rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 13.

Az Európai Unió és Magyarország vitájáról
Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára


Bolgár György: - Az imént beszélgettem egy hallgatóval, és ő azt mondta, senki nem foglalja össze, hogy milyen következményekkel járna, ha Magyarország netán kilépne az Európai Unióból, és ezt ne Bolgár úr mondja el – mondta nekem –, hanem például jobbközép személyiségek, akikre hallgatna az a szavazói tábor. Úgyhogy mondtam neki, hogy én mindjárt Önnel fogok beszélni, megkérdezem Öntől, ráadásul Ön ennek szakértője is, hogy milyen következményekkel járna, ha ne adj Isten – és ezt a Jobbikon kívül senki nem mondja szerencsére – valamiért kilépnénk az Európai Unióból. Mi lenne Magyarországgal?

Prőhle Gergely: - Tekintettel arra, hogy a kérdésfeltevés is abszurd, senki ne várja, és nem is várhatja azt, hogy én itt részletekbe menő, egyes szaktárcák területéig hatoló választ adjak. Én azt gondolom, hogy nagyon egyszerű és mégis összefoglaló a válaszom. Ha bárkinek ez eszébe jutna, akkor arcul csapná azt az értékrendet, aminek mentén az ország demokratikusan gondolkodó része már a szocializmus éveiben is gondolkodott az ország sorsáról. Arról nem beszélve, hogy arcul csapná azt a konszenzust, ami az európai uniós csatlakozásunkat a rendszerváltás óta övezi, és azt az értékrendet, ami mellett ez a kormány is, és minden eddigi kormány letette a voksát, és amit mindnyájan a magunkénak vallunk, akik a demokratikus Magyarország részeinek tartjuk magunkat. Tehát én azt gondolom, hogy akinek a fejében ez a gondolatkísérlet akár kérdésként, akár szándékként felmerül, az nincs tisztában azzal, hogy hol él, milyen történelmi környezetben, milyen történelmi kötelezettségekkel és milyen jövő iránti kötelezettségekkel. Úgyhogy szerintem ezt a kérdést itt le is zárhatjuk.

- A válasza engem teljesen meggyőzött, és a Jobbikon kívül nincs is semmilyen párt, mozgalom, politikus, aki és amely ezt komolyan fontolgatná. A hallgatóból is csak az aggodalom szólt, valószínűleg részben a Jobbik miatt, másrészt, talán túlzás, de a miniszterelnöknek néhány olyan kijelentése miatt, amivel az emberekben elülteti azt a gyanút, hogy csak nem arra gondol, hogy annyira összeveszhetnénk az Európai Unióval, hogy esetleg szakítanánk egymással. Mert a napokban is Gyermelyen azt mondta, hogy az Európai Unió olyasmivel foglalkozik, amivel nem kellene, amivel meg kellene, azzal nem foglalkozik, és amivel mégis foglalkozik, azzal meg rosszul. Ilyen társasághoz nem akarunk tartozni, gondolhatná a hallgató.

- Bár az elején azt gondoltam, hogy lezárhatjuk azzal, amit mondtam, de rendben van, akkor menjünk bele a részletekbe. Beszélt a Jobbikról, én azzal kapcsolatban csak azt szeretném mondani vagy ajánlani, hogy azok az ellenzéki politikusok, akik ilyen gondolatot forgatnak a fejükben, egy pillanatra abban a választókörzetben, ahol jelöltetik magukat, kérdezzék meg, hogy vajon európai uniós támogatásokból milyen csatornafejlesztések, infrastrukturális fejlesztések és más ügyek lettek finanszírozva.

- Komoly beruházások az élet minden területén.

- Igen, és azt gondolom, hogy ezek elmaradását a saját vélt vagy valós, vagy remélt választóik előtt adott esetben majd valamikor indokolniuk kellene, vagy kellhet. Ez az egyik része. A másik viszont szerintem nagyon nem szerencsés, ha a miniszterelnökről valaki is Európa-ellenes érzelmeket feltételez. Erről szó nincs. A másik viszont az, hogy az sem mindig Szentírás, amit Brüsszelből üzennek nekünk.

