rss      tw      fb
Keres

2002. február 8. – A MEO-ban megnyílt Andres Serrano retrospektív fotókiállítása

8 éve, ezen a napon…

… az újpesti Kortárs Művészeti Gyűjteményben megnyílik Andres Serrano retrospektív fotókiállítása


Az Index beszámolója szerintAz Idő és a Gonosz helye címet viselő tárlaton Serrano 1985 és 2001 között készült munkái láthatók… Hasonló jelentőségű élő alkotó kiállítására évek óta nem került sor Magyarországon. …Serranót a 20. század végi amerikai művészet egyik legfelkavaróbb és legvitatottabb alakjának tartják. Gyakran dolgoz fel olyan témákat, amelyeket a világ számos országában napjainkban is fel-fellángoló viták kísérnek. Műveiben olyan, nálunk is kényesen kezelt kérdésekkel szembesít bennünket, mint például a hajléktalanság, az abortusz vagy a szexualitás extrém formái. …A kiállításon a magyar közönség első alkalommal tekintheti meg Serrano 1994-es budapesti tartózkodása során készült fotósorozata néhány darabját.”

És a kiállításon megvásárolható volt az a plakát is, amely „kihelyezését követően, Tarlós István, III. kerületi polgármester aktív közreműködésével a közterekről eltávolíttatott.”

2002. február 4-5.

A TV2 korabeli beszámolója szerint:
„Közkívánatra tűntek el az utcáról a Serrano-kiállítás plakátjai. 24 óra alatt az összes hirdetőtábláról levették a hírhedt fotóművész alkotását. Az önszabályozó reklámtestület szerint ugyanis olyan sokan tiltakoztak a plakát miatt, hogy azokat maga a plakátoló cég távolította el mindenféle előzetes felszólítás nélkül. 150 darab készült a plakátokból, az utcára azonban csak 33 tudtak kitenni, és ezeket is 24 órán belül eltávolították. Az Önszabályozó Reklámtestület szerint ez a hirdetés nem az utcára való. Serrano a felvételt 8 éve éppen Budapesten készítette, azért választották a plakátra. Jellemzi Serranot, és nem is egy olyan durva kép, amelyet az utcára nem lehet kitenni.  Új változatot csináltak, CENZÚRÁZVA felirattal, de azt sem lehetett kitenni.”

A Népszabadság ezzel szemben úgy tudja:
„Tegnap délelőtt eltávolították Óbuda-Békásmegyerről a sokak szerint közszeméremsértő plakátokat, amelyek Andres Serrano február 8-án nyíló újpesti kiállítására invitáltak. Az idős meztelen asszonyt ábrázoló plakát ellen Tarlós István, III. kerületi polgármester is felemelte szavát, szerinte a képpel megalázták a női nemet. Tarlós rendzavarás miatt kezdeményezte volna a szabálysértési eljárás megindítását is, ám tegnap délelőttre valaki már leszedte a plakátokat.

A tárlatnak otthont adó MEO Kortárs Művészeti Gyűjtemény művészeti igazgatója szerint a plakátokat Tarlós István közbenjárására távolították el Óbudáról, de azt egyelőre nem tudják kicsoda. De nemcsak a III. kerületből tűntek el az idős hölgyet ábrázoló meghívók, hanem az egész fővárosból. Bencsik Barnabás értetlenül áll az eset előtt, hiszen sem a szabálysértési, sem pedig a büntetőtörvény nem tiltja a közízlés megsértését.”


A művész: Andres Serrano - dodgeburn.blogspot.com

És így tudja a Magyar Hírlap:
„A képen egy idős meztelen nő látható, aki egyébként a Budapesti Iparművészeti Egyetem modelljeként tevékenykedett több mint negyven évig. A fényképet a művész Budapesten készítette 1994-ben, s a kiállítás szervezői többek között ezért is választották e képet a budapesti tárlat népszerűsítésére. Tarlós István óbudai polgármester szerint viszont ilyen esetben teljesen mindegy, művészeti alkotásról vagy egy közönséges fényképről van szó. A lényeg az, hogy a kép - és különösen az, hogy egy óvoda közelében is elhelyeztek egy ilyen hirdetést - közszeméremsértő, s törvénybe ütközik. A III. kerületi polgármester véleményéhez hamarosan Budapest több polgármestere is csatlakozott, így az Önszabályozó Reklámtestület felszólította a plakátcéget, az EURO AWK-t, távolítsák el a hirdetést a városból. Ez mára meg is történt.”
„Kováts Lajos, a MEO igazgatója úgy vélte, amellett, hogy súlyos veszteséget könyvelhet el a galéria - merthogy magántőkéből létrejött intézményről van szó, és sokat költöttek a hirdetésekre -, hangsúlyozta, eddig egész Európában nem volt hasonló példa Serrano művészetével kapcsolatban. Az amerikai botrány után Serrano neve inkább húzóerő volt, s a galériák előszeretettel rendeztek kiállításokat fotóiból.”
„Meg nem erősített információk szerint a plakátcéget a III. kerületi önkormányzat felszólította, ha nem távolítják el a hirdetést Budapest utcáiról, felbontják a velük kötött szerződést, mely a cég teljes csődjét jelentette volna.”

