Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. március 7.

• Nyomtatás

Részletek

2012. március 09. péntek, 03:46

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2012. március 7-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy az Európai Bizottság és az összes európai államot magába foglaló Európa Tanács is elfogadhatatlannak tartja a magyar igazságszolgáltatás átalakítását. A bizottság folytatja az ügyben a kötelezettségszegési eljárást. A tanács úgynevezett Velencei Bizottsága pedig, amely szakértő jogászokból áll, a sürgős és teljes átalakításra szólítja fel a magyar kormányt. Mégiscsak mindenkinek komoly fenntartásai vannak, nemcsak a balliberálisoknak? Hogy fogják ezt megmagyarázni?

Másik témánk, hogy a budapesti telecom- és közműcégekre kivetett extra adókkal próbálják megmenteni a BKV-t. Állítólag a kábeltévé-társaságoktól a gázművekig sokan lennének érintettek ebben. És összesen mintegy tizenöt milliárd forintot lennének kénytelenek fizetni a fővárosnak. Ők meg aztán továbbadnák áremelések formájában nekünk?

Ehhez kapcsolódik az az ötlet is, hogy a munkaadók fizessék ki alkalmazottaik budapesti utazási költségeinek 86 százalékát. Vajon még mennyi kreatív elképzelés van a fiókban? És ki meddig terhelhető?

Mit szólnak ezenkívül Rétvári Bence közigazgatási és igazságügyi államtitkár meghökkentő beszólásához a parlamentben, ahol előtt egy jobbikos képviselő az otthoni fegyvertartás megkönnyítését sürgette, és odaszólt a szocialistáknak, hogy nem ellenük használnák. Mire az államtitkár, most még nem. Ez elmegy?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy újabb békemenetet szerveznek a kormánypárti civilek március 15-ére. Az ellenzéki Milla viszont azt javasolta, hogy vidéki támogatói szálljanak fel a békemenetesek ingyen buszaira és így jöjjenek ők is vidékről Pestre. Ügyes?

És végül beszéljük meg, hogy a félelem és a megfélemlítés légkörében folynak a létszámleépítések a Magyar Állami Operaházban. Állítólag az alkalmazottaknak nyilatkozniuk sem szabad.

A témáinkhoz még hozzávehetjük azt a két friss hírt, hogy már az éves hiánycél ötven százalékán van a költségvetési deficit. Egészen brutális lett a februári hiány.

És a másik, hogy 298 forintra javult vagy romlott az euró árfolyama. Hát a mi szempontunkból természetesen romlott. Hogy ez mivel van összefüggésben, valószínűleg azzal, hogy egyes elemzői vélemények szerint a magyar kormány az időt húzza, és nem akar egyelőre tárgyalni a Nemzetközi Valutaalappal. Abban reménykedik, hogy nem kell megegyezni, és kihúzhatjuk valahogy anélkül is. Ezért lebegteti ezt az esélyt vagy ezt a megállapodási szándékot. A piacok viszont ezek szerint idegesen reagálnak rá.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A bírói függetlenség és a bírók nyugdíjazása
Fleck Zoltán jogszociológus

Bolgár György: - Gyűlnek a hibalistáink vagy a bűnlajstromunk bővül vagy fogalmazzuk másképpen? A szabadságharc csatái szaporodnak. Szóval az Európai Bizottság úgy határozott, hogy két ügyben folytatja a kötelezettségszegési eljárást Magyarországgal szemben. Az egyik az adatvédelmi biztos eltávolítása, illetve hivatalának megszüntetése és átalakítása, a másik pedig a bírák kényszerű nyugdíjazása. Ezzel párhuzamosan pedig – ahogy a Népszabadság megtudta –, az Európa Tanács – tehát nem az Unió, hanem az összes európai országot tömörítő Európa Tanács – szakértői bizottsága, a Velencei Bizottság már alaposan megkritizálta azt az igazságszolgáltatási átalakítást, amit néha még reformnak is neveznek, és aminek a lényege talán az, hogy egy újonnan létrehozott szervezet élén, az Országos Bírósági Hivatal élén az elnöknek gyakorlatilag korlátlan a hatalma. Ez a Velencei Bizottság szerint példátlan, és nem is egészséges, nem is demokratikus. Hogy lehet ezeket a most már több oldalról érkező figyelmeztetéseket értékelni? Mi az Ön benyomása, mi lesz ennek a következménye, a vége?

