rss      tw      fb
Keres

Dokumentumok a médiaháborúhoz (hogy Kósa Lajos ne írhassa át a történelmet)



Megihletett Kósa Lajos. Bolgár Györgynek adott interjújában a szokásos módon járt el: a saját tarthatatlan kormányzati működésüket – benne a kinevezési gyakorlatukat – és egész, a folyamatos önigazolásra, vagyis a Fidesz-mitológia megteremtésére felfűzött világképüket megint, ő is, úgy védi, hogy átírja, nevezzük nevén, meghamisítja a történelmet. De nemcsak a magyart, hanem a sajátjukat is. A Fidesz így lesz történet nélküli párt, a Fidesz alapítói így lesznek történet nélküli emberek, akiket csak saját jelenbeli hazugságaik igazolnak. Egyelőre sokak szemében.

Én 1977-től 1993-ig dolgoztam a Magyar Rádióban. Nemcsak tanúja, hanem aktív részese is voltam annak a fantasztikus felszabadulásnak, amelyet 1988-89-ben sokan ekként éltünk meg a rádióban. Emlékszem arra a harcos figyelemre, amellyel már akkor kísértük a Magyar Rádió és benne a saját lehetőségeink sorsát, amikor Pozsgay Imre úgy döntött (1989 novemberében, lásd részletesen Sipos Pál: A vég kezdete – II. rész című írását), hogy szabadság ellen „a pártok, társadalmi szervezetek, az egyházak, a tudomány és a szellemi élet képviselőiből kinevezett Felügyelő Bizottság” irányítása alá vonja a rádiót és a televíziót. Gyűléseztünk, petíciókat írtunk, hoztunk-vittünk. Nem kellett hozzá sok idő, hogy megcsapjon bennünket most már az úgynevezett médiaháborúnak előbb a szele, majd hamarosan a vihara. Én nemcsak rádiós újságíróként, a rádiós közélet aktív szereplőjeként, hanem az Új Folyosó című, 1991-ben indult és 1994-ig működő belső rádiós lap főszerkesztőjeként is végigcsináltam a rádiós szabadságharcot. Így nemcsak emlékeim, hanem dokumentumaim is vannak szép számmal. Nem tudom módszeresen dokumentálni mindazt, nincs meg hozzá a szükséges rengeteg időm, amit a Fidesz akkoriban médiaügyben és Göncz-ügyben is képviselt, de belekotortam a számítógépembe, és jelzésként közzéteszek egy-két tényt és korabeli fideszes véleményt. Mert ahogy nem igaz az, hogy itt egyetlen rendszerváltó párt és ember volt, a Fidesz meg Orbán, az sem igaz, hogy az 1990–1994 közt dúló médiaháború idején a Fidesz azt gondolta volna, amit Kósa most mond: „Göncz Árpád számos megnyilvánulása kifejezetten pártos volt. Gondolja csak meg a médiaháborúban elfoglalt pozícióját, álláspontját… a demokráciát és a nemzet egységét az szolgálja, ha az alkotmány, az alaptörvény alapján járunk el, és betartjuk azokat a kötelezettségeket, amit ránk ró a törvény… Göncz Árpád akkor ezt nem tartotta be.”

Mielőtt a tényeket röviden felidézem, álljon itt Orbán Viktor korabeli parlamenti felszólalása Göncz Árpád eljárásáról.

Orbán Viktor frakcióvezető felszólalása az országgyűlésben 1992. május 20-án

„…szükséges, hogy leszögezzem a Fidesz parlamenti frakciójának álláspontját, miszerint megítélésünk szerint a köztársasági elnök eljárása alkotmányos jogállásából következik, az alkotmánybírósági döntésen alapul – joga volt ehhez a lépéshez.

