rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 12.



Bolgár György kérdései 2012. április 12-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Orbán Viktor ismét nekiesett az Európai Uniónak. Ezúttal egy gyermelyi malomberuházás alkalmából, a tyúkketrecek szabályozása ürügyén jelentette ki, az unió olyasmivel foglalkozik, amivel nem kellene. Amivel meg kellene, azzal nem foglalkozik. Amivel mégis, azzal meg rosszul foglalkozik. Elindultunk a kijárat felé?

Ehhez kapcsolódó témánk, hogy az Európai Bizottság öt pontban követelte a magyar kormánytól az igazságügyi reform módosítását. Ezek közé tartozik, hogy az Országos Bírói Hivatal elnökét kilenc év után ne lehessen újjá választani. Döntései ellen lehessen jogorvoslattal élni, illetve az elnök ne kaphasson jogot arra, hogy ügyeket az illetékes bíróságoktól máshová helyezzen át. Most akkor tényleg fogalmunk sincs, mit vár el tőlünk az unió?

Mit gondolnak aztán arról, hogy a Károlyi-szobor után a József Attila-szobrot is elmozdítják a helyéről, igaz ez utóbbit nem messze, csak a parlament mellől le a rakparti támfal mellé. Ahol senki se jár?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Orbán Viktor és Semjén Zsolt találkozott az egyik zsidó felekezet vezető rabbijával, és biztosította őt arról, hogy a kormány nem fogja megengedni a szélsőséges rasszista indulatok elszabadulását. Köves Slomó rabbi volt az, aki feljelentést tett a Jobbik egyik képviselőjének parlamenti felszólalása miatt, amelyben a képviselő a tiszaeszlári vérvádat felmelegítve rituális gyilkossággal vádolta meg a zsidókat.

Mi a véleményük továbbá arról, hogy a kormány szerint Orbán Viktor miniszterelnök nem köteles nyilvánosságra hozni, hol és mivel tölti szabadságát.

És végül mi a véleményük arról, hogy a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója figyelmeztette a hírügynökség munkatársait, ne politizáljanak olyan nyilvános fórumokon, mint például a facebook. Ezt ugyanis egy közszolgálati újságíró nem teheti meg.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A felcsúti szuperstadionról
Szöllősi György, a felcsúti Puskás akadémia sajtófőnöke


Bolgár György: - Ön tegnap a műsor végén telefonált be nekünk, mert a témák között szerepelt, hogy Felcsúton hamarosan megkezdődik az ország talán legjobb stadionjának építése, és ezzel kapcsolatban elkezdett bennünket informálni, de hát kevés volt az időnk, úgyhogy nem jutottunk a végére. Szóval akkor foglaljuk össze röviden, hogy miről is van szó. Egy 3500 fős stadiont építenek, a kérdésem az, hogy miből és mennyiért?

Szöllősi György: - Igen. A stadion valóban hamarosan épül, egy hosszú távú fejlesztési koncepció részeként, hiszen körülbelül tíz éve folyamatos építkezés zajlik Felcsúton a régi Felcsút sportpálya mellett és körül, és ennek egyik állomása lesz a régóta dédelgetett tervnek a megvalósítása, ez a bizonyos 3000-3500 fős mini stadion. Talán stadionról nagyképűség is beszélni. Az sem titok meg nem is újdonság, hiszen már tavaly a pályázatunk kapcsán jó néhányszor esett erről szó, hogy ehhez nagy részben használnánk a magáncégek társasági adójából az új törvényi szabályozásnak megfelelően felajánlható pénzeket, hiszen a stadion építésre benyújtott szakmai tervünket elfogadta az MLSZ, éppen ezért a magáncégek adhatnak a társasági adójukból erre a célra pénzt. Talán most nem kellene itt hosszabban beszélni, de azért ez egy nagyon bonyolult és többszörösen ellenőrzött szisztéma, hogy miképpen és milyen formában lehet öt sportág létesítményfejlesztésére és utánpótlásnevelési céljaira használni ezeket a bizonyos TAO pénzként emlegetett forrásokat.

– Ezek az úgynevezett látványsportágak, és ugye a célja ennek az adókedvezménynek, hogy ezeknek a sportágaknak a fejlesztését segítsék elő. Ezeknek elvileg nagy a közönségük, hát ha több pénz megy oda, akkor a sportág nyilvánvalóan versenyképesebb lesz. Az megint még több nézőt jelent, magasabb színvonalú játékot nem?

– Itt nem látványos sportnak nevezzük őket, de itt főleg azért fontos, hogy ezek látványsportok, meg ezek népszerű sportok – és itt kimondottan nem a profi futballisták zsebébe dugott pénzről van szó, ilyesmire nem is szabad használni ezeket a pénzeket az Európai Unió kimondottan tiltja ezt –, hanem itt arról van szó, hogy itt az elmúlt húsz-harminc évben rettenetes dolog történt a sportlétesítményekkel.

