Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 4.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. április 06. péntek, 03:02; Megbeszéljük

4. oldal / 6

Az egészségügyi béremelésekről és rezidens-blöffakcióról
Mihályi Péter közgazdász

Bolgár György: - Ön a napokban a Népszavának adott hosszú interjújában meglehetősen komoly fenntartásokkal és kételyekkel fogadta az egészségügyi béremelési megállapodást. Miért?

Mihályi Péter: - Két okból. Egyrészt azért, mert egyelőre csak ígéretről van szó, és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ezt az ígéretet a kormány be fogja tartani.

- Azért, mert nem akarná vagy mert nem fogja tudni?

- Tulajdonképpen mind a kettő, és azt majd nehéz lesz megkülönböztetni, hogy melyikről van szó. Nagyon könnyen el tudom képzelni például, hogy a kormány arra készül, hogy ha mégis lesz megállapodás az Európai Unióval és a Valutaalappal, akkor majd erre hivatkozva fogja ezt a megállapodást hatályon kívüli helyezni. Nem lesz egy elegáns megoldás.

- Akkor is, ha azt kockáztatja, hogy mondjuk a rezidensek vagy más orvosok fogják magukat és akár ezres nagyságrendben is távoznak majd az országból?

- Hallottam a korábbi beszélgetéseket, amikor Ön beszélgetett az ügyvéd úrral és aztán Kökény Mihály volt miniszter úrral, szóval én azt gondolom, hogy ez az egész rezidensakció egy médiablöff volt, amit a média az indokoltnál sokkal komolyabban vett.

- Fontos ügyről van szó. Végül is az egészségügyi ellátás és az orvosok itthonmaradása nem akármilyen kérdés.

- Egyáltalán nem akármilyen kérdés, csak két baj van. Erre az ügyvéd úr is valamennyire célzott. Egyrészt, hogy ki adta le a felmondó nyilatkozatát vagy ki nem, ez titkos. Ettől még nyugodtan bárki elmehetett Magyarországról azok közül, akik az ügyvéd úrnál letétbe helyezték a felmondó nyilatkozatukat. Írtak egy másikat, odaadták szépen a munkahelyükön. és elmentek.

- Tehát ez akár menet közben, az elmúlt hónapokban is megtörténhetett.

- Persze.

- Nyilván meg is történt néhány.

- Biztos meg is történt. Meg a jövőben is megtörténhet. Ez az egyik dolog. Ennek az egész felmondó nyilatkozatnak semmi jelentősége nincsen a valós helyzet kapcsán. A másik dolog, és talán ez a fontosabb: nincsenek jó adatok arra vonatkozóan, hogy hány orvos ment külföldre akár idén, akár tavaly, és főként arról nincs adat, hogy két hétre ment dolgozni vagy egy hétvégére vagy öt évre, tíz évre. Erről semmilyen adatunk nincs. Nagyon szeretném hangsúlyozni, nem tudjuk, hogy hány orvos ment külföldre. De azért ha az ember beszélget a magyar egészségügy szereplőivel, betegként, családtagként használja a magyar egészségügyet, akkor az a benyomása támad, hogy az igazi probléma nem ez, hanem az, hogy egyre több orvos megy át a magánszektorba. Ezért hiányoznak az állami kórházban az orvosok. És ennek semmi köze nincs ehhez az egész rezidens-történethez.

- Azt mondja, hogy ha vidéki kórházakban – mert erről az elmúlt években többször is olvashattunk –, különböző osztályokon hiányoznak a szakorvosok, akkor ők valószínűleg elmentek – akár ott, a vidéki városokban a magánszférába és nem feltétlenül külföldre?

- Így van. Ezt gondolom. Vagy úgy hiányoznak a kórházi ágyak és a műtőasztalok mellől az orvosok, hogy teljesen szakítottak a kórházzal vagy úgy – és szerintem ez a gyakoribb –, hogy a munkaidejük felét a saját magánrendelőjükben töltik. A kórház oldaláról nézve nincsenek ott. Egy fél orvos hiányzik, csak két fél orvos egy egész orvos.

