Hogyan láttad, hogyan látod?
- Részletek
- 2012. március 19. hétfő, 03:56
- Kerekes András, Bitó László
Bitó Lászlóval beszélget Kerekes András
I. rész: Az előrehozott választások és Orbán Viktor új stratégiája
(Tizenkét ok, amiért Orbán Viktornak érdeke az előrehozott választás)
Kerekes András: Ha jól emlékszem, először 2011 áprilisában említetted az ATV Civil a pályán című műsorában, miért lehet érdeke a Fidesznek, hogy 2014 helyett 2012-ben legyen a következő parlamenti választás. Majd a Népszabadságban, a Népszavában és itt a Galamusban (A szakrális nacionalizmus réme) megjelent írásaidban legalább fél tucat olyan előnyt említettél, amelyet az előrehozott választás nyújthat a Fidesznek. Közülük a legkézenfekvőbb az, hogy a demokratikus ellenzék megosztottsága miatt az előrehozott választás a kormányoldal győzelmét hozná, még ha valószínűleg csak egyszerű többséggel is. Itt persze felmerül a kérdés, hogy miért kockáztatnák a kétharmadukat. Te éppen azzal érveltél, hogy most már egyenesen érdekük lehet a kétharmad elvesztése, miután mindent, ami nekik fontos, sarkalatos törvényekbe betonoztak be. Ha ugyanis elveszítik – úgy is mondhatjuk: feladják – a kétharmadot, hiába gyakorolnak rájuk nyomást akár Brüsszelből és Washingtonból, akár az itthoni tüntetésekkel, hogy változtassák meg az országnak, a gazdaságnak káros, az európai szellemiséggel ellentétes törvényeket, Orbán széttárhatja karját: „Nem kaptunk rá mandátumot.” És azóta is sok írásodban hívtad föl a figyelmet az előrehozott választások veszélyére. Majdnem mindig hozzátetted, azért kongatod a vészharangot, mert mindennél fontosabbnak tartod, hogy a demokrácia hívei megértsék: nem biztos, hogy lesz két évük az összefogásra, a jelenlegi egyeduralmi rezsim legyőzésére. Vagyis átmenetileg fel kell adniuk az egymás elleni küzdelmet, nemegyszer acsarkodást. Szükségesnek tartanád, hogy a demokrácia hívei készen álljanak a választásokra, bármikorra tűzik is ki őket, hogy a pártérdekeken felülkerekedve már most megegyezzenek a szükséges együttműködés koncepciójában és technikai részleteiben. Mindannyiunk olajfája című írásodban le is írsz egy lehetséges egylistás összefogást. Még mindig úgy látod, hogy fönnáll az előrehozott választások veszélye?
Bitó László: A veszély fennáll, de az, hogy valóban lesznek-e előrehozott választások, Orbán Viktortól, vagyis az ő helyzetmegítélésétől függ. A hazai és a nemzetközi megítélése pedig folyamatosan romlik, amire ő képes akár teljesen átlényegülve reagálni: faltörő kosból kezes báránnyá, majd ravasz rókává – vagy saját szemszögéből nézve talán egy mindenki eszén túljáró Metternichhé – válva.
Conversation – flickr/rishs
– Gondolom, te, aki mindig mindenre magyarázatot akarsz találni, ezt nem egyszerűen szélsőséges hangulathullámzásoknak tudod be.
– Mindennek van lélektani komponense, de amit most megfigyelhetünk, és amiért Orbán képes beáldozni a bizalomhoz oly szükséges kiszámíthatóságot, következetességet, kétségtelenül része annak a stratégiának, amelynek lényege az időhúzás. Arra ugyanis jogosan számíthat, hogy Brüsszel nem fog örökké velünk foglalkozni. Ha tehát ki tud húzni néhány hónapot, valószínűleg kikerül a górcsövük alól, s ha addig nem jelenik meg más a láthatáron, jobb híján el kell fogadniuk őt állandó tárgyalópartnerként. Továbbá: amíg nem jön létre ellenzéki összefogás, még csökkent népszerűséggel is elérhető egy újabb kétharmados győzelem, amellyel mindenki előtt legitimálhatná az előző választási programjukban nem szereplő alkotmányozást és a parlamenten áthajszolt sarkalatos törvényeket. Másrészről Orbánéknak számolniuk kell azzal, hogy 2014-re kialakulhat egy olyan – például a Szolidaritás mozgalom által katalizált – összefogás, amely mindezt megakadályozhatja. A Fidesz támogatottsága a mostani trendek szerint éppen 2014-re érheti el a mélypontját: ma már a jobboldali közgazdászok is egyetértenek abban, hogy 2013 a további megszorítások éve lesz, és 2014-re, a mostani kedvezményezettek kivételével, szinte mindenki annyira kifogy a tartalékaiból, hogy egzisztenciálisan fenyegetetté válik. Orbán nyilván el akarja kerülni, hogy éppen a számára legkedvezőtlenebb évben mérettessen meg. Márpedig a Fidesz számára kedvezőtlen helyzethez azok a megszorítások is hozzájárulhatnak, amelyek 2014-ig az IMF által megkövetelt fiskális szigor nyomán válnak szükségessé. Ha pedig a gyarmatosítás elleni „szabadságharcra” hivatkozva mégsem állapodik meg a kormány az IMF-fel, még nagyobb lesz a baj, mert akkor a megállapodást kezdettől fogva ellenző Jobbikkal kerül elvi partnerségbe a Fidesz. Ez olyan szörnyű szcenárióhoz vezethet, hogy most ne is foglalkozzunk vele.