2002. február 6.
Tarlós István, Óbuda-Békásmegyer polgármestere viszont állítja:


A polgármester: Tarlós István
fideszfigyelo.blog.hu

„A galéria alapítója összekever két dolgot, ugyanis nem a kiállítás, hanem a plakát köztéri jelenléte ellen emelte fel a szavát. Utóbbi ugyanis kimerítheti a szabálysértési törvény rendzavarás tényállását. A jogszabály azt mondja ki, hogy aki közterületen vagy nyilvános helyen olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást keltsen, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Az idős nők méltóságát megalázó képről pedig - esztétikai elemzés nélkül is - megállapítható, hogy alkalmas volt erre. Valószínűleg senki nem örülne annak, ha a saját nagyszüleit látná hasonló körülmények között az utcán. Tarlós szerint a plakátokat elhelyező cég is érezte ezt, ezért tüntette el nemcsak a III. kerületből, hanem mindenhonnan őket. Tarlós érthetetlennek találja, hogy egyesek kivetnivalót találnak abban, hogy egy polgármester felszólal a saját kerületében történő eseményekkel kapcsolatban. Már csak azért is, mert pont ezért választották meg - már háromszor - a polgárok erre a posztra.”

Korábban Kovács Lajos Tarlós polgármester kifogására így válaszolt:
„Megdöbbentőnek és érthetetlennek találom a polgármester úr nyilatkozatát. Túl azon, hogy a plakáton szereplő alkotás egy világhírű művész nemzetközileg ismert képe, szomorúnak és megalázónak találom Tarlós István álláspontját azért is, mert abból az tűnik ki, hogy a polgármester szerint megöregedni közszeméremsértő. Ennek alapján úgy érzem, közbotrányt nem a plakátok, hanem a polgármester úr okoz.”

2002. február 10.
Beszélgetés Szilágyi Ákos esztétával a Klubrádió Hétzáró című műsorában
(Részlet)

Mihancsik Zsófia: – Volt már néhány ilyen plakátleszedő eset a közelmúltban is. Egerben Seregély István egri érsek takartatott le két kiállítási plakátot decemberben. Ezt megelőzően ugyancsak az Önszabályozó Reklámtestület szedette le azt a bizonyos sajtreklámot, amely egy teleholdat megugató kutyát ábrázolt, azért, mert a kutyának oly nagy gyönyörűsége telt a sajtot formázó teleholdban, hogy erekciója lett tőle. A testület szerint ez a látvány nem való utcára. Ez idáig abba a problémakörbe tartozna, hogy mi az, amit elbír a közízlés, csakhogy itt a háttérben művészetértelmezés zajlott. Tarlós István úgy ítélte meg, hogy ez a plakát a női nem meggyalázása. Bencsik Barnabás, a Kortárs Művészeti Gyűjtemény művészeti igazgatója szerint szó sem volt ilyesmiről. Ez nem egy gusztustalan, szexualitásra felhívó test, a kép arról szól, hogy nemcsak a szép, fiatal nők vonzók, hanem szép lehet egy öreg női test is. A döntés mögött egyértelműen művészetértelmezés zajlott. A kérdésem az, hogy a művészetértelmezés kivihető-e az utcára?