Ami pedig a konkrét ügyet illeti, mi úgy gondoljuk […] hogy a Rádió és a Televízió elnöke ellen Magyarországon hecckampány folyik – ebben nem elhanyagolható szerepet játszanak a kormánypárti képviselők. Úgy ítéljük meg, a közvélemény számára is egyre világosabb az, hogy a közgondolkodás befolyásolása szempontjából kulcsfontosságú Rádió és Televízió intézményét a Kormány saját politikai befolyása alá kívánja vonni. A konfliktus, ami a kormányzó többség és a TV, Rádió elnöke között fennáll, abból fakad, hogy a Televízió és a Rádió elnöke az intézmény függetlenségét és autonómiáját védelmezi.
[…]
Ugyanakkor, megítélésem szerint, valójában a parlamenti többség köszönettel tartozik a köztársasági elnöknek. Ez idáig a Magyar Köztársaság elnöke két alkalommal mentette meg a Parlamentet attól, hogy abba a szégyenteljes helyzetbe kerüljön, hogy alkotmányellenes törvények lépjenek hatályba. Ilyen volt a kárpótlási törvény és az elévülési törvény vitája is. A parlamenti többség, az MDF-kormányt támogató parlamenti többség akkor hasonlóképpen reagált a köztársasági elnök úr eljárására: ugyanúgy ellenzéki politika folytatásával vádolta, mint most, és ugyanúgy támadta a Parlament plenáris ülésein, mint ahogy most tette. Utólag ugyanakkor mindig kiderült, hogy a köztársasági elnök alkotmányvédő magatartása helyénvaló volt. Megítélésem szerint itt az ideje, hogy a kormánytöbbség hozzászokjon: bár a Parlamentben többsége van, az alkotmányos rendből következően politikai akaratának komoly korlátai vannak, hatalma nem korlátlan, más intézmények ezt korlátozzák – ilyen például a köztársasági elnök, hogy csak egy példát említsek. Végezetül pedig szükségesnek látom megjegyezni: megítélésünk szerint helyes lenne, ha Magyarország miniszterelnöke, az MDF-kormány miniszterelnöke független intézmények vezetőinek alkalmassága helyett saját miniszterei alkalmasságát firtatná. Úgy találjuk, hogy ott sokkal több szóra érdemes dolgot és kutakodnivalót találna – ha bennünket megkérdez. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.”


Orbán Viktor 1990-ben (kispest.blog.hu)

Azoknak, akiknek szükségük van rá, vázlatosan az Orbán-féle felszólalás előzményei. Rövid kronológia:

1990. július 25.
„Az Országgyűlés hatalmas többséggel megszavazta a frekvenciamoratóriumot (219 igen, 2 nem, 10 tartózkodás) és a kinevezési törvényt (271 igen, 0 nem, 3 tartózkodás). Valamennyi párt és az Országgyűlés kulturális bizottságának minden tagja egyhangúlag támogatta a Magyar Televízió élére jelölt Hankiss Elemért és a Magyar Rádió élére jelölt Gombár Csabát. A kinevezési törvény indoklása világossá tette, hogy a törvényalkotó nem formálisnak, hanem éppenséggel a sajtószabadság és a pártatlanság biztosítékának tekintette az államfő szerepét: a kinevezés ’eddig a Kormány hatáskörébe tartozott. Annak érdekében, hogy a sajtószabadság... [...] a pártatlanság társadalmi igénye méltó helyet kapjon, a vezetők kinevezését az Országgyűlés a köztársasági elnök feladataként határozta meg’. A köztársasági elnök tehát kinevezhette az elnököket, de már a beiktatási ceremóniára sem hívták meg őt.” (Révész Sándor: Médiaháború. 1989–1992)

1991. július 8.
Tiltakozásképpen a Fidesz és az SZDSZ képviselői kivonultak az Országgyűlés kulturális bizottságának üléséről, amikor meghallgatták az Antall József miniszterelnök által kijelölt televíziós és rádiós alelnökjelölteket – Chrudinák Alajost, Peták Istvánt, illetve Király Editet, Rózsa T. Endrét és Sediánszky Jánost. A bizottság többi tagja támogatta a jelölteket.