– Ha viszont idén lenne a választás, a következő automatikusan eltolódik 2016-ra, amikorra világszerte és nálunk is elképzelhető a gazdasági fellendülés, ami természetesen nagyban javítaná a hatalmon levő párt újabb győzelmének esélyét. Látsz valamit ma, ami szerinted arra utal, hogy mi lehet a legkorábbi időpont, amikorra a demokratikus ellenzéknek felkészültnek kellene lennie az esetleges előrehozott választásokra?
– Tavaly még úgy láttam, hogy hatalomra jutásukkor a legbelsőbb körök 2012. augusztus 6. utánra terveztek új szereposztást. Erre utalt a Schmitt Pál által aláírt első törvény, amely szerint ha két év után félreállítják, akkor is megkapja azt az évi sok százmillió forint értékű járandóságot, amit addig csak öt évnyi elnökség után biztosított az állam. Aztán módosították a törvényt, hogy akár egy napi szolgálat után is járjanak az egész életre szóló juttatások. Ez azért válhatott aktuálissá, mert a választások után még 2012-re tervezett alkotmányozást felgyorsították, és a sarkalatos törvényekkel egyetemben mindent aláírattak a „Sándor-palotai motorral”, akire most már nincs szükségük Orbánéknak, ahogy a parlamenti kétharmadra sem. A plágiumbotránnyal azonban bonyolódott a helyzet, mert Schmitt Pál lemondása így bűnösségének beismerésével volna azonos.
– Az plágium lehetőségét vizsgáló titkos bizottságnak a hónap végéig kell döntenie, valóban plágium történt-e. Ez mennyiben befolyásolhatja azt, amiről beszélünk?
– A plágium megállapításához nem kell bizottság. Ahhoz elég egyetlen nem idézőjelben szereplő és meg nem lábjegyzetelt bekezdést találni, amely megegyezik egy korábban más által írt szövegrésszel. És a plágium akkor is plágium, ha nem nagy-, hanem „kisdoktori” disszertációban vagy akár gyermekmesében szerepel. A bizottságot nyilván időhúzásra állították fel. Az új szereposztás időzítéséről azonban sokkal többet mond, hogy a személyes beszélgetések lefolytatása Orbán júniusra dönti el, ki kap esélyt az övéi közül arra, hogy a következő választásokkal automatikusan felére csökkenő parlamentben képviselő maradjon, s hogy a kimaradók milyen pozíciót kapnak.
– És az elkerülhetetlen leépítés ellenére is látod az előnyét a Fidesz számára az előrehozott választásnak?
– A teljhatalom birtoklói egy idő után mindig is likvidálták – a kornak megfelelő módszerekkel – azokat, akik a hitükben, hűségükben meginogtak, vagy akikről úgy vélték, hogy meginogtak. A tisztogatás egyik – mondjuk a sztálininál humánusabb – formáját beépítették a kisebb parlamentről szóló törvénybe. Orbán a következő választásokkal embereinek felét száműzheti a provinciákra, ahonnan polgármesterként is ki lesznek rekesztve a parlamentből. A párton belül egyre jobban látható feszültségek, szélesedő hajszálrepedések aligha engedik meg, hogy a már időszerű tisztogatást 2014-re halasszák. A frakciónak hamarosan meg kell szabadulnia azoktól, akikben idővel felülkerekedhet a lelkiismeret – vagy a távolabbi jövőre tekintő helyezkedési kényszer –, és alkalmanként megszeghetik a gombnyomogató frakciófegyelmet.
– Ilyen kiszavazásra eddig csak egy fontosabb példa volt. A kormányból is csak néhányan léptek ki.
– Orbán számíthat rá, hogy azok, akiket a tisztogatás után megtart, nem hagyják el a hajót, még akkor sem, ha felfordul a gyomruk, amint azt kapitányuk az ismert előszeretettel viharos vizekre kormányozza, mert „csendes tenger nem nevel tapasztalt tengerészeket”, hogy őt magát idézzük. Tehát számíthat rá, hogy a megtartottak „hűek” maradnak az orbáni ideológiátlan centrális erőtérhez, legalábbis addig, amíg nem látnak valamilyen alternatívát: egy összefogó, gazdagító – például republikánus, demokratikus és humanitárius – eszmékkel is rendelkező új erőtér kialakulását.
– Te leírtál egy olyan egylistás választási összefogást, amely akár egy ilyen, talán kissé utópisztikus erőteret is létrehozhatna, legalábbis elvenné a Fidesz kedvét az előrehozott választásoktól, beszűkítve ezzel a mozgásterét, amit egymagában is sikernek könyvelhetnénk el. Erről beszélgetünk a következő alkalommal.
Írásai a Galamusban:
Egy civil kezdeményezés lezárása – tanulságokkal
Ez még nem a világvége
Az utolsó pillanat nyerő stratégiája
Hova tovább MSZP: megújulás, fiatalítás vagy újjászületés?
Végzetes ki nem elégítések
A szakrális naiconalizmus réme I. rész
A szakrális naiconalizmus réme II. rész
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