Fleck Zoltán: - Ezek a vélemények szakmai véleményeken alapulnak és nyilvánvalóan egy politikai térbe kerültek. Tehát az, hogy hogyan fog reagálni a magyar kormány és parlament erre, politikai kérdés. Jogilag, technikailag ezek természetesen javítható problémák, tehát olyan kérdésekre hívják fel a figyelmet, amelyek a kormány hatalmának a korlátait lebontó politikai döntéseken alapulnak, illetve ezt kritizálják. Tehát tulajdonképpen azokra az elemekre rontott rá a Velencei Bizottság is és az Európai Bizottság is, amelyek megkérdőjelezik a jogállamot, a hatalommegosztást és az autonóm intézmények függetlenségét. De ezek csak akkor hozzák nehéz helyzetbe az országot, ha ezekből a kérdésekből presztízskérdést csinálnak, és tartja magát ahhoz a kormány, hogy a bírák kényszerű nyugdíjazásának, illetve a bírósági igazgatás problémájának a kérdése kizárólag belügy, illetve ragaszkodik ahhoz, hogy ez nyugdíjkérdés. Ebben a pillanatban elmennek egymás mellet az érvek. Ez a bírói függetlenség, illetve a jogállam alapvető kérdése. De ezek viszonylag egyszerűen rendezhetők.

- Végül is, ahogy a demokráciát leépíteni is lehet, úgy visszaépíteni is lehet. Ez is csak törvényhozási és a kormány elhatározásának kérdése. Ennyiből a dolog egyszerű, nem?

- Igen, én őszintén szólva nem is nagyon értem, hogy mondjuk ezekben a bíróságokat érintő ügyekben, a bírák nyugdíjazásának kérdésében miért nem egyértelmű az, hogy egyszerűbb visszalépni, hiszen olyan nagyot nem veszít ezzel a magyar kormány, a magyar társadalom biztosan nyer vele. És miért próbálják azt eladni a magyar közvéleménynek, amit láthatólag az európai szakmai és politikai közvélemények nem tudnak eladni, hogy ez az egységes nyugdíjakkal kapcsolatos kérdés lenne, és például megoldható úgy, hogy megengedik a bíróknak, hogy jelentkezzenek továbbszolgálatra és a főnökeiknek lehetővé teszik, hogy erről döntsenek. Mintha nem tudná mindenki, hogy a bírák státusza nem függhet személyes döntésektől, mert alapvetően védett. Tehát mintha a bírákkal kapcsolatos elvek, elvárások rendszere nem lenne magától értetődő húsz évvel a rendszerváltás után. Sokkal nagyobb presztízsveszteséget okoz az ilyen típusú reakció, mint az, ha most vissza kéne lépnie a kormánynak egy-két ügyben. És azt sem értem, hogy miért nem lehet a megadott bírósági, igazgatási modellen belül azt mondani, hogy na jó, rendben van, egy kicsit elszúrtuk ezt a hatásköri szabályozást, de egy meglévő szervezet számára adunk akkor többlethatásköröket, és a kétséges hatáskörű bírói hivatalvezető mellé odatelepített bírói tanácsnak érdemi hatásköröket adunk, és ezzel ki is lőttük a kritika fő áramát.

- Azt is felfedezte a Velencei Bizottság – nem kellett hozzá persze nagyon nagy kutatás és a magyar kritikusok is rögtön észrevették ezt –, hogy ha az Országos Bírói Hivatal elnöke egyszemélyben dönt a bírák előmeneteléről, áthelyezéséről, kinevezéséről, tehát gyakorlatilag a karrierjükről, akkor ezzel olyan fenyegetést, olyan megfélemlítést gyakorolhat az egész bírói kar fölött, ami a függetlenségüket sérti. Hogy ha egy embertől függ az, hogy egy bírót hogyan ítélnek meg a szervezetben és rajta múlik, hogy Budapestről áthelyezik-e holnapután Zalaegerszegre, akárcsak olyan átlátszó indokkal, hogy ott kevés a bíró, és egy ilyen kiváló, tapasztalt bíróra, mint Ön, szükség van, ha tehát ez egy ember döntése és nem szólhat bele senki, akkor ez visszaélésre és önkényre ad alkalmat. Ez egy demokratikus rendszerben elfogadhatatlan. Ha ezt a Velencei Bizottság a magyar kritikusokkal, jogászokkal egyetértésben ugyanígy megállapítja, akkor, ha a kormány nem az ésszerű módszert választja, nem vonul vissza, nem módosítja gyorsan a törvényt, nem korrigálja úgy, hogy mindenki számára elfogadható legyen, akkor mi van? Akár a Velencei Bizottság mondja ezt, akár az Európai Bizottság vagy később az Európai Bíróság, mi történik? Meddig lehet elhúzni és milyen esetleges eredménnyel lehet elhúzni ezt?

