Esély és közoktatás – I. rész
- Részletek
- 2012. március 21. szerda, 04:08
- Szüdi János
2012. szeptember 1-jén a közoktatás rendszerét felváltja a köznevelés rendszere. Nem csupán névváltoztatásról van szó, hanem igen lényeges fordulatról, olyanról, amely mindenkit érint ebben az országban, akinek gyermeke, unokája van. A köznevelésről szóló törvény legfontosabb céljául azt tűzte ki, hogy az óvoda és az iskola az állami ideológiát közvetítse, az általános iskola után pedig a korosztály tizenöt-húsz százalékát „kiejtse” a rendszerből, a fennmaradók ötven százalékát pedig a betanított munkás színvonalánál alig magasabb színvonalú felkészítést nyújtó szakképzésbe irányítsa át. Ez a rendszer már középtávon is azt fogja eredményezni, hogy az ország teljesítőképessége jelentősen romlik. Évente pedig több tízezer fiatalnak reménytelenné válik a munkaerőpiaci helyzete.
Ezért 2014-ben, ha sikerül leváltani a mai kormányzó pártokat, az új Országgyűlés legfontosabb és legsürgetőbb feladatai közé fog tartozni az új közoktatási törvény elfogadása, amely esélyt teremt mindenki számára a boldoguláshoz, s amely megalapozza a gazdasági fejlődéshez szükséges „tudásalapú társadalom” felépítését.
Miután legkülönbözőbb műhelyek foglalkoznak az oktatás kérdéseivel, ez az írás felvázolja azokat a „sarokpontokat”, amelyekben szükség lenne a politikai megegyezésre, és felvázol egy lehetséges alternatívát is az esélyt teremtő közoktatás megteremtéséhez.
Kudarc vagy siker?
A környezet mint befolyásoló tényező
Az oktatási rendszer működésének zavarait, múltját, jelenét és jövőjét nehéz megérteni anélkül, hogy ne helyeznék el abban a társadalmi közegben, amelyben az egész intézményrendszer kifejti a tevékenységét. Különösen igaz ez arra az ellátó rendszerre, amelynek igénybevétele meghatározott időszakon belül nem lehet mérlegelés tárgya, a gyermeknek igénybe kell vennie. Ez az úgynevezett intézményes nevelés szakasza, amely két nagy részre tagozódik: az iskolás kor előtti időszakra, az óvodai nevelésre, valamint az iskolába járás időszakára, a tankötelezettség idejére. A kötelező időszakon túl ennek a rendszernek is vannak elemei, amelyeket saját elhatározása alapján vehet igénybe a szülő gyermekének, illetve a már nagykorú tanulni vágyó. Ennek a rendszernek az elhelyezése a társadalmi közegben azért nélkülözhetetlen, mivel egy adott intézmény működését jelentős mértékben befolyásolja, hogy milyen gazdasági körülmények között fejti ki tevékenységét.
Az önkormányzatiság helye, szerepe
Az elmúlt húsz év lényeges, az oktatás rendszerének működését döntő módon meghatározó tényezője volt az önkormányzati feladatellátási kötelezettség és intézményfenntartás. Az önkormányzati rendszer döntő hatással volt egyes intézmények helyzetére, gazdasági biztonságára, vagy éppen annak hiányára.
A szolgáltatást igénybe vevők helyzete
Az oktatás rendszere által nyújtott teljesítmény vizsgálatánál nem mellőzhető külső befolyásoló tényező az adott intézményt igénybe vevők szociális, kulturális helyzete. Az oktatás rendszere önmagában nem képes ellensúlyozni azokat a hátrányokat, amelyeket egy-egy gyermek, egy-egy tanuló a családi környezetből hoz. A szülők alacsony iskolázottsága, a munkanélküliség, a lakáskörülmények hiányossága mind-mind olyan tényező, amely lerontja egy-egy gyerek vagy gyerekcsoport esélyeit, teljesítményét, és megnöveli a pedagógiai ráfordítás igényét.
A társadalmi légkör hatásai
Az oktatás rendszerének teljesítményét jelentős mértékben befolyásolja, meghatározza az a társadalmi légkör is, amely körülveszi. Az egyes intézmények és maga az egész intézményrendszer sem szakítható ki társadalmi környezetéből, nem várható, hogy demokratikusabban működjön, mint maga az egész ország vagy adott esetben egy-egy település. Az oktatás egész rendszerének, azon belül az egyes intézmények működésének demokratizálása nem lehet sikeres, ha maga az ország, egy-egy település, annak lakói nem nyitottak, nem befogadók, elutasítják a másságot, a kívülről érkezőket, nem tudnak, nem akarnak újat befogadni. Ilyen társadalmi viszonyok között az óvodák, iskolák és kollégiumok sem lehetnek nyitottak, befogadók, együttműködők, integrálók.
