rss      tw      fb
Keres

Schmitt lemondása – ellenzéki és kormánypárti reakciók




Részletek a Schmitt Pál lemondását követő országgyűlési reakciókból


Jávor Benedek, LMP

„Szomorú napja van ma a magyar demokráciának [zaj, felzúdulás a kormánypárti oldalon. Kövér házelnök: Kérem tisztelt képviselőtársaimat, ez alkalommal különösen a kormánypárti oldalon, hogy továbbra is őrizzék meg a méltóságukat és a higgadtságukat], többek között az Önök viselkedése teszi szomorúvá. Egy olyan ügybe keveredett Magyarország, amely nem Schmitt Pál köztársasági elnök úr magánügye. Ez az ügy a magyar demokrácia ügye, és annak a rendszernek az ügye, amely Schmitt Pált a köztársasági elnöki székbe segítette. Ez az ügy a Fidesz ügye, ez az ügy a Fidesz személyzeti politikájának és működésének a látlelete. Nem az a baj, hogy a köztársasági elnök húsz évvel ezelőtt olyan doktorátust nyújtott be, amely nyilvánvalóan az akkori szabályok és az akkori szokásjog szerint sem felelt meg a normáknak. Ez is baj. Nem lehet az erkölcsöt relativizálni.”

„A plágiumügy tűrhetetlen, és nyilvánvaló, hogy egyetlen vállalható döntése volt a köztársasági elnöknek, az, hogy lemond a posztjáról, és ezzel nem teszi azt a terhet a Magyar Köztársaság, Magyarország vállára, amit az ő erkölcsi megsemmisülése jelentett. Az viszont, hogy ez mostanáig húzódott, az Önök szégyene. És az, hogy ma itt az ülésteremben egy olyan magyarázkodást hallottunk a köztársasági elnöktől, amellyel olyan embereket alázott meg és vádolt meg, akik a maguk részéről az erkölcs védelmében léptek fel, hogy az egyetemi szenátus döntését támadta meg, hogy azoknak a döntését támadta, akik kiálltak az egyetlen vállalható erkölcsös döntés mellett, hogy egy lopott doktorival és az ezt övező későbbi hazugságokkal nem lehet köztársasági elnöknek lenni Magyarországon, ez vállalhatatlan. Az, hogy Önök a saját szégyenük helyett azzal foglalkoznak, hogy más képviselőknek van-e létjogosultsága az ülésteremben helyet foglalni, ez az Önök szégyene.”

„Ez az ügy mindannyiunk számára, az egész ország számára kínos. Ennek az ügynek lett volna olyan megoldása, amely Magyarország, az országgyűlés és a Fidesz számára is a legkisebb kárral járt volna, ha a köztársasági elnök az egyetemi szenátus döntését követően” lemond. „Ezt a lehetőséget Önök elszalasztották [derültség, hangos kiabálás a kormánypárti oldalon], napokig életben tartották a köztársasági elnököt pozíciójában, napokig vállalhatatlan magyarázkodásokra kényszerítették.”

„Azt az embert, aki fölszólalt az ellen, hogy csalni, lopni a köztársasági elnöknek sem szabad, kirúgták az állásából. Azt az egyetemi rektort, aki a szenátus döntését nyilvánosságra hozza, lemondásra kényszerítik, megszűnik a minisztérium bizalma iránta. Az ellen a területi pártvezető ellen, aki kritizálni meri a köztársasági elnököt, eljárást indítanak.”

A köztársasági elnöknek a lemondásért „elismeréssel tartozunk, de Önök a mai napon az erkölcs vizsgáján megbuktak.”

***

Mesterházy Attila, MSZP

„Napok óta arra a mondatra várt az egész ország, amit Schmitt Pál elmondott itt az  Országgyűlésben. Sajnálatos, hogy köztársasági elnök távozása ugyanolyan lett, mint amilyen az érkezése volt, és ez valóban nem tett jót Magyarország, a magyar nemzet hírének.”