- Már csak azért sem, mert ezt a Szentírást mi is írjuk, mi is részei vagyunk az uniónak.

- Persze, erről van szó. Tehát én azt gondolom, hogy a Brüsszel felé közvetített vagy mondott kritika nem felségsértés, az nem egy főbenjáró bűn, hanem egy felelős viselkedés abban a családban, aminek mi magunk is tagjai vagyunk. Azzal, hogy valaki brüsszeli döntéseket kritizál, gyakorlatilag azt a kötelezettségét teljesíti, ami egy felelős európai uniós tagságból adódik. Ennek különböző stílusvirágai vannak olykor-olykor, ez nem rendkívüli jelenség, körül kell nézni az európai politikai palettán, ilyet számos helyen találni.

- Önből mindig előjön a diplomata, és ezt mindig elismeréssel hallgatom is, de azért talán nem mindegy, hogy milyen az a stílus. Hogy vidéki kóceráj-e, vagy hogy amivel foglalkozik, azzal nem kéne, amivel mégis, azt rosszul teszi, szóval nem biztos – miközben értjük a politikai célt – hogy nem megy-e túl bizonyos határon. És ilyenkor kellene, hogy jöjjenek a diplomaták, akik azt mondják, hogy miniszterelnök úr, értjük, és lehet, hogy ezzel erősítjük is a pozíciónkat, de lehet, hogy Brüsszelben mégiscsak az emberek megsértődnek, mert ez már túl kemény és a visszájára fog fordulni.

- Nézze, Bolgár úr, én néhány évvel ezelőtt a HVG-ben írtam egy cikket, ahol idéztem Margot Wahlström volt svéd uniós biztosnak azt a mondatát, hogy az Európai Uniót megszerettetni az emberekkel olyan, mint Frankensteint Ursula Andressnek maszkírozni. Ez ugye azért volt számomra akkor vicces, mert Bernben voltam nagykövet, és mind Frankenstein – őt Genfben találták ki –, mind Ursula Andress – ő egy Bern környéki kisvárosban született – svájci illetőségű.

- De mi van, ha Barroso felháborodik, és mondjuk nem akar találkozni a magyar miniszterelnökkel, vagy igyekszik elkerülni őt?

- Ez a veszély szerintem nem fenyeget, úgyhogy kár is ezt az ördögöt a falra festeni.

- Jó, ne fessük az ördög, nem tesz jót nekünk.

- A politikai kommunikáció sava-borsával mindenki tisztában van, olykor valóban vannak olyan stíluselemek, amik adott esetben később magyarázatra szorulnak, de ezen olyan nagyon nincs megütődve senki.

- Jó. Abban megegyezhetünk, hogy néha túl sok a só, és túl erős a bors?

- Ez talán valamiféle magyar virtus, vagy egy magyar adottság, de gondoljunk csak Olaszországra vagy Spanyolországra, vagy akár Barroso hazájára, a mediterrán Portugáliára, azért azt gondolom, hogy ott sem érzelemmentes a politizálás.

- Hogyan értékeljük – és akkor távolodjunk el az esetleges kivonulástól, meg a talán túl hangzatos szavaktól is – a miniszterelnök olyan kijelentéseit, hogy a politikai feltételeknek nem szabad engednünk, de lehet, hogy a külügyminiszter is elmondta a napokban, hogy mi az, ami politikai feltételnek minősül. Hiszen látjuk most már, hogy nemcsak az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárásaival kell szembenéznünk, hanem az Európa Tanács és annak Velencei Bizottsága több egyéb ügyben megfogalmazta kifogásait és kéréseit is, sőt lehet, hogy ezek a kérések annál már többnek számítanak, feltételeknek, hogy mit kell a magyar törvényekben megváltoztatni ahhoz, hogy azok megfeleljenek az európai elvárásoknak, szabályoknak, elveknek.