– Lerohadtak magyarul. Nem?

– Igen, illetve hát a futballnál maradva, noha volt állítólag egy olyan törvény valamikor, hogy futballpályát csak úgy lehet megszüntetni vagy beépíteni, ha az, aki ezt teszi, helyette létesít egy másik futballpályát. Valójában az történt, tényleg ez már közhely számba megy, de bevásárlóközpontok, benzinkutak, lakóparkok épültek a futballpályák helyén. És azt mondjuk, hogy bár ez tényleg hatalmas támogatás most a sportnak, amelyre talán sokan fel is kapják a fejüket…

– Mekkora összességében? Mennyi? Hány tízmilliárd?

– Hát itt azt mondják, hogy a magyar futballban most ennek révén körülbelül 20 milliárd forint áramlik, de mi azt mondjuk, hogy itt egy hatalmas adósságtörlesztéséről van szó, hiszen itt tényleg az egyetlen ország a világon Magyarország, ahol a futballpályák száma az elmúlt fél évszázadban csökkent. Tehát mindenhol ez az infrastruktúra bővült, fejlődött.

– Ebből a 20 milliárdból mennyi jut a felcsúti Puskás akadémiának?

– Ezt ebben a pillanatban nagyon nehéz megmondani, hiszen utófinanszírozott projektekről van szó, legalábbis ami a stadionépítést illeti, hiszen itt magára az utánpótlásnevelési feladatokra is kap pénzt például az akadémia. De nemcsak a mienk, hanem hál Istennek az összes többi olyan akadémia, amely hosszú évekig csak magánpénzekből épült és tudott működni.

– Kik kapták ezeket a magánpénzeket?

– Hát ha általában beszélünk az akadémiáról, tudjuk, hogy a kispesti akadémiát George Hemingway úr alapította és az ő…

– Ő a tulajdonosa a Kispestnek is. Igen.

– Igen. A győri akadémiának a Qestor csoport a tulajdonosa, amennyire én tudom, illetve egy alapítvány működteti, amely mögött a Qestor csoport áll.

– A Puskás akadémiában kik…

– A szombathelyi akadémia mögött volt futballisták tőkéje fedezhető fel. A Puskás akadémia mögött szintén egy alapítvány áll, amelyet nagyon sokáig magáncégek tartottak fenn az adományaikból, most is jelentős adományokat kapunk ezektől a cégektől.

– Ezek milyen nagyságrendű adományok?

– Ez egészen változó, mert tényleg itt a legkisebb segítségtől, amelynek hát szintén ugyanúgy örülünk, mint a legnagyobbnak, itt a több száz millió forintos, hogy konkrét példát mondjak. Annak idején, amikor a kollégium épületünk készült, akkor Demján Sándor egymaga magánszemélyként 100 millió forinttal járult hozzá az új megújult kollégiumhoz.

– Rosszul emlékszem, hogy Csányi Sándor is volt a támogatók között?

– Ő személy szerint, azt nem tudom, de elképzelhetőnek tartom. Az OTP Bank évek óta egyik komoly támogatónk.

– Értem. Szóval és összességében mégis mennyi jön be magántámogatóktól egy évben az akadémiának?

– Ha a működési költségekről beszélünk, akkor azt mondtuk az elmúlt években, hogy 1 és 2 millió euró között van nagyjából az a pénz, ami az akadémia működését szolgálja. De azért nehéz ilyenben is pontos számot mondani, mert a folyamatos építkezések miatt mindig magasabb a költségvetés, mint ami egyébként egy normális évi működést feltételezne. Mert tényleg komoly beruházások történtek.

– Szóval ez a 3-600 millió forint közötti, és akkor most ehhez jön ebből a különleges adóbevételből származó körülbelül mekkora összeg?

– Ez attól is függ, hogy miként tudunk elszámolni és mit hogyan tudunk felhasználni. Itt 30 százalék önrészt ír elő a törvény például a stadionépítkezésnél, és a többi lehívható társasági adóforráshoz pedig akkor fog hozzáférni az akadémia, ha megtörtént a beruházás.

– Na most ha egy ilyen stadion belekerül mondjuk 3-4 milliárdba, az azt jelenti, hogy 1-1,5 milliárdot Önöknek maguknak kell összeszedniük? Hát hogyan? Egy évi 3-600 milliós működési költségből.

– Hát az eddigi fejlesztéseinket is a támogatóink fedezték. Az előbb említett összeg talán picit túlzó, én úgy tudom, hogy itt a becsült költsége ennek az építkezésnek 2,5 milliárd forint körül lesz. Ennek a 30 százalékát kell valóban előre előteremteni az akadémiának.

– Mondjuk a 8-900 milliót se lehet olyan könnyű előszedni valahonnét. Hogy próbálják ezt meg?