Az esélyteremtés igénye
A közoktatás rendszerével szemben támasztott társadalmi elvárás az, hogy esélyteremtő legyen. Esélyteremtésen hagyományosan azt értik, hogy legyen lehetősége minden gyereknek arra, hogy belépjen a közoktatás rendszerébe, végighaladjon rajta, kihasználja a rendelkezésre álló lehetőségeket, és személyiségét a legteljesebb mértékig kiteljesedve lépjen ki a rendszerből. A közoktatással szemben elhangzott kritika éppen azt vitatja, hogy nem volt képes eleget tenni ezeknek az elvárásoknak; nemhogy csökkentette volna a családi háttérből vagy más oknál fogva meglévő különbségeket, hanem még növelte is őket.
A rendszer csődje
A közoktatás rendszerének kritikusai „bejelentették” a közoktatás csődjét, és újraszervezésének, újraszabályozásának igényét. Valójában a közoktatás rendszere a nagy ellátórendszerek közül az egyetlen, amely képes volt az elmúlt húsz évben az ország egész területét lefedve teljesíteni a feladatát. A közoktatás rendszere közel másfél millió gyereket, tanulót fogad be, és képes volt arra, hogy biztosítsa a felvételi eljárások évenként megismétlődő, zavartalan lebonyolítását, az állami vizsgák – szakmai vizsgák és érettségi vizsgák – megszervezését és lebonyolítását, a tanítási évek lezárását. A közoktatás rendszere lényegében teljesítette azokat az elvárásokat, amelyeket 1993-ban az országgyűlés a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben megfogalmazott.
Ezek az elvek a következőkben foglalhatók össze: a közoktatás rendszerét a helyi önkormányzatok működtessék, a közoktatás rendszerében valósuljon meg a feladatmegosztás elve, a központi igazgatás, a fenntartók – bennük a helyi önkormányzatok – és az intézmények között. A szülő nagyfokú választási lehetőséget kapjon az intézményválasztás terén, valamint abban, hogy megválassza gyermeke életútját a közoktatás rendszerében. Ebbe beletartozott a gyermek óvodába lépése ötödik életéve előtt, továbbá iskolában maradása a tankötelezettség teljesítése után. Érvényesült az intézményválasztás szabadsága intézménytípusok szerint is, mivel a középiskolák „kapui” kinyíltak. Így megvalósult az az elképzelés is, hogy kitolódjon az életpálya megválasztásának ideje, és az érettségihez jutók száma megközelítse az adott korosztály hetvenöt százalékát.
Tény viszont, hogy a legszegényebb családok gyermekei közül sokan nem jártak óvodába, az általános iskola után többségük a szakiskolában folytatta a tanulmányait, s jelentős hányadban nem jutottak el a szakmai vizsgáig, az intézményekben nem volt ritka a hátrányos megkülönböztetésük. Ez azonban nem a rendszer csődje, ezek működési zavarok, amelyek részben kapcsolódtak a társadalmi környezethez, részben a pedagógiai megújulás elakadásából erednek
A közoktatás rendszerének zavarai nem választhatók szét az önkormányzati rendszer működési és finanszírozási zavaraitól, döntéshozatali és tervezési problémáitól, továbbá a társadalmi integráció, a leszakadó települések felzárkóztatási programjainak kudarcaitól. A közoktatás rendszerének zavarai jelentős részben visszavezethetők az önkormányzati rendszer hiányosságaira. Ezek a hiányosságok korrigálhatók lettek volna kellő politikai szándék és együttműködés esetén. A működési gondok lényege: a szétaprózott rendszerben minden önkormányzat mellérendeltségi viszonyban van, nincs kötelező társulás, kötelező tervezés. Minden önkormányzat önként vállalhatja további, nem kötelező feladatok ellátását. Ehhez kapcsolódott az önkormányzati források csökkenése, a leszakadó településrészek felzárkóztatásának elmaradása.
A rendszer kudarcai visszavezethetők a végig nem vitt reformokra, amelyekbe bele kell érteni a pedagógusképzést, az iskolaszerkezeti problémákat, a tantervi szabályozás változásait, a közalkalmazotti juttatási rendszer egyhelyben járását.
