rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 11.

Pártfüggetlen államfőt akarnak
Jávor Béla ügyvéd, a Nemzeti Kör tagja


Bolgár György: - Ez a Nemzeti Kör ritkán szokott megszólalni, úgyhogy a hallgatók emlékezetébe idézném, hogy tagjai általában a jobboldalhoz kötődő konzervatív beállítottságú értelmiségiek. Van köztük több egyetemi tanár, közéleti személyiség, volt miniszter és most a Népszabadságban jelentettek meg egy nyilatkozatot az államfő megválasztásáról. Már ott kezdődik a kérdéseim sora, hogy de miért a Népszabadságban? Önökhöz nem áll közelebb mondjuk a Magyar Nemzet?

Jávor Béla: - Hát ha egy kommunikét az ember kibocsát, azt minden médium megkapja, és amelyik úgy gondolja, az lehozza, amelyik úgy gondolja, hogy nem, az nem. Tehát nincs közeli vagy távoli, mi nem speciálisan célzunk meg médiumokat. Minden médium megkapja a mi kommunikénket, mindig ez a mi szokásunk, hogy kiadjuk a napilapoknak az elektromos médiumoknak. És akinek jólesik az lehozza. Úgyhogy nincs ilyen közeliség vagy távolság.

– Készítettek valamiféle gyors számvetést, hogy ki volt az aki közölte?

– Hát én megmondom őszintén, én azt sem tudtam, hogy a Népszabadság közölte a mai nap. Úgyhogy engem pillanatnyilag Ön világosított fel arról, hogy ott jelent meg. Lehet, hogy még más is fogja hozni vagy az internetes lap.

– Remélem, mert érdemes a figyelemre. Akkor térjünk át a dolog tartalmi részére. Önök azt írják, hogy bár a köztársasági elnök jelölése és megválasztása nem tartozik a lakosságra, ugye nem közvetlenül választják nálunk az államfőt, ráadásul a mai helyzetben a mai parlamentben csakis a kormányzó párt tud jelölni köztársasági elnököt, ennek ellenére kívánatos volna, ha ez a kormányzó erő, vagyis a Fidesz-KDNP olyan jelöltet találna, aki nem osztja meg a nemzetet, és ez a jelölt mind az országon belül, mind azon kívül elismerésre és elismertségre tarthatna számot. Ez elvileg nagyon szépen hangzik, de aztán a továbbiakban konkrétabban is kifejtik, hogy nem volna szerencsés, ha a napi politikai csatákban rendszeresen résztvevő kemény megosztó kijelentéseket tevő politikus lenne a jelölt, mert nehezebb volna az ország egységes képviselete, a megosztás megszüntetése, a társadalmi béke megteremtése. Azért fogalmaztak meg egy ilyen nyilatkozatot, mert úgy érezték vagy úgy látták a sajtóhírekből, hogy ez a veszély fenyeget? Mostanában ugye azt írja mindenki jobb és baloldalon, hogy vagy Kövér László vagy Áder János.

– Hát én nevekben ugye nem utazom, tehát én nem emiatt gondoltam, hogy alá kell írni ezt a nyilatkozatot, hanem ezért, mert ez egy olyan szép erkölcsi morális és egyébként a józan észnek megfelelő kívánalom, hogy a köztársasági elnököt ugye az alaptörvény értelmében a nemzet egységét testesíti meg, képviseli és az állam demokratikus működésének az őre, hogy ne pártpolitikus legyen. Ezt mindig is így gondoltuk, így gondoltuk akkor is, amikor annak idején Szili Katalin jelölték, aki szintén ugye egy vezető pártpolitikus volt és most is ugyanezt gondoljuk, hogy ez nem szerencsés. Megmondom miért. Azért mert valaki akkor lehet valaminek az őre, ha nem részese a politikai hatalomnak. Ugye az állam demokratikus működését a kormány, a parlament és a bíróságok képviselik. Ők működtetik az államot. A köztársasági elnök e felett kell hogy álljon, őrködjön ennek a működésnek a szabályszerű és demokratikus mivoltán. Ehhez pedig valóban az kell, hogy ne ezek közül kerüljön ki. Én nem tartanám jónak, ha a bírósági rendszerből, a kormányzati rendszerből és a parlamenti rendszerből kerülne ki ilyen politikus. Hanem ez mindig, és ez így volt régen is, most is úgy gondoljuk, egy független. Na most a független alatt ugye úgy értem, hogy e három hatalmi ágtól független személy legyen.