Szilágyi Ákos: -- Ez azért nagyon nehéz kérdés egy esztéta számára, mert nem tudom megmondani, hol kezdődik a művészet, és hol ér véget. Voltak mindenféle kánonok, amelyek meghatározták, hogy mi tartozik a magas művészet szférájához, és mi tartozik a tömegművészethez, a reklámiparhoz és az autonóm művészethez. Ezek a kánonok megszűnőben vannak, de legalábbis problematikusak. Különben sem az esztéták központi bizottságát kérték fel arra, hogy állapítsa meg, ebben az esetben hol húzódnak a művészet meg a nem-művészet határai. Az egész képtelenség, hiszen -- elnézést a kifejezésért -- a kultúra posztkánoni állapotban van, ami sok más mellett azt is jelenti, hogy nincsenek egyetemleges normák; nincsenek olyan minták, amelyeknek az érvényesítéséhez bárki, bármilyen testület, beleértve az államot és itt különösképpen megint a nemzetállamot, megfelelő tekintéllyel és jogalkotó hatalommal lenne felruházva. A megfelelő érvényesség hiányában természetesen tréfa, hogy a női nem megalázására történő hivatkozással rendzavarónak nyilvánítják ezeket a plakátokat. Egyébként is minden nap megtörténik a női és férfi nem méltóságának a megalázása, hiszen a piac egyáltalán nem a méltóság képének a megalkotására törekszik. Azt az állam alkotta meg. Az az állam ethosza volt. Emlékezzünk csak Gorkijra: milyen büszkén cseng az a szó, hogy EMBER. Minden autoritárius, úgynevezett nemzetállami kultúra azóta is ezt képviseli. Hitlerék is ezt képviselték; a szép, emberi fajt. Isten őrizz, hogy a III. kerületi polgármester és a hitleráj között bármilyen, akár távoli párhuzamot vonjak. Itt olyan logikáról van szó, amelyik mindkét esetben ugyanúgy működik. Abban az időben az elfajzottnak nyilvánított művészeti kiállításokon a nácik is összeszedték a korabeli avantgárd és modernista képeket. Ezt később a szovjet lapokban, elítélő hangsúllyal, többször is publikálták. Volt olyan barátom, egy idős ember, aki egyszer megemlített nekem egy ilyen képes magazint: "hát nézd meg pápuskám, hát ez neked tetszik?". Ugyanígy elém tehetné ezt a képet is. Na jó, hát nem tetszik. És akkor mi van? Lehet, hogy másnak tetszik.

Ki hivatott arra, hogy a közízlés nevében beszéljen? Ki döntheti el, hogy mit bír el a közízlés és mit nem? Ha tizenöten betelefonálnak egy plakát ellen, akkor a telefonálók a közízlésnek adnak hangot?

-- Én nem vagyok tisztában a jogi kérdésekkel.

-- Ez egyáltalán nem jogi kérdés.

-- Szerintem csak jogi kérdés lehet; semmilyen más kérdés nem lehet! Ma Magyarországon senki, semmilyen hatóság és semmilyen hivatal nem lehet fölruházva kulturális, erkölcsi és szellemi kérdések tartalmi megítélésének a jogával.

Tarlós István szerint így szól a jogi megítélés: "Aki közterületen vagy nyilvános helyen olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást keltsen" -- erre a jogszabályra hivatkozott a közízlés érdekében.

-- Szóval van ilyen jogszabály?

-- Nem tudom, szerintem ez mindegy, mert az alapprobléma egy lépéssel előbb van: ahhoz, hogy ezt a jogszabályt alkalmazhassam, azt kell állítanom, hogy ez megbotránkozást kelt, itt viszont már a művészet megítélésének a kérdésénél tartunk.

-- Pontosan! Nincs ilyen jogszabály. Pontosabban szólva hermeneutikai, azaz megismerési vagy ismeretesztétikai kérdésekben járatos szakértők tudják azt, hogy a jogszabályt értelmezzük; egy jogszabály önmagában semmi. Értelme ugyan van, de azt mi értelmezzük, és egy adott helyzetre alkalmazzuk. Ha egy jogszabályt, mint ebben az esetben is, alkalmaznak, akkor mindig megtámadható azzal, hogy nincs olyan plakát, amelyről azt lehetne mondani, hogy senkit sem botránkoztat meg. Minden plakát megbotránkoztat valakit, de ez a valaki nem a köz. Mindig csak egy ember botránkozik meg, de akkor hol kezdődik a közízlés? Ki képviselheti a közízlést? Ezek nagyon nehezen megfogható dolgok. A régi időkben, egy normális, demokratikus nemzetállam időszakában simán el lehetett dolgokat idézni. Itt van például Flaubert Bovarynéja a 19. század második feléből. Igaz, hogy a köztársasági Franciaországban bírósági per tárgyát képezte, mert megbotránkoztatta a francia közízlést. József Attila sok verse is megbotránkoztatta a Horthy-korszakban a magyar közízlést. Én nem gondolom, hogy ma létezne olyan entitás, amelyet jogi kategóriákkal úgy körül lehetne határolni, hogy ez a közízlés.

És amelyre hivatkozva levehetünk egy plakátot. Szóval: ugye nem vehetünk le plakátot.

- Hát persze hogy nem!


(Összeállított: m. zs.)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

отопительные твердотопливные котлы длительного горениялидов.рф отзывыpayperprofits форум