Esély és közoktatás – II. rész
- Részletek
- 2012. március 22. csütörtök, 03:51
- Szüdi János
Szüdi János írása felvázolja azokat a „sarokpontokat”, amelyekben szükség lenne a politikai megegyezésre, és felvázol egy lehetséges alternatívát is az esélyt teremtő közoktatás megteremtéséhez. A második részben folytatjuk a Tézisek egy új közoktatásról szóló törvény elkészítéséhez című szakasz kifejtését.
Az iskolaszerkezet, a tartalmi szabályozás kérdései
Választási kényszer nélküli útvonal
A hagyományos óvoda, általános iskola, középiskola és szakiskola rendszere törést okoz minden intézményváltásnál, kezdve az óvodából az általános iskolába lépéssel. Az általános iskolán belül is számos tanulónál jelent problémát a belépés a negyedik évfolyamról az ötödik évfolyamra, vagyis az átlépés a nem szakrendszerű oktatásból a szakrendszerű oktatásba. Az általános iskola és a középiskola merev elválasztása a felvételiztetés lehetőségét, kényszerét hordozza magában.
Lehetséges megoldás a többcélú intézmények kialakítása. A gyereknek, a tanulónak és a szülőknek is az a legbiztosabb intézmény, amely az óvodától az érettségi vizsgáig biztosítja az előrehaladást. Az óvoda, általános iskola együttműködése kísérleti tapasztalatok alapján megkönnyíti és sikeressé teszi az iskolakezdést.
Indokolt lenne áttérni a hat + hat évfolyamos iskolaszerkezetre, az első hat évfolyamon a nem szakrendszerű oktatás megszervezését biztosítva.
A többcélú intézmények között kiemelkedő szerepet kaphat a tizenkét évfolyamos, egységes iskola, ahol a tizedik évfolyam után válnak külön a tanulók, és választásuk, tanulmányi eredményük alapján folytatják tanulmányaikat a gimnáziumi, a szakközépiskolai, illetve a szakiskolai ágon. Ez az intézményrendszer megszervezhető oly módon is, hogy az egyes feladatokat ellátó „részlegek” nem egy épületben működnek. A kistelepülési iskolák összekapcsolva tagiskolaként egy nagyobb középiskolával részesei lehetnek ennek a rendszernek.
A tanítás szabadsága
Ehhez az iskolaszerkezethez igazodó tantervi szabályozás az a Nemzeti alaptanterv, amely műveltségi területekben és kulcskompetenciákban határozza meg az iskolai nevelés és oktatás elvárt feladatait. A tanulói felkészítésnek a művészetekre építve, a tanulói aktivitást kihasználva döntő módon a megszerzett ismeretek használatára és állandó gyarapítására, megújítására kellene irányulnia. A fejlesztési célok megvalósításához az iskoláknak az általuk elkészített helyi tantervet kellene használniuk. A helyi tanterv elkészítéséhez az állam ajánlott kerettantervekkel nyújt segítséget. A gyerek személyiségét, szociális és más a fejlődését hátráltató körülményeket figyelembe vevő pedagógiai munka nem képzelhető el nagyfokú intézményi és pedagógusszabadság nélkül. Ugyanez igaz a tehetséggondozásra is. Egyéni tanulási útvonalak megtervezése és erre alapuló fejlesztés szolgálhat alapul ahhoz, hogy mindenki képes legyen eljutni a közoktatás rendszere által felkínált útvonal végéig. Ehhez a szabadsághoz azonban jól működő pedagógiai segítő rendszerekre van szükség.
Az intézményi önállóság kérdései
A fenntartó és az intézmény közötti feladatmegosztásnak kell biztosítania az egyes intézmények zavartalan működését. A fenntartói döntések körébe tartozhatnak azok a döntések, amelyek az intézmény működéséhez szükséges feltételek megteremtéséhez kapcsolódnak, beleértve az intézmény működésével kapcsolatos törvényességi, gazdasági, hatékonysági ellenőrzések kérdését. A költségvetés a fenntartó számára biztosítja a feladatszervezéshez szükséges forrásokat, amelynek kiegészítésére a fenntartó a jogosult és a köteles. A fenntartó döntési jogkörébe kell ezért adni azokat a kérdéseket, amelyekhez költségvetési kihatások kapcsolódnak.