- Tehát elvileg nem volna szabad a szabályok szerint fenntartani azt a kórházi osztályt, mert nincs ott alkalmazott orvos, de a gyakorlatban mégis van, mert magánorvosként bejár oda dolgozni, csak másképp van fizetve.

- Még ez a jobbik eset. A rosszabbik eset az, hogy tényleg nincs ott. A magánrendelőjében van és magánegészségügyi szolgáltatást nyújt, és ezért a kórházból tényleg hiányzik az orvos.

- Erre vannak valamilyen adatok, hogy hányan dolgoznak az orvosok közül, mármint a háziorvosokon kívül a magánszférában?

- Erre vonatkozóan sincsenek semmiféle adatok. Mindenesetre ha belegondolunk a másik aktuális ügybe, hogy most indulnak a magán-egészségbiztosítások, amelyek mind arról szólnak, hogy magánorvosokhoz lehet menni, akkor könnyen el lehet gondolni, hogy vannak magánorvosok és még inkább azt, hogy egyre többen lesznek. Tehát ez a folyamat felgyorsul, a biztosítók meg fogják teremteni az anyagi érdekeltségét annak, hogy az orvosok átmenjenek magánorvosnak.

- Magánszakorvosi rendelőintézetek alakuljanak, egyre nagyobb számban.

- Persze. És abban eggyel több orvos legyen, esetleg egyre hosszabb időt rendeljenek, ne félidőt, hanem teljes munkaidőt. Ebbe az irányba megy a dolog elég gyors ütemben. Nem a külföld a probléma.

- Ha nem a külföld a probléma, akkor viszont a kormány és a Rezidens Szövetség miért játszotta el ezt az egyesek szerint politikai színjátékot, hogy keményen küzdünk, hogy pénzt sajtoljunk ki a pénzügyi kormányzattól, és megpróbáljuk itt tartani az orvosokat, mert ez életbevágóan fontos? Ha nem mennek el és valahol máshol meg is keresik azt a pénzt, amire úgy gondolják, hogy nekik joguk és lehetőségük van, akkor miért olyan probléma ez az egészségügyi kormányzatnak vagy akár a rezidenseknek?

- Azt hiszem, hogy a történet elég hosszú volt ahhoz, hogy közben a helyzet meg is változott. A rezidensek ezt elkezdték, mert azt szerették volna, hogy ők és csak ők kapjanak jelentősebb anyagi juttatásokat, és azt kell mondanom, hogy ebben még valami igazságuk is volt, ha most csak a rezidensekről beszélünk. Mert tényleg, a rezidensek általában méltánytalanul keveset keresnek.

- És nekik kisebb is a lehetőségük, hogy akárhova elmenjenek.

- Igen. Ez a része a dolognak innen indult, és szerintem ez rendben is volt. A probléma akkor lett, amikor kiszélesítették a követeléseiket, és nem magukról beszéltek, hanem megpróbáltak szimpátiát kelteni, és azt mondták, hogy minden orvosnak emeljék meg a fizetését. Mert minden orvos borzasztóan keveset keres, ami egyfelől, tényszerűen nem igaz. Pontosabban szólva megint azt kell mondanunk, hogy nem tudjuk, mennyit keresnek az orvosok, fogalmunk nincs a háziorvosok tényleges jövedelméről. Az állami szektorban dolgozó orvosok keresetét sem tudjuk igazából. Követelni, hogy általában a magyar orvosok keressenek annyit, mint Ausztriában vagy Németországban, ez nonszensz. Holnapután a tűzoltók, a katonák, a bírák, mindenki jöhet ilyen követeléssel.

- Tulajdonképpen kielégíthetetlen a követelés.

