rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 12.

MTI-munkatárs ne politizáljon nyilvánosan
Belénessy Csaba, az MTI vezérigazgatója


Bolgár György: - Néhány nappal ezelőtt jelent meg a hír, hogy egy belső körlevélben figyelmeztetted a hírügynökség munkatársait, hogy nyilvános felületeken, fórumokon – mondjuk a Facebookon – ne politizáljanak. Erről állítólag majd készül egy szabályzat is. Miért jutottál erre a következtetésre, hogy figyelmeztetésre van szükség?

Belénessy Csaba: - Magam is sokat vagyok fenn a Facebookon, tehát bóklászok ezen a területen, és elég sok ismerősöm van. És azt tapasztaltam, hogy a kollégáknak megnőtt az aktivitása a Facebookon és politizálnak. Én ezt nem tartom illendő dolognak egy közszolgálati újságíróhoz, ezért figyelmeztettem őket. Ez nem egy fegyelmi üzenet volt, nem büntettem meg, nem vontam felelősségre senkit, csak figyelmeztettem őket, hogy szerintem ez talán nem helyén való dolog.

- És tervezel további lépéseket is, ha nem fogadják meg a szankció nélküli figyelmeztetést?

- Egyik kolléganőm, aki tagja az üzemi tanácsnak és azt hiszem talán nyilatkozott ő is a Klubrádiónak, Szekeres Katalin, egyik hozzászólásban arra hívta fel a figyelmemet, hogy nem ártana ezt szabályozni. Addig úgy gondoltam, hogy egy újságíró nagyjából tudja, hogy hol vannak a politizálás, a közszereplés határai, főleg a jól képzett újságírók, mint akik az MTI-ben vannak. De ez független attól, továbbra is jó véleményem van róluk, és a jól képzettséget nem is vonom vissza, de azt gondolom, mégsem árt egy szabályzat, hogy tiszták és világosak legyenek a határvonalak.

- Milyen típusú megjegyzésekre figyeltél fel, amire úgy gondoltad, hogy ez nem illendő?

- Nem részletezném ezt, a közelmúlt belpolitikai eseményeit kommentálták a szakkollégák, és nekem az a véleményem, hogy ezt nem kell.

- Mondjuk nem feltétlenül kormánypárti szellemben?

- Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy kormánypárti vagy nem kormánypárti. Nem arról szólt az a levél, hogy a kormányt lehet dicsérni, az ellenzéket meg nem. Hanem, hogy ne politizáljanak.

- Ezekkel a közösségi oldalakkal az is probléma, hogy lényegében részben nyilvánosak, de részben meg nem. Mert én például nem mehetek rá olyanra, ahol engem nem fogadnak be, ahol nem tartozom egy közösséghez. Lényegében olyan, mint egy nagy baráti társaság vagy egy nagy ismeretségi kör, és ott pedig nem lehet megtiltani, hogy egy újságíró megszólaljon, akár egy bulin, és teli szájjal dicsérje a kormányt.

- Igen, ez a dilemma. Ezért fogadtam meg a kolléganő tanácsát, hogy akkor meg kéne nézni azt, hogyan szabályozzuk. Kétségtelen, hogy a Facebookon is létre lehet hozni egy szűk baráti kört, amit nem lát ország-világ, és az talán más megítélés alá esik. De őszintén szólva nem szaladnék előre most ezekben a dolgokban. Egyszer azt mondtam, hogy nézzük meg a BBC irányelveit, kezünkben van egy osztrák állásfoglalás is erről. Valaki mondta nekem, hogy Magyarországon született már erről bírósági ítélet, ami szintén talán mérvadó lehet, nem láttam még ezt az ítéletet. Ezért érdemes ezeket összerakni, és akkor készíteni egy tervezetet.

- Ezekről a külföldi példákról már láttál összefoglalót, hogy ott szabályozzák-e egyáltalán ezeket a modern megnyilvánulási formákat?

- Nem láttam, de azt tudom, hogy szabályozzák. Vagy ajánlások vannak, inkább így mondanám. De én nem szoktam megnézni vagy meghallgatni félig sült anyagokat, azt még annak idején a Krónikában megtanultam, hogy csak kész vagy késznek vélt anyagot nézzen meg az ember. Úgyhogy majd akkor mélyülnék el igazán ebben, ha elkészült az első verzió.

- Azt is fel lehet hozni ezzel az elvileg talán nem támadható szabályozással szemben, hogy ne nyilvánuljanak meg közszolgálati újságírók sokak által látogatható közösségi helyeken, hogy de miért várják el ezt tőlük, miközben a közszolgálati média számos vezetője nagyon is könnyen azonosítható politikai nézetekkel. Lehet, hogy most nem nyilvánul meg, de néhány évvel ezelőtt mondjuk Fidesz-nagygyűlések műsorvezetője volt. Akkor nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy azt gondoljuk, hogy az illető nem teljesen független. Akkor miért várják el ugyanezt a majdnem névtelen közszolgálati újságírótól?

- Ha lesz ilyen szabályozás vagy ajánlás, akkor nem azt fogjuk vizsgálni, hogy mit mondott valaki négy évvel ezelőtt vagy hogy viselkedett. Én azt gondolom, hogy amikor valaki a közszolgálatba belép, akkor kell bizonyos fokú önkorlátozást magára erőltetnie vagy elfogadnia.

- Igen, akkor ezen az alapon persze lehetne kicsikét szigorúbban vizsgálni a közszolgálati műsorokat is, és vajon egyáltalán van-e tudomásod arról, hogy az országos figyelmet és meglehetősen erős reakciókat kiváltó köztársasági elnöki interjúknak lett-e bármilyen következménye. Arról ugyanis az volt a többé-kevésbé általános vélemény, hogy mélységesen elfogultak voltak.

- Tudomásom szerint egyelőre nem, de nem szeretnék nyilatkozni más területek dolgairól. Tartom azt a szokásomat továbbra is, hogy a saját ügyeinkről nyilatkozom.

- De azért nyilván a saját tapasztalataidat vagy véleményedet megosztod a többi közszolgálati intézményvezetővel?

- Beszélgetünk, persze. De az egy szűk körű, baráti beszélgetés. Az olyan, mint a mondjuk a Facebook legszűkebb csoportja.

- És akkor azt nem fogod kitenni a Klubrádióra?

- Nem.

- De hátha valamire juttok a végén, és kimondjátok, hogy ezt és ezt így kell csinálni vagy nem így kellett volna csinálni.

- Azért itt a döntéseket felnőtt, érett emberek hozzák, akiknek van egy önálló területük, tapasztalatuk, tudásuk. Tehát az, hogy beszélgettünk bizonyos dolgokról, nem azt jelenti, hogy itt feltétlenül egy kollektív döntésnek kell születnie. Én is szeretem egymagam meghozni a döntéseimet.

- De nem volna értelme valamiféle kollektív bölcsesség alapján meghozni a jövőben is érvényes vagy annak látszó döntéseket, hogy ilyen típusú dolgokban ilyen módon kell a közszolgálati újságírónak fellépnie, ily módon kell kérdeznie, kényes helyzet, de országos figyelem övezi és ilyen és ilyen tanácsokat tudunk adni a munkatársainknak?

- Szerintem, hogy egy közszolgálatban hogy kell kérdezni vagy hogy kell viselkedni, az nagyjából ismert. Nem hiszem, hogy fel kéne találni a spanyolviaszt.

- Ja, azt én sem hiszem. De mintha mégsem volna elég spanyolviasz néha.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!