Der Spiegel: Az Orbán-rendszer elrabolja Magyarország lelkét
- Részletek
- Szemle
- 2012. március 20. kedd, 03:18
- Galamus-csoport
A Der Spiegel című német politikai hetilap Tekintélyelvű kormányzás – Az Orbán-rendszer elrabolja Magyarország lelkét címmel közölte Till Mayer budapesti keltezésű cikkét.
Terror a kisebbségek ellen, „fajmegosztás” az iskolákban: a jobboldali konzervatív Orbán-kormány alatt ez realitás Magyarországon. Független tájékoztatás erről nincs – mert a sajtószabadság is a kerekek alá került. Három szemtanú beszámolója.
Egy évvel ezelőtt Gyöngyöspatán három héten át felvonultak a szélsőjobboldaliak. Terepszínű ruhában járőröztek az utcákon, rémületet és félelmet gerjesztve a lakosság, különösen a roma kisebbség körében. A helyi roma képviselők aggodalma végül olyan nagy volt, hogy a faluból 277 nőt és gyereket biztonságba helyeztettek. A Vöröskereszt hat autóbusza gondoskodott az emberek elszállításáról egy meg nem nevezett helyre.
Farkas János, a helyi roma tanács elnöke akkoriban azt mondta, hogy a szélsőjobbal való összeütközésektől tartanak: „Gyöngyöspata közel két hónapja csatamező.”
Nem tudni, hogy pontosan hány roma él Magyarországon. A kormány 2011 elején közzétett becslései szerint 600-700 ezren vannak, ez a lakosság 6-7 százaléka. A szokványos előítéletekkel ellentétben a kisebbség legtöbb tagja megtelepedett, igaz azonban, hogy magas munkanélküliséggel küzdenek, és alig integrálta őket a társadalom.
Magyarország kormánya ismételten hangsúlyozta, nem fogja engedni, hogy az állam erőszakmonopóliumát szélsőségesek vegyék át. De a Fidesz-állam sokáig tétlenül szemléte a történéseket – amíg Gyöngyöspatán sor nem került erőszakos összetűzésekre és nem sebesültek meg emberek.
„Gyertek csak ki, cigányok, ma este meghaltok” – üvöltötték a szélsőjobboldali milicisták a romák házai előtt. Csak ekkor jelent meg az állam, és küldte ki a rendőröket. A romák azonban ennek ellenére nem érzik biztonságban magukat: „Valamikor majd elmegy a rendőrség, és akkor minden kezdődik elölről” – mondják.
Gyöngyöspata egy elhibázott romapolitika jelképévé vált. Magyarország politikusai éveken át nem törődtek a kisebbséggel, s ebből végül a szélsőjobb profitált. Független tájékoztatás erről az országban nincs, mert a sajtószabadság is a kerekek alá került.
Isten hozott az Orbán-rendszerben.
Hogy miként lehetséges, hogy egy EU-tagállamban létezik a faji elkülönítés az iskolákban, és a sajtó ellenőrzése? Három magyar meséli.
Balázs Bea rádiós újságíró
Az emlékezés megmarad. Sok riportra, egy olyan időszakra, amelyben annyi minden tűnt lehetségesnek. Balázs Bea rádiós újságíró létére szokatlanul halkan beszél. Kicsit elveszettnek tűnik a Budapest szívében lévő, négycsillagos szálloda halljában. Az 53 éves szociológus egyébként újságíróként mindig ott volt, ahol a társadalom leggyengébbjei.
A történetek, amelyeket megcsinált, csendesek voltak. „Ha gyakran szomorúak is voltak, soha nem akartam elvenni a reményt” – mondja Balázs Bea. Volt például az a falu, ahol a fordulat után a férfiak elvesztették a munkahelyüket, és egyre inkább rákaptak az ivásra. Két tanárnő arra panaszkodott az újságírónak, hogy a gyerekek az éhség miatt alig tudnak a tanulásra figyelni. A két asszony változtatni akar, ezt érezte Balázs. És ezt észlelték a hallgatók is. Adományokat küldtek egy iskolai étkeztetés megszervezésére, és végül egy pálinkagyártó évekre átvette a finanszírozást. „Éppen pont egy pálinkagyártó. De mégis, a gyerekek már tudtak tanulni” mondja Balázs Bea, és mosolyog.
A Fidesz-kormány alatt 300 újságíró vesztette el az állását – Balázs is.
Balázs Bea négyévenként aggódott a munkahelyéért. Minden választás, minden új kormány új programokat hozott, és elbocsátásokat. Az újságírónő soha nem volt pártkatona. A semlegessége megvédte. De még soha nem érte olyan kemény, olyan hihetetlenül könyörtelen csapás a közszolgálati újságírókat, mint a Fidesz-kormány idején. Háromszázan veszítették el az állásukat, a kormány szerint racionalizálási intézkedések során.
