Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. március 21.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. március 23. péntek, 03:36
- Megbeszéljük
A Kossuth tér átépítéséről
Gábor Eszter művészettörténész, építészeti szakíró
Bolgár György: - A Kossuth térről szeretném kérdezni, már csak azért is, mert a Kossuth tér átalakítása az elmúlt hetekben folyamatosan szerepelt a hírekben. A fák hirtelen kivágásától kezdve a Károlyi-szobor valószínű elmozdításáig, és az már hónapok óta szerepel a nyilvánosságban, hogy a kormány szeretné az 1944 márciusa előtti állapotokat visszaállítani a téren. Szóval milyen állapotok lennének azok, és az Ön tudása alapján mit kellene csinálni a Kossuth téren, minek volna értelme, mi volna a legjobb, legszebb megoldás?
Gábor Eszter: - Én nem vagyok igazából városrendezési szakember, inkább építészettörténettel foglalkozom. A Parlamenttel viszont foglalkoztam, sőt azzal a pályázattal elsősorban, aminek alapján ez az épület és ez a környezet létrejött. Nekem az a tapasztalatom, hogy egy ilyen nagy épületet, egy ilyen nagy kőtömeget csak akkor bír el egy város és a városlakók, ha megfelelő zöld környezet övezi.
- Merthogy a Parlament egy óriási kőtömeg.
- Óriási. Ez egy borzalmasan nagy épület, nagyobb, mint a londoni parlament. És ez egy kétkamarás épület volt, az egyik fele lényegében használaton kívül van azóta is.
- Csak néhány társadalmi esemény színhelyéül használják.
- Igen, igazából megkeresik, hogy mit lehet beletenni, de nem eredeti funkciójában működik. Viszont nem is ez az érdekes a tér szempontjából, hanem minden valamire való építész, aki annak idején foglalkozott azzal, hogy erre a területre, a Duna-partra egy ilyen nagy épületet elhelyezzen, mindenki kivétel nélkül a keleti oldalra, tehát a város felé, az északi oldalra és a déli oldalra egyaránt parkot tervezett. Most ez meg is valósult, ezek a parkok valamilyen formában a mai napig léteztek. De ez nem elsősorban szoborpark volt, hanem növényekkel beépített park.
- Építészetileg is ez a legkínálkozóbb, legjobb megoldás.
- A legjobb megoldás ahhoz, hogy a Parlament ne nyomasztó hangulatú legyen az emberek számára, hanem egy felemelő látvány, ehhez pedig szükség van körülötte a növényzetre. Aztán kezdődött azzal, hogy először felállították az Andrássyt, ő már visszaállíthatatlan, mert beolvasztották. Akkor elkészült az első Kossuth-szobor, a Rákóczi-szobor, ez volt a két háború között. Nem a mostani Kossuth-szobor, hanem a márvány változat. Az északi oldalon ott állt valamikor egy Tisza István-szobor.
- Méghozzá az egy hatalmas szobor volt.
- Az egy erősen vitatható dolog, hogy mi most Tisza Istvánt akarjuk-e visszaállítani mint a túlélő feudalizmus jelképét.
- De ez mondjuk politikai és történelmi szempontból vitatható.
- Abszolút. Ez nem az én területem.
- Ez művészetileg is nyilván vitatható volna.
- De ott áll helyette az ő ellenfele, Károlyi, aki viszont a köztársaságot jelképezi. A Károlyi-szobor tulajdonképpen egy nagyon finom mértékkel készült szobor, nem nagy.
- Nem nyomasztó, nem nehezedik ránk.
- Nem verte szét a parkot, amelybe került.
- Sőt azzal az ívvel, ami alatt áll, ez a kicsi és tulajdonképpen törékeny ember, még akkor is, ha életnagyságnál nagyobb, beleillik azok közé a fák közé, amelyek már nincsenek ott.