- Azt kell mondani a bírók szabályozásával kapcsolatban, hogy – anélkül, hogy leértékelnénk az összes többi ügyet, mondjuk a Nemzeti Bankkal kapcsolatos vitát vagy az ombudsman hatáskörével, illetve megszüntetésével kapcsolatos kérdéseket – a bírói hatalom kérdése a hatalommegosztás és a jogállam egyik alapkérdése. Mindig ezt hangsúlyozzák a szakértők. Hogy ha van valami, ami érdekli a demokratikus nemzetek közösségét, uniós szerveket és minden olyan szervet, amely a jogállam működéséért felelős, akkor az a bírói hatalom és annak szabályozása, ez mindig kitüntetett helyen szerepel. Mert az a helyzet, hogy ahol nincs ombudsman vagy korlátozzák a jogkörét, az az állam még lehet jogállam. De biztosan nem lehet jogállam egy olyan állam, amelyben súlyos aggályok merülnek fel a bírói integritás vagy a bírói függetlenség szabályozásával kapcsolatban. Tehát nagyon könnyen ki tudja írni magát a jogállamok közösségéből az az állam, még ha európai uniós tagállam is, amelyikben komoly aggály merül fel ebben a kérdésben. Tehát én azt gondolom, mindenféle szakmai sovinizmus nélkül, hogy ez lenne talán a legfontosabb elem. Ha itt sikerülne visszalépni, pontosabban nem visszalépni, hanem előrelépni…

- Mert itt a visszalépés előrelépés lenne.

- Igen.

- Azt mondja, hogy akkor sikerülne a hitelességét is valamennyire helyreállítania a kormánynak?

- Igen. Most egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy az a képlet áll elő, hogy Magyarország, illetve a magyar kormányzat nem veszi komolyan a jogállami elveket, ha nem veszi komolyan a jogállami elveket, akkor ilyen intézményeket működtet és ilyen gyakorlatot is fog folytatni. Ez a szimbolikus szerepe a bírói hatalomnak pozitív értelemben is értendő, tehát ha itt visszaáll egy olyan rend, amelyben az elvek működésének megkérdőjelezése nem merülhet fel, mert a lényeges pontoknál képes javítani a szabályozáson a kormány, akkor az ország jogállami hitelét vissza tudja szerezni. Ha nem, akkor az a súlyos következmény is fenn fog állni, hogy nemcsak a magyar állam presztízse kerül veszélybe, hanem minden, ami a jogállami minőséggel kapcsolatos, és nyilvánvalóan a Velencei Bizottság véleménye azért erősen befolyásolja az Európai Bizottságot, a folyamatos monitorozó tevékenységét, ami az európai parlamenti határozatból következik. Az IMF-tárgyalások nyilván részben azért erre is figyelnek. Szóval itt nagyon hosszú távú hatások is beállhatnak. Ami nyilván senkinek nem lenne jó, legkevésbé a magyar társadalomnak. Nem nagyon értem, hogy ezekben a kérdésekben miért nem lehet visszalépni.

- Még lehet, hogy vissza lehet, ugye azt mondt?

- Igen.

- Több vezető, illetékes mondta már, hogy igenis figyelembe fogjuk venni és lehetőség szerint teljesítjük is az Európa Tanács, benne a Velencei Bizottság ajánlásait, bár ezek nem kötelezőek. Ellenben az Európai Bíróság esetleges döntései kötelezőek lesznek. Például lehetséges-e, hogy abban is dönthet az Európai Bíróság, amit csak részben érint az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárása, mert tudtommal ott csak a kényszernyugdíjazásról van szó, erről a bírói hivatali, vezetési rendről nincsen. De lehet-e, hogy a Velencei Bizottság némely kritikája átfordul majd a másik szervezet, az Unió, illetve az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárásába is? Vagy ez túl bonyolult, mert nem sérti közvetlenül az uniós jogot?

- Nem, de ha valaki alaposan elolvasta annak idején az Európai Parlament határozatát, akkor ott kifejezetten tág értelemben szerepelt a bírák nyugdíjazásának ügye, a bírói függetlenség kontextusában szerepelt. Tehát messze nem nyugdíj-ügyként, hanem a bírói függetlenség ügyeként.

- Magyarán lehet, hogy az Európai Bíróság elé is már úgy kerül ebben a kiterjesztett formájában, hogy a bírói függetlenséget sérti ez a kényszernyugdíjazás, sértheti az egyszemélyes bírói hivatali vezetést és így tovább és akkor már lehet, hogy egy Európai Bírósági döntés kell, hogy kötelezze a magyar kormányt ezek megváltoztatására?

