rss      tw      fb
Keres

Egy régebbi Vona-Orbán vita az Európai Unióról




2012. március 5-én az országgyűlés ülése a Jobbik elnöke és a magyar miniszterelnök vitájával kezdődött. Niedermüller Péter mai írásának (A Jobbik és az újfasizmus – I. rész: Eszmék és ideológia) mellékleteként közöljük Orbán Viktor szó szerinti válaszát Vona Gábor felszólalására.

Vona EU-tanázia című napirend előtti felszólalása

Vona szerint a január 21-ei, Fidesz-párti tüntetés jelszava volt: Nem leszünk gyarmat.

Az ok: EU Bizottság kötelezettségszegési eljárásai. Azóta a helyzet romlott. „Azóta az Európai Parlamentben szinte kéthetente magyarellenes napot tartanak”, és az európai szocialista képviselők „megátalkodottan részt vettek ebben a magyargyalázásban”. Ő annak örülne a legjobban, ha az MSZP „a francba menetelne”. (Kövér házelnök közbeszól: „Képviselő úr, felhívom a figyelmét, hogy a parlamentben van, és ehhez illő szóhasználatot kérek a jövőben.”) Vona feltette a kérdést, „milyen szabadságharc az”, amikor a kormány az unióval folytatott csatározásban mellékhadszíntéren harcol, és éppen a „fő fronton, a gyarmatosítás frontján teszi le a fegyvert”, amikor a fiskális paktumot, a költségvetési szigorítást nem ellenzi. Majd ismét népszavazást kezdeményezett Magyarország uniós tagságáról.


Orbán válasza: eddig azt gondoltam, hogy a Jobbik támogat bennünket

„Hadd osszam meg Önnel a meglepetésemet: eddig azt gondoltam, hogy a Jobbik támogat bennünket, amikor arról a kérdésről van szó, hogy Magyarország milyen módon kívánja azokat a pénzügyi célokat elérni, amelyek egyfelől szolgálják Magyarország érdekét, másfelől az EU-tagoktól elvárható. […] Az a harc, amelyet mi vívunk az EU-val, éppen erről a kérdésről szól. Az EU olyan típusú államadósság-csökkentést és költségvetési hiánycsökkentést követel Magyarországtól, amely egyértelműen hátrányos lenne a magyar választópolgároknak. Ha úgy tetszik, rámenne az életszínvonaluk. Ezért 2010-ben nem is voltunk hajlandóak, miközben persze elfogadjuk, hogy az államadósságot és a hiányt is csökkenteni kell, de nem voltunk hajlandóak azon az úton haladni, amelyet az Unió kívánatosnak tartott volna. És én azt hittem, hogy ebben a politikában, amit úgy is leírhatok, hogy az EU megszorítást követel, mi pedig helyette egy új tehermegosztást csinálunk, a középosztályt felerősítő politikát folytatunk és átszervezzük azokat a rendszereket, amelyek a költségvetési hiányt és az államadósságot terhelik, szóval amikor szemben áll ez a két világ és két fölfogás, ha úgy tetszik, két válságkezelés, és azt gondoltam, hogy a Jobbik támogat bennünket ebben. És most meglepődve hallom, hogy ez nem így van.”

„Mi nem a választópolgárokkal akarjuk megfizettetni a válságkezelés árát, hanem bevontuk a bankokat, a nagy cégeket, köztük a nemzetközi cégeket is, nem tartottuk tiszteletben azokat a korábbi tabukat, amelyeket politikai hiedelmek alakítottak ki. Erről szól a vita. Erről szól a gyarmatosítás-vita is, tisztelt frakcióvezető úr, mert természetesen Magyarországnak szüksége van nemzetközi, külföldi beruházásokra. Ezért nagyon fontos, hogy különbséget tudjunk tenni gyarmatosítás és szövetségkötés, gyarmatosítók és szövetségesek között. És a mi felfogásunkban, a kormány felfogásában a vita úgy áll, hogy az, akinek csak a piacunk kell, az gyarmatosító. Az, akinek a munkánk is kell meg a szaktudásunk is kell, az meg a szövetségesünk, akivel szívesen állapodunk meg, hozunk létre gyárakat, alapítunk munkahelyeket. Ezt a különbségtételt használtuk és használjuk a jövőben is.

Ami pedig a Magyarországot ért fenyegetést illeti, miszerint elvonnának Magyarországtól egyébként bennünket megillető támogatásokat, Magyarország álláspontja világos: ha egyszer igaz, hogy az államadósságot csökkentjük, a költségvetési hiányt is csökkentjük, habár másképpen, mint ahogy ők szeretnék, vagyis közelítünk azokhoz a célokhoz, amelyeket Európa-szerte a válságból való kilábalás feltételének tekintenek, akkor nem tekintjük méltányosnak és elfogadhatónak, hogy pont azokat büntessék, akik egyébként jó irányba haladnak, és sikereket értek el. Miközben másoknak bőkezűen juttatnak forrásokat a siker meglehetősen korlátozott reményében.”

_____________

Amire Orbán nem vesztegetett szót (a szerk. megj.)

Vona Gábor Lóránd Károlynak a Magyar Nemzetben megjelent cikkét ajánlotta Orbán figyelmébe, amely szerint „a centrumországok évente százmilliárd euró jövedelmet vonnak ki a periféria-országokból, többek közt Magyarországról. Tehát nem nettó nyertesei vagyunk a tagságnak, hanem nettó ráfizetői”. Orbán ezt a közlést szó nélkül hagyta. Szó nélkül hagyta Vonának ezt a megjegyzését is: „Ez az Európai Unió most már az európai egyesült államok, és ebben nem akarunk tagok lenni”, ezért ő írt a „békemenetnek”, hogy az unióból való kiválásról szóló népszavazás ügyében gyakoroljon nyomást a kormányra.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!