Külsősök – alpolgármesteri székekben
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2010. június 02. szerda, 04:03
Belehallgattam kedden a 42. sz. törvényjavaslatról* szóló parlamenti vitába, amely a köztudatba mint a „külsős alpolgármesterek megválasztásáról” szóló törvény fog bevonulni.
Éppen megnyert a Fidesz-KDNP egy országgyűlési választást, de láthatóan nem okoz számára etikai problémát, hogy még a kormányalakítás előtt, képviselői indítványok formájában előterjesztett törvényjavaslatokkal lásson neki, hogy a néhány hónap múlva esedékes önkormányzati választások feltételeit átalakítsa.
Tényleg nincs ezzel semmi gond? Hogy a friss győzelmet, amely még egy percig sem lett kipróbálva a kormányzásban, azonnal arra használják fel, hogy a soron következő választás feltételeit átírják?
Költői a kérdés, de e nélkül is halljuk a választ minden nap: tulajdonképpen erényekről van itt szó. A választópolgárok forradalmat akartak, szinte utasítottak az alkotmányozásra, ők csupán ennek tesznek eleget. Néhány nap alatt lezavart/letudott parlamenti vitákban dőlnek el ilyen fajsúlyú kérdések. Megy itt a kormányzás – akár már kormányalakítás előtt és nélkül is –, mint a karikacsapás. Hát nem ezt a „határozottságot” óhajtotta a magyar nép?
Valószínűleg nem erre gondolt a nép, és valószínűleg nem is nagyon észleli, mi folyik a feje felett. Ha elfogadják az említett törvényjavaslatot, akkor a polgármesterek előterjesztésére „külsős” alpolgármestereket is megválaszthatnak majd a képviselőtestületek, nincs meghatározva, hogy hányat („egyet vagy többet”), az elmozdításukhoz viszont már nem kell a testület – vagyis ők a polgármester emberei lesznek. Igaz, nem lesz szavazati joguk a képviselőtestületben, igaz, a testület elnöki székében nem helyettesíthetik a polgármestert, de minden egyéb tekintetben azonos a jogállásuk a többi alpolgármesterével (köztük legalább egy olyan alpolgármesterével, akit a testületből kötelező megválasztani).
Vajon honnan jönnek majd a külsős alpolgármesterek? Kik lesznek ők? A szakértelmükre van szükség? Akkor miért nincsenek a törvényjavaslatban előírások a szakmai – például közigazgatási – felkészültségükre, gyakorlatukra vonatkozóan? Politikusok lesznek? Miért van szükség külsős politikusokra? Olyanokra, akik politikusként, politikusjelöltként nem mérettették meg magukat helyben? És politikusként vajon kinek a politikáját képviselik majd? Nyilván a polgármesterét. Nyilván a polgármester pártjáét. Ebben az esetben viszont óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy ez a jogi megoldás arra is szolgálhat, hogy segítségével azt a politikai erőt erősítsék adott önkormányzaton belül, amelyet a polgármester képvisel a testületben. Vajon összefér-e ez az önkormányzatiság elvével? Az önkormányzati választási elvekkel? Hiszen a helyi polgárok a választással meghatározott képviseleti arányt alakítanak ki, egy bizonyos szabályrendszer szerint. (Tekintsünk most el attól, hogy az új parlament az erőfölény helyzetéből éppen most írta át ezt a szabályrendszert is.)
I Used to Rule the World – flickr/italianjob17
A parlamenti vitában értelmes felvetések, kérdések hangzottak el. Például: ezek az alpolgármesterek az önkormányzatoktól kapnak majd fizetést. Egy alpolgármesteri fizetés 3-4 képviselő tiszteletdíját is felemésztheti, holott a képviselők számát éppen megtakarítási okokra hivatkozva csökkentették. Miért nincs limitálva a megválasztható külsősök száma? Nem érkeztek elfogadható válaszok arra a kérdésre sem, hogy miért alpolgármesterek megválasztásával kell külső segítségre támaszkodni, miért nem szakértőket, tanácsadókat kérnek fel inkább. (Erre eddig is volt lehetőség.) Ha az alpolgármesterek jogállása szorul megerősítésre, miért nem a jogosítványaikon változtatnak? Nem arról van-e inkább szó, hogy az önkormányzatok sajátos „munkahelyteremtéshez” szolgáltatnak majd terepet, „ejtőernyősök” számára?
A felvetésekre az volt a válasz, hogy bízni kell az önkormányzatiságban. Az önállóságukban, a döntési képességükben. Rájuk kell bízni, hogy kívánnak-e élni ezzel a lehetőséggel, megengedhetik-e maguknak, hogy külsősöket fizessenek. De ha ennyire bízni lehet az önkormányzatiságban, akkor vajon miért is nem lehet abban bízni, hogy olyan képviselőkből áll a testületük, akik közül lehet alkalmas alpolgármestereket választani? Akárhogy nézzük, ez a javaslat inkoherens, ezért nincs összhangban sem az önkormányzati rendszer takarékosabb működésének célkitűzésével, sem az önkormányzatiság elvével, sem a javaslat mellett felhozott érvekkel.
*(A hosszú neve ez: Törvényjavaslat a helyi önkormányzatokról szóló 1990 . évi LXV. törvény és a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény módosításáról)