Repedések a jégtáblán
- Részletek
- 2012. április 03. kedd, 04:24
- Endrődi Gábor
Ha ítélőképességünk nem csal, még a nyár előtt szenzációt keltő vádemelések fogják megrázni a magyar közéletet. Abból a kutyaszorítóból, amelybe a Schmitt-ügyben a fülkeforradalmi vezérkar került, egyetlen kiút kínálkozott: előre. Miután a szokványos mederben haladó, eddig jól bevált ellentámadási kísérletek – a plágiumvád hírlapkacsának vagy igényesebb fórumokon országellenes összeesküvésnek történő beállítása – nem vezettek eredményre, a köztársasági elnök lemondásának nem volt alternatívája. Veszélyes dolog azonban itt megállni: valószínűleg be kell áldozni egyet-kettőt a következő választásokra féltő gonddal tartogatott ügyekből. Elcsodálkoznánk, ha a hont hézagmentesen beterítő ingyenes lapok néhány héten belül nem a Magyar Villamos Művek kormányváltás előtti milliárdos, korrupciógyanús ügyeitől lennének hangosak.
Pedig a pártállamból jól ismert propagandaosztagok munkájára igazán nem lehetett panasz. Ők megtették a tőlük telhetőt: kiagyaltak a plágiumvádra egy – az értelem számára ugyan emészthetetlen – magyarázatot, s éjt nappallá téve ismételgették minden számukra elérhető fórumon. A kijelölt vizsgálóbizottságnak adott kéthónapos határidővel megpróbálták érdektelenségbe fullasztani az ügyet, majd a bizottsági elnök – az anonimitás miatt csak később ismertté vált – MOB-alelnöki kinevezésével kicsit megolajozni a várható döntést. Nem rajtuk múlt, hogy ezúttal nem vált be a módszer.
A Schmitt-ügy kapcsán a nemzeti együttműködés rendszerét az ellenzéki replikákon és az internetes gúnyáradaton kívül egy sokkal konkrétabb veszély kezdte fenyegetni. Amikor a stabilnak, közlekedésre alkalmasnak hitt jégpáncél olvadni kezd, előfordulhat, hogy a nemzetpolitikailag képzetlen, ostoba jég nem a legfőbb vezető elképzelései szerint reped meg, s a réseken előbb szivárogni, majd ömleni kezd a víz. Amikor a lemondott köztársasági elnök „ezek”-nek nevezte az orvostudományi egyetem doktori tanácsának és szenátusának tagjait, akik szerinte jogtalanul, de legalábbis inkorrekten vették vissza doktori címét, a nagy múltú, konzervatív magyar értelmiséget száműzte a jégtábla túlsó oldalára. Azt az értelmiséget, amelyik alkot, kutat, tanít, s az ügy kapcsán megrökönyödve szemlélte, hogy egy ilyen szánalmasan összefércelt dolgozat tulajdonosa köztársasági érdemérmeket bocsáthat ki nevével és titulusával.
Az opportunizmus nem hivatalos magyar bajnoka azokat az értelmiségieket nevezte „ezek”-nek, akik szakmájukban esetenként világhírűek, csak a közvélemény kevéssé ismeri őket, mert kell a hely a Párt üdvöskéinek meg az elnök zongorájának. A végjátékot nem lehetett tovább nyújtani. Mert mi történik, ha a konzervatív újságíróknak egyszer elegük lesz abból, hogy klaviatúrának használja őket a politika? Mi lesz, ha valaki konzervatív oldalon is kimondja, hogy a magánnyugdíj-vagyon államosítása félrevezetésen és zsaroláson alapult? Mi történik, ha egy nagy múltú párt valamelyik képviselője nem éri be azzal a felemelő szereppel, amit anno a társutasok játszottak a népi demokráciák többpártinak hazudott parlamentjeiben? Vagy a szociáldemokrata baloldal a nagysikerű pártfúzióban? Mi legyen azokkal, akik nem érik be azzal a feladattal, hogy néhány tucat mandátum ellenében örök – de legalább nyolc évnyi – üdvösséget biztosítsanak az élcsapatnak? Akik a szokásos politikai maszlag mögött látják a latifundiumok nyomulását?
Nem az ellenzék, saját idealistái jelentik a legnagyobb veszélyt a bárók válságban is szépen épülő Magyarországára. Néhány évtizeddel korábban az emberi egyenlőség idealistái is arra ébredtek, hogy amíg ők a világforradalomról álmodtak, a Vörös Hadsereg mögött biztonságos távolságban haladó különítmény a munkásosztály nevében gyorsan lefoglalta a Rózsadombot és a Svábhegyet. És jól érezte ott magát. Ha nem tévedünk, idősebb Schiffer is ebben az ügyben töltött három felhőtlen évet a halálraítéltek börtönében, a Rákosi-rendszer kiemelt „haszonélvezőjeként”. Arany élete volt az állások tucatjai és a vele járó felelősség súlya alatt roskadozó mai politikuscsillagokéhoz képest.
Lehetetlen, hogy a konzervatív értelmiség felelősebb része ne lássa, milyen vizekre sodorja a fülkeforradalom Magyarországot. A jégtábla további sodródását konzervatívok, szabadelvűek, szociáldemokraták csak együttesen állíthatják meg. Mindössze a köztársaság helyreállításában kell megegyezniük, hogy azután újra tiszta szívből utálhassák egymást, akár évtizedekig.
Endrődi Gábor közgazdász, cégvezető
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