- Azért nehéz kérdés, mert a bírói függetlenség és a bírói státusz védelme valóban kötelezettsége a tagállamoknak, tehát egy ilyen eljárás értelmezhető velük szemben. Hogy végül is hova jut el ez a kötelezettségszegési eljárás, még nem lehet tudni, de remélhetőleg ebben az ügyben nem bíróságnak kell döntenie, bár a magyar miniszter kilátásba helyezte azt is, hogy ez a végső megoldás. Én azt gondolom, hogy ha az európai intézmények helyesen fogják fel a feladatukat, akkor sajnos nem tekinthetnek el ettől. Illetve nem tudom, hogy sajnos-e, végeredményben azért mégiscsak az a helyzet, hogy nekünk jó, ha van független bíróság. Mert egyszerűen a bírák nyugdíjának ügye nem választható el attól, hogy ki dönt egyébként a bírói státuszokról, milyen hatáskörben, milyen kontrollok működnek. Úgyhogy azt gondolom, hogy a kérdés nem leszűkülni, hanem tágulni fog, és erre a tágulásra, tehát a szervezeti irányítás felé való tágításra nyomja az európai intézményeket a Velencei Bizottság eléggé átfogó határozata és véleménye. Egyébként én nem láttam az Európai Bizottság dokumentumaiban és az Európai Parlament dokumentumaiban azt, hogy esélye lenne annak, hogy csak nyugdíjkérdésként kezelik majd ezt az ügyet. Annak azért van esélye, hogy végül is az egész kerül górcső alá.

- Magyarán hátraarcot kell csinálni. Előbb vagy utóbb, de jobban tesszük, ha előbb.

- Igen. És hadd hangsúlyozzam még egyszer, hogy jogtecnikailag viszonylag egyszerű. Nem kéne modellt váltani, nem kéne átírni az egész törvényt. Számításaim szerint körülbelül három, négy ponton, három, négy hatáskör megváltoztatásával megoldható a dolog. Itt nem azt kérik a magyar kormánytól, hogy álljon vissza az eredeti állapot, hanem azt kérik, hogy néhány ponton vegyék figyelembe a bírói hatalom sajátosságait és a bírói függetlenséggel kapcsolatos elveket.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Jogerőre emelkedés előtt vágtak fát a Kossuth téren
Cselovszky Zoltán V. kerületi főépítész

Bolgár György: - A témánk a Kossuth tér vagy a Kossuth téri fák? Vagy az egész úgy ahogy van. De kezdjük a fákkal, a fakivágási engedéllyel. Az V. kerületi Önkormányzat hozott egy határozatot február 24-én, engedélyezve 76 darab fa kivágását, és rajta van a határozaton, hogy jogerőssé vált 2012. február 29-én. Ez hogy lehet?

Cselovszky Zoltán: - Végre valaki aki ismeri a határozatot. Komolyan örülök, mert eddig mindenféle megjelent, hogy engedély nélkül nem tudom micsoda. Hát ez úgy lehet, hogy olyan az ügyfélkör, hogy ilyen gyorsan jogerőre lehetett emelni. Egyébként a kerület a szabályozásban illetékes, tehát az egész Kossuth tér rekonstrukciója tárgyában a kerületi szabályozási terv az, ami a mi dolgunk, a többi majd más hatóságok feladata lesz.

– De akkor még mindig ennél az engedélynél, illetve határozatnál maradva, az van a határozatban, hogy e határozatom ellen a közléstől számított tizenöt napon belül fellebbezéssel lehet élni.

– Így van.

– A határozat február 24-ei. Én értem, de február 24-e hogy válhat 29-én jogerőssé, ha még az a tizenöt nap nem járt le?

– Tehát a fellebbezési jogot nem lehet elveszíteni. Olyan is van, hogy valaki mondjuk külföldön van, de joga van fellebbezni, félév múlva hazajön, megtudja, hogy mi történik, akkor is fellebbezhet. Tehát ez a két dolog semmilyen kapcsolatban nincs. De szerintem ezek bonyolult hatósági dolgok, nem hiszem, hogy a hallgatókat…

– Gondolja, hogy ez bonyolult? Hát ha egyszer az van a határozatban, az első oldalon, hogy tizenöt napon belül fellebbezéssel lehet élni, akkor szerintem az a minimum minden hatóságnál, hogy a tizenöt napot, ami nem olyan sok, megvárják, és csak után élnek a kiadott engedéllyel, és vágják ki a fákat. De nem várták meg.

– Biztos van olyan illetékes, akivel erről tud beszélgetni. Én nem tudok ennél jobbat mondani higgye el, hogy a fellebbezési jogot nem lehet elveszíteni. Ennek a jogerőhöz nincsen köze. Én egyébként nagyon örülök neki, hogy az északi kertben, tehát ami most építési területként el van kerítve, oda készíti elő a tisztelt ház azt a projektet, amit terveznek, mert minden más területén a Kossuth térnek sokkal több fa esett volna áldozatul. Ismerjük például a korábbi terveket, ahol nagyságrendekkel több fa került volna rossz helyre.

– Cselovszky úr, én hiszek Önnek, és kész vagyok elfogadni, hogy ez volt a lehető legjobb megoldás. Na de miért nem lehetett tizenöt napig várni? Hát Ön járatos hatósági ügyekben is építészként, és kerületi főépítészként annak is kell lennie, hogy lehet, hogy nem várták ki legalább a tizenöt napot? És aztán a tizenhatodikon kivágják a fákat.

