A bajok régen kezdődtek

Gulyás (Zénó) András


Fleck Zoltán azon búsong
, miért is nem penderítették ki Morvai Krisztinát az egyetemről, ahol az új nemzedék lelkületét formálgatja, mert akkor most nem lenne ekkora a baj, nem lenne komilfó az egyetemi értelmiség köreiben és mindenhol a szélsőséges beszéd, amit imigyen nevezni erős eufémizmus, de hát legyünk finomak.

Csakhogy a bajok régen kezdődtek. Lakitelekre ugyan hivatalos volt Konrád György, beszélt is, például arról, hogy miért nincsenek itt sokan, akiknek itt lenne a helyük.

A magyar rendszerváltás sajátja, hogy nem a pártállam erői meg a rendszerváltást kibrusztolók között volt a fő törésvonal, hanem a két nagy új politikai erő feszült egymásnak. Csurka István már adagolta a Vasárnapi Újságban szózatait a magyarság megmentése okán, és az SZDSZ plakátjain is gyűltek a Dávid-csillagok, ahogyan a fideszén a "zsidesz" feliratok. Aztán jött az Apák és fiúk, aztán meg Csoóri is megírta élete nagy művét a magyar zsidóság "példátlan parlament dobbantójáról", amit szerinte eléggé el nem ítélhető módon "ácsoltatott magának".

Aztán jött a "hordót a zsidónak"-ból szelídített "....a szónoknak", napokig hallgattuk, mi az igazság, azóta sem tudjuk, ki kiabált. Megérkezett az első sávos zászló, természetesen Árpád-házi királyaink emlékezetére, és magyarságunk erős megélése miatt, amiért aztán Bánót és stábját megvádolták, miszerint biztos csak belemontírozták a képsorok közé a nyilas időket idéző lobogót. A Horthy-rendszer fílingje már érzékelhető volt bizony az Antall időkben is. El is temették a nagy embert magas rangú politikusok részvételével, akik magánemberként bátorkodtak a gyászszertartást megtisztelni. Megszületett a hírhedett Csurka dolgozat a közpénzből gründolt, eleinte még csak kódoltan zsidózó hetilapban, aminek következménye lett, hogy az (ennyire) "ordas eszmék"-et már nem tűrő Antall kipenderítette az MDF-ből az írói munkásságát újszerűen értelmező valaha volt írót és társait. Igaz, hogy szent legyen a béke, követte őket Elek és Debreczeni, mint a párt bűnös liberális elhajlói.

Elek István aztán megtalálta helyét Orbán Viktor mellett, aki már - emlékszünk-e még? - '96-ban azt találta mondani Pintér Dezsőnek egy interjúban, hogy az SZDSZ szándékosan (!) árt a magyarságnak, direkt rombolja a nemzettudatot. Esterházy kétségbeesve annyit írt erről, hogy "normális ember ilyet nem mond". Hát még ha két év múlva ő lehetett az ország kormányfője!

Aztán jött a nem várt vereség 2002-ben, és megindult a kis magyar weimarizálódás, illetve fasizálódás. "A haza nem lehet ellenzékben!"- ordította százezreknek (milliónak?) a vezér, és életre hívta a polgári köröket. Mussolini ezeket fascióknak nevezte, ami rőzseköteget jelent, innen a fasizmus kifejezés. Nem sokkal előbb olvastam Ormos Mária Mussolini-könyvét, és hát mondhatom, elképesztő áthallásokat fedeztem föl az orbáni taktika, terminológia, gondolatmenet, és a Ducéi között.


Forrás : nothingbritish.com

Ekkor már nem egy, később letagadott sávos, kvázi nyilas zászló lengett az orbáni szeánszokon, hanem egész zászlóerdő biztosította a mámoros hangulatot, meg persze a vezér székellyé szelídített zsidó viccei.

Innentől nem volt megállás. Jött a Jobbik, amelynek fölcseperedéséért a fidesz és elnöke sokat tett, hogy aztán amikor már kellemetlen lett nekik, a szocikat vádolja meg a létezésükért, de a fidesz nagy igazmondásai most nem tartoznak ide.

A Jobbik, és Morvai szerintem nem elsősorban a cigányok megregulázását tűzte zászlajára, az csak mellékszál, és arra nagyon jó, hogy könnyen lehet vele népszerűsödni, ami - fájdalom - meg is történt. (Ebben az országban olyan elemi erejű a cigányemberek iránti ellenszenv, hogy vita csak abban van, nagyon utálja-e őket valaki, vagy annál sokkal jobban.) A Jobbik olyan körülményeket igyekszik teremteni ebben az országban, amelyben bizonyos, általuk nem magyarnak vagy idegenszívűnek, jött-mentnek tartott emberek olyan rosszul érzik majd magukat, hogy jobbnak látják elhagyni az országot.

Ily módon "visszaszerezzük" saját hazánkat, mondják ki nyíltan a plakátjaikon, amit ugyan betiltottak, de hát... Az meg már mindannyiunk szégyene, hogy az "igaz magyarok" erre ennyien ráugranak.  Nagy a baj, nagyon nagy, Magyarország egy újabb kataklizma előtt áll, nincs már semmi esélye annak, hogy anélkül megtisztulhatunk. Így hát a költővel ellentétben mondhatjuk: Nem bűnhődte meg még most sem e nép..., nekünk még mindig Mohács kell.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!