1991. július 12.
Göncz Árpád lelkiismerete parancsának engedelmeskedve nem nevezi ki a miniszterelnök által jelölt alelnököket. Kulin Ferenc, az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke erre reagálva kijelentette, „ha az én alkotmányos jogom és kötelességem a lelkiismeretemmel ütközne, levonnám a konzekvenciákat”.

1991. szeptember 5.
Nyilvánosságra került az ún. Kónya-dolgozat, amely többek közt az MR és az MTV arculatának átalakítását, az igazságtétel keresztülvitelét tűzi ki célul. Két részlet: „Az írott sajtónál… összehasonlíthatatlanul fontosabb a rádió, és különösen a televízió. Míg az írott sajtó kezelésében a mozgásterünk  eleve korlátozott, addig a rádió és a televízió irányításában, arculatának megváltoztatásában, teljes átalakításában a kormányzati pozíció elvileg óriási lehetőségeket biztosít számunkra. Viszont az a tény, hogy a TV és a Rádió teljhatalmú elnökeinek kinevezésére a két párt megegyezése [MDF–SZDSZ] alapján került sor, gyakorlatilag kizárta, hogy a szükséges átalakulás a közszolgálati médiában végbemenjen. […] Most azonban, amikor az országról alkotott kép a világ szemében egyértelmű…, meggyőződésem szerint végrehajtható a Magyar Rádió és a Magyar Televízió politikai beállítottságának és szellemiségének gyökeres megváltoztatása.”

1991. szeptember 26.
Az Alkotmánybíróság döntött a köztársasági elnök hatásköréről a kinevezési jogkörrel kapcsolatban. A döntés értelmében a köztársasági elnök csak abban az esetben tagadhatja meg a miniszterelnök által felterjesztett kinevezési javaslatok jóváhagyását, ha azok nem felelnek meg a formai követelményeknek, vagy a kinevezés súlyosan és másképp el nem hárítható módon veszélyeztetné az alkotmányos rendet. Ennek mérlegelése a köztársasági elnök jogköre.

1991. szeptember 26.
A kormány az Alkotmánybíróság döntése után változatlan formában terjesztette elő a televíziós és rádiós alelnökökre vonatkozó javaslatát.

1991. október 4.
Göncz Árpád továbbra sem írja alá az MR és az MTV alelnökeinek kinevezési okmányait.

1992. február 20.
Az Országgyűlés kulturális bizottsága meghallgatta a miniszterelnök alelnökjelöltjeit, Csúcs Lászlót és Nahlik Gábort. A liberális ellenzék (SZDSZ, Fidesz) alkalmatlannak tartotta a jelölteket, és ellenük szavazott. A szocialista képviselő tartózkodott, a koalíciós képviselők viszont támogatták március 1-jével  történő kinevezésüket.

1992. március 2.
Göncz Árpád kinevezte az MR és az MTV Antall József javasolta alelnökjelöltjeit [Csúcs Lászlót és Nahlik Gábort].

1992. április 27.
A miniszterelnök kezdeményezi, hogy az Országgyűlés kulturális bizottsága hallgassa meg Gombár Csabát, és foglaljon állást, alkalmas-e az MR elnöki tisztségének betöltésére.

1992. május 7.
A kulturális bizottság meghallgatta Gombár Csabát, aki a meghallgatásról nyilatkozatának felolvasása után távozott. Az ezt követő vitában a koalíció képviselői visszautasították Gombár Csaba vádjait, majd az ellenzéki képviselők (köztük a Fidesz) kivonulása után egyhangúlag alkalmatlannak minősítették a tisztség betöltésére az MR elnökét.

1992. május 8.
A kormányszóvivő bejelentette, Antall József Göncz Árpádtól az MR elnökének felmentését kéri.

1992. május 11.
Az ellenzéki pártok frakcióvezetői [a Fidesz frakcióvezetője Orbán Viktor] nyilatkozatban tiltakoztak a Gombár Csaba leváltására tett javaslat ellen.