A közoktatás intézményei kell hogy döntsenek a gyerekekkel, tanulókkal kapcsolatos igazgatási kérdésekben, valamint a pedagógiai tevékenységet meghatározó szakmai kérdésekben. Az intézményi önállóság magába foglalja az intézményi szabályzatok elfogadásának jogát, amelyek bevezetéséhez azonban szükség van a fenntartói kontrollra, jóváhagyásra. Ez a fenntartói kontroll törvényességi és gazdaságossági kérdésekre terjed ki. A köznevelési intézményeknek biztosítani kell a döntéshozatalhoz szükséges gazdasági ügyekben a döntés jogát.
A minőségbiztosítás rendszere
A közoktatás rendszerének szakszerű működtetése akkor biztosítható, ha az egész rendszer, annak egyes elemei és egyes intézményei teljesítményét folyamatosan ellenőrzik. Az ellenőrzésnek több lépcsőjét lehet, kell megvalósítani. A minőségbiztosítás rendszere egyes lépcsőinek egymásra tekintettel, egymáshoz kapcsolódva kell működnie. Szükség van az intézményi minőségbiztosítás rendszerére, amely folyamatosan méri az elért teljesítményeket, bevonva ebbe a feladatba a szülőket és a tanulókat. Nem mellőzhető, hogy az intézményfenntartók figyelemmel kísérjék a saját intézményeik szakmai teljesítményét, helyi önkormányzatok esetén az illetékességi területükön működő közoktatási intézmények által nyújtott teljesítményeket.
Az állam az országos mérés-értékelés rendszerének működtetésével, valamint a szakmai ellenőrzés útján győződhet meg az egész rendszer által nyújtott szolgáltatások színvonaláról, és kaphat képet ezen belül az egyes intézmények teljesítményéről. Az országos mérés-értékelés rendszerének teljes körűnek, valamennyi műveltségi területre kiterjedőnek kell lennie.
Ha a feltárt hiányosságok indokolják, lehetőséget kell teremteni az állami beavatkozásra rendszerszinten, települési szinten, intézményi szinten. Ha a gyerekek, tanulók érdekében szükséges, az állam akár az intézményfenntartói jogosítványokat is korlátozhatja, például egy állami miniszteri biztos kirendelésével.
A szülő helyzete a közoktatás rendszerében
A szülő és az állam viszonya
A szülő és az állam viszonyát kell mindenekelőtt tisztázni. Az a kérdés, hogy mi az állam és mi a szülő szerepe a gyerek nevelésében. Ha el lehet fogadni azt az egyébként nemzetközi szerződésekből levonható elvárást, hogy a gyerekéért elsősorban a szülő tartozik felelősséggel, akkor az állam szerepét abban lehet megfogalmazni, hogy nyújtson segítséget a szülőnek a feladatai megoldásához. Értelemszerűen az államnak közbe kell lépnie minden olyan esetben, amikor a szülő nem tudja teljesíteni a gyerekével kapcsolatos feladatait, és akkor is, ha nem akarja teljesíteni. Ha a szülői jogok és kötelezettségek érvényesülése előtt olyan gátak vannak, amelyek megoldásával a gyerek helyzete rendezhető, az államnak kell segítséget nyújtani. Ez az, amikor a közoktatás rendszerének hatékony működéséhez nélkülözhetetlen, hogy a családvédelem, a gyermek- és ifjúságvédelem vagy az állami gondoskodás egyéb rendszere ne nyújtson segítséget. Ha a szülői nevelési feladatok nem teljesülése mögött olyan tényezők vannak, amelyek nem vezethetők vissza szociális gondokra vagy más, a szülőnek fel nem róható okokra, akkor az államnak a gyerek érdekében kell fellépni, és kötelezni a szülőt, hogy ellássa a feladatait. Legvégső esetben pedig az államnak kell átvállalnia a szülőtől a feladatokat.