– Ez így igaz, egyáltalán nem könnyű. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy azok a vállalatok, azok a magánszemélyek, akik és amelyek elkötelezettek az akadémia céljai mellett és amelyek és akik azt gondolják, hogy jó célra költik a pénzüket, ők kitartanak mellettünk. És az eddigi elképzeléseinket is, amelyek hát szintén nem kapkodva és ad hoc módon kerültek elő, hanem tényleg itt egy nagyon hosszú távú koncepcióról van szó, maga a stadion elképzelés is nagyon régóta él. Tudvalévő, hogy a vázlatokat még Makovecz Imre készítette, és az ő első rajzai alapján dolgozza ki most a részleteket az építész stúdió.

– És ezek szerint ez egy Makoveczes stílusú stadion lesz?

– Így igaz, hát ez egy igazi különlegesség.

– Mindenféle tornyokkal például?

– Pontosan így van.

– Komolyan?

– Az Európai Labdarúgó Szövetség szakértője itt járt, és akkor azt mondta, nagyon tetszik neki a koncepció, mert például az osztrák svájci Európa Bajnokság meccseire, ha visszaemlékszünk, keveredik a fejünkben, hogy melyik meccset melyik stadionban rendezték, mert mindegyik majdhogynem egyforma szabvány stadion volt. De ha mondjuk a régi Wembley nevét említjük, akkor mindenkinek eszébe jut a legendás ikertorony, ami jelképévé vált az egykori stadionnak. Természetesen nem hasonlítanám a felcsúti létesítményt semmilyen szempontból a Wembleyhez, de olyan szempontból igen, hogy aki egyszer látja ezt a stadiont, majd ha az úgy elkészül, ahogy a terveken most szerepel, az biztos hogy sohasem fogja elfelejteni. Tehát nagyon hangulatos és a régi magyar hagyományokhoz illeszkedik, mert voltak Magyarországon fa lelátós stadionok, nem is egy a két háború között, azoknak az emlékét is idézi, hogy a lelátó a szerkezete, illetve a lelátót fedő tető az részben fából és hát a Makovecz stílusnak megfelelően természetes anyagokból készül.

– Fából? Szóval ez egy fa és nem beton stadion lesz ezek szerint?

– Így van. Így van.

– Komolyan?

– Vannak olyan szerkezeti elemek, amelyeket azt hiszem, nem lehet vasbetont nélkülözve megoldani, bár ez már számomra ingoványos terület, ha erről beszélünk. De nagyrészt felfedezhetők lesznek a Makovecz-stílus jegyei, tehát sok-sok faanyag lesz. És úgyis emlegetjük ezt mint egy fatornyos stadion.

– Na kíváncsi vagyok rá. Azt mondja, hogy körülbelül 3-3500 fős stadiont terveznek, de ez már tegnap is röviden szóba került, Felcsút lakossága még a 2000-et sem éri el, és bár ott van az akadémia, a gyerekeknek nyilván remekül jön egy ilyen stadion. De mégis milyen meccseket lehet hozni Felcsútra, hogy megtöltsenek egy 3 és félezres stadiont velük?

– Itt elsősorban most említem a Puskás-Suzuki kupát, hiszen néhány nappal ezelőtt fejeződtek be az idei tornának a küzdelmei, ez egy olyan utánpótlás torna, amelyet a Puskás akadémia alapított, és amelyre évről évre eljön a Real Madrid, az idén az Ausztria Wien és a romániai akadémia, tehát jó néhány nagy nevű külföldi klubnak az ifjúsági csapata. Ezt minden évben megrendezzük. Az ilyen és ilyen jellegű utánpótlás tornákra például kitűnően alkalmas lesz ez a stadion. Ne felejtsük el azt sem, hogy most is Felcsúton egy NBII-es országos másodosztályú felnőtt csapat edz és játssza a mérkőzéseit hétről-hétre, ez a Videoton magyar bajnokcsapatának a második csapata, amelyben jobbára Puskás akadémisták szerepelnek.

– Mennyi szurkolójuk van, amikor ott játszanak meccset?

– Ez változó. Amikor nagyon jól megy a csapatnak vagy nagyon rangos vagy fontos mérkőzés elé néznek, akkor volt már, hogy megközelítette ezt a 3 ezres nézőszámot. Egyébként inkább azt mondom, hogy 500 és 1000 között van, ami hétről-hétre a reális. De ez a felcsúti ministadion otthona kíván lenni mindenfajta nemzetközi, főleg utánpótlás mérkőzésnek és itt a Magyar Labdarúgó Szövetséggel is közösen tervezünk. Hiszen számos esetben lát vendégül Magyarország ifjúsági tornákat, ifjúsági Európa-bajnoki selejtezőket, női Európa-bajnoki selejtezőket. Két év múlva az U-19-es Európa Bajnokság lesz Magyarországon. Tehát ezek a meccsek nem a legnagyobb profik meccsei, tehát nem az NBI-ről és nem a felnőtt válogatottról beszélünk, de minden másra kitűnően alkalmas lehet majd ez a stadion, amelynek célja is az, hogy vendégül lásson minél több ilyen eseményt.