- Azt gondolom, és az elmúlt két napban ez nem először fordul elő, és nem teszek szemrehányást, mert valóban kicsit összetett vagy keverhető dolgokról van szó, hogy egyre gyakrabban keveredik a szezon a fazonnal. A külügyminiszter úr arról beszélt, hogy az IMF tárgyalások kapcsán furcsa lenne, ha különböző politikai feltételek merülnének föl, és nem pusztán a gazdaságpolitikai vagy Nemzeti Bank függetlenségét érintő kérdésekről lenne szó. Ez a dolog egyik része, a másik az, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy a Velencei Bizottság véleménye, az Európa Tanács állásfoglalása, illetve az Európai Bizottság álláspontja összefügg egymással. Nem véletlen, hogy a magyar kormány, külügyminiszter úr kérte a Velencei Bizottság állásfoglalását néhány törvény ügyében, ennek egy része már meg is valósult, megvannak az ezzel kapcsolatos jelentések, sőt a magyar kormány március 16-án be is adta azt a törvénymódosítási javaslatcsomagot, ami például a bírósági törvény Velencei Bizottság kritikája fényében való módosítását teszi lehetővé.

- Legalábbis a kívánalmaknak részben megfelelő módosítását.

- Pontosan így van, de tekintettel arra, hogy még ezekre a törvénymódosítási javaslatokra sem reagált azóta a Velencei Bizottság, lévén, hogy nem volt azóta egyetlen ülése sem, ezért azt gondolom, hogy most ennél többet ebben az ügyben nem mondhatunk. Azt pedig eddig is tudtuk, hogy bizonyos kritikával illették a magyarországi törvényalkotást az Európai Bizottság részéről. Azon dolgozunk, hogy ebben a folyamatban minél előbbre jussunk és megtaláljuk velük a kapcsolatot.

- Világos-e például a Velencei Bizottság kritikája az igazságszolgáltatási reformmal kapcsolatban, amelyről ez a bizonyos tegnap nyilvánosságra került, úgynevezett non-paper is értekezett, és ebben állítólag öt szigorú és nem vitatható pontot soroltak föl, hogy mit kellene a magyar kormánynak, illetve a parlamentnek megváltoztatnia, ezek a feltételek összefüggnek-e azzal, hogy megkezdhetők-e hivatalosan az IMF, illetve az Európai Unió és Magyarország tárgyalásai a hitelfelvételéről.

- Na látja, ez az a kérdés, amiről a miniszter úr azt mondta, hogy abszurd lenne, ha összekapcsolódnának, hiszen a kettőnek semmi köze egymáshoz.

- Vagyis ezt Ön szerint lehet politikainak minősíteni?

- Abban az esetben nyilván nem lehetne másra gondolni, minthogy valamiféle politikai motiváció van emögött, de hangsúlyozom, hogy amióta a Velencei Bizottság főtitkára és az Európa Tanács főtitkára, Jagland úr itt járt, azóta hivatalos kommunikáció ebben az ügyben nem volt. Az, hogy a Velencei Bizottság főtitkára ezt az úgynevezett non-papert elküldte, nem tekinthető hivatalos kommunikációnak.

- Gondolja, hogy ez nem hivatalos? Éppen most látom az atv.hu-n, hogy az Európa Tanács főtitkárának szóvivője közölte, hogy ez nem magánvélemény, akkor viszont hivatalos.

- Amennyiben ez így van, akkor nagyon fontos lenne, hogy ezt az Európa Tanács főtitkára is megerősítse. Ilyen nyilatkozata nem volt.

- De önök is biztosra veszik, hogy akárminek minősítjük is, le van írva, a Velencei Bizottság főtitkára küldte el, akkor innentől kezdve a dolgot nem érdemes olyan szempontból vizsgálni, hogy mennyire hivatalos, az a lényeg, ami benne van, a Velencei Bizottság elvárása.

- Feltételezem, hogy annál a tárcánál, ahol ezzel foglalkoznak, gondolkodnak is azon, hogy erre, ha hivatalossá válik, milyen választ lehet adni.