Az intézményes nevelésben való részvétel
A közoktatás terén arra kell megtalálni a választ, hogy melyik az az időszak, amelyen belül a szülő köteles igénybe venni gyermeke részére az ellátórendszert, és melyik az az időszak, amikor a szülői akarat határozza meg a szolgáltatás igénybevételét. Az Európai Unió által megfogalmazott elvárások és gyakorlat az ötéves korra helyezi a hangsúlyt, fontosnak ítélve, hogy az úgynevezett hátrányos helyzetű gyerekek már négyéves korban minél nagyobb számban bejussanak az óvodába. Indokolt ezért az óvodába lépés kötelezettségének időpontját a gyermek ötödik életévében meghatározni. Meg kell azonban teremteni annak intézményi feltételeit, hogy a gyerek hároméves korától be tudjon lépni az óvodába, ha a szülő ezt fontosnak tartja. A leghátrányosabb családok gyermekeinél ösztönözni kell a gyerek minél korábbi időpontban történő óvodába járatását. Ugyanakkor az állam a gyerek érdekében hatalmi úton is előírhatja a gyerek óvodai beíratását az ötödik életév előtti időszakban.
A tankötelezettségből az államra több kötelezettség hárul. Az első, hogy az állam a tankötelezettség ideje alatt ki tudja kényszeríteni a gyerek iskolába járatását. A második, hogy az államnak legalább a tankötelezettség ideje alatt gondoskodnia kell olyan ellátórendszerről, amely képes valamennyi tanköteles befogadására, oly módon, hogy igénybevétele mindenki számára nyitva álljon. Ez utóbbi követelmény három további szempontot foglal magába. Nevezetesen: legyen olyan ellátórendszer, amely nem kötődik egyetlen valláshoz vagy világnézethez sem. A második elvárás, hogy ennek a rendszernek az igénybevétele ne jelentsen aránytalan terhet a szülőnek és gyerekének. A harmadik: a szolgáltatásért ne kelljen ellenszolgáltatást fizetni.
A tankötelezettség idejének meghatározásánál a legfontosabb szempont az, hogy a közoktatás ellátórendszerét ne hagyja el senki úgy, hogy ne legyen a birtokában olyan bizonyítvány, amellyel vagy a munkaerőpiacon, vagy a felsőoktatásban meg tudja állni a helyét. A tankötelezettség kezdő időpontja hat évnél korábbi időszakra nem hozható. A tankötelezettség befejezésének időpontja jelentős mértékben függ attól, hogy mikor léphet be a tanuló a szakképzésbe. Ha az általános műveltséget megalapozó képzés időszaka legalább kilenc évfolyam, akkor a legrövidebb szakképzés ehhez kapcsolódóan legalább két év. E számítás alapján a tankötelezettség tizenhét éves életkorig tarthat. Az általános műveltséget megalapozó képzés időszaka tíz évfolyam, értelemszerűen a tankötelezettség időpontját egy évvel, a tizennyolcadik életévig indokolt kitolni.
A nyitottság és együttműködés
A szülői részvétel
Lényeges az is, hogy az óvodák, iskolák, kollégiumok működésének szervezésében a szülői részvétel elvárt, eltűrt vagy tiltott. Ha olyan óvodák, iskolák, kollégiumok működtetése a kitűzött cél, amelyben az elsődleges szempont a gyermeki jogok érvényesülése, akkor a jognak garantálnia kell a szülői részvételt a döntés-előkészítés, a döntéshozatal és a végrehajtás ellenőrzésének folyamatában.
Az intézményi önállóság korlátai
A gyermek és a tanuló helyzetét alapjaiban határozza meg az intézményi szakmai önállóság. Értelemszerűen ennek a szakmai önállóságnak csak akkor van értelme, ha a gyerek, a tanuló fejlődésének szolgálatába állítják. Más szóval az intézményi szakmai önállóságot – összekapcsolva az intézményi igazgatási önállósággal – és korlátait a gyermek mindenekfelett álló érdeke határozhatja meg. Amennyiben biztosítottak az intézményi szabadságjogok, és elfogadható a tanulói munkateher csökkentése, a képesség-, készségfejlesztést előtérbe helyező nevelés és oktatás, abban az esetben megvalósítható, hogy a közoktatásban érvényesüljön minden gyerek esetében az egyéni nevelési és tanulási útvonal kijelölése, és az ehhez kapcsolódó pedagógiai tevékenység. Ebben a folyamatban érvényesíteni lehet a pedagógus-szülő-tanuló mellérendeltségi viszonyra épülő kapcsolatát. A tanulói személyiségfejlesztésre épülő pedagógusi tevékenység a modern pedagógiai módszerek alkalmazásával, a tanulói kreativitásra építve képes megoldani az egyéni és a közösségi fejlesztési feladatokat. Ebben a rendszerben nincs szükség a tanulói évfolyamismétlésre, és nincs szükség a számjegyekkel történő kizárólagos értékelésre, minősítésre. Értelemszerűen ez a pedagógia idő- és munkaigényes, tehát megvalósításához megfelelő időszakot kell biztosítani a kiscsoportos oktatás, az egyéni fejlesztés számára. Szükség van továbbá fejlesztő pedagógusra, gyógypedagógusra, iskolapszichológusra, szociális munkásra.