– Akkor még a végén visszatérve az anyagiakra. Azt mondja, hogy 8-900 milliót össze kell szedniük, hogy az önrészt fedezni tudják. Akkor feltételezem, hogy a magántámogatóktól még azt is el kell kérni, amit eddig szoktak adni vagy eddig adtak évenként, hiszen ez egy plusz kiadás nem?

– Igen, ez így van, és a Puskás akadémián túlmutató jelenség is, hogy attól félnek sokszor a sportklubok, hogy azáltal, hogy a társasági adó egy részét felajánlhatják a cégek, úgy gondolják, hogy a hagyományos szponzorációtól eltekinthetnek. Ami viszont nem teljesen igaz, egyrészt azért, mert majdnem minden pályázat megköveteli az önrészt, másrészt a cégeknek, amelyek korábban adakoztak, az jószerével egy fillérjébe sem kerül, ha a társasági adójukat ezúttal nem az államnak vagy egy részét nem az állami költségvetésnek, hanem a sportkluboknak fizetik. Tehát nagyon fontos az egész magyar sport számára, hogy azért ne feledkezzenek el az elkötelezett cégek a szponzorációról. És bizony egy-egy ilyen beruházásnál az is szóba kerülhet, hogy hitelt kell felvenniük ezeknek a szervezeteknek, hogy az önrészt tudják garantálni. Minden esetben el kell bírálni, hogy vállalható-e.

– Lehet, hogy erre kényszerülnek, hogy hitelt vegyenek fel?

– Még az sincs kizárva.

– És ha összegeznénk, akkor a stadionépítés kétharmadán kívül állami támogatásból még mi jut a felcsúti Puskás akadémiának?

– Ugye a határmezsgyén mozgunk, hogy most állami támogatás vagy sem, nyilván egyfajta állami támogatást jelent ez a társaságiadó-visszaforgatás.

– Hát hiszen az állam lemond az adóbevételről, és azt átadja a sport számára.

– Így igaz. Bár tényleg nagyon szigorú, előzetesen szakmailag és pénzügyileg elbírált szakmai tervet kell ahhoz elfogadtatni, hogy egyáltalán felajánlható legyen rá ilyen jellegű pénz, és kizárólag magáncégek tehetik meg, hogy felajánlják. Tehát rendben, hogy állami támogatás, de egy olyan vonzó és megalapozott programot kell készíteni, amire van is, aki ad pénzt. Ha nincs olyan magáncég, amely adna, akkor hiába a legjobb terv és a legmagasabb összegekről szőtt álmok.

– De ettől függetlenül, hogy ezt hogy számítjuk, mondjuk számítsuk bele, akkor összesen mennyi?

– És nem győzzük itt hangsúlyozni azt, hogy ezek az akadémiák hat-nyolc-tíz évig teljesen önerőből működtek. Tavaly kaptak először állami támogatás az MLSZ-en keresztül, és most egy fél éve nyílt meg körülbelül a társaságiadó-pénzeknek a csatornája. Ez bejárta a sajtót, mi körülbelül, azt hiszem, hogy 3,5 milliárd forint körüli összegre pályáztunk, és ennek csak egy részét hagyta jóvá a Labdarúgó Szövetség. Vannak olyan pályázataink, amelyek most is még kiegészítésre várnak, illetve még elbírálás alatt vannak. De nagyjából ez a 2,5–3,5 milliárd forint körüli összeg az, amit kiegészítve az önrésszel, szeretnénk felhasználni, mondjuk egy évben belül. Ebben már vannak olyan projektek, amelyek részben megvalósultak vagy hamarosan megvalósulnak. Futballpálya-építésekről van szó, iskola, középiskola építését is elkezdjük az idei esztendőben.

– De ha 20 milliárdból 3,5 milliárdot sikerül megszerezniük, azért az nem akármi?

– Igen, hát egyrészt ne felejtsük el, hogy mindenki előtt nyitva áll ez a lehetőség, és úgy tudom, hogy több mint ezer sportszervezet kapott ilyen vagy olyan módon pozitív elbírálását a pályázat alatt. Tehát azért ez tényleg országosan is egy nagyon jelentős pénzbeáramlás a sportba hál Istennek. Másrészt, ha azt nézzük valóban, hogy a felcsúti sportfejlesztések milyen aránnyal szerepelnek ebben, akkor soknak tűnhet. De ha azt nézzük, hogy már most is, ebben a pillanatban is az ország legnagyobb futballközpontja, a felcsúti Puskás Ferenc labdarúgó akadémia mintegy 10 hektáron működik, akkor az arányok azért nem tűnnek túlzónak.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az EU tyúkketrec-szabálya és a tojásár
Gőgös Zoltán, az MSZP országgyűlési képviselője