- Teljesen. A saját harcukat kiterjesztették egy olyan területre, amiben már egyáltalán nem volt igazuk és ráadásul teljesíthetetlen volt. Közben az egészségügyi kormányzat mindenféle reformintézkedéseket, átszervezéseket próbált csinálni. Abból nem sok lett és végül is az államtitkár kiadta a jelszót, hogy mindent a bérekre. Tehát az államtitkárnak az egyetlen sikerszféra az marad, hogy valami kis béremelést mindenkinek kiharcol. Ebben kötöttek egy kompromisszumot a rezidensekkel, hogy a rezidensek mondják azt, hogy meg vannak elégedve, és az államtitkárság meg mondhassa azt, hogy minden orvosnak adtunk valamit. Tehát ők a saját másfél, kétéves kudarcukat leplezték le ezzel a darálós akcióval. Hogy na, végre csináltunk valami, emeltük a bért és fenntartottuk a szakmai békét.

- De közben nem tudták még bemutatni, sőt valószínűleg maguk sem tudják még, honnan is jön össze ez az állítólag szükséges harmincmilliárd forint.

- Igen, de a rezidenseknek muszáj volt abbahagyni az akciót, mert a blöffről kiderült, hogy blöff, és menteniük kellett a presztízsüket, az arcukat mentették, szüksége volt Szócska államtitkárnak is egy arcmentésre meg egy sikerre, és így jött ez a darálás.

- Hol áll ez az Ön által már bizonyos értelemben hivatkozott egészségügyi átalakítás? Mert állítólag ez is megy tovább, méghozzá nagyarányú központosítással, államosítással, az önkormányzatoktól elveszik a kórházakat és ráadásul a betegutakat kötelezően szervezik. Formálisan mintha hasonló módon történne ez, mint amit a szocialista-liberális kormány akart bevezetni néhány évvel ezelőtt.

- Most nem fogunk tudni belemenni az összes részletbe, most csak arra a momentumra reagálnék, hogy eddig nem történt semmi. Az összes határidő meg lett hosszabbítva. Az igaz ugyan, hogy a kormány államosított és államosítani akar több kórházat, még több önkormányzati kórházat, de ez csak annyit jelent, hogy ki lehet rúgni a vezetőket és új embereket lehet kinevezni. Semmifajta érdemi átalakítás nem történt, csak beszélnek róla. A betegút-szabályozásról is csak beszélgetés folyik, alkudozás. Újabb és újabb hónapokkal tolják ki a határidőket, nem történik valójában semmi. Ezért mondom, hogy a kormányzatnak szüksége volt valami sikerre, mert valójában semmi nem történik túl azon, hogy sok szakembert kirúgtak és még többet fognak a vezető állásokból.

- Akkor egy látszólag távoli fejleménnyel vagy egy távoli üggyel kapcsolatban hadd térjek vissza a dolog elejére, vagyis erre a bérmegállapodásra. Ön ebben a Népszava-interjúban kitér arra, hogy a KSH nemrég nyilvánosságra hozott tavalyi jövedelmi adatait átnézve arra a meglepő tényre bukkant, hogy a reálbérek tavaly Magyarországon majdnem hat százalékkal nőttek. Ami egészen meghökkentő adat valóban, hiszen a magyar gazdaság csak minimálisan növekedett és tudjuk, hogy válság körüli állapot volt és van. Rengeteg problémája van az államnak is, a kiadások csökkentésére van szükség. Hogy a fenébe lehetett ezt megcsinálni? Ráadásul az egykulcsos adó bevezetésével az volt az általános benyomás, hogy az emberek jórészének csökkenni fog a jövedelme vagy legjobb esetben nem fog változni. Hogy lehetett kihozni ezt a majdnem hatszázalékos reálbérnövekedést és – azért mondtam a kérdés bevezetőjében azt, hogy visszatérek az orvosi béremeléshez – ha ezt meg lehetett csinálni, akkor vajon miért nem találtak még egy-kéttized százaléknyi plusz béremelési lehetőséget az orvosok, egészségügyi dolgozók bérének emelésére? Ha valahonnét volt – és ez a kérdésem, hogy honnan a fenéből –, akkor az orvosoknak miért nem maradt?