Az integráció
A nyitott, befogadó társadalom – politikai – célkitűzéshez kapcsolódhat a nyitott, befogadó óvoda, iskola és kollégium. Ennek lényege, hogy a gyerek, a tanuló kiemelése a közösségből és átvitele más közösségbe csak a lehető legritkább esetben fordulhat elő. A lehető legszélesebb körben kell megoldani a gyerekek, a tanulók egy csoporton belül történő felkészítését, és a lehető legszűkebb körre kell visszaszorítani külön gyermeki, tanulói csoportok kialakítását akár származás, akár betegség, akár fogyatékosság, akár tanulási zavar miatt.
Ez a feladat igényli a nyitott iskolát, a befogadó iskolát, az egyéni tanulási útvonalak alkalmazását, emellett az új pedagógiai módszerek elfogadását és alkalmazását. Nem hagyható figyelmen kívül azonban az sem, hogy ez a feladat igényli a kiscsoportos oktatást, az egyéni felkészítést és fejlesztést, az adott osztályban tanítási órán egyidejűleg több pedagógus, a gyógypedagógusok, iskolapszichológusok, szociális munkások jelenlétét. E feladatok végrehajtásában támaszkodni lehet és kell a szülőkre, akik akár önkéntes segítőként, akár díjazás mellett vennének részt a foglalkozások megtartásának segítésében, az óvodai, iskolai, kollégiumi szünetek és szabadidő megszervezésében.
Lényeges, hogy az egyéni tanulási útvonalak meghatározásánál a gyerek, a tanuló személyiségének alapul vételével kell megtalálni azt a módszert, amely leginkább szolgálja a fejlődését. Minden gyereknél, tanulónál arra kell törekedni, hogy kialakuljon a tanuláshoz való pozitív hozzáállás, kapcsolat. A művészet, a sport, a kézműves foglalkozások alkalmazásával kell megpróbálni minden tanulónál megtalálni a fejlődés lehetséges legoptimálisabb irányát.
A jogok és kötelezettségek rendszere
A jognak garantálnia kell a közösségi és az egyéni jogok érvényesülését. A jogok mellett meg kell határoznia az elvárásokat a szülővel, a tanulóval, az intézménnyel és az intézmény feladataiban részt vevőkkel szemben. Az egymás kölcsönös tiszteletére épülő, a közösség és az egyén jogait érvényesítő szabályok közös kialakítása garantálja a szabadságra épülő rendet. A nagyfokú intézményi szabályozásban érdemi közreműködést kell biztosítani a nevelőtestületnek, a szülői képviseletnek, a tanulói önkormányzatoknak.
A pedagógiai szakszolgálatok helye, szerepe
Kiemelt figyelmet kell fordítani azokra a szolgáltatásokra, amelyekkel megismerhető, feltárható a gyermek, a tanuló személyisége, illetve amelyekkel csökkenteni lehet a személyiségből adódó hátrányokat. Ennek eléréséhez olyan szolgáltatórendszert kell kialakítani, amely eljut az óvodákhoz, iskolákhoz, kollégiumokhoz, és partneri kapcsolatot kiépítve velük nyújt segítséget a nevelőtestületnek, a pedagógusoknak. Lényeges, hogy a gyógypedagógus, a fejlesztő pedagógus, az iskolapszichológus az óvodák, iskolák, kollégiumok mindennapi pedagógiai tevékenységében részt vegyen. Ehhez az egész ellátórendszer kapacitását meg kell növelni.