Bolgár György: - Arról szeretném az Ön véleményét hallani, hogy mi is van ezekkel a tyúkketrecekkel? Ön ugyanis az előző kormány mezőgazdasági államtitkára volt, úgyhogy kell hogy értsen hozzá. Ezzel foglalkozott és foglalkozik ma is a parlamentben. És láttuk az elmúlt hetekben, hogy brutálisan megdrágult a tojás, utána hallottuk hozzá a magyarázatot, hogy azért, mert Brüsszelben az okosok kitalálták, hogy csak valamilyen fajta tyúkketrecekben szabad tartani a tyúkokat. Orbán Viktor is meghallotta ezt, és ma egy beszédében közölte a tyúkketrecek kapcsán, hogy az Európai Unió nem azzal foglalkozik, amivel kellene, ha mégis azzal foglalkozik, akkor pedig rosszul. No, mi van ezekkel a ketrecekkel?

Gőgös Zoltán: - A dolog egy kicsit bonyolultabb ennél, mert ez az ötlet, hogy más típusú ketrecek kellenek majd, 1999-ben született. Tehát 13 évvel ezelőtt.

- Vagyis mindenkinek lett volna ideje, hogy más típusú ketreceket szerezzen be.

- Így van.

- De induljunk ki abból, hogy miért?

- A változtatás annyi egyébként, hogy egy kicsit nagyobb a hely, tehát olyan 20-25 százalékkal megnövelték az egy állatra jutó helyet, és jóléti berendezéseket kell beszerelni, mint a kaparó, a pihenőrúd, az önálló itatóhely. Tehát ez nyilván egy teljesen más technológia és olyan 25-30 százalékkal kevesebb állat fér el fajlagosan ugyanazon a helyen. Erre adtak elég hosszú időt, és még a mi időnkben is volt két pályázati kör állattenyésztési támogatások kapcsán. Amikor erre lehetett pályázni, ahhoz mi 40 százalékos támogatást adtunk. És tavaly is lezajlott egy pályázati kör, tehát már az új kormány is írt egy pályázati kört ketrec-átalakításra. Csak akinek nem volt pénze, az úgy volt vele, hogy inkább nem csinálta meg, aztán várt.

- Majd lesz valami. Ki a fene fog jönni ellenőrizni, hogy jól vannak-e a tyúkok.

- Na most, a határidő tavaly december 31-én lejárt, viszont miután túl sok ország jelezte, hogy még nincs teljesen kész, ezért azt mondta az Európai Bizottság, hogy rendben van, fél évvel meghosszabbítja a lehetőséget.

- Hogy igazodjanak a szabályokhoz.

- Tehát az a lényeg, hogy fél évet kapott minden ország. Tizennégy ország ellen indult egyébként kötelezettségszegési eljárás, hogy csak ipari célra lehet addig ezt a tojást használni. Ez a tésztagyártást és a légyártást jelenti. Tehát, ahol túl szűken vannak a tyúkok, az onnan származó tojást be kellett jelenteni, onnan azt nem lehet piacra vinni és közvetlen emberi fogyasztásra nem lehet alkalmazni. Aminek persze semmi baja nincsen, tehát innentől kezdve, ha lehet csinálni, akkor nem igazán értjük, hogy miért nem lehet megenni. De ez tényleg egy ilyen utolsó engedély volt.

- Ez nyilván egy ilyen anyagi ösztönzés vagy szankció akart lenni.

- Abszolút.

- Hogy ha így tartjátok a tyúkokat, akkor kevesebbet fogtok kapni érte, mert csak ipari célra adhatjátok el.

- Pontosan. Na most, nálunk ez úgy néz ki, hogy körülbelül az állomány öt százaléka van még olyan ketrecben, ami elvileg már nem szabályos. És a termelésnek pedig körülbelül a 20 százaléka. Mert a nagy telepek közül, az ötszáz telepből körülbelül 20 százalék az, ami még nincs megcsinálva.

- Értem. És ebből hogy lehetett ilyen óriási mértékű áremelkedés?

- A betelepítések úgy zajlanak ezeknél az állományoknál, hogy ahol a ketrec-átalakítást csinálták – hiszen mindenki most kezdte nyilván, aki eddig még nem csinálta meg –, addig az a férőhely kiesett a termelésből. És akkor ez hirtelen az átalakítás nemcsak nálunk, hanem egész Európában okozott egy hiányt. Romániában száz forint lett a tojás egy pillanat alatt. Nálunk még kevésbé emelkedett, de majdnem duplájára ment fel itt is a tavalyi 30 forintos ár.

- És nálunk azért volt kevésbé erős az emelkedés, mert a termelőhelyek nagyobb része már átalakult.