Balázs Bea az elbocsátottak között van. Tavaly április óta sejtette, hogy ő is köztük lesz. A gyöngyöspatai történet óta. A faluban felvonultak a szélsőjobboldali milíciák. A rendőrség tartózkodott, amíg nem eszkalálódott a dolog. Balázs Bea nem tartózkodott: beszámolt arról, ami történt. Ez volt karrierje végének egyik oka – feltételezi. A főszerkesztőségtől a következő mailt kapta: „Az Ön riportja nem megfelelően ábrázolja a témát, amely külföldi támadások középpontjában áll.”
Külföldi támadások középpontjában? „Magyarországot nem a jobboldali radikálisok diszkreditálják, akik Gyöngyöspatán menetelnek. Hanem én, az újságíró, aki arról beszél, hogyan élnek félelemben a férfiak, nők és gyerekek” – mondja az újságíró. Itt is tetten érhető a tekintélyelvű rezsim gondolkodásmódja.
Riportjai többet nem kerültek adásba
Bő negyedévvel később kézhez kapta a felmondását: indoklás nélkül. Mint annyi más kollégája. Már elkészült riportjai nem kerültek adásba. Január óta – három hónapig – munkanélküli segélyt kap, aztán a végkielégítésből él. „Tudja, nem vagyok szomorú. Azt hiszem, sokan, főleg fiatal emberek most felébrednek majd, és fellépnek az igazi demokráciáért. Különben ez soha nem történt volna meg” – mondja Balázs Bea.
Esélyei a munkaerőpiacon újságíróként? „Nulla” – mondja, és igyekszik nem mutatni, mennyire fáj ez neki. Akkor Gyöngyöspatáról újra beszámolna, ahogyan már tette – mondja.
De tudja, hogy egyre kevesebb kolléga mer ilyesmit csinálni. Ott vannak az új, kafkai médiatörvények, amelyeknek a betartásán egy kizárólag Fidesz-hívekből álló Médiatanács őrködik. Ott van az igazságszolgáltatást céltudatosan, saját embereivel átszövő Fidesz mindenhatósága. Rég zajlik az „önkéntes” öncenzúra az újságírók fejében. Vagy a médiavállalkozóknál: kritikus beszámolók esetén ugyanis elveszhetnek a hirdetőpartnerek is, például a nagy állami tulajdonrésszel működő bankok.
Farkas János muzsikus, a mélyen gyökerező
Gyöngyöspata nem tartozik azok közé a falvak közé, amelyek egyébként feltűnnének. Nyugodt, ápolt, kicsit unalmas. De éppen itt vonultak fel a Szebb Jövőért szélsőjobboldali hordái és a Véderő militáns milíciái. Három héten át. Zavartalanul parádéztak fáklyásmenetekkel a faluban, a romák házai előtt. Gyűlöletjelszavakat skandáltak. De facto átvették a hatalmat a faluban. Amikor a rendőrség véget vetetett a kísértetjárásnak, késő volt. Nagyon késő. Az erőszak eszkalálódott.
„A gyerekeink máig megszenvedik. Sokan elkezdtek éjszaka újra ágyba vizelni. Rémálmaik voltak : még ma is félnek” – mondja Farkas János, aki a falu egyik legrégebbi roma családjához tartozik. Ő a helyi roma önkormányzat elnöke.
Farkas János büszke katolikus. Gyöngyöspata közepén áll a 11. századi templom. A tornya az égbe nyúlik. A bejárati részben a hősökre emlékeztető táblát építettek a falba. Azoknak a nevét vésték rá, akiknek az első világháborúban Ausztria-Magyarországért kellett az életüket adni.
Diszkrimináció a munkaerőpiacon
Köztük Farkas János egy felmenője is. „A családom évszázadok óta él a faluban. Mi már itt voltunk, még mielőtt a törökök lerohanták Magyarországot” – mondja az 51 éves férfi. A hagyomány fontos a romának: a Farkasok emberöltők óta hegedülnek. Zsolt fia is meg tudja ríkatni a hegedűt. Most az egész család gyűjti a pénzt, hogy lehetővé tegyék számára, hogy Budapesten zenei középiskolába járjon.
„Puszta, gulyás és cigányzene, erről ismeri mindenki Magyarországot” – nevet Farkas. Titokban azt reméli, hogy fiának sikerül híressé lennie. Talán nem utazták be a Farkas család hegedűsei a múlt század első felében egész Európát?
De ez elmúlt, rég megkopott ragyogás. Farkas Jánosnak 1998 óta nincs munkája. Először csődbe ment a budapesti textilgyár, amelyben dolgozott. Aztán bezárt a cukrászda, ahol a következő években kereste a kenyerét. „Aztán már nem találtam munkát. Elsőként a cigányokat bocsátották el, amikor véget ért a konjunktúra” – mondja Farkas. Azóta alkalmi munkák, szociális segély és családi pótlék. De legalább a legidősebb fia szakérettségit tett, utána pedig informatikusi képzésre járt. De ő sem talál munkahelyet.