1992. május 19.
Göncz Árpád nem mentette fel Gombár Csabát. A miniszterelnöki sajtóiroda közleménye szerint ez a lépés rendkívül veszélyes precedenst teremthet a közéletben. A koalíció képviselői nyilatkozatot fogadtak el a parlamentben: alkotmánysértéssel vádolták a köztársasági elnököt.

(És itt következett Orbán fent idézett frakcióvezetői felszólalása.)


Göncz Árpád és Antall József 1991-ben (Bánkuti András fotója

1992. augusztus 20.
Megjelenik Csurka István, az MDF alelnöke Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán című dolgozata. „A kormány… az Országgyűlés többsége által elfogadott törvény alapján 3-3 alelnököt kívánt kinevezni a Rádióba és a Televízióba. A személyeket úgy választották ki, hogy azok elfogadhatók legyenek az ellenzéki pártok számára is. Az elnök megtagadja a kinevezési okmány aláírását, mert a hivatalba lépő alelnökök szétvetnék azt a jogellenesen, törvénytelenül felépített intendánsi rendszert, amelyik a kormányellenesség és a paktumba beépített nómenklatúrabiztosítékok tartozéka. Göncz nemet mond, mert a háta mögött állók, a kommunista, a reformkommunista, a liberális és a radikális nómenklatúrások, a párizsi, a New York-i és a tel-avivi összekötők ezt parancsolják neki.” „A Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban haladéktalanul rendet kell csinálni, el kell távolítani, ha kell, rendőri erővel, a törvényellenesen kinevezett intendánsokat és sleppjüket, és ha a köztársasági elnök úr továbbra is ellenáll, ha a törvénytelenség útját járja, akkor bármilyen adminisztratív intézkedés, bármilyen erő igénybevétele meg van engedve, mert törvénytelenségben egyik sem ér fel az ismételt aláírás-megtagadásokkal.”

1992. december 9.
Egy nappal azután, hogy Göncz Árpád ismét elutasította a médiaelnökök felmentését és Sára Sándor kinevezését, a kormány felfüggesztette állásából Hankiss Elemért, s az elnöki jogkört Nahlik Gábor alelnökre testálta. Másnap Balsai István igazságügy-miniszter büntető feljelentést tett az MTV gazdasági igazgatója, Nagy László és a TV1 intendánsa, Bányai Gábor ellen, akiknél házkutatást is tartanak, az ügyészség későbbi határozata szerint törvénytelenül.

1993. január 4.
Gombár Csaba és Hankiss Elemér lemondott.

1993. február 22.
Csúcs László, teljes elnöki jogkörrel felruházott alelnök (akkori közkeletű nevén „tejfa”) kinevezte az MR új főszerkesztőit, átalakította a műsorstruktúrát, egyúttal életbe léptette az intézmény etikai kódexét, valamint szervezeti és működési szabályzatát.

1993. március 1.
Megszüntettem a munkaviszonyomat a Magyar Rádiónál. Hárman léptünk ki, egyrészt tiltakozásul amiatt, hogy az Antall-kormány teljes ellenőrzés alá vonta a Magyar Rádiót, másrészt annak beismeréseként, hogy mindhárman kudarcot vallottunk a rádiós ellenállás szervezésében: Magos György rendező és Varga Lajos Márton szerkesztő kollégám volt a másik két kilépő. (A felmondólevelem szövege)

1994. március 4.
Csúcs László ügyvezető alelnök 129 rádiós azonnali elbocsátásáról, illetve nyugdíjazásáról döntött.