– Hát nézze, ha igényli, harmadszor is megismétlem, tehát a fellebbezési jogot nem lehet elveszíteni és a jogerőre emelkedésnek ehhez nincsen köze. Ha valaki egy év múlva értesül távoli utazása után, hogy egy fellebbezési joggal él, és bizonyítani tudja, hogy ő nem értesült időben erről a dologról, akkor is élhet ezzel a joggal.

– Még az is lehet, hogy valaki ezen a héten fog fellebbezni, miközben azt látja, hogy most már mi a fenének, hiszen a fák már nincsenek ott.

– Hát de teljesen jogszerű eljárásban megváltották őket. Ez benne van a helyi rendeletben, ami kormányrendeleteken alapszik, amelyet egyébként még az előző kormányban alkottak. Tehát én nem érzem, hogy ebben olyan túl nagy probléma lenne. Ráadásul még az előző ciklusban készült favizsgálatok alapján ezeknek a fáknak jelentős része egyébként sem volt túl jó állapotú. De szerencsére csak azok váltak kérdésessé, amik a régészeti és a talajmechanikai vizsgálatok miatt kérdésessé váltak. Egyébként ezt biztos hallotta már számtalan helyen, ugye a kerület szabályozási terve előírja, hogy sétálótérnek kell lennie a Kossuth térnek, és minimum húsz százalékkal nőni fog a zöld felület aránya. Tehát a mainál nemcsak egy rendezettebb, szebb, hanem zöldterületben is sokkal gazdagabb teret fognak kapni a környező lakók. Meg hát ugye ez az ország főtere. Tehát szerintem érdemes lesz megtekinteni 2014-ben a kész teret.

– Cselovszky úr, ígérem Önnek, hogy megtekintjük, meg még nyilván az addig bemutatandó különböző…

– Nem mondja, hogy még egyszer megkérdezni, hogy…

– De csak azt szeretném, ha érthető magyarázatot adna rá, mert tényleg abszolút nem értem. Hogy nem lehetett kivárni a tizenöt napot. Önnek biztos van valami ésszerű magyarázata?

– Van.

– Na.

– Ezt elő is adtam, már háromszor.

– Ami micsoda? Az, hogy nem tudja. Nem tudja, hogy miért.

– Szerintem biztos komoly emberek is hallgatják a műsorát, tehát nem tenném próbára a türelmüket, de biztos értik, hogy mit magyaráztam. Nem fogom még egyszer elmondani.

– Tehát azt mondja, hogy az nem számít, hogy a határozatban le van írva, hogy a közléstől számított tizenöt napon belül a határozat ellen fellebbezéssel lehet élni. Ez nem számít, mert a határozat meghozatalától…

– Dehogyisnem számít, minden határozatban ez van. Dehogyisnem.

– De hogy válhat jogerőssé? Ezt nem értem. Előtte.

– Hát akkor teszek egy negyedik kísérletet.

– Hátha végre megértem. Mondja.

– Tehát a jogerős határozat ellen is lehet fellebbezni.

– De hogy lehetett ez jogerős, ha még a fellebbezési határidő nem járt le? A határozatban leírt határidő.

– Hát nézze, én azt gondoltam, hogy a Kossuth térről fogunk beszélni…

– Na jó. Én is feladom, de hát ez a Kossuth térhez tartozik. Ez az első látványos lépés a Kossuth tér átalakítására, és őszintén szólva nem értem, hogy miért nem a saját maguk által a határozatba beírt jogos lépésekhez ragaszkodnak. Nem tudom. Nem tudom. És ezek szerint Ön sem tudja, tehát akkor majd megkérdezek valaki mást, ha mondjuk a jegyző ennek az illetékese? Vagy kicsoda?

– Minden közigazgatási szakember ugyanezt fogja Önnek mondani. Ez egy teljesen jogszerű dolog, több száz ilyen határozat születik minden önkormányzatban. Ez a magyarázat, amit elmondtam.

– Na akkor nézzük a régészeti feltárást. Ugye Wachsler Tamással a tér átalakításának, a beruházásnak a programigazgatójával beszéltem a múlt hét végén, és ő is hivatkozott a kötelező régészeti feltárási munkák elvégzésére. Amire nekem volt olyan szakember, aki azt mondta, hogy de ahhoz nem kell kivágni hetvenhat fát, ugyanis ez nem azt jelenti, hogy fel fogják túrni a teljes területet úgy, ahogy van, hanem néhány négyzetméteren kiásnak egy területet, lemennek nem tudom én hány méter mélyen, és megnézik, hogy van-e ott valami. De nem az egész területet kell ott kiásni és elkezdeni kutatgatni. Ha ez így van, akkor ehhez miért kellett előre megtisztítani mindentől?

