A drón és az oltár



Tóta W. Árpád írásának kritizálói*, és úgy általában a katolikus egyház védelmezői, még akkor is, ha nem politikusok, mint a KDNP közismert idiótái, általában arra kérnek mindenkit, akik szerint a klérus menthetetlen és vállalhatatlan, hogy tegyünk bizonyos dolgokat mérlegre, valamint ne feledkezzünk meg bizonyos dolgokról.

Nagyszerű.

Azzal kezdtem a napomat, hogy bizonyos dolgokat tettem, valamint nem feledkeztem meg bizonyos dolgokról.

Úgy sertepertélnek az egyházak, felekezetek, közösségek és egyéb elképzelt lényekre épülő egyesületek körülöttünk, mint egy rendes családban a kicsit ütődött nagybácsik: nem akarja senki bántani őket, mert ugye, minek, de azért általában nem őt kérdezik meg a befektetésekről és nagyobb, hogy azt ne mondjam, sorsdöntő kérdésekről, mert beszámíthatatlanok és inkompetensek.

Nem arról van szó tehát, hogy hívőnek lenni annyira kúl és menő dolog lenne, hanem arról, hogy az ilyesmi szépen színesíti a demokráciát, persze csak addig, amíg nem ártalmas vagy veszélyes.

A következőkben nem fogom egységes és nyomdakész hitfilozófiai vitává duzzasztani az amúgy sem kevés betűtengert, amit a témában leírtak most és régebben, csak színvonalas indulati próza keretében egymásra dobálom, ami ebben az egészben idegesít.

***

Az, hogy a katolikus egyház a történelmi és jelenlegi bűnei után még legális a bolygón, számomra meglepő, de mivel toleranciám végtelen, hajlandó vagyok ezzel a dologgal együtt élni, mert különösebben nem zavaró a jelenléte, szerencsére, elég ritkán találkozunk, és pénzbe is csak annyira kerül, amit még elviselek.

Nem arról van szó, hogy a katolikus egyház fennállása alatt kizárólag gyilkosságokkal és emberevéssel volt elfoglalva, hanem arról, hogy amikor mérlegre teszek bizonyos dolgokat, akkor úgy találom, hogy összességében inkább hátráltatta az emberiség fejlődését, mint segítette volna, a játszma nem nullszaldós, sajnálom, de összevetve a kommunisták és a nácik által kiirtott emberek számát, meglehetősen elmaradnak az isten nevében megöltek mögött, pedig igyekeztek rohadtul.

***

Az egyház és állam szétválasztásának egyetlen módja, ha az egyház nem kap az államtól pénzt, mert emlékszem, amikor leváltam anyámról, akkor jó darabig visszajártam enni és kunyerálni, amit ő türelemmel és nagyfokú szeretettel viselt, azonban ha megkérdezi tőle valaki, hogy édes gyermeke (én) önálló életet él-e már, akkor őszintén csak azt válaszolhatta volna, hogy nem, az ő édes gyermeke egyáltalán nem önálló, hanem erős függésben van.

A függés egyébként jó dolog, kedvenc pszichiáterem is megmondta, de nagyon körültekintően kell kiválasztani tárgyát, és akkor nagyobb baj nem lehet.

Az állam nem ilyen tárgy.

Veszélyes, mert aki a zenét (pénzt?) adja, elméletileg az rendeli a nótát, valamint a kutya ugat és a karaván halad, de a pénz beszél.

A katolikus egyház kiszolgáltatott és függő, és minden jel arra mutat, hogy ezt a helyzetet élvezi, neki „jár” az állami pénz.

Nem jár. – Fiam, kétezer éves vagy, ideje, hogy a saját lábadra állj!

Ezzel kapcsolatban kedvenc érvem, hogy a komancsok elvették a birtokokat, és ezért kell most kézből etetni a katolikusokat, miközben a történelmet kicsit is ismerők pontosan tisztában vannak vele, hogy az egyházi birtokokra bejegyzett jelzálog összege messze meghaladta a kívánatos mértéket, és tulajdonképpen jól is jött ez az államosítás, legalábbis anyagi szempontból, mert ha érvényesítették volna a követeléseket a hitelezők, a katolikus egyháznak maximum egy kissé dohos szuterénja marad.

Nem tartozunk semmivel.

