rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. március 26.

Lezsidózták a tárgyalóteremben
Gál Péter ügyvéd


Bolgár György: - Azért hívtam Önt fel, mert nemrégiben beszámolt nekem egy meghökkentő esetről, és ezt annyira riasztónak tartom, hogy úgy gondolom, a közvélemény tudomására is kellene hozni. Egész röviden arról van szó, de ezt csak bevezetésnek mondom el, hogy Önt egy bírósági tárgyaláson lezsidózták, a bíró erre nem reagált, sőt később a bíróság vezetése sem.

Gál Péter: - Pontosan így történt.

– Hogy történt, mi történt és van-e az egésznek valamilyen következménye?

– Az egy magánvádas tárgyalás volt ahol megjelent egy Kalmár László nevű magánvádló, akinek több ügye is folyik ezen meg más bíróságokon is, és azt mondta, persze volt ennek előzménye mindenféle gyalázkodó levelek, hogy ő nem akar velem egy levegőt szívni – mondjuk egyetértünk, mert én sem vele –, és hogy csináltunk maguknak egy országot, menjen haza. Mármint maguknak zsidóknak. Na most hát ez egészen elképesztő volt, én ilyet több mint harmincöt éves ügyvédi működésem alatt még nem éltem meg.

– És hogy reagált rá?

– Hát én se köpni, se nyelni nem tudtam. Azt kértem a bírótól, hogy vegye legalább jegyzőkönyvbe, ami elhangzott. Ez megtörtént. Ami az én számomra tragikus, hogy ha a bíróság egy ilyen atrocitásnál, amikor a bírósági szolgáltatás egyik résztvevőjét így megalázzák, aki egyébként közfeladatot ellátó személy ugye, mert büntetőügyről van szó, akkor a bíróság némasága az egyenlő a cinkossággal. Ugye vétkesek közt cinkos, aki hallgat.

– Milyen kötelessége volna ilyenkor a bírónak? Mert szerintem is, elvileg meg erkölcsileg, úgy gondolom, kötelessége volna közbelépni. És eljárásjogilag vagy egy bírósági tárgyalás levezetésében van ilyen kötelessége a bírónak, hogy…

– Hát persze, hogy van, hát a bíróság kötelessége a rendet fenntartani. Tehát a legkevesebb, hogy megbírságolják ezt az embert. Az a legkevesebb. Aztán lehetne szignalizálni, mert ez mégiscsak egy bűncselekmény. Ugye azt gondolom, hogy ha egy bíróság – mert aztán felmentem az elnökségre, talárban, hogy nehogy félreértés legyen, ahol le se engedtek ülni, és végül is elküldtek, adtak egy távolabbi határnapot.

–Tehát be akarta jelenteni, hogy mi történt a tárgyaláson. És nem is fogadta senki? A bírósági vezetésből?

– Nem. Nem fogadtak. Mondom, kaptam egy április 4-i határnapot. Én csak arra lennék kíváncsi, hogy most mi fog történni. Most akkor a bírók után a zsidó ügyvédeket is kirugdalják?

– Ne vicceljen. Hány nappal ezelőtt történt ez?

– Ez március 24-én, ha jól emlékszem.

– Szóval a múlt héten történt? És két héttel későbbre kapott egy időpontot a bíróságtól
– Több mint két héttel későbbre. Igen.

– A bíróság egyik vezetőjétől? Hogy majd akkor tessék bejönni és elmondani, mi történt?

– Nem. Elmondtam. Tehát bementem, ott ült egyik munkatársa az elnökhelyettes asszonynak, aki nem mutatkozott be. Én elmondtam pár mondattal, hogy mi történt. Azt mondtam, hogy most szeretném ezt melegében tisztázni. Erre kaptam április 4-ére egy időpontot.

– Mit tud április 4-én csinálni a bíróság elnökhelyettese?

– Hát semmit. Semmit az ég világon nem tud csinálni.

– Ha Ön a tárgyaláson, amikor ez a zsidózás elhangzott, megkéri a bírót, hogy lépjen fel.

– Hát erre nem kell megkérni egy bírót szerkesztő úr, ez kutya kötelessége egy bírónak.

– De ha nem teszi meg?

– Hát hova jutunk? Hát akkor nem fogja megtenni akkor sem, ha megkérem, meg mire kérjem meg. Hogy bírságolja meg? Vagy hogy tegyen feljelentést? Vagy mégis mire kéne megkérni?

– Nem tudom mire kérheti az ügyvéd a bírót.

– Hát semmire nem kérem meg. Senki magyar állampolgár vagyok. Én itt teljesítem a munkámat, ez az én hazám. Engem innen nem lehet, egy söpredék nem küldhet el engem innen. Mert akkor ő marad itt, ha én elmegyek.

– Senki se küldheti el Önt. De éppen azért érdeklődöm, hogyan tudja megvédeni magát? Csak vár, hogy majd a bíró fellép?

– Hát sehogy nem tudom magam megvédeni, mert a bíróság nem véd meg.

– Hátha kellett volna neki egy ösztönzés. Lehet, hogy a bírót is ugyanolyan meglepetésszerűen érte ez a megnyilvánulás.

– Egy bírót nem érhet meglepetés. Az a dolga a pulpituson…

– Ha Ön nem találkozott ilyennel a harmincöt év ügyvédeskedés alatt, akkor lehet, hogy a bíró sem.

