta ezt, legalábbis a nagyságrend biztos, hogy stimmel, hogy ilyen mértékű bizalomvesztés áll fenn Magyarországgal szemben – meg kellene egyeznünk és figyelembe kellene vennünk az Európai Unió és az Európa Tanács ajánlásait, figyelmeztetéseit, kritikáit, ez egészen példátlannak tűnik az én szememben.

- Valóban párját ritkítja ez az egész eljárás. Sok az ügy, és azt kell ebben látni, hogy egy ponton az ügyek mennyisége átlépte azt a bizonyos kritikus határt, amikor már nem egyes ügyeket neveznek meg, hanem az egészet, tehát Magyarországot. Ebből ki lehet jönni, de nem könnyű. Úgy lehetne kijönni, hogy vagy az ügyeket igyekszünk gyorsan leaprítani, és amit csak lehet, megoldani, a mennyiségüket a  kritikus határ alá csökkenteni vagy valami nagyon látványos gesztus értékű dologgal, egy-két ilyen nagy lépéssel, mondjuk a Nemzeti Bank ügyének nagyvonalú, úri megoldásával, vagy például az egykulcsos személyi jövedelemadó feladásával valamilyen áttörést kell itt már produkálni.

- Vagy az igazságszolgáltatási reform egyre kínosabbnak látszó megváltoztatásában.

- Fordulatot kéne elérni.

- Mennyire lát erre esélyt? Azért a politika egy dolog, a diplomácia a másik. Lehet, hogy miközben a politikus nagy hangon beszél valamiről, hogy nem engedünk, aközben a diplomaták serényen és csendben mégis dolgoznak.

- Nézze, az ember mindig reménykedik abban, hogy valahol talán a józan ész beleszól az ügyekbe, nem mondom azt, hogy felülkerekedik, de most van egy újabb mérföldkő. Azt halljuk, hogy a miniszterelnök hétfőn találkozik Brüsszelben Barrosóval. A találkozó után bizonyosan nem mondhatja azt, hogy kérem, nem tudom, mit akar az EU. Azért megy oda, hogy megkérdezze, és Barroso erre fog neki válaszolni. Amikor kijön a tárgyalásról, akkor azt az érvet már nem lehet majd használni, hogy fogalmunk sincs. Ezt egészen kitűnő uniós szakértők is ismétlik anélkül, hogy meggyőző lenne, mert én nem hiszem el, hogy akik mondják, ne tudnák egészen pontosan, hogy miről van szó. Azt lehet mondani, hogy formálisan az Unió nem tett le egy számozott listát, de ezt darabokban már igen jól megkaptuk.

- Szerintem már a hallgatóink is tudnák fújni, hogy mi is az, ami nem tetszik.

- Igen. Újságolvasók össze tudják állítani maguktól is, úgyhogy itt most az újabb találkozó után lehet majd megint értékelni, de azért a tendencia, a nemzetközi vélekedés azt mutatja, hogy a magyar kormány nem akarja ezt a hitelmegállapodást, játszik, cicázik vele, állandóan közeledik hozzá, aztán hirtelen kitér. Lehet ilyen stratégiát alkalmazni, ezt szokták a török változatnak nevezni, hogy addig lebegteti, míg aztán valami csoda folytán megjavul a gazdasági környezet és hitel nélkül is túlél a költségvetés, csakhogy nem lehet összehasonlítani a mai magyar helyzetet egy nagyon dinamikusan fejlődő, hatalmas Törökországéval, amely ráadásul nem is EU-tag, nem is eurózóna-tag, és még sok különbséget fel lehet sorolni.

- Ezerszer több lehetősége van gazdaságilag és politikailag, mint Magyarországnak. De akkor visszatérve az alapkérdéshez, ha netán a magyar kormánynak mégis az a célja, hogy ne kössön megállapodást a Nemzetközi Valutaalappal, illetve az Európai Unióval és ne vegyen fel a lehető legolcsóbban hitelt – márpedig ez az országnak érdeke volna –, hanem más politikai okokból csak játszadozik ezzel a lehetőséggel és az időt húzza, akkor a többi kérdésben, igazságszolgáltatástól a médiaügyig meg az egyházakig, mit fog tenni az Európai Unió, illetve az Európa Tanács? Azt fogja mondani, hogy jó, ha nem kell nekik a hitel, akkor mi nem ragaszkodunk a változtatáshoz a többi ügyben sem? Vagy a hiteltől függetlenül megy tovább minden a maga útján?

- El lehet játszani ezeket a vitákat, el lehet vinni az ügyeket az Európai Bíróságig, el lehet érni, hogy az Európai Bíróság marasztalja el Magyarországot mint tagállamot. Viszont ez az ország képének nagyon nem tesz jót és elszigetelődik ezzel Magyarország, már el is szigetelődött bizonyos fokig. El lehet érni ad absurdum azt, hogy tényleg összejön az a többség, amelyik azt mondja, hogy most Magyarország szavazati jogát függesszék fel az Európai Unióban és ez egy nagyon súlyos szankció lenne.

- Hiszen ez kilátásba is lett óvatosan helyezve az Európai Parlament határozatában, hogy ha netán nem teljesítenénk azokat az elvárásokat, amelyeket a különböző európai intézmények megfogalmaznak, akkor akár szóba kerülhessen ez is.

- Így van. Ennek komoly előfeltételei vannak, vagy kilenc tagállam kellene, vagy egy erős parlamenti határozat.

- De ha keményen dolgozik rajta az Orbán-kormány, még akár ezt is elérheti.

- El lehet érni, de ezek a viták mind politikai következményekkel járnak, a hitelkérdés nagyon kézzelfogható gazdasági következményekkel jár, ugyanúgy, mint a túlzottdeficit-eljárás, amivel kivívhatja Magyarország, hogy tényleg felfüggesztik majd a kohéziós alap újabb lekötését. Nem kéne oda se eljutni és legfőképpen a hiteltárgyalásban, ha itt tényleg ez a stratégia folytatódik, akkor becsődölhet az ország, és annak aztán igen súlyos belpolitikai következményei is lehetnek.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!