1994. március 7.
Deutsch Tamás napirend előtti felszólalása az országgyűlésben: „A Fidesz megítélése szerint az elmúlt hét végén a Magyar Rádióban alapvetően politikai indíttatásból végrehajtott tisztogatás volt.” „Ebben a helyzetben kell kimondanunk azt, hogy megálljt kell parancsolni ezeknek az eseményeknek! Ameddig a politikusok nem tudnak megszabadulni attól a rögeszmétől, hogy politikai sikereik és kudarcaik csak attól függenek, hogy ki hódítja meg éppen a médiát, addig ennek csak az újságírók és ezen keresztül a közvélemény fogja meginni a levét. Akiket most a politikai represszió sújtott, azoknak helyük van a tömegtájékoztatásban, és olyan jogi feltételeket kell teremteni, amelyek között a szakmai hozzáértés és nem az éppen kormányon levők politikai vonzódása határozza meg azt, hogy ki, mikor szólhat a közvéleményhez.”


Orbán és Kövér 1990-ben (MTI/Földi Imre)

Még egy csemegével szívesen szolgálok. Egy részlettel abból az interjúból, amelyet Kövér Lászlóval készítettem 1994. február 14-én. Azaz két évvel Orbán imént idézett felszólalása után. Nem tudni, hogy Kövér radikálisabb álláspontját Göncz Árpád eljárásáról – még abban sem lett volna szabad engednie, amiben végül engedett – a probléma kétéves „érlelése” magyarázza, s így pártálláspontnak tekintendő, vagy a mindig is radikális Kövér saját véleménye volt. És nem tudni, hogy az ugyanabban az interjúban elhangzott két ellentétes állítás valóban ellentmond-e egymásnak, vagy az egyik a politikai gyakorlat szemszögéből mesélte el azt, amit a másik elvi álláspontként fogalmazott meg.

Interjú Kövér Lászlóval 1994. február 14-én (részlet)

Az első állítás

„…az ellenzéknek legfeljebb annyira futotta az erejéből, hogy megakadályozza a kétharmados médiatörvényt. Na és? Médiatörvény nélkül is nagyon jól működtetik az egészet. Az ellenzéknek még arra sem futotta az erejéből, hogy rávegye Göncz Árpádot, azt csinálja, amit kérünk tőle. Amikor azt mondtuk, ne nevezze ki Csúcsot és Nahlikot, kinevezte őket. Amikor azt mondtuk, ne ígérje meg Gombárnak és Hankissnak, hogy felmenti őket, megígérte.”

A második állítás

„Egyetlen elvtelen döntése volt a Fidesznek az elmúlt öt év alatt. Egyetlenegy. Amiről én tudok legalább is. Az pedig az volt, amikor a Göncz mellett kiálltunk média-ügyben. Tudtuk, hogy a Göncznek nincs igaza alkotmányjogi szempontból. Az Alkotmánybíróság nagyon világosan és egyértelműen azt mondta, hogy Göncznek nincs joga megtagadni a [kinevezési-lemondási] aláírásokat. A jobb meggyőződésünk dacára – és úgy, hogy az Áder felmentést kért, hogy neki ne kelljen nyilatkozni semmilyen ügyben, mert visszaadja a diplomáját, ha ezt követeljük tőle – kiálltunk a Göncz döntése mellett.

– Ez melyik, a mostani? Hankiss-Gombár felmentésének a megatagadása?

– Így van. Aztán mit nyertünk vele?”


Ádám Antal, Kilényi Géza és Sólyom László 1990-ben, az Alkotmánybíróság első ülésén (hetivalasz.hu

Az Alkotmánybíróság elvi álláspontja elég egyértelmű volt ebben a kérdésben. Kósa Lajos tehát nem mond igazat. Akkor sem mond igazat, ha (a jövendő magyar köztársasági elnök?) Áder János, és nem, mondjuk, Tölgyessy Péter álláspontját fogadta el, így utólag, az alkotmánybírósági határozat értelmezésében. Mert azt Kövér László is elismeri ebben az interjúban, hogy Göncz Árpádtól ők maguk is azt várták, szálljon szembe Antall József közmédia-kisajátító törekvéseivel.

De lássuk be, hogy Kósa Lajos áll nyerésre. Nem lehet minden egyes hamis fideszes állítást minden áldott nap hatoldalas dokumentációval helyretenni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!