A pedagógiai-szakmai szolgáltatások helyzete
Az óvodák, iskolák, kollégiumok pedagógiai munkájához nélkülözhetetlen, hogy rendelkezésre álljanak a segítő szolgáltatások. Ezeknek a rendszerét oly módon kell kialakítani, hogy igénybevételük mindennapos lehetőséggé és gyakorlattá váljon. Adott esetben a pedagógusnak is meg kell hogy legyen a joga és lehetősége ahhoz, hogy munkájának értékeléséhez, pedagógiai tevékenységének előkészítéséhez igénybe vegye a pedagógiai szakmai szolgáltatásokat. A pedagógiai szakmai szolgáltatások megszervezésében részt vehet az ágazati irányítás, amelyik országos pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat szervezhet, megnyitva azonban a lehetőséget az önkormányzatok és más intézményfenntartók előtt, amivel egy széles alapú kínálati helyzetet lehet létrehozni. A pedagógusképző felsőoktatási intézmények által működtetett pedagógiai szakmai szolgáltató intézmények fontos szerephez juthatnak, elsősorban a pedagógus-továbbképzés terén.
Banksy – museumofthestreetart.blogspot.com
A pedagógusok helyzete
A pedagógusmunka értékelésének szempontjai
A pedagógusok munkájának megítélésében a szülőkkel, a tanulókkal való kapcsolattartás kiemelt szerepet játszik. Nem kevésbé fontos azonban a közösségi szerepvállalás mellett az egyéni megoldások keresése, az ismeretek állandó megújítása.
A pedagógusképzés
A pedagógus-életpálya vonzóvá tételének egyik akadálya a „pálya” tagoltsága. Az óvodapedagógus–tanító–pedagógus-tagolás kizárja annak lehetőségét, hogy a gyerekkel egy személy vagy egy pedagóguscsoport foglalkozzon. Ezen segítene, ha nem szakadna szét a képzés ennyifelé.
Meg kellene találni a pedagógusképzés közös elemeit, amelyekre mindenhol szükség van. Ezeknek az ismereteknek a birtokában nem kellene mindig elölről kezdeni a tanulmányokat, ha más szakképesítést is meg akar szerezni a pedagógus.
Az óvodapedagógusi és a tanítói feladatok „összevonása” például a hatodik évfolyam végéig, segítené a többcélú intézmények kialakulását, az óvoda-iskola határvonal eltörlését.
A pedagógusképzés részéve kell tenni a demokratikus társadalmi berendezkedés megismertetését, a demokratikus szabadságjogok elsajátítását.
A foglalkoztatás
A foglalkoztatás kérdéseiről külön törvényben indokolt rendelkezni. Ez azért látszik szükségesnek, mivel a közoktatás rendszerében egységes szabályozásra van szükség, függetlenül attól, hogy a foglalkoztatás egyébként milyen törvény hatálya alá tartozik. Kiemelt figyelmet kell hogy kapjanak a pedagógusok, függetlenül attól, hogy milyen intézményben látják el feladataikat. A pedagógusok mellett azonban a nevelő és oktató munkát segítők körére is szükséges speciális szabályok megalkotása. A külön foglalkoztatási törvény nem jelentené a Munka Törvénykönyve, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény mellőzését, csak a speciális szabályok megalkotását.
Az anyagi elismerés
A pedagógusok anyagi elismerésénél a többletteljesítmény honorálására kiemelt figyelmet kell fordítani. Többletteljesítményt jelent például a pályakezdés, a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása, a sajátos nevelési igényűekkel való foglalkozás, a kistelepülésen végzett munka.
El kell ismernie a díjazási rendszernek többek között a vezetői tevékenységet, az osztályfőnöki munkát, a munkaközösség-vezetői tevékenységet, a diákmozgalmat segítői feladatok ellátását.
Zárszó
Miután az ország alaptörvénye megengedi a tanítás szabadságának korlátozását, a köznevelésről szóló törvény él is ezzel a lehetőséggel. Nem csoda! A zsarnoknak úgy hiányzik az igaz szó, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Nem véletlen, hogy aki egyeduralomra tör, a sajtószabadságot, a szólásszabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát és a tanítás szabadságát „zárja legelőszőr börtönbe”. Csak abban lehet bízni, hogy nincs messze az a tavasz, amikor „Táncsics szekere” újra végiggördül a főváros utcáin, és a győztes ifjúság közfelkiáltással helyreállítja a Magyar Köztársaságot és az alkotmányos rendet.
Írásai a Galamusban:
Háború és béke
A felsőoktatás megszállása
A gép forog, az alkotó pihen
Az államnál nagyobb tolvaj nincs
Azért a víz az úr
A látszat néha csal
Gondolatok az oktatásról
Az Alkotmánybíróság tündöklése és bukása
Esély és közoktatás – I. rész
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