– Hogy gondolkodásában is függetlennek kell lennie. De nyilván közel állna a mai kormányzó pártokhoz.

– Hát világos. Teljesen egyértelmű. Olyan személyre van szükség, aki gondolkodásában ezen az oldalon áll, miután ezek a pártok jelölik, nem is lehet elvárni, hogy más legyen, legalábbis a mai magyar politikai rendszerben ez elképzelhetetlen. Sárközy tett egy-két ilyen gesztust a másik oldal felé. De hát ez egy teljesen józan álláspont. Én azt gondolom, hogy ezt nem kell külön magyarázni, minden józan gondolkodású ember…

– Igen, ez így volna normális, hogy nem kellene külön magyarázni, aztán mégiscsak ott tartunk, hogy de kell, és még az is lehet, hogy a magyarázat ellenére sem fogadják meg az Önök tanácsát.

– Nem is gondolom, hogy nekünk kell tanácsot adni a jelölőknek, mi csak egy hangot, egy józan jobbközép értelmiségi társaság hangját szólaltattuk meg. Aztán természetesen ezt el lehet fogadni, meg nem lehet elfogadni. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Nemzeti Körnek már volt egy tagja, aki köztársasági elnök lett, úgy hívták, hogy Mádl Ferenc, aki ezt követően aztán a nemzeti körbeli működését ugye felfüggesztette, épp azért, hogy ne legyen összeférhetetlenség. De hát egy olyan személy volt, aki egy jobbközép politikai személyiség volt, ráadásul az egész világon tisztelt jogászprofesszor, három nyelven beszélt. Tehát egy olyan személy volt, akivel szemben senki nem tudott felhozni és nem is hozott fel az ő ötéves működése alatt semmiféle olyan ellenérvet, amely manapság divatos. Tehát egy ilyen személy. Én tudom, hogy nem szaladgál…

– Még a politikában is járatos volt, hiszen ugye az Antall-kormánynak is tagja volt.

– Hát meglehetősen, igen. És hát mondjuk a célba vagy a gólrúgó képessége is elég jól működött, mert ha én jól emlékszem, tizennyolc törvényt támadott meg az Alkotmánybíróságon, és tizennyolcszor adtak neki igazat.

– Igen. Hát ehhez nyilván a jogászi képességei és tapasztalatai is hozzásegítették.

– Meg a jó stábja, meg a személyisége.

– Igen. Meg nyilván kell egy önálló képesség, tartás, egyszerre kompromisszumkészség és határozottság. Szóval sok minden kell ahhoz, hogy valaki megfelelően működjön köztársasági elnökként. Azt mondja, hogy nincs belőlük sok. De azért például amikor beszélgettek vagy írtak egymásnak erről a nyilatkozatról, felvetődött Önökben egy vagy két név?

– Na most ne várja azt, hogy én most neveket mondjak.

– Nem, nem várom Öntől, csak azt kérdezem, hogy és szóba került-e Önök között egy-két név.

– Kérem szépen, nem beszéltünk konkrét nevekről, azt kell mondjam és nem is lenne szerencsés, ha mi mondanánk neveket. Mi csak azt az iránymutatást szerettük volna leírni, hogy milyen lenne a kívánatos, milyen személyiség megtalálása. A személyiség megtalálása természetesen nem a Nemzeti Körnek a gondja. A Nemzeti Kör csak egy olyan gondolkodó testület, amely a politikáról is gondolkodik, mert azok a tagok, akik benne vannak, józan magyar emberek. Hát ezek elmondták, hogy mit szeretnének. Aztán majd a politika eldönti, hogy ezt a mi általunk megfogalmazott kívánalmakat magáévá teszi vagy nem teszi magáévá.