– Ebben teljesen igaza van. Itt egyetlenegy bibi van a dologban. Hogy a régészek által feltételezett lelőhelyek öt-hat méter mélyen vannak. Tehát való igaz, hogy meghatározzák a régészek azokat a sávokat, ahol érdemes ilyen kutató feltárást vagy ilyen előzetes feltárásokat folytatni. No de maga a feltételezett hely lehet hogy hat méter mélyen van. Tehát ez azt jelenti, hogy az árok, a deponált földmennyiség és a munkagépek együtt sajnos ezt a területet igénybevették.

– Tehát azt mondja, hogy akkor is, ha csak néhány négyzetméteren…

– Speciális dolog.

– …kell hat méter mélyre menni, ehhez már akkora gépi és egyéb felkészülés kell és olyan mennyiségű földet mozgatnak meg, hogy…

– Ez sajnos, ezt tudja mindenki szerintem, hogy a parlament helyén ugye Duna-part volt, és aztán egy feltöltés volt. Tömő térnek hívták eleve, tehát egy feltöltés van ott. Tehát a feltöltést teljesen le kell szedni, és ott kapjuk meg azt a felületet, ahol az ásatás elkezdődhet.

– Tegnap Havas Henrik kollégám telefonált be a műsorba, és azt mondta, ahogy ő tudja, ott mocsár volt. Hát Ön is részben erre utalt, hogy most ez Duna-part vagy mocsár…

– Így van, jól tudja.

– Na de akkor mit keresnek ott a régészek? Mi lehet a mocsárban?

– Ez egy régészeti védettségű hely, ahol a régészek feltételeznek három különböző korból lelőhelyeket. Erre megvan a szakmai alapjuk. Ez most ki fog derülni, hogy igazuk van-e vagy nincs.

– Akkor térjünk át a tér átalakítására. Tegnap Beleznay Éva volt főépítésszel beszélgettem, és ő nagyon sajnálta, hogy a néhány évvel ezelőtti, a 2007-es tervpályázaton győztes tervből nem lett semmi, holott annak idején…

– Ezt én is sajnálom egyébként.

– Akkor miért nem lehetett azt megcsinálni? Hiszen az lett volna a legkézenfekvőbb. Tervpályázat volt, győztes volt, minden készen áll. Megbízzák őket, és még csak nagy vita sincs belőle.

– Hát gondolom, a műsorban szabad kimondani, hogy ki volt a tervpályázat nyertese. Ugye az s73 tervező iroda. Én nagyon szeretem őket, mi magunk is dolgozunk velük számtalan helyen a kerületben. Itt más a probléma, sokkal jobb a program. Tehát az történt ugye, hogy az a terv amiről most beszélünk, az ott síneken belüli területet vehette csak munkaterületbe vagy tervezési területbe, és most pedig egy alapvető változás van, hogy az egész Kossuth tér, faltól falig állami tulajdonba került. Tehát végre az egész Kossuth teret rendezni lehet, végre a szabályozási terv szerint az egész térből sétálóteret lehet csinálni. Tehát egyszerűen más a tervezési feladat.

– Tehát más a kiindulási pont mint ezelőtt négy vagy öt éve volt.

– Teljesen más. Igen. De egyébként ez nem járja ki, ezt most csak elvileg mondom, mert fogalmam sincs a konkrétumokról, most zajlik a kiválasztása a tervezőknek, tehát ha abban a tervben voltak értékek, akkor az miért ne lehetne átmenthető. Csak egyszerűen más a program.

– De hogy mi ez a program, azt már tudják? Mert Wachsler Tamás azt mondta, hogy a tervező még a koncepciótervet is csak április közepére fogja elkészíteni.

– Így van.

– De ha nincs koncepcióterv sem, akkor abban hogy illik bele a hetvenhat fa kivágása?

– Hát nézze, én azt tudom mondani, még egyszer mondom, hogy tehát szabályozási terv tárgyában vagyunk illetékesek. Innen nézve a Kossuth tér programja végre egy időben elindult program. Tehát elkezdik a területet előkészíteni, talajmechanikai, régészeti vizsgálatok végeznek. Végre lesz a tervezőnek adata, hogy hol van, hogy működik a talajvíz. Tehát így kell előkészíteni egy programot.

– Tehát azt mondja, hogy a terv elkészülte előtt már mondjuk…

– Szükségesek ezek az adatok.

– …le kell simítani a területet, hogy a régészek kezdhessék...

– Nem mindenhol, csak ott, ahol ezeket a vizsgálatokat meg kell csinálni.

– Aha. Akkor nem tudom, hogy jó embert kérdezek-e meg arról, de tudja, hogy a közvéleményt vagy legalábbis annak egy részét – illetve nem, az egészet érdekli, az egyiket pro a másikat kontra –, hogy elviszik-e a Károlyi szobrot meg a József Attiláét?