A rendszer szétverése
Bármilyen furcsa, a közoktatás szétverése igazolja a közoktatás rendszerének sikerét. Nem kellett egy olyan rendszer, amelyben évente több mint százezren szereztek érettségi bizonyítványt, s kaptak lehetőséget a felsőoktatásba való belépéshez. Nem kellett egy olyan rendszer, amelyben iskolák százai már igazolták, hogy van jövője a pedagógiai megújulásnak, hogy a nevelőtestületek alkotó közösségek, hogy az iskola lehet nyitott, együttműködő. Nem kellett egy olyan rendszer, amelyben egyre több pedagógus ismerte fel, hogy a társadalmi szegregáció elleni harcnak az iskolai szegregáció elleni harcból kiindulva lehet esélye a sikerre. Nem kellett egy olyan rendszer, amelyben megvalósulhatott az eszmék szabad áramlása. Nem kellett egy olyan rendszer, amelyben a vezérlő elv a gyerek mindenek felett álló érdeke. Ezt a rendszert nem lehetett alkalmassá tenni a kézi vezérlésre, a totális államosításra, az úri középosztály kinevelésére, a korosztály felének a cseléd-inas sorba taszítására. Pusztulnia kellett.
flickr/astio
Tézisek egy új közoktatásról szóló törvény elkészítéséhez
Szabályozási célok és elvek
Az esélyek és lehetőségek
Különbséget kell tenni a társadalmi esélyegyenlőség és a közoktatási esélyegyenlőség között. A közoktatási esélyegyenlőség a gyerek és tanuló számára akkor válhat valóságos, reális eséllyé, ha a társadalmi esélyek is valóságos, reális esélyekké válnak. A társadalmi esélyek megvalósításának politikai, gazdasági, jogi feltételrendszere van. Ennek legfontosabb eleme az a politikai szándék, hogy megvalósítsa a tényleges polgári demokráciát, a piacgazdaságra, az öngondoskodásra, a jogegyenlőségre és a szükségesnél nem nagyobb állami közreműködésre, segítségnyújtó beavatkozásra épülő társadalmi berendezkedést. Ennek végrehajtásához kell előteremteni a gazdasági alapokat, és hozzárendelni az esélyegyenlőséget garantáló jogrendszert.
Esélyek a közoktatásban
Az új közoktatásról szóló törvény feladata nem lehet sem több, sem kevesebb, mint a jogi esélyegyenlőség megteremtése a közoktatás terén. Olyan jogi környezetet kell teremteni, amely biztosítja a közoktatás rendszerének hatékony, szakszerű és törvényes működését.
A szabályozás elvei
A közoktatásban mindenki jogosult részt venni. A közoktatás rendszeréből senki nem zárható ki, semmilyen okból. A közoktatás rendszerének igénybe vétele meghatározott időn belül kötelező. Ez az intézményes nevelésben való részvétel szakasza. Gyermeke nevelésének kérdéseiről a szülő jogosult dönteni. E döntés része az intézményválasztás joga, az elkötelezett nevelés, oktatás vagy a világnézetileg el nem kötelezett oktatás választásának a joga. Az állam a szülői választáshoz szükséges feltételeket köteles megteremteni. Köteles továbbá segítő rendszereket működtetni a szülő és a gyermek érdekében, illetőleg biztosítani annak kikényszerítését, hogy a szülő eleget tegyen a gyermeke nevelésével összefüggő kötelezettségeinek.
Az intézményrendszer kialakításánál alapvetően a gyermekek érdekéből, a közoktatás rendszerén belüli előrehaladásuk megkönnyítését szolgáló útvonal kialakításából lehet kiindulni. A gyerek mindenekfelett álló érdekéből következik, hogy egyetlen döntéshozó – kezdve az országgyűléssel s befejezve a pedagógussal – sem hozhat olyan döntést, amely ellentétes ezzel az elvvel. Ehhez az elvhez kapcsolódóan érvényesülnie kell az egyenlő bánásmód követelményének. Ebből a követelményből az következik, hogy egyetlen gyerek, gyerekcsoport sem kerülhet hátrányosabb helyzetbe a vele azonos csoportba tartozóval szemben, ugyanakkor minden gyerek részére biztosítani kell azt az egyéni fejlesztési, tanulási útvonalat, amely a személyisége lehető legteljesebb mértékű kifejlesztéséhez szükséges. Ez együtt járhat a többiekhez viszonyítva „előnyt jelentő” megkülönböztetéssel. Érvényesülnie kell annak az elvnek is, hogy a közoktatás rendszere által nyújtott szolgáltatásokhoz való hozzáférés nem járhat aránytalan teherrel a szülőnek és gyermekének.