- És azzal kapcsolatban mit tud mondani, amit az Európai Bizottság szóvivője mondott, talán szintén tegnap, hogy nem tudja listába összerakni azt a húsz-harminc kérdést, amiben választ várnak Magyarországtól és lépéseket várnak Magyarországtól. De ezek szerint rengeteg dolog van, amiben az Európai Unió is, benne az Európai Bizottság, valamint ezenkívül, és vele összefüggésben az Európa Tanács is válaszokat, lépéseket, intézkedéseket vár Magyarországtól, és ezek szerint Brüsszelben úgy nézik ezeknek a kérdéseknek az összességét, mint valamiféle feltételt ahhoz, hogy elindulhassanak ezek a bizonyos hiteltárgyalások?

- Nézze, Bolgár úr, a helyzet az, hogy ha ezeket nem tudja fölsorolni az Európai Bizottság szóvivője, akkor nyilván segíteni kéne neki.

- De tudjuk, Ön is tudja, meg én is kapásból tudnám azt a húszat vagy harmincat, és nyilván ugyanígy tudja a szóvivő is, csak valószínűleg arról van szó, hogy ott egyrészt erre nincs alkalom, másrészt nem tette meg senki összességében, hanem az elmúlt hónapokban folyamatosan erről a húsz-harminc kérdésről volt szó.

- De Bolgár úr, az Európai Unió nem egy politikai megérzésekre és különböző benyomásokra alapozott intézmény, itt jogi szövegekkel foglalkoznak, és ezt tesszük mi is. Én nem tudok olyan kérdéséről az Európai Uniónak, például a kötelezettségszegési eljárások kapcsán, amire a magyar kormány ne válaszolt volna, nemhogy határidőben, hanem egy héttel korábban.

- De még ez se elégíti ki az uniót, vagy például az Európai Központi Bankot, amelyik a nemzeti banki törvénymódosításról tegnap fejtette ki, hogy nem elég jó.

- Akkor majd nyilván elmondják pontosan, hogy melyek azok a kifogásaik, amiben további változtatásokat kérnek. Csak azt szeretném jelezni, hogy megválaszolatlan kérdés nincs. A feltett kérdésekre a magyar kormány mindig határidőben, sőt az előtt, végtelenül korrekt módon válaszol. A konkrét feltevéseknek pedig éppen az a lényege, hogy nem lehet csak úgy megérzésekről, a magyar demokrácia siralmas voltáról fabulálni, hanem meg kell fogalmazni, hogy melyek azok a pontok. S a konkrét pontokra mindig konkrét válaszokat is adott eddig a kormány, a Külügyminisztérium ebben azt gondolom, hogy nagyon fontos koordináló szerepet játszik.

- De ha nem azt a választ adják, amit Brüsszel vagy az Európa Tanács elfogadna, akkor lehet bármeddig húzni a dolgot, sőt azt is lehet mondani, hogy még mindig nem volt elég konkrét a kérdés. Mi válaszoltunk, csak nem úgy, ahogy elvárták, nem?

- Sokáig lehet ezt játszani. Én azt gondolom, hogy egy idő után mindenki, az Európa Tanács, vagy az Európai Bizottság is a kompromisszumokban érdekelt.

- Kifárasztásra játszik a magyar kormány?

- Nagyon sok európai tagállamnak vannak vitás ügyei az Európai Bizottsággal, és még egyszer mondom, hogy azért azzal a szemlélettel fel kéne hagyni, hogy csak azt tekinti Ön, a magyar ellenzék, vagy a jó ég tudja, az öntudatos rádióhallgatók nagy tömege jónak, ami száz százalékig megfelel az Európai Bizottság elvárásainak. Lehet egy tagállamnak vitája az Európai Bizottsággal, ez egy tárgyalási folyamat, mondom még egyszer, ez egy olyan család, amin belül vannak, lehetnek nézeteltérések. Nyilván nagyon sok szempontra tekintettel kell lenni, de jelen pillanatban semmi olyat nem látok, ami valami rendkívüliségre utalna. Ezek a tárgyalások folynak, és nagyon remélem, hogy ugyanazon a józan kompromisszumkereső hangon, ahogy ez eddig is zajlott, előbb-utóbb eredményre vezetnek.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!