- Persze. Az, hogy a fákat kivágták, valami abszolút brutális dolog. Mert csak azt szeretném megemlíteni, hogy van a Duna-parton lényegesen délebbre, a Petőfi-hídtól egy picit északra egy park. Annak a fái úgy kerültek oda, hogy amikor az Intercontinentalt kezdték építeni a háború után, az ott létesített park fáit a Fővárosi Kertészeti Vállalat gyökerestől áttelepítette. Kellett nekik az építési terület, de a fákat át tudták menteni. Viszont most mintha valami kimondottan pusztító kedv működött volna. Ezáltal persze felborul a Parlament környezete, és azt sem tudom igazán, hogy mennyire van szükség arra, hogy ott építsenek egy mélygarázst. Nem tudom, hogy a képviselőknek nagyon nagy megerőltetés-e a majdnem határos Szabadság térre letenni az autót.
- Igen, ez maximum ötszáz méter gyaloglás.
- Kevés. Az egy egész rövid kis utca.
- És valószínűleg a parkoló kihasználtsága is nyugodtan megengedné ezt.
- Ki van mindig írva, hogy mennyi üres hely van, valószínűleg elférnének. Szóval egyszerűen azért szétverni egy városi egységet, a Parlament egész környezetét, hogy egy picit se kelljen gyalogolniuk, ezeknek a meglehetősen jó kondícióban lévő férfiaknak talán még jót is tenne egy kicsi mozgás.
- Lehet, hogy arra gondolnak, hogy nemcsak férfiak lesznek majd ott a Parlamentben, hanem egyre nő majd a nők száma.
- Na ne. Nem hinném, hogy ez a nőknek igazán ártana, én mindig gyalog járok meg villamoson.
- De azt is mondják – ha nem is a tervezők, mert tervről még nem igazán tudni, hiszen még egy átfogó terv sem készült el – azok, akik a projekt lebonyolításáért felelősek, meg az V. kerületi főtervező, hogy ez egy szép tér lesz. Tele lesz ültetve fákkal.
- Nosza. De nem fogják tudni olyanra tervezni, mert ha ott van alatta a mélygarázs, akkor nem tudnak rendes fákat odaültetni, mert azoknak nem lesz hova gyökeret ereszteni.
- És ha az 1944 előtti állapotokat akarják visszaállítani, akkor az is felvet néhány kérdést. Részben azt is, hogy mi van azokkal az emlékművekkel meg azokkal az objektumokkal, amelyek azóta kerültek oda.
- Hát Istenem, 56 emlékművét igazán minek megtartani. Lugossy Mária most kapott nem tudom milyen díjat...
- Legyen elég neki a díj. Nem kell hozzá még emlékmű is.
- Hát de minek? Egyik legjobb vagy talán a legjobb emlékmű, amit az utóbbi fél évszázadban felállítottak.
- El lehet távolítani bizonyos objektumokat onnét és a helyükre lehet fákat ültetni.
- Szerintem az autók helyére kéne fákat ültetni. Meg visszaültetni a fákat, más fákat legalább.
- Magyarán sokkal egyszerűbb megoldást lehetett volna csinálni, nem kellett volna oda parkolót tenni. És azt a csúnya felszíni parkolót meg lehetett volna szüntetni.
- Abszolút nem kell oda parkoló. Szépen – ugyanúgy, ahogy a Hősök terén is – nyugodtan fel lehetne szedni a köveket, ahogy 1938 előtt volt, és visszaültetni a liget fáit, amiket onnan kivágtak az Eucharisztikus Kongresszus miatt.
- Ez sokkal olcsóbb lett volna valószínűleg.
- Igen. Még egy dolgot azért mondanék, hogy nem egy teljesen problémátlan dolog mélygarázst építeni a Duna mellé. Mert a Parlament építése többek közt ezért húzódott olyan sokáig… nemcsak azért mert nem volt rá pénz, hanem azért, mert természetesen feljött a Duna, és vissza kellett terelni a medrébe.
- Igen, mert ez egy mocsaras, lápos terület volt.