- Így van. Egyetlenegy veszélye van a szlovák meg a cseh importkorlátozásnak, hogy ha mi valami hasonlót nem lépünk gyorsan, akkor az ilyen típusú tojás azokból az országokból, ahol nem olyan szigorú a kontroll, eláraszthat bennünket, ha nem mondjuk ki mi is ugyanazt, amit a szlovákok meg a csehek, hogy minden szállítmányt visszafordítunk, amiről nem tudják igazolni, hogy nem ilyen ketrecből való.

- Magyarán gyorsan védeni kell a piacot.

- Gyorsan védeni kell a saját piacunkat, és akkor nem fordulhat elő olyan, hogy tönkremennek a magyar termelők. Hozzáteszem, hogy ez egy nagyon nagy árcsökkenést eredményezne, tehát gyorsan visszamenne a tojás 30 forintra, csak akkor sajnos az lenne a vége, hogy a maradék biztos hogy nem alakítana semmit át, hanem azt mondaná, hogy bezárja a kapacitásait. Ami az után, hogy lecseng ez az egész, újabb áremeléshez vezetne. Tehát ez eléggé egy ördögi kör. De nem hiszem, hogy mást tud tenni a minisztérium, mint azt, hogy azonnal elrendelni, hogy nálunk is minden egyes szállítmányt meg kell nézni és megvizsgálni, hogy azokban az országokban, akik ellen most zajlik ez az eljárás – nagyon sok van, a hollandoktól kezdve mindenki benne van ebben, 27-ből 14, tehát több mint fele ország –, az a szállítmány valóban olyan helyről van-e, ami megfelel a szabványnak. Ha nem, akkor vissza kell küldeni. Nem lehet mit csinálni vele. Vagy pedig akkor csinálnak belőle levet, aztán lehet léként használni. De csak június 30-ig.

- Szóval azért lépett fel ez a hirtelen hiány, mert az országok jelentős részében nem teljesítették a tizenhárom éve ismert szabályt, és az át nem alakított ketrecekből már nem lehetett piacra vinni a tojásokat.

- Így van, pontosan.

- Persze ez is egy kétélű dolog, mert egyrészt megdrágult a fogyasztó számára, másrészt viszont jól jött azoknak a termelőknek, akik igazodtak a szabályokhoz és most drágábban tudják eladni a tojást.

- Arra azért számítani kell, hogy miután ha mindenki átáll erre a technológiára…

-… Akkor visszamegy az eredeti árra.

- Valószínű, hogy nem lesz annyira olcsó már soha a tojás, mint mondjuk két-három évvel ezelőtt. Mert ez a tartási technológia valamivel drágább. Nyilván ugyanaz az energiaköltség lényegesen kevesebb állatra oszlik el.

- De nem kétszer annyiba kerül, mint ez a mostani.

- Nem. Én azt gondolom, hogy normál esetben 5-10 százalékon belül maradhat az áremelés. Nagyjából annyival növekszik meg, amennyivel kevesebb lesz a tojás. Mert ugye, akinek nincs pénze átalakítani, az majd bezárja az üzemet, ami nem jó, mert akkor megint több kukoricánk meg búzánk marad, szóval sok minden összefügg ezzel. Viszont én is azt gondolom, hogy az állatjólét azért egy fontos ügy.

- Na, ez az, erre térjünk vissza, hogy sokan azt gondolják, hogy ez egy teljesen eszement ötlet.

- Szerintem nem.

- De azért az állat is élőlény, és ahogy az elefántot sem szabad verni, meg a libát sem szabad nagyon durván és erőszakosan tépni és tömni, úgy tyúkokat is megfelelő környezetben kell tartani.

- A legjobb környezet nyilván az, ami a falun, az udvaron van. Tehát ami régen is volt.

- Azt nem tiltja az Európai Unió.

- Nem, sőt, annak az ára elvileg most is, miután több kategória van, magasabb kategóriába van sorolva. Tehát a boltok is külön kezelik, tanyasi tojásnak hívják nálunk, ez azt jelenti, hogy a csirke kapirgál, zöldet eszik az udvaron, meg egyebek. Tehát valószínűleg minőségre is jobb. És van még egy másik típus, ahol nincs ketrec, hanem egy tömegben vannak az állatok. Ennél egyébként az a baj, hogy a trágya együtt van és a szalmonella-fertőzés veszélye nagyobb, mint ezeknél a zárt rendszereknél. Tehát ennél a ketreces módszernél, ha tényleg mindenki átalakítja és kicsit nagyobb tere lesz az állatnak és jobban érzi magát, a szalmonella kizárt, mert itt rögtön gumiasztalon megy el a tojás és abszolút nem érintkezik a trágyával.

- Magyarán ez nemcsak az állatoknak jobb, hanem az emberi egészségnek is.