- Természetesen azok a nagyságrendek, amelyek az orvosbérekhez kapcsolódnak egy adott évben – harminc-ötven-százmilliárd forint –, ez a költségvetésben mindig megtalálható. Ámde valószínűleg a kormányzat úgy okoskodott, és ez logikus, hogy a béremelés, az örökre megmarad. Tehát ha valakinek felemelik a bérét, annak jövőre is többet kell adni. A 2011-es reálbér-emelkedés az adózási szabályokon keresztül történt. Én, mint közalkalmazott, egyetemi tanár, igen jelentős béremelést kaptam 2011-ben, mert mint magas jövedelműre, rám is vonatkozott.

- Az Ön adója csökkent.

- Így van. Pedig nekem nincs is kiskorú gyerekem, mert az én gyerekeim már felnőttek. Ha valakinek még kiskorú gyereke is van, akkor igen jelentősen növekedett a bére. Igen ám, de a következő évben, amikor megváltozott az adó, tehát 2012-ben, máris csökkent a jövedelmem. És valószínűleg nagyon sok mindenki másnak is. Azért választotta a kormány ezt a megoldást, mert egyszeri juttatást akart adni egy nagyon széles társadalmi rétegnek, ebbe az orvosok is beleestek természetesen, ha közalkalmazottak voltak. És ha viszonylag alacsony volt a fizetésük és kiskorú gyermekeik voltak, akkor bizony igen jelentős reáljövedelem-emelkedés kellett hogy náluk is bekövetkezzen. Ennek a fedezete pedig a nyugdíjpénz volt. Körülbelül a GDP tíz százalékának megfelelő nyugdíjpénzt vett el az állam a jövőtől, és ezt osztotta szét adókedvezmény formájában. Ez történt.

- De azért nem teljesen erre ment.

- Nagy része erre.

- 2600-2700 milliárdot nem tudtak elkölteni.

- Nem, MOL-ra meg sok minden másra is ment. Én ebben a bizonyos Népszava interjúban azt tartottam fontosnak hangsúlyozni, hogy minden ezzel ellentétes vélekedéssel szemben 2011-ben az Orbán-kormány valójában két kézzel szórta a pénzt. És ez az, aminek most vége van, és 2012-ben tényleg jönnek a megszorítások.

- Akkor az ébredés annál szomorúbb és keserűbb lesz, hiszen nem lehet megismételni 2011-et. Most már nincs pénz és most már nemcsak hogy az IMF-hez kell fordulnunk, de ott már komoly feltételek is lesznek. Bár tudom, hogy az Ön véleménye szerint még csak nem is akarnak igazán megállapodást az IMF-fel.

- Most ne nyissuk ki ezt a kérdést, tényleg így gondolom, hogy nem is akarnak, de a dolog lényege az, hogy a kormány úgy gondolkodott, hogy nagyszabású politikai átalakítást akar, alkotmányt változtatni és egyebeket. És ennek az alap feltétele az, hogy a széles értelemben vett közvéleménynek, a dolgozóknak jelentős béremelést adjon, hogy ezzel megvásárolja a politikai nyugalmat. Meg is tudta vásárolni. Ha az emberek érdeklődnek arról – egyébként az egyik betelefonáló, talán a műsor elején ezzel is kezdte, hogy miért nincs kétszázezer aláírás. Azért nincs, mert az emberek valójában igen nagy része, hangsúlyozom, nagyon sokan biztosan nagyon rosszul jártak. Nem akarom azt mondani, hogy mindenki jól járt, nem, a középosztály jelentős része igen jól járt vagy legalábbis nem járt olyan nagyon rosszul, hogy azért elpártoljon nagyon nagy mértékben a Fidesztől. Ez volt a kormány célja, ezt el is érte. A nyugdíjpénz ment rá meg még sok minden más, aminek majd meglesz a böjtje jövőre, meg tíz év múlva.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!