Hozzászólás Hushegyi Gábor cikkéhez
- Részletek
- 2010. június 02. szerda, 04:24
- Gulyás András
Gulyás András
Azt kérdezi írásában a pozsonyi illetőségű szerző, hogy mi változott itt kilenc év óta. Hát bizony elég sok minden. A változás egészen pontosan 2002-ben kezdődött meg igazán, és az idei választásokkal tetőzött, amikor is a magyar emberek „összeszedték maradék erejüket”, és megdöntötték a rendszert, letörték az oligarchák uralmát, mondhatnánk – sajnos mondják is - forradalmi tettet vittek véghez. Az új kormányzó elit pedig egyebek mellett elhatározta, hogy visszaszerzi Magyarország nemzetközi tekintélyét.
De nem úgy ám, hogy erős diplomáciai tevékenységbe kezd, és például a visegrádi országokkal, a szomszédokkal, a stratégiailag fontos európai országokkal, Amerikával, Oroszországgal, Kínával két- vagy többoldalú tárgyalásokat folytat. Nem, nekünk erre most nincs idő, nyakunkon a trianoni emléknap, addigra tető alá kellett hozni a magyarságot lélekben megerősítő, nemzettestvéreinknek tartást adó törvényt a kettős állampolgárság rapid megadásáról azoknak is, akik nem a – Csóti szavával – maradék országban élnek.
Orbán Viktor 2001-ben még viszonylag józan eszénél volt, és tudta például, hogy nem a feleségének kell a legtöbb állami támogatást kapnia tokaji szőlészete fölvirágoztatásához, és ekként is rendelkezett. Azt is tudta még akkor, hogy államközi egyeztetések nélkül, erőből nem szabad a határon túli magyarokat és államaikat érintő döntéseket meghozni, mert azzal csak árthat nekik, és nekünk magunknak is.
Talán ma is tudja, de nem érdekli. Azt hiszi, ha itthon, hazai pályán mindent meg tudott csinálni, amit akart, még ellenzékből is, akkor ilyen erős fölhatalmazással, amit az ő népétől kapott, bármit megtehet, akár idegenben is. Nem gondol arra, hogy ilyen esetben hiába áll ki majd mellette a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az Ügyészség vagy saját utcai tábora. Nincs az az isten - gondolhatja –, aki engem meggátol, hogy azt csináljak, amit akarok, és hogy nemzetemet egységbe forrasszam.
Olyan távlatokban nem gondolkodik, hogy ezzel sokakat idecsábít, az ott maradottakat meg asszimilációra serkenti, hogy aztán egy nemzedék múlva már ne lehessen többé kisebbségi kérdés, például Szlovákiában. Annyira elvesztette ő már a kontrollját, hogy még abban is hihet, hogy ha a Felvidéken nagyon sok CSAK magyar állampolgár lesz, automatikusan jár hozzá az óhajtott autonómia, esetleg a visszacsatolás…
Azért abban nem egészen értünk egyet, hogy a „Fekete Péter” csak a magyar kormány kezében van. A felvidéki magyarok igenis megmutathatnák, hogy mennyire nem nyelik le ezt az eszement, pökhendi, a fejük fölött bonyolított politikát. Hogy hogyan? Hát úgy, hogy köszönik, de nem kérik a számukra semmit érő, csak kellemetlenséget okozó magyar állampolgárságot, és a közelgő választásokon Bugár Béla megegyezést kereső pártjára voksolnak. Nagy veresége lenne, és talán kis ébresztő, a végletesen elbizakodott magyar kormány és feje számára.