rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. március 21.

Mit mondott a zárt frakcióülésen?
L. Simon László, a parlament kulturális bizottságának fideszes elnöke


Bolgár György:
- Elnök úr, érdekes cikket olvastam a minap az Origo hírportálon.

L. Simon László: - Én is olvastam, Bolgár úr.

- És mit szólt hozzá?

- Azt tudom mondani, hogy a magyar újságírásnak ez a színvonala.

- De most ez azt jelenti, hogy nem igaz például, ami Önnel kapcsolatban ott megjelent? Én mindenesetre felhúztam a szemöldökömet, hogy a Fidesz frakcióülésen Ön az ügynöktörvénnyel kapcsolatban megjegyezte, hogy nem ártana – és ez idézőjelben van – „ha Orbán Viktor is tisztázná magát, miután egy szélsőséges hírportálon megjelent egy rágalmazás arról, hogy őt is beszervezték volna még a szocializmusban”.

- Nézze Bolgár úr, ezzel az egész üggyel kapcsolatban: ezen az ülésen csak képviselők vehettek részt. Én a munkatársakkal kint voltam, a frakció hivatalos alkalmazottai sem tartózkodtak a teremben. Tehát Joó Hajnalka újságíró nem volt a teremben. Kettő. Joó Hajnalkának mindenképpen el kell gondolkodni azon, hogy kik az informátorai és hogy milyen színvonalúak az információforrásai. Három. Ahogy Joó Hajnalkának, így most Önnek sem fogom elmondani, hogy mit mondtam a frakcióülésen, mert az a zárt frakcióüléshez tartozik. De egy biztos, nem azt mondtam, ami a cikkben van, illetve nem így mondtam.

- Pedig ha elmondaná, akkor végre tiszta forrásból tudhatnánk meg.

- Nézze, amit az ember a családi ebédnél mond el a családtagjainak, azt nem mondja el a munkahelyén az ismerőseinek. A frakció egy zárt politikai közösség, amit ott elmondok, az azokra tartozik, akik ott vannak.

- Jó, ezt hallottuk már a nagymama bejglijéről és a tűzijátékról is, de nem biztos, hogy igaz. Én elismerem persze, hogy egy zárt frakcióülés azért zárt, hogy ne legyen nyilvános. De lehetnek olyan momentumai, hiszen egy része, mondjuk a végkövetkeztetése nyilvánossá is válik, amelyek megérdemlik a nyilvánosságot és nem is sértik a belső titoktartást.

- Biztosan így van, csak amit most csinálunk, az már bulvár. Tehát amiről és ahogyan beszélgetünk most, az bulvár kategória az én szememben.

- Igen, csak akkor azt is lehet mondani, hogy Önt hozták kínos helyzetbe, akár igaz, akár nem egészen úgy igaz, amit leírtak.

- Ez ezzel a pályával együtt jár, úgyhogy ezt viselnie kell az embernek. De minthogy a miniszterelnök ott volt és hallotta, hogy mit mondtam, ezért nyilvánvalóan ő nem fogja rajtam számon kérni ezt. Egyébként pedig mindenki tudja, aki a politikával foglalkozik, és akinek valamilyen titkosszolgálati ügyekhez, akár kutatóként, akár szemlélőként köze volt, hogy Orbán Viktor nem volt soha semmilyen módon érintett ügynökügyben. Amit ez a szélsőséges hírportál, amit én hírportálnak sem neveznék, a nevét sem fogom kimondani...

-… Legyen gyűlöletportál és akkor megegyeztünk.

- Amit ez mond, azzal nem is érdemes foglalkozni.

- De hogy a hallgató is értse, ez egy évek óta keringő irat, amelyben Orbán Viktor beszervezéséről van szó, csak éppen egy oldalt mutatnak be, és az egész csak annyit bizonyít, hogy a hadsereg megpróbálta őt beszervezni.

- Megpróbálta. De ha az egészet feltennénk, akkor abból az is kiderülne, hogy nem sikerült beszervezni.

- Így van, mert ő nem írta alá, és valószínűleg van olyan papír is, hogy lemondtak erről, és nem sikerült.