– Biztos, hogy ő sem találkozott, na de neki ez mégiscsak az a dolga, hogy fenntartsa a rendet egy tárgyaláson. Hova jutnánk, ha tanácsokat kellene adni egy bírónak. Hát neki az lett volna a dolga, felfüggeszti a tárgyalást és megbírságolja. Több lehetősége van egy büntetőbírónak. Vagy több mint nekem az biztos.

– Mennyi idős volt a bíró? Fiatal, idős?

– Fiatal.

– Lehet, hogy tapasztalatlan, lehet, hogy ilyesmiben még nem volt része.

– Fogadjuk el. De én azt gondolom, hogy ha a bíróság nem tesz semmit egy fasiszta támadás ellen, akkor ez a bíróság nem különb a támadónál. Szerkesztő úr, ez a határozott véleményem. Akkor nincs különbség.

– Mi van akkor, ha egy hasonló jellegű tárgyaláson valaki nem zsidóságában sért meg valakit, hanem mondjuk nemi identitásában vagy egyéb személyes tulajdonságában.

– Nem lehet, azt sem lehet.

– Olyankor is a bírónak kötelessége közbelépni.

– Természetes. Ez túlmegy azon a határon. Ugye egy tárgyaláson elszabadulnak az indulatok, sokszor mondanak olyat az emberek, amit nem lenne szabad. De az belefér ebbe. Erre vannak bírósági határozatok, hogy ilyenkor nem is lehet, mondjuk, rágalmazás miatt feljelentést tenni. De ez túlmegy ezen a határon, tehát ennek nincs köze egy magánvádas ügyhöz, hogy az ügyvédet lezsidózzák meg elküldik „haza”. Azt, hogy csináltunk maguknak egy ilyen országot, hát ezt nem is értem. Hát ki csinált nekem országot?

– Hát nem ők, az biztos, csak próbálom keresni a fogódzókat, hogy mi volna a dolga a bíróságnak, miért nem tette meg. Az április 4-ei találkozótól remél-e valamit?

– Én nem megyek el április 4-én, írtam az elnökhelyettes-asszonynak egy levelet, amiben nagyon megköszöntem, hogy fogadni méltóztatik, de nekem most kell segítség és nem majd hetek múlva. Tehát most kell engem megvédeni. Ez nem egy olyan dolog, amit el lehet napolni, mint egy tárgyalást. Tehát nem fogok odamenni április 4-én.

– Az a munkatársa az elnökhelyettesnek, aki Önt fogadta vagy akivel Ön találkozott…

– Aki nem engedett leülni.

– Aki nem engedte Önt leülni, egyáltalán feljegyezte, hogy Ön kicsoda és mi a panasza?

– Természetesen.

– Magyarán meglett volna a lehetősége a bírósági vezetésnek arra, hogy akár…

– Hát hogyne. Persze.

– …akár azonnal vagy akár másnap megkeressék Önt, hogy mi is történt Gál úr?

– Persze. Hát olyannyira, hogy aztán egy pár nap múlva valaki felhívott, gondolom, ő lehetett, de azért hívott fel, hogy ne kilencre menjek hanem fél tízre. Hát ez a reakció arra, ami történt. Nem kilenc április 4-e, hanem fél tíz április 4-e.

– Nem volna érdemes mégis megpróbálnia?

– Nem. Nem.

– Én tudom, hogy ebben a konkrét ügyben már semmit nem remélhet. De hátha a későbbiekben, hátha rádöbben a bíróság vezetése, hogy ez valóban tűrhetetlen és tarthatatlan. És kell neki egy személyes beszámoló arról, hogy miért és hogyan történt.

– Hát akkor majd meg fognak keresni. Gondolom, hogy erre a levélre, amit én írtam, kapok valami választ egyrészt. Másrészt én írtam egy nyílt levelet a Fővárosi Törvényszék elnökének, nagyon kíváncsi vagyok, hogy meg fog-e jelenni a Pesti Ügyvédben. Ez a mi lapunk, ugye a mi problémáink szerepelnek benne többek között.

– Attól tart, hogy még az ügyvédek lapjában sem fog ez megjelenni?

– Még nem kaptam erre választ. Tehát se azt, hogy megjelenik, se azt, hogy nem jelenik meg. Még nem kaptam választ. De azt gondolom, hogy lehetetlenség, hogy egy ügyvédet lezsidózzanak a tárgyalóterem kellős közepén. Ez nem fordulhat elő.

– Ügyvédet is, bírót is, ugye volt már példa arra, hogy egy bírót zsidózott le valaki, mellesleg ügyvéd volt az illető.

– Kár, hogy még ügyvéd. Nem lenne szabad, hogy ügyvéd legyen.

– Igen, de abból botrány is lett.

– Hát én nagyon remélem, hogy ebből is az lesz. Tehát ez megengedhetetlen. Nem teheti meg a bíróság, hogy hallgat. Mert akkor ő is ugyanolyan. Akkor mi a különbség? Hát akkor holnapután valakit lelőnek. Akkor minden előfordulhat. Tehát ha ez megtörténhet, akkor minden. Tudniillik így kezdődött annak idején. Nem úgy kezdődött, hogy kivitték a Duna-partra az embereket, és belelőtték a Dunába. Ugyanígy kezdődött.

– Igen. Ahogy Sütő András írta, Auschwitz nem a gázkamrákkal kezdődött. Hanem az első rossz mondattal.

– Így, pontosan így történt.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!