- Mondjuk ez a régi ketrecre is igaz volt, csak ott sokkal szorosabban és szinte mozdulatlanul voltak az állatok. Én is azt gondolom, hogy az azért túlzás. Viszont itt egy gond lesz, hogy ez európai szabály. Nem gondolom, hogy Brazília ilyen szabályokat fog bevezetni, és ugye mi mindig azt mondjuk, hogy Európának arra figyelni kell, hogy a saját belső piacain ne hozzon olyan obszcén szabályokat – én ezt nem tartom annak, de más esetben előfordul –, amit nem tud ellenőrizni a harmadik világban. Mert onnantól kezdve viszont az európai termelők fognak hátrányt szenvedni a harmadik világgal szemben.

- És vannak arra elképzelések, hogy lehet ilyen esetekben például a brazil importtojást kizárni, ha nem ilyen feltételek mellett termelik?

- Ez vétójog kérdése.

- Mármint a Világkereskedelmi Szervezet részéről.

- Ha meg tudnak ilyenben egyezni, akkor elvileg igen. De nekem vannak kétségeim. És azért azt is tudni kell, hogy a Brazíliában zajló baromfitartás nagy része európai vállalkozások kezében van. Tehát ez a kérdés is egy kicsit bonyolult, mert ők nem biztos, hogy érdekeltek abban, hogy nagy korlátozás legyen. Viszont onnantól kezdve az a takarmány nem Európában fogy el, az a munkaerő nem itt alkalmazódik. Tehát ez egy kényes ügy, de úgy gondolom, hogy elég hosszú kifutási idő volt erre a szabályra. Én nagyon remélem, hogy júniusra az a 20 százaléknyi, nagyjából száz telep – van még olyan, ahol ez vagy részben, vagy egészben még nincs megcsinálva – nem bezárni fog, hanem átalakítják őket. Most egyébként aktuálisan már nincs pályázat, tavaly ősszel lehetett volna erre pályázni.

- Tehát tavaly még olcsóbban megoldhatták volna, így kénytelenek lesznek drágábban.

- Így van. Az idén meg vagy meg tudják oldani, vagy nem. Itt ez a kérdés.  Három évvel ezelőtt is volt már ilyen pályázat.

- Igen. De előbb-utóbb a tojás ára biztos, hogy csökkenni fog.

- Így van.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



MTI-munkatárs ne politizáljon nyilvánosan
Belénessy Csaba, az MTI vezérigazgatója


Bolgár György: - Néhány nappal ezelőtt jelent meg a hír, hogy egy belső körlevélben figyelmeztetted a hírügynökség munkatársait, hogy nyilvános felületeken, fórumokon – mondjuk a Facebookon – ne politizáljanak. Erről állítólag majd készül egy szabályzat is. Miért jutottál erre a következtetésre, hogy figyelmeztetésre van szükség?

Belénessy Csaba: - Magam is sokat vagyok fenn a Facebookon, tehát bóklászok ezen a területen, és elég sok ismerősöm van. És azt tapasztaltam, hogy a kollégáknak megnőtt az aktivitása a Facebookon és politizálnak. Én ezt nem tartom illendő dolognak egy közszolgálati újságíróhoz, ezért figyelmeztettem őket. Ez nem egy fegyelmi üzenet volt, nem büntettem meg, nem vontam felelősségre senkit, csak figyelmeztettem őket, hogy szerintem ez talán nem helyén való dolog.

- És tervezel további lépéseket is, ha nem fogadják meg a szankció nélküli figyelmeztetést?

- Egyik kolléganőm, aki tagja az üzemi tanácsnak és azt hiszem talán nyilatkozott ő is a Klubrádiónak, Szekeres Katalin, egyik hozzászólásban arra hívta fel a figyelmemet, hogy nem ártana ezt szabályozni. Addig úgy gondoltam, hogy egy újságíró nagyjából tudja, hogy hol vannak a politizálás, a közszereplés határai, főleg a jól képzett újságírók, mint akik az MTI-ben vannak. De ez független attól, továbbra is jó véleményem van róluk, és a jól képzettséget nem is vonom vissza, de azt gondolom, mégsem árt egy szabályzat, hogy tiszták és világosak legyenek a határvonalak.

- Milyen típusú megjegyzésekre figyeltél fel, amire úgy gondoltad, hogy ez nem illendő?

- Nem részletezném ezt, a közelmúlt belpolitikai eseményeit kommentálták a szakkollégák, és nekem az a véleményem, hogy ezt nem kell.

- Mondjuk nem feltétlenül kormánypárti szellemben?

- Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy kormánypárti vagy nem kormánypárti. Nem arról szólt az a levél, hogy a kormányt lehet dicsérni, az ellenzéket meg nem. Hanem, hogy ne politizáljanak.