- Ez így van. Egyébként szerintem a miniszterelnök honlapján ez fenn is van nagyon régóta, dehát hívja fel Kenedi Jánost, a téma avatott szakértőjét, gondolom, Ön is hiteles forrásnak ismeri el őt. Felhívja és megkérdezi, hogy mi a véleménye erről, és meg fogja szerintem tisztességesen mondani, hogy Orbán Viktornak soha semmilyen köze nem volt a titkosszolgálathoz.

- Persze. Én is így gondolom, hogy erre semmi bizonyíték nincsen.

- Ez megint a politikai bulvár, megint a figyelemelterelés területe. Ha nem haragszik, én ezzel nem akarok foglalkozni. Az egész problémának, amit magunk előtt görgetünk, az a legfőbb tanulsága, hogy az ügyet rendezni kell, az ügyet nem szabad tovább ilyen módon görgetni magunk előtt, hogy az elmúlt húsz évben komoly adósságokat halmozott fel a magyar politikai elit, és egyébként pedig, amikor a kommunizmus időszakának a bűneiről és bűnelkövetőiről beszélünk, akkor ugyanúgy kell beszélnünk a KB-tagokról. Most is van a parlamentben KB-tag vagy volt KB-tag. Beszélnünk kell a PB-tagokról, beszélnünk kell a párt legfelsőbb vezetőiről, azokról, akik megrendelték a titkosszolgálatoktól a megfigyeléseket és a jelentéseket. Kell beszélnünk a tényleges rendszerműködtetőkről, kell beszélni az SZT-tisztekről. És persze kell beszélni az ügynökről is.

- Az egész rendszerről és a mechanizmusról együtt. Így van. És az is igaz, amit mond, hogy nem volna szabad tovább görgetni, hiszen nap mint nap ilyen alantas támadások kerülhetnek a nyilvánosság elé. Márpedig, ha egyszer s mindenkorra alapjaiban lehetne tisztázni ezt a dolgot, akkor ezeket pillanatok alatt lesöpörnék a nyilvánosság asztaláról. De mintha ezen a frakcióülésen nem erről döntöttek volna, hanem megint hoztak volna egy olyan elvi döntést, hogy majd felállítjuk a nemzeti emlékezet bizottságát, ők pedig majd elfoglalkoznak vele egy ideig. Évekig? Évtizedekig? Ki tudja!

- Azért még egy pillanatra térjünk vissza az Ön szakmájának erkölcsi dimenzióira. Mert azért emellett ne menjünk el. Az elmúlt két napban emiatt az Origo-cikk miatt több telefont kaptam politikai ügyekben, mint az azt megelőző félévben összesen. Az, hogy egy magát komolynak tekintő hírportál önmagát komolyan vevő újságírónője, aki minden hétfőn bent ül a parlamenti folyosón, és próbál információkat szerezni, ilyen szinten szerez információkat, és ennyire arra se legyen képes, hogy kontrollálja az információforrásait, és hogy tulajdonképpen egy rágalmak sorozatából összeálló fércmunkát tegyen közzé, amelyet aztán sokan mások átvettek, szerintem nagyon jól mutatja az újságírás hihetetlen morális válságát.

- Én nem mernék ítélkezni arról, hogy most ez az Origo-cikk mennyire igaz vagy nem, bár Ön ott volt, tehát tudja, hogy mennyi benne az igazság.

- Én tudom, hogy nem igaz.

- De biztos, hogy jelenlévő képviselőkre hivatkozott. Nem merte volna idézőjelbe tenni ezt az Önnek tulajdonított mondatot, ha valamelyik résztvevő nem így emlékszik rá, és nem ezt mondja neki.

- Nézze. Akik ilyen információkat szolgáltatnak, az természetesen őket is minősíti, és ebben az esetben én szomorú vagyok amiatt, hogy vannak közöttünk olyanok, akik a zárt frakcióülés információit kiviszik a nyilvánosság elé.

- De akkor ez a politika erkölcsi nívóját minősíti, nem az újságírásét.