A feladatmegosztás elve
Az új közoktatásról szóló törvény elkészítése során az egyik legfontosabb kérdés a feladatmegosztás elvének érvényesítése vagy elvetése. Abban a kérdésben kell állást foglalni a politikának, milyen szerepet kap az állam mint központi igazgatási, hatósági feladatot ellátó közhatalom. Ehhez a döntéshez igazodva kell meghatározni a közoktatás intézményrendszerében fenntartói feladatokat ellátók körét, a helyi önkormányzatok szerepét, az állam mint esetleges intézményfenntartó szerepét, élesen elkülönítve a közhatalom gyakorlásának szerepétől.
Értelemszerűen dönteni kell a többszektorúság valamennyi kérdésében, beleértve az egyházi intézmények működtetését, fenntartását és finanszírozását, az alapítványi és más fenntartásban működő intézmények helyét, szerepét és finanszírozását.
Nem utolsó sorban válaszra vár a szabályozáshoz az intézményi önállóság kérdésköre a szakmai, a gazdasági és az igazgatási döntések körében.
A helyi önkormányzati részvétel
Lehetséges megoldás az önkormányzati kötelező feladatellátási rendszer visszaállítása. Ehhez azonban valóságossá kell tenni az önkormányzatiságot, vagyis vissza kell állítani a településen élők önkormányzáshoz való jogát. Az önkormányzati reform túlmutat a közoktatáson. Az azonban biztos, hogy a hatékonyság kérdésköre jelentősen függ az önkormányzatok működésétől, szervezésétől. Ezért ennél a megoldásnál meg kell adni a kötelező társulás létrehozásának lehetőségét, az országos, a regionális és megyei tervezés kötelezettségét, amely tervek jogszabályi formában jelennek meg, s így megtartásuk kötelező. A tervezés akkor tölti be a szerepét, ha a tervektől való eltérés csak saját költségvetés terhére történhetne meg.
Az önkormányzati rendszer esetleges átalakításával, a kistérségi önkormányzati rendszer felállításával a közoktatás szervezése, illetve hatékonysága sokat javulhat. Kistérségi önkormányzatok hiányában lenne szükség a kistérségi kötelező társulási formára. Ekkor az általános iskola megszervezéséért a kistérségi önkormányzat tehető „felelőssé”.
Választ kell adni a kistelepülések kisiskoláit érintő kérdésekre is. Kell-e, szabad-e összevont osztályokat néhány fővel tovább működtetni? Megfelelő megoldás lehet egy olyan iskolabusz-rendszer működtetése, amely független a tömegközlekedéstől, és amely igazodik a tanulói igényekhez, amely szállítja a gyerekeket, a tanulókat.
A társadalmi környezet
A helyi önkormányzati feladatellátás adja meg a lehetőséget a helyi sajátosságok érvényesítésér, a helyi igények és elvárások megjelenítésére. Az iskola a település közösségének középpontjává válik. Különösen igaz ez akkor, ha a helyi kulturális, sport, művészeti tevékenységet összehangolják, kialakítva a helyi ifjúsági stratégiát. Az ifjúsági stratégia része a családvédelem, a gyermekvédelem, a foglalkoztatáspolitika. Az ifjúságpolitika részévé kell tenni a nyitott, befogadó település kialakítását. Nyitott, befogadó településen nem nehéz kialakítani a nyitott befogadó óvodát, iskolát.
Az állam fenntartói szerepe
Az állam intézményfenntartói szerepe kivételes megoldásként jöjjön számításba. Ha az állam mint fenntartó kap szerepet, akkor ezt határozottan el kell különíteni az állam közhatalmi szerepétől. Az állam mint intézményfenntartó nem rendelkezhet se több, se kevesebb jogosultsággal, mint a többi intézményfenntartó. Az állami intézményfenntartás akkor jöjjön szóba, ha olyan feladatot kell megszervezni, amely nem oldható meg helyi önkormányzati szinten, illetőleg ha a helyi önkormányzat működési zavarai miatt ideiglenesen át kell venni a feladatot.
Írásai a Galamusban:
Háború és béke
A felsőoktatás megszállása
A gép forog, az alkotó pihen
Az államnál nagyobb tolvaj nincs
Azért a víz az úr
A látszat néha csal
Gondolatok az oktatásról
Az Alkotmánybíróság tündöklése és bukása
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!