A lemondás rendezte a helyzetet, „de azzal is fontos foglalkozni, minek hatására döntött így a köztársasági elnök. Az elmúlt napokban a becsületes és tisztességes embereknek a hangja le tudta győzni a becstelenséget. S ez mindenképpen reményt keltő ebben az országban”, mert a jobboldalon is számos konzervatív politikus, gondolkodó, értelmiségi, a tudományos élet szereplője követelte ugyanezt […] A nemzet egységesen követelte a köztársasági elnök lemondását. Ez legyen intő jel a miniszterelnök úr számára is, hogy az akarata, a hatalma nem korlátlan. Az emberek gerince erősebb, mint a miniszterelnök akarata. És legyen intő jel a fideszes politikusok, a fideszes többség számára is az, hogy a kétharmad hiába nagy felhatalmazás az országgyűlésben, mégsem enged meg bármit. Az Önök vezetője mégsem tévedhetetlen.”

De ezzel az ügy nincs lezárva, új köztársasági elnök kell. Olyan személyre van szükség, aki kifejezi a nemzet egységét, ezért megismételte azt a korábbi felvetésüket, hogy a demokratikus pártok közösen jelöljenek új köztársasági elnököt, s Mesterházy újfent Sólyom László volt államfőt javasolta, „hiszen ő egy olyan nemzetközi tekintély, aki egészen biztosan képes lenne arra, hogy helyreállítása a megtépázott köztársasági elnöki intézménynek a tiszteletét, és egészen biztosan alkalmas lenne arra is, hogy a jogállamnak, a demokráciának, a jogbiztonságnak kiemelt őrzője legyen”. [zajongás a kormánypárti padsorokban]

„Hála istennek, ebben az országban nem Kövér László és nem a Fidesz döntheti el, hogy ki ülhet ebben az országgyűlésben.”

***

Harrach Péter, KDNP

„Valóban emlékezetes nap lesz a parlament életében ez a mai. Bár emlékezetessé teszi talán az is, hogy az ellenzék máris új köztársasági elnököt javasol, talán éppen azt, akit ők annak idején nem szavaztak meg.” [derültség, taps]

„Az Elnök úr döntése olyan erkölcsi nagyságról tett tanúságot, amire nem volt képes az az ellenzék, amely méltatlanul viselkedett beszéde alatt. [kormánypárti taps] Ez az elnöki méltóság igazi meggyalázása, és a saját tisztségükre való alkalmatlanság bizonyítéka.” [Taps a kormánypártban]

„Az a dolgozat, amelyről annyi szó esett […] a múlt üzenete. Egy olyan rendezetlen világból jött, ahol nagyon sokan hasonló szabályok szerint alkották meg a dolgozataikat. Érdemes lenne megnézni azoknak a művét, akik ma olyan hevesen bírálták az elnök urat.” [kormánypárti taps]


Lázár János, Fidesz

„Talán minden frakcióvezető társamnak azzal kellene kezdeni, hogy Schmitt Pál köztársasági elnöki munkáját megköszönjük, ez a tisztelet kijár az elnöknek, ez a tisztelet kijár az intézménynek, és kijár annak a munkának, amit az elmúlt két esztendőben végzett.” [hosszú kormánypárti taps]

Remélem, hogy most, hogy a köztársasági elnök úr bejelentette a lemondását, ezek után sem akarják úgy megváltoztatni a történelmet, mintha Magyarország elnökének nem lenne alkalmas ember az, aki két olimpiát megnyert, aki a magyar sportéletért a legtöbbet tette szervezőként a 20. században, aki évtizedekig vezette a Magyar Olimpiai Bizottságot, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak elismert, nemzetközi tekintélynek örvendő vezetője, európai parlamenti képviselő, és ezen kívül három gyermek büszke édesapja. Igenis méltó volt Schmitt Pál erre a tisztségre, és ezt be is bizonyította az elmúlt két esztendőben.” [kormánypárti taps]