- Nézze, Bolgár úr, az elmúlt években én is csak előadáson beszéltem arról, hogy a magyar politikai élet és a magyar szellemi élet, a magyar értelmiség és a magyar médiaelit egyaránt komoly problémákkal küzd, mindenhol színvonalbeli problémákkal kell szembenézni. Tehát én egy pillanatig nem mondom, hogy az elit különböző részei sokkal jobb vagy sokkal rosszabb helyzetben vannak. Mindenhol vannak problémák.

- Lehet, hogy egyszerűen Önnek van egy-két rosszakarója a Fidesz–KDNP-frakcióban, és rátolták Önre ezt az ügyet, nem?

- Ez is lehet.

- És az újságíró meg nem tehette azt, hogy megnevezi xy képviselőt, mert természetesen annak tudomásul vételével nyilatkoztak, és ő annak tudomásul vételével jegyezte ezt le, hogy a nevük nem jelenik meg. Mert egy zárt ülés volt, tehát ők így beszélnek, az újságíró meg így adja tovább.

- Meg ha ezt le is írta volna, akkor is bizonyítani kellene tudniuk. Tehát nyilvánvalóan itt azért gondban van az újságíró is.

- Azért ez egy újságírói alapszabály mindenhol a demokratikus országokban, hogy lehet név nélkül idézni. Más kérdés, hogy valamilyen módon persze jó lenne bizonyítani, hogy így volt.

- Nézze, én azt gondolom, hogy nem elegáns név nélkül nyilatkozni. Amikor engem megkeresnek újságírók, hogy a neve elhallgatását kérő fideszesként nyilatkozzak, akkor azt eléggé kategorikusan szoktam elutasítani.

- Na, ezért jó a Klubrádió. Itt élőben lehet, névvel.

- Így van.

- Akkor azt mondja meg nekem, hogy a dolog érdemi részére rátérjünk, hogy ez a nemzeti emlékezet bizottsága alkalmas lesz-e arra, hogy ezt az úgynevezett ügynökügyet lezárja, és ne tolja el a kiszámíthatatlan, határ nélküli jövőbe. Nem arról van-e szó, hogy Önökre is rászakadt ez az ügy, Önöket is kínosan érintheti, és bármennyire vannak is a Fideszben olyanok, akik egyszer és mindenkorra szeretnék ezt tisztázni, úgy látszik, hogy vannak más érdekek is, és ezért rábízzák egy olyan bizottságra, amelyik majd elfoglalatoskodik vele.

- Én nagyon bízom benne, hogy ez nem így lesz. Nem is erről volt szó a frakcióülésen, ennyit elmondhatok. Arról, hogy ezt a nemzeti emlékezet bizottságát fel kell állítanunk, már korábban döntöttünk. Az átmeneti törvényeknél a Fidesz frakció teljes egésze ellenszavazott, és tartózkodás nélkül szavazta meg, ami szerintem magáért beszél. A bizottság felállításának szükségességét Lázár frakcióvezető úr is bejelentette a Fidesz aznapi sajtótájékoztatóján. A részletszabályokról nem tudok most mit mondani, hiszen azt a döntést hoztuk, hogy május 15-éig a kormány a szükséges törvényjavaslatot nyújtsa be a parlamentbe, és ha utána feláll ezt a bizottság, akkor meglátjuk, hogy milyen jogosítványai és milyen feladatkörei lesznek. Nekem az a véleményem, sok más frakciótársammal együtt, hogy ez a bizottság szükséges érdemi lezárása a múlt egy igen sötét fejezetének. Már amennyiben ezt le lehet zárni, mert másutt is elmondtam, hogy igazuk van azoknak a képviselőtársaimnak, akik azt mondják, hogy ahogyan a kárpótlást sem lehetett tökéletesen megoldani és még jó pár más igazságtételi kérdést nem lehetett tökéletesen megoldani, így ezt sem lehet tökéletesen megoldani, mert soha nem lehet az ilyen típusú ügyeket véglegesen lezárni. De, hogy a jelenleginél jobban lehet kezelni, abban biztos vagyok.

- Szóba került-e a frakcióülésen az, amit az Origo szintén megírt, hogy Hankiss Ágnes európai parlamenti képviselő, Káler Frigyes jogász és a Schmidt Mária-féle Terror Háza például részt venne ebben a nemzeti emlékezet bizottságában? Vagy nevek nem voltak?