- Ezekkel a közösségi oldalakkal az is probléma, hogy lényegében részben nyilvánosak, de részben meg nem. Mert én például nem mehetek rá olyanra, ahol engem nem fogadnak be, ahol nem tartozom egy közösséghez. Lényegében olyan, mint egy nagy baráti társaság vagy egy nagy ismeretségi kör, és ott pedig nem lehet megtiltani, hogy egy újságíró megszólaljon, akár egy bulin, és teli szájjal dicsérje a kormányt.

- Igen, ez a dilemma. Ezért fogadtam meg a kolléganő tanácsát, hogy akkor meg kéne nézni azt, hogyan szabályozzuk. Kétségtelen, hogy a Facebookon is létre lehet hozni egy szűk baráti kört, amit nem lát ország-világ, és az talán más megítélés alá esik. De őszintén szólva nem szaladnék előre most ezekben a dolgokban. Egyszer azt mondtam, hogy nézzük meg a BBC irányelveit, kezünkben van egy osztrák állásfoglalás is erről. Valaki mondta nekem, hogy Magyarországon született már erről bírósági ítélet, ami szintén talán mérvadó lehet, nem láttam még ezt az ítéletet. Ezért érdemes ezeket összerakni, és akkor készíteni egy tervezetet.

- Ezekről a külföldi példákról már láttál összefoglalót, hogy ott szabályozzák-e egyáltalán ezeket a modern megnyilvánulási formákat?

- Nem láttam, de azt tudom, hogy szabályozzák. Vagy ajánlások vannak, inkább így mondanám. De én nem szoktam megnézni vagy meghallgatni félig sült anyagokat, azt még annak idején a Krónikában megtanultam, hogy csak kész vagy késznek vélt anyagot nézzen meg az ember. Úgyhogy majd akkor mélyülnék el igazán ebben, ha elkészült az első verzió.

- Azt is fel lehet hozni ezzel az elvileg talán nem támadható szabályozással szemben, hogy ne nyilvánuljanak meg közszolgálati újságírók sokak által látogatható közösségi helyeken, hogy de miért várják el ezt tőlük, miközben a közszolgálati média számos vezetője nagyon is könnyen azonosítható politikai nézetekkel. Lehet, hogy most nem nyilvánul meg, de néhány évvel ezelőtt mondjuk Fidesz-nagygyűlések műsorvezetője volt. Akkor nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy azt gondoljuk, hogy az illető nem teljesen független. Akkor miért várják el ugyanezt a majdnem névtelen közszolgálati újságírótól?

- Ha lesz ilyen szabályozás vagy ajánlás, akkor nem azt fogjuk vizsgálni, hogy mit mondott valaki négy évvel ezelőtt vagy hogy viselkedett. Én azt gondolom, hogy amikor valaki a közszolgálatba belép, akkor kell bizonyos fokú önkorlátozást magára erőltetnie vagy elfogadnia.

- Igen, akkor ezen az alapon persze lehetne kicsikét szigorúbban vizsgálni a közszolgálati műsorokat is, és vajon egyáltalán van-e tudomásod arról, hogy az országos figyelmet és meglehetősen erős reakciókat kiváltó köztársasági elnöki interjúknak lett-e bármilyen következménye. Arról ugyanis az volt a többé-kevésbé általános vélemény, hogy mélységesen elfogultak voltak.

- Tudomásom szerint egyelőre nem, de nem szeretnék nyilatkozni más területek dolgairól. Tartom azt a szokásomat továbbra is, hogy a saját ügyeinkről nyilatkozom.

- De azért nyilván a saját tapasztalataidat vagy véleményedet megosztod a többi közszolgálati intézményvezetővel?

- Beszélgetünk, persze. De az egy szűk körű, baráti beszélgetés. Az olyan, mint a mondjuk a Facebook legszűkebb csoportja.

- És akkor azt nem fogod kitenni a Klubrádióra?

- Nem.

- De hátha valamire juttok a végén, és kimondjátok, hogy ezt és ezt így kell csinálni vagy nem így kellett volna csinálni.

- Azért itt a döntéseket felnőtt, érett emberek hozzák, akiknek van egy önálló területük, tapasztalatuk, tudásuk. Tehát az, hogy beszélgettünk bizonyos dolgokról, nem azt jelenti, hogy itt feltétlenül egy kollektív döntésnek kell születnie. Én is szeretem egymagam meghozni a döntéseimet.

- De nem volna értelme valamiféle kollektív bölcsesség alapján meghozni a jövőben is érvényes vagy annak látszó döntéseket, hogy ilyen típusú dolgokban ilyen módon kell a közszolgálati újságírónak fellépnie, ily módon kell kérdeznie, kényes helyzet, de országos figyelem övezi és ilyen és ilyen tanácsokat tudunk adni a munkatársainknak?

- Szerintem, hogy egy közszolgálatban hogy kell kérdezni vagy hogy kell viselkedni, az nagyjából ismert. Nem hiszem, hogy fel kéne találni a spanyolviaszt.

- Ja, azt én sem hiszem. De mintha mégsem volna elég spanyolviasz néha.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!