A szociális segély most munkaszolgálaton való részvételhez kötött. Ezzel a Fidesz-kormány a szélsőjobboldali Jobbik követelésének tett eleget. Az állam havonta 150 eurónak megfelelő összeget fizet a munkaszolgálatért. Aki ezt megtagadja, az három évre elveszti a szociális segélyt.
Faji elválasztás az iskolában
Nemrég Farkasnak az útszéli bokrokat kellett irtani. Természetesen a Jobbik embereinek felügyelete alatt. A jobboldali radikálisok a felvigyázók szerepkörében tetszelegnek. És megengedhetik ezt maguknak a faluban: ők állítják a polgármestert. Így történhetnek olyan abszurditások, mint a következő: „Egy cigányasszony az úttesten tolta a babakocsit. Büntetés sóznak rá, mert nem a járdán ment. De a járda építési munkálatok miatt járhatatlan volt” - meséli.
„Azt ígérték nekünk, hogy megkapjuk a bokorirtásból keletkező rőzse egy részét, hogy fűteni tudjunk vele” – mondja Farkas. De nem kaptak semmit. Ehelyett az egyik romát feljelentették, mert elvitt egy keveset a rőzséből. Farkas csodálkozik, hogy az illető mást várt.
Farkas hite az „ő Magyarországában” megrepedezett, és talán már nem is ragasztható meg. Mások már feladták. Gyöngyöspatán még kereken 400 roma él. A tavalyi felfordulás után 60 elhagyta a falut. „Aki teheti, Kanadába megy” – mondja Farkas.
„Gyöngyöspata elvesztette a lelke egy részét. Az iskolában nálunk most szegregáció van. Amikor a neonácik meneteltek a faluban, egy tanár azt mondta az unokáimnak: ’Ha nem fogadtok szót, ide hívjuk őket az iskolába’. Magyarként és európaiként szégyellem magamat, hogy ez ma megtörténhet” – mondja Farkas.
Hogy mit szól mindehhez a Jobbik polgármestere? Nem állt rendelkezésre a Spiegel Online-nal való beszélgetéshez.
Mohácsi Erzsébet jogvédő – a vádló
Mohácsi Erzsébet azért küzd, hogy meghallják. És egyre nehezebb a dolga. „Magyarországon az általános iskolák bő harmadában faji elkülönítés van. Egy olyan falu, mint a jobboldali radikálisok által kormányzott Gyöngyöspata községi iskolája sem kivétel. Gyöngyöspata különösen nehéz eset – állítja Mohácsi Erzsébet. Ő a Chance for Children (CFCF – Esélyt a gyerekeknek) alapítvány vezetője.
Éppen zajlik a per. Az iskolai szegregáció sérti a diszkriminációt tiltó magyarországi törvényt. A CFCF már tíz per folytatott tíz iskolafenntartó ellen, és minden esetben megnyerte a pert. Ez jól hangzik. Mohácsi Erzsébet számára azonban szégyen, hogy egyáltalán ilyen pereket kell folytatni. Hogy a kormány nem fokozza a nyomást. De a kormány nemigen tanúsít érdeklődést. Pedig Orbán Viktor miniszterelnök Brüsszelben a roma gyerekek számára több képzést és támogatást ígért.
A roma gyerekek vakvágányra kerülnek
Ennek az ellenkezője áll fenn – véli Mohácsi Erzsébet. „A roma gyerekeket az úgynevezett kisegítő (fejlesztő?) osztályokba dugják. Ott azonban nincs részük különösebb fejlesztésben, hanem vakvágányra kerülnek – C osztályokba, c, mint cigány” – mondja a jogvédő.
„A munkánk egyre nehezebb lesz” – mondja. A média támogatására már alig építhet. Amióta az állami média szilárdan a Fidesz kezében van, és a Médiatanácsban kizárólag Orbán pártemberei foglalnak helyet, más témákra van kereslet.
„Sajtóértekezleteinkre már alig jönnek el a magyar sajtóorgánumok. De nem azért, mintha valamelyik problémát sikerült volna megoldani. Hogy nem ez a helyzet, azt tavaly egyebek között Gyöngyöspata is megmutatta” – véli Mohácsi Erzsébet.
Már látja a következő problémát. „A jövőben a bírákat 62 éves korban nyugdíjba küldik. Köztük sok olyan jogászt, akik élesen elítélték a faji szegregációt” – mondja a jogvédő. Hogy mit hoznak az új jogászok? Csak annyit lehet meglehetős bizonyossággal feltételezni, hogy alighanem a Fidesz emberei lesznek.
Azokban pedig Mohácsi Erzsébet tapasztalata szerint kevés érdeklődés van egy kis nem kormányzati szervezettel való együttműködés iránt. Az ENSZ-tagállamok minden negyedik évben benyújtják saját jelentésüket az emberi jogok helyzetéről az országban. „A mi munkánkra semmi szükség nincs, közölte velünk egy államtitkár. Új, és félelmetes, hogy már meg sem akarnak minket hallgatni” – mondta Mohácsi Erzsébet.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!