– Azon kívül, hogy egy nyilatkozatot megfogalmaztak és közzétettek, próbálkoznak-e más módszerekkel? Nyilván széleskörű kapcsolataik vannak a kormánypártokban, lehet, hogy akár a legmagasabb szintekig is eljutnak. Egy dolog a nyilatkozat, más dolog az, hogy barátilag ajánlani egy-két dolgot és egy-két embert a döntéshozók figyelmébe. Próbálkoztak ezzel?

– Én azt gondolom, hogy önmagában a nyilatkozat megjelentetése cáfolata annak, hogy mi lobbiznánk. A lobbista általában nem a médiumokban szokta közzétenni a véleményét, hanem elmondja x-nek és y-nak. A Nemzeti Kör tagjai nincsenek rossz viszonyban a mai vezető politikusokkal, de nincsenek is olyan viszonyban, hogy közvetlen ajánlásokat tehessenek e vonatkozásban.

– Mint ahogy Önök is érzékeltették ebben a nyilatkozatban, nem kevés múlik azon, hogy kit jelölnek és választanak meg új köztársasági elnökké. A mai politikai helyzetben talán még nagyobb súlya és több következménye lehet annak, hogy jól vagy rosszul dönt a parlament, illetve a parlamenti többség. Ezért is kérdezem akkor kicsit másképp, hogy vajon szövetségeseket próbálnak-e keresni? Itt látom a jobboldali Mandiner portálon az egyik szerkesztő, Rajcsányi Gellért cikkét, ő azon gondolkodik hangosan, hogy Kövér vagy Áder, a párt ökle vagy a csendestárs, és hát Kövért abszolút elfogadhatatlannak tartja, szintén jobboldali alapállásból, mint Önök, Ádert kicsit kevésbé tartja elfogadhatatlannak, de azon az alapon, hogy az ő személyiségéről az égvilágon semmit nem tudunk. És vajon szabad-e olyan köztársasági elnököt választani, akiről nem tudjuk, hogy mit gondol. Legfeljebb azt láttuk, hogy mit csinál, de a személyiségéről, a gondolatairól, a világlátásáról nincsenek ismereteink. Szóval próbálnak-e ilyenfajta kapcsolatokat keresni más jobboldaliakkal, akiknek talán más kapcsolatrendszerük van mint Önöknek?

– Nem keresünk ilyen kapcsolatokat, én ezt a most Ön által úgynevezett cikket sem ismerem. És ahogy az egyszerű mondás mondja, három dolog, amit a pápa sem tud, annak egyike, hogy mit gondolnak a jezsuiták. Én sem tudom, hogy mit gondol Orbán Viktor és azok a személyek akik ebben dönteni fognak. De nem is rám tartozik. A mi dolgunk annyi volt, hogy megszólaltassunk egy józan jobbközép gondolkodói hangot, és elmondjuk, hogy szerintünk mi lenne a jó. Hangsúlyozom még egyszer. Ezt lehet elfogadni, lehet nem elfogadni. Mi letettük a garast egy bizonyos érték mellett, és aztán majd meglátjuk, hogy mi fog történni.

– Akkor még egy kérdést a végére. Mekkora súlya van ma a józan jobbközép hangnak Magyarországon?

– A józan jobbközép és a józan balközép hangnak igazából az utóbbi húsz magyar politikai életben sosem volt igazán jelentős súlya. Egyáltalán a józan hangnak nagyon kevés súlya volt. Azt kell mondjam, még az elmúlt húsz évben, különösen az elmúlt nyolc évre visszamenőleg nagyon ritkán találtunk olyat, akkor ugye baloldali gondolkodók közt, hogy kellő hangon vagy kritikával felszólaltak volna a kormányzat vagy a politikai élet dominánsainak viselkedéseit illetően. Középhangnak meg kell szólalnia és nem kell véka alá rejteni a véleményét. Azt hiszem, hogy ezzel mi mindent megtettünk, amit megtehettünk.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!