– Hát erre, megmondom őszintén, nem tudok válaszolni. Amit én tudok erről, helyszínek, szoborhelyszínek vannak.

– Mármint alternatív helyszínek? Így gondolja?

– Nem, nem. Tehát az eredeti Steindl-féle programban vagy koncepcióban voltak a történelmi téren szoborhelyek. Én mint városrendező, ebből indulok ki. Szerintem semelyik szobor tárgyában nincs még döntés. Biztos, hogy nagyon sok szakértői anyag készül, anyagvizsgálatok, melyik kőnek melyik nem tudom micsoda… milyen minőségű. Én sehol nem ismerek konkrét döntést még.

– De kik fogják a döntést meghozni? A tervezők…

– A tervezők is.

– …a parlament, az V. kerület? Ki fogja meghozni, hogy na, ez a szobor nekem kell ide, a másik meg nem kell ide.

– A tervezők fognak egy javaslatot tenni, tehát ez a feladatukban van. És ez alapján, gondolom, a ház, tisztelt ház eldönti, hogy egyetért-e a tervezőkkel vagy módosítani kér valamit. De várjuk meg a terveket. Tényleg, adjuk meg az esélyt. Én nagyon-nagyon sok projekttel találkozom a Belvárosban, talán Ön is fel tudna legalább öt-hatot sorolni, amelyek ismertebbek. Egyiknél sem vártuk meg, hogy elkészüljön a terv. Már ütötte mindenki. És én annyira sajnálom ezt, mert egyszerűen a legnemesebb folyamat a tervezési folyamat. Tehát ez az, amiben minden eldől. Ezt kéne hagyni, hogy ez békésen lezajlódik, és utána az eredményt lehet kritizálni, lehet utána módosítani is. De most valójában a semmiről beszélgetünk.

– Hát csak a fákat nem lehet visszarakni a helyükre, és ha mondjuk holnap netán elvinnék…

– Többet kell visszarakni.

– Igen, ez nagyon helyes. És ha mondjuk holnapután elvinnék a Károlyi-szobrot, akkor már azt sem fogják visszavinni.

– Én annyit tudok mondani, hogy ma még biztos ott van.

– Hű, ezzel nem mondott sokat. Mondjuk a tényt közölte.

– Hát ezt félig viccesen mondtam, mert hogy láttam már olyan blogbejegyzést ma, hogy már nincs ott. Szerintem komolytalanok ezek a félelmek.

– De nem lehet, hogy valamilyen módon egyik reggel arra ébredünk, hogy már nincs ott? Vagy ez most már nem így fog történni, hogy váratlanul megjelenik ott egy szállítóbrigád, és eltakarítja a szobrot is?

– Hú, nagyon sötét képet fest. Én nem értek ezzel egyet.

– Hát akkor mondja azt, hogy nem ért egyet, és nem így lesz.

– Nem, nem, nem. Hát itt a téren álló szobrok a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában vannak, ugyanúgy mint a kandeláberek, a padok és minden ilyesmi. Tehát azoknak a mozdítása az csak a Fővárosi Önkormányzat mint tulajdonos és a Budapest Galéria mint szakmai kontrollszervezet hozzájárulásával történhet. Én semmi ilyen hozzájárulásról nem tudok, meg annak a megkéréséről se tudok, mert nem lenne alapom…

– Magyarán erről a közvélemény értesülne előzőleg, hogy ez megtörtént, ugye?

– Ez biztos. Hát ez egy nyílt fővárosi döntés kell hogy legyen.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A Kossuth téri fakivágás engedélyezéséről
Pásztor Tibor, az V. kerületi Önkormányzat MSZP-s képviselője

Bolgár György: - Hogy zajlott ez a Kossuth téri fakivágási ügy, tehát a határozat, meg maga az aktus? Nem hallottam az MSZP-sek tiltakozását, lehet, hogy csak az én fülem rossz vagy az én szemem rossz. De minden rendben volt? Ez azt jelenti?

Pásztor Tibor: - Nem, ez azt jelenti, hogy előlünk pontosan ugyanúgy el volt titkolva ez az egész történet, mint bárki más elől. Az, hogy az MSZP-sek nem tiltakoztak, erős túlzás, mert egy-két nappal ezelőtt Lendvai Ildikó, Horváth Csaba és még több MSZP-s képviselő is tiltakozott ez ellen. De a folyamatról mi nem tudtunk, mint ahogy a közvélemény sem.

– Nem, én arra gondoltam – természetesen az utólagos politikai tiltakozásokra igen, arra odafigyeltem –, hogy az első pillanatban, amikor a határozat megszületett és öt nappal később hirtelen jogerőssé vált. De ezek szerint el lehet titkolni egy ilyen határozatot? Hogy lehet egyáltalán technikailag eljárásban végigvinni ezt?