***

Az az érv pedig egyenesen nevetséges, hogy az egyház tagjai, vezetői ugyan lehetnek pedofil ragadozók, pártállami besúgók, esetleg szimpla sikkasztók, de ez az egyház egészét nem érinti, mert az egyének bűnei nem csorbítják az eredeti üzenetet. Hm.

Mindig van kibúvó.

Az egyház egésze a tagok összessége, plusz a képzeletbeli lény állítólagos üzenete, tehát ha a tagok olyanok, amilyenek, akkor csak a képzeletbeli lény marad, amire nem alapoznék stabil jövőt a helyükben. A vezetők pedig sárosak, folyamatosan derülnek ki az ügyek, és bizony sohasem az történik, hogy az egyik felháborodott pap feladja társát, aki borzalmas dolgokat követ el, hanem kívülről jön a leleplezés.

Bűntársak az Úrban.

***

Magyarországon nincsenek pedofil ügyek, miközben tudjuk, hogy voltak és vannak, de mindenki hallgat, az érintettek tisztában vannak vele, hogy ez az ország tökéletesen alkalmas a hallgatásra, itt mindenről lehet hallgatni, mintegy nemzeti sajátosságunk a kussolás.

Nincsenek egyházi besúgók, mert az csúnya dolog lenne, ha kiderülne az egykori összes keresztény/keresztyén vezetőről, hogy együttműködött, jelentett, a benne teljesen, bár ok nélkül megbízó híveket szolgáltatott ki a rendszernek, hogy nyugodtabban hazudhasson tovább.

Mocskos egy menet volt, de az egyházat nem zavarja, ezt az egyházat nem zavarja semmi, amíg hagyják lelkeket gyűjteni és elsején megjön az utalás. De tényleg, mondjon már valaki egy olyan elvetemült diktátort, akivel a katolikus egyház nem volt hajlandó együttműködni, ha az illető igényelte!? Ehetett embert, kivégeztethetett stadionnyi polgárt, mindegy volt, csak mondja azt, hogy féli az Urat. Nem félte ugyan, de a látszatot fenntartotta, és ezért megkapta az áldást.

Csak ne izgassam fel magam.


flickr/emilia

Egyénileg tehát megtehetem, hogy nem engedek katolikus papot a gyermekem közelébe, természetesen csak addig, amíg az állam, ez a klerikálfasiszta tákolmány nem ad át minden iskolát üzemeltetésre. Mert akkor már nem.

Az iskolai hittan károsabb, mint az egykori marxista szemléletű általános iskolai oktatás, mert ott ugyan próbálkoztak agymosással, de annyira sikertelenül, hogy csak a legelszántabb úttörők jelentették fel a szüleiket, a többiek pedig normálisak lettek, vagy ateisták, vagy katolikusok, vagy bokononisták.

A katolikus iskola szörnyű találmány, mert a bűntudatra épít, eltorzítja a fejlődő gyermeki lelket és begyűjti, mert neki az jár, az állam megengedte, sőt, az állam támogatja. Gratulálok.

Ha például a Magyar Szocialista Párt működtetne általános iskolákat, akkor mindenki az utcára menne, de ha a Jobbik, akkor is. Az ideológia, az ideológia, ha van benne képzelt barát, ha nincs. Hat évesen csak az van, amit mondanak nekünk, mert hiányzik a tapasztalat a döntéshez, és isten léte vagy nem léte nem olyan dolog, mint a szobatisztaság. Ideológiával bombázni kiskorúakat halálos bűn.

***

A fentebb taglalt anomáliák, bűnök és hibákat tetéző politikai nyomulás, amivel mostanában találkozunk, tűrhetetlen és visszataszító, ha egészen pontosan akarok fogalmazni: istentelen.

Nem találok mentségeket, nem akarom megérteni ezt a torz logikát. A rendszerváltással kaptak egy sokadik lehetőséget, de ismételten bebizonyították, hogy érdemtelenek rá.

_______________

*Lásd a hvg.hu vitáját:
– Tóta W. Árpád: Alien vs. Predator
– Balavány György: Árpád, hülye vagy?
– Kerék-Bárczy Szabolcs: Tóta W. Árpád esete a katolikus egyházzal
– Tóta W. Árpád: Ki a felelős a pedofil papok rémtetteiért?

 Illetve Bolgár György interjúját Kerék-Bárczy Szabolccsal



Para-Kovács Imre
(Kép: litera.hu)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!