- Hogyne, sok homokréteggel. Szóval abszolút nem alkalmas arra, hogy oda mélygödröt, mélygarázst építsenek.
- Behozok akkor egy másik szempontot, ami ettől nagyon különbözik, de lehet, hogy azért van ennek is alapja. Feltételezem, hogy azért építenek oda egy mélygarázst és nem használják a Szabadság térit, mert úgy gondolják, hogy a politikusokat veszély fenyegetheti.
- Jaj, hagyjanak ezzel már békén. Tessék úgy viselkedni, hogy ne fenyegessen senki.
- Az még a rendes politikusokat is fenyegetheti. Ott van a volt svéd miniszterelnök, Olof Palme, meggyilkolták.
- Mert elment a moziba.
- Mert elment a moziba. Tehát ez mindenkivel előfordulhat, valamilyen védelemre rászorulnának, és nem is baj, ha vigyáznak rájuk. A kérdés persze az, hogy vajon a Szabadság téren nem lehetett volna-e megcsinálni úgy, hogy ők is védve legyenek és közben ne kelljen új parkolót építeni.
- Annyira nem értek ehhez a védelemhez. Én az egészet valahol borzalmasnak találom. Egész késő gimnazista és kora egyetemista koromban folyton a parlamenti könyvtárba jártam olvasni. Emlékszem, hogy akkor is – az az ötvenes években volt – mit vegzáltak, de azért be tudtam menni. Most már alig-alig tudok bejutni a könyvtárba.
- Igen, egyre nehezebb. A világ veszélyesebbé vált.
- Ha bejutok, akkor egyértelmű, hogy nem azért megyek be, mert a képviselők ott olvasnak. Arról nincsen szó. Csak annyi kapun és labirintuson kell átmenni.
- Hogy fog kinézni ez a tér, ha valóban az a koncepció valósul meg, hogy az 1944 előtti állapotokat rekonstruálják?
- Az igazat megvallva olyan nagyon pontosan nem tudom, hogy 43-ban vagy 44-ben ott mi volt. Voltak növények, nem volt autóparkoló, annyiban jobb volt.
- Ráadásul most akkor az 1943. decemberit akarják helyreállítani vagy azt, ami az 1900-as évek elején volt?
- Azért ne legyünk ennyire aprólékosak. Nem tudják, mit akarnak helyreállítani. El akarják vinni ezeket, a ronda baloldali költőt meg politikust. Kész. Csak ürügyet kell keresni.
- Ja, értem. Végül is.
- Ennyiben jobb volt a 44 előtti állapot, hogy nem volt autóparkoló. És ott mindenféle bokrok meg egyebek voltak. Egész pontosan nem tudom, hogy akkor ott milyen növények voltak, de növények voltak. És ott volt a fehér Kossuth-szobor és ott volt a Rákóczi.
- Akármi lesz is, nem az lett volna a normális meg a végeredmény szempontjából a megnyugtatóbb, ha már egyszer nem fogadják el a korábbi tervpályázat eredményét, akkor megint kiírnának egy újat, és annak alapján megítélhetné szakember és nem szakember, hogy ez valóban jó, a másik ilyen jó, amolyan jó, mibe kerül. Nem?
- Biztos az lenne a jó, de szerintem az lett volna a legjobb, ha hagyják az egészet békében.
- És egyszerűen csak megszüntetik a felszíni parkolót.
- Ezen a téren kivételesen nem volt semmi különösebb baj.
- Igen. Csak a feltöredező aszfalt meg az ott álló autók.
- Ez egy más tészta. Az volt igazából a baj, hogy a zöld területet az autók elfoglalták. De ezen az ember már egyáltalán nemhogy nem háborodik fel, már észre sem veszi. Az egész várost elfoglalják az autók, a járdát, abszolút a zöld területet, a parkokat.
- Na akkor ketten, mi együtt megoldottuk volna ezt a rekonstrukciót tízmillió forintból, nem?
- Nem szólt senki, hogy meg lehetne oldani.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