„Ez talán a tudomány elzárt világában élőknek is intő jel kellene hogy legyen: senki nem gondolhatja komolyan ebben az országban, hogy a sportról Schmitt Pálnál bárki is többet tudna, ahogyan azt sem, hogy egy egyetemi doktori disszertáció megírása problémát jelenthet a MOB, a NOB egyik vezetőjének vagy egy kétszeres olimpiai bajnoknak. […] Ez réges-régen nem erről szólt. Kétségtelen, becsületbeli üggyé vált, és az Önök álláspontjával ellentétben az a meggyőződésünk, hogy ebben a becsületbeli ügyben az Országgyűlésnek nem volt szerepe.” Mert a törvények világosan megmondják, „mikor léphet, mikor kell fellépnie az országgyűlésnek a köztársasági elnökkel szemben. Schmitt Pál hivatali munkájával kapcsolatban az elmúlt három hónapban egy mondat kritikát nem hallottam senkitől. Egy húsz évvel ezelőtti becsületbeli ügyben hallottam észrevételeket, amelyekről lehet vitatkozni, de a becsülethez, a méltányossághoz és az igazsághoz ez is hozzátartozik. Hogy a magyar tudománynak, a magyar egyetemi világnak, Magyarországnak az elmúlt húsz évben nem volt hozzá ereje és bátorsága, hogy a rendszerváltozás előtt és a rendszerváltozáskor szerzett tudományos címeket megvizsgálja, hogy a doktori jogokat felülvizsgálja, és a tudományos minősítések világában rendet tegyen. Ez ugyanolyan nagy elhallgatása volt a rendszerváltozásnak, ami miatt szembe kell néznünk a múlttal, és meg kell ezt változtatnunk. A tudomány világától nemcsak azt a bátorságot és becsületességet kérjük, amely a szenátus döntéséhez reményeink szerint vezetett, hanem azt is, hogy nézzen szembe a magyar tudomány a saját elmúlt ötvenéves múltjával, tisztítsa meg saját magát, és kezdje ezt a vezetőkön. Ezt is elvárjuk a tudomány világától [nagy kormánypárti taps].

Ami pedig szintén becsületbeli ügy, Tulassay rektor úr személyét illeti. Jávor Benedek képviselőtársamat, akit tisztelek és becsülök, arra kérem, ne vigye félre az ország nyilvánosságát. Tulassay rektor úrnak az egyetem szabályzata szerint nem volt módja arra, hogy negyedik alkalommal induljon a rektori választáson, tőle senki a bizalmat meg nem vonta. A rektor úrnak három hónap múlva lejár a mandátuma. Ezt neki egy komoly egyetem vezetőjeként végig kell dolgoznia, nem futamodhat meg sem ebben az ügyben, sem az előtte álló három hónapi munka elől. Ez nem a bizalom megvonása, hanem a munka elvárása. Azt hiszem, erre neki nem joga, hanem kötelessége van. Tiszteletben tartva az ő személyes tudományos munkásságát és az egyetem önállóságát, senki nem bünteti és senki nem üldözi Tulassay professzor urat a munkája miatt.”

A Fidesz frakcióvezetője közölte, azzal számol, hogy még hétfőn dönt az Országgyűlés Schmitt Pál köztársasági elnök lemondásáról, és mihamarabb új államfője lesz az országnak. Mindennek előkészítésre két óra tárgyalási szünetet kért a házelnöktől, amit Kövér László elrendelt. Összeült délután a házbizottság is.

***

Lázár János felszólalása után Schmitt Pál parlamenti dolgozószobájába ment Kövér László házelnökkel együtt, ahol már Orbán Viktor miniszterelnök is ott volt. Járt az államfői szobában Giró-Szász András kormányszóvivő és Habony Árpád miniszterelnöki tanácsadó is.

***

Szünet után: a lemondó nyilatkozat tárgyalása házszabálytól eltérő módon

A lemondó nyilatkozat szövege:

„Kövér László úrnak, a Magyar Országgyűlés elnöke részére

Tisztelt Elnök úr!

Magyarország és a nemzet egysége érdekében köztársasági elnöki megbízatásomról lemondok.

Budapest, 2012. árpilis 2.