- Én nem tudom, hogy ezt honnan vette az Origo, de még egyszer mondom, Bolgár úr, hogy ha a kéményen fog a végén visszajönni, akkor sem fogom elmondani, hogy miről beszéltünk a frakcióülésen. Mert az a frakcióülésnek volt a témája.

- De hallotta már azt is, hogy Orbán Viktor ellen nemzetközi puccskísérlet zajlott, az is nyilvánosságra került, aztán kiderült, hogy nem zörgött a haraszt anélkül, hogy fújt volna a szél. Lehet, hogy nem egészen onnan fújt a szél, de mégiscsak zörgött az a haraszt. És itt is lehet, hogy zörög.

- Persze, csak akkor jobban jár, Bolgár úr, ha felhívja Joó Hajnalkát és megkérdezi, hogy kik azok, akik készséggel nyilatkoznak a frakcióülésről.

- Azt nem mondhatja el. Az tisztességtelen.

- Önnek hátha elmondja a kollegialitás jegyében. És akkor Ön felhívja őket, hátha Önnek is nyilatkoznak. Ha megkérdezi a véleményemet arról, hogyan kéne egy ilyen bizottságot…

-… Ez lett volna a következő kérdésem.

- Erre biztosan tudok válaszolni, mert akkor a személyes véleményemet kérdi. Ha azt kérdezi tőlem, hogy mi hangzott el egy zárt frakcióülésen, arra nem fogok válaszolni, mert csapatjátékos vagyok, és mert fontos számomra az a közösség, amelynek a tagja vagyok.

- Ezt jól is teszi és ez tisztességes megoldás. Ha egyszer abban egyeztek meg, hogy erről nem beszélnek, akkor ne tegye, bármennyire kíváncsiak volnánk is rá. De ha már itt szóba hoztam én, illetve az Origo néhány nevet, Ön pedig megemlítette a beszélgetés egy másik pontján Kenedi Jánosét, aki évtizedek óta foglalkozik ezzel, úgy képzeli-e vajon Ön személyesen, hogy nem lehet kormány-alosztály ez a bizonyos nemzeti emlékezet bizottsága, hanem ennek egy olyan testületnek kellene lennie, ahol különböző, akár politikai vagy eszmei beállítottságú, de a témával foglalkozó szakértők együtt ülnének le, hogy lehetőleg minél nagyobb konszenzust keresve tegyenek pontot az ügyek végére, akkor ezzel egyet tud-e érteni vagy esetleg más a véleménye?

- Én úgy gondolom, hogy a témához értő, komoly, szakmai tudományos tapasztalattal rendelkező, erkölcsileg kikezdhetetlen emberből kell állnia ennek a bizottságnak.

- Mondjuk egy Kenedinek helye volna benne?

- Nézze, nem tudom. Én Kenedi János munkáját szakmailag nagyon sokra tartom. Ezt tudom Önnek mondani. De először is nézzük meg majd azt a törvényjavaslatot, ami bekerül, hogyan fog a kormány elképzelései szerint ez a bizottság felállni. Én nem szeretek előreszaladni és a törvényjavaslat várható benyújtási időpontja előtt másfél hónappal arról beszélni, amiről fogalmam sincsen. De én egyébként Kenedi Jánost el tudom képzelni olyan szakmai bizottságban, amely a múlt feltárással foglalkozik. Ő már egyszer letette a névjegyét az asztalra, egy jelentős szakmai súlyú tudományos értékű jelentést is letettek a nyilvánosság elé.

- Könyveket és így tovább.

- De nem tudom Önnek megmondani, hogy a bizottság feladatköre, hatásköre pontosan meddig fog terjedni, ezért nem tudom megmondani, hogy ő ebbe a bizottságba jó lenne-e vagy nem. Amit a mostani információim alapján el tudok mondani, az az, hogy olyan szakmai múltú emberekkel, akik erkölcsileg is megfelelnek – nyilván vannak, akik az előző rendszerben nem voltak vezetők, nem voltak érintettek – kell egy ilyen bizottságot feltölteni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái