A bajok régen kezdődtek
- Részletek
- 2010. február 08. hétfő, 06:12
- Gulyás (Zénó) András
Gulyás (Zénó) András
Fleck Zoltán azon búsong, miért is nem penderítették ki Morvai Krisztinát az egyetemről, ahol az új nemzedék lelkületét formálgatja, mert akkor most nem lenne ekkora a baj, nem lenne komilfó az egyetemi értelmiség köreiben és mindenhol a szélsőséges beszéd, amit imigyen nevezni erős eufémizmus, de hát legyünk finomak.
Csakhogy a bajok régen kezdődtek. Lakitelekre ugyan hivatalos volt Konrád György, beszélt is, például arról, hogy miért nincsenek itt sokan, akiknek itt lenne a helyük.
A magyar rendszerváltás sajátja, hogy nem a pártállam erői meg a rendszerváltást kibrusztolók között volt a fő törésvonal, hanem a két nagy új politikai erő feszült egymásnak. Csurka István már adagolta a Vasárnapi Újságban szózatait a magyarság megmentése okán, és az SZDSZ plakátjain is gyűltek a Dávid-csillagok, ahogyan a fideszén a "zsidesz" feliratok. Aztán jött az Apák és fiúk, aztán meg Csoóri is megírta élete nagy művét a magyar zsidóság "példátlan parlament dobbantójáról", amit szerinte eléggé el nem ítélhető módon "ácsoltatott magának".
Aztán jött a "hordót a zsidónak"-ból szelídített "....a szónoknak", napokig hallgattuk, mi az igazság, azóta sem tudjuk, ki kiabált. Megérkezett az első sávos zászló, természetesen Árpád-házi királyaink emlékezetére, és magyarságunk erős megélése miatt, amiért aztán Bánót és stábját megvádolták, miszerint biztos csak belemontírozták a képsorok közé a nyilas időket idéző lobogót. A Horthy-rendszer fílingje már érzékelhető volt bizony az Antall időkben is. El is temették a nagy embert magas rangú politikusok részvételével, akik magánemberként bátorkodtak a gyászszertartást megtisztelni. Megszületett a hírhedett Csurka dolgozat a közpénzből gründolt, eleinte még csak kódoltan zsidózó hetilapban, aminek következménye lett, hogy az (ennyire) "ordas eszmék"-et már nem tűrő Antall kipenderítette az MDF-ből az írói munkásságát újszerűen értelmező valaha volt írót és társait. Igaz, hogy szent legyen a béke, követte őket Elek és Debreczeni, mint a párt bűnös liberális elhajlói.
Elek István aztán megtalálta helyét Orbán Viktor mellett, aki már - emlékszünk-e még? - '96-ban azt találta mondani Pintér Dezsőnek egy interjúban, hogy az SZDSZ szándékosan (!) árt a magyarságnak, direkt rombolja a nemzettudatot. Esterházy kétségbeesve annyit írt erről, hogy "normális ember ilyet nem mond". Hát még ha két év múlva ő lehetett az ország kormányfője!
Aztán jött a nem várt vereség 2002-ben, és megindult a kis magyar weimarizálódás, illetve fasizálódás. "A haza nem lehet ellenzékben!"- ordította százezreknek (milliónak?) a vezér, és életre hívta a polgári köröket. Mussolini ezeket fascióknak nevezte, ami rőzseköteget jelent, innen a fasizmus kifejezés. Nem sokkal előbb olvastam Ormos Mária Mussolini-könyvét, és hát mondhatom, elképesztő áthallásokat fedeztem föl az orbáni taktika, terminológia, gondolatmenet, és a Ducéi között.
Forrás : nothingbritish.com
Ekkor már nem egy, később letagadott sávos, kvázi nyilas zászló lengett az orbáni szeánszokon, hanem egész zászlóerdő biztosította a mámoros hangulatot, meg persze a vezér székellyé szelídített zsidó viccei.
Innentől nem volt megállás. Jött a Jobbik, amelynek fölcseperedéséért a fidesz és elnöke sokat tett, hogy aztán amikor már kellemetlen lett nekik, a szocikat vádolja meg a létezésükért, de a fidesz nagy igazmondásai most nem tartoznak ide.
A Jobbik, és Morvai szerintem nem elsősorban a cigányok megregulázását tűzte zászlajára, az csak mellékszál, és arra nagyon jó, hogy könnyen lehet vele népszerűsödni, ami - fájdalom - meg is történt. (Ebben az országban olyan elemi erejű a cigányemberek iránti ellenszenv, hogy vita csak abban van, nagyon utálja-e őket valaki, vagy annál sokkal jobban.) A Jobbik olyan körülményeket igyekszik teremteni ebben az országban, amelyben bizonyos, általuk nem magyarnak vagy idegenszívűnek, jött-mentnek tartott emberek olyan rosszul érzik majd magukat, hogy jobbnak látják elhagyni az országot.
Ily módon "visszaszerezzük" saját hazánkat, mondják ki nyíltan a plakátjaikon, amit ugyan betiltottak, de hát... Az meg már mindannyiunk szégyene, hogy az "igaz magyarok" erre ennyien ráugranak. Nagy a baj, nagyon nagy, Magyarország egy újabb kataklizma előtt áll, nincs már semmi esélye annak, hogy anélkül megtisztulhatunk. Így hát a költővel ellentétben mondhatjuk: Nem bűnhődte meg még most sem e nép..., nekünk még mindig Mohács kell.