Szívélyes üdvözlettel
Schmitt Pál”

***

Molnár Csaba Demokratikus Koalíció alelnöke

„Nagyon jó döntést hozott a köztársasági elnök úr, bár kicsit megkésetten.” „Egy mély erkölcsi válság végére tudott az elnök úr pontot tenni. A politikai jobboldal Magyarországon az elmúlt években egyfajta erkölcsi fölényt próbált saját magának kreálni, mára viszont bebizonyosodott, hogy ez az erkölcsi fölény csak a miniszterelnök vagy a hozzá közel állók fejében létezik. Az egypárti önkényuralom kiépítése érdekében tett rendszerfelépítésnél ezzel a lemondással politikai értelemben nagyon jelentős léket kapott Orbán Viktor hajója. De a szervilizmusnak nagyon erős pillérei még mindig megmaradnak a rendszerben: Domokos Lászlótól Polt Péteren keresztül egészen Szájer József feleségéi. A köztársasági elnök azon szerepfelfogása, hogy mindent alá kell írni, bábként kell működni, ki kell szolgálni Orbán Viktor akaratát, és ezt lelkiismeret nélkül, az ellenzék véleményének a figyelembe vétele nélkül lehet tenni, ez a köztársasági elnöki modell megbukott. Amikor az országgyűlés úgy szavaz majd várhatóan, hogy Schmitt Pál véglegesen nyugállományba vonulhasson, erről is ítéletet fogunk hozni. Nem csak arról fogunk ma szavazni, hogy elfogadjuk Schmitt Pál lemondását, hanem arról is, hogy ez a köztársasági elnöki szerepfelfogás, a bábfelfogás, a kormány véleményének és akaratának a kiszolgálása megengedhetetlen Magyarországon. Abban a reményben fogunk igennel szavazni a javaslatra, hogy a következő köztársasági elnök tevékenységének már első néhány hónapjában képes lesz arra, hogy orvosolja azokat a sebeket, amelyeket Schmitt Pálnak Orbán Viktor felhatalmazásával az elmúlt másfél évben a köztársasági hivatal tekintélyén sikerült ütnie. Ma példás egyetértésben dönt a ház arról, hogy ennek a köztársasági elnöki szerepfelfogásnak nincs jövője Magyarországon.”

***

Schiffer András, LMP

(a felszólalás utolsó passzusa*, miután megköszönte Schmitt Pál államfői tevékenységét is)

„Nem lehet büntetlenül azt csinálni, hogy egyik politikai szituációban bizonyos politikusok lándzsát törnek a hazugsággal szemben [mint Schmitt Pál 2006-ban]… és közben magukra nézve nem tekintik érvényesnek ezeket a morális parancsokat. Ez természetesen visszafelé is igaz. Most, amikor azzal a ritka politikatörténeti jelenséggel állunk szemben, hogy egy ilyen politikai botránynak az a végkimenetele, hogy a botrány főszereplője lemond, akkor azt is tekintetbe kell venni, hogy mi mindenen ment végbe a magyar demokrácia az elmúlt húsz évben. Hogy hány olyan kártétel történt az elmúlt húsz évben, amikor valaki méltatlanná vált egy közjogi pozícióra, és akkor, amikor az erkölcsi méltatlanság bebizonyosodott, erőnek erejével is megtartotta a székét. Ez az egész szomorú momentum legyen emlékeztető mindenkinek, hogy nem lehet a morális erő elvesztése árán is birtokolni egy pozíciót. Viszont az, hogy a helyzet idáig fajult, ezért Önök a felelősek, kormánypárti képviselők. Meg lehetett volna előzni azt, hogy a köztársasági elnöki tisztség így erodálódjon, leginkább akkor, ha Önök valóban demokratikus normákat alkalmaznak. […] Ez legyen figyelmeztetés mindenkinek, Önöknek is, és azoknak is, akik most purifikátorként osztják az észt, és maguk nem voltak képesek soha az erkölcsi szembenézésre.”

_______________

* Újabb bizonyítékaként annak, hogy Schiffer Andrásnak be van akadva Gyurcsány és az őszödi beszéd. A Schmitt-ügy és az őszödi beszéd közt rajta kívül csak Vona Gábor vont párhuzamot az országgyűlési vitának ebben a szakaszában.