– Ugye elvileg ez egy hatósági eljárás-ügy, amiben egy politikusnak, önkormányzati képviselőnek nincs és igazából nem is baj, hogy nem is lehet beleszólása. A probléma inkább az, hogy mégiscsak úgy tűnik, hogy van, csak hát nyilván nem ellenzéki képviselőknek, hanem a kormányoldal képviselőinek. Pontosan egy hete próbálkozom azzal, hogy a határozatot, illetve a határozat alapjául szolgáló kérelmet megkaphassam, megnézhessem, önkormányzati képviselőként, bár a jegyző például engedélyezte, hogy ebbe betekinthessek. A műszaki osztályvezető azóta is dugdossa előlem.

– Hogy micsoda? Hogy az engedélyeztetési kérelmet nem nézheti meg?

– Nem, nem.

– Miért? Mi van abban? Államtitok? Vagy mi?

– Erre én is kíváncsi lennék. Attól tartok, hogy ebből kiderülne feketén fehéren az, hogy nemcsak hogy a törvényeknek, de a saját kerületi rendeletünknek is ellentmond az a határozat, amit a műszaki osztály kiadott. Hadd idézzek csak egy mondatot a saját rendeletünkből, és ismétlem, hogy ez az V. kerület által elfogadott rendelet, amely szerint helyi védelem alá tartozó felületeken – és a Kossuth tér helyi védelem alá tartozik – az ezeket érintő beavatkozások csak kertészeti szakvélemény vagy egyidejűleg készített kertészeti helyreállítási terv alapján lehetséges. Most ilyen szakvéleményről sem a határozat, sem más nem tud, helyreállítási terv pedig nem lehetséges, hiszen semmilyen...

– Még koncepció sincsen az egész tér átalakítására.

– Helyi védelem alatt álló területen csak rendkívüli indokolt esetben szabad fát eltávolítani, megint csak mondom, hogy ez egy helyi védelem alatt álló terület. És vizsgálni kell az átültetés lehetőségét is. Most ha ezek a formai kellékek hiányoznak a kérelemből, akkor a határozat formailag is jogszerűtlen.

– Ki nyújtotta be a kérelmet? Az Országgyűlés Hivatala?

– Ha én azt tudnám.

– Hát feltételezem ugye, nyilván ők kezdeményezték az egész tér átépítését.

– Igen, de ahhoz, hogy tudjam, ki nyújtotta be a kérelmet, látnom kellett volna a kérelmet.

– Igen. Nem lehet, hogy például az is benne van egy ilyen kérelemben, hogy vágják ki a fákat és azt a szobrot is vigyék el az útból? És ezért nem mutatják meg, mert akkor kiderülne, hogy na ez is még jön?

– Ugye az a kérelem címe, mert az a határozatból kiderül, hogy régészeti feltárási, fakivágási engedély. Hogy mi kell nekik a régészeti feltáráshoz, ez egy nagyon jó kérdés, megint csak a kérelemből kéne kiderüljön. Közben pedig azt is tudjuk, ugye Cselovszky úr elmondta, hogy itt nemcsak régészetről, hanem talajmechanikai vizsgálatokról is van szó, hogy monitoring kutak fúrását szeretnék ezen a területen. Na most monitoring kúttal régészkedni viszonylag nehéz. Monitoring kúttal talajmechanikai viszgálatokat szoktak végezni. Azt pedig ilyen hálóban csinálják, ehhez egészen biztos nem kellett volna tarvágást végrehajtani ezen a területén.

– Közben azért megnéztem megint ezt a határozatot, ott van, hogy ki kérte. A tulajdonos magyar állam nevében az Országgyűlés Hivatala mint vagyonkezelő, a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet cím V. kerület Kossuth 1-3. Képviseli Bakos Emil főigazgató kérelmére.

– Hát akkor Bakos Emil kérelmére született. Ez még nem magyarázza azt, hogy hol van belőle a kertészeti szakvélemény, hol van a rendkívüli indokolt eset indoklása, vizsgálták-e a fák átültetésének a lehetőségét, vizsgálták-e azt, hogy vissza lehet-e pótolni valahogy ezeket a fákat, vagy ugye alapvetően a rendeletünk nem pénzszerzési céllal született, hanem azzal, hogy az V. kerületben ne kevesebb, hanem inkább több fa, fű zöld felület legyen mint amennyi eddig volt.

– Ahhoz mit szól, hogy ha a műszaki osztály határozatában benne van, hogy a határozat ellen a közléstől számított tizenöt napon belül fellebbezéssel lehet élni, akkor hogyan nyilváníthatja jogerőssé ez az önkormányzat öt nappal később, február 29-én?

– Én még ebben sem vagyok biztos, hogy vártak vele öt napot, mert itt az van az én papíromra írva, hogy jogerős február 24-én, de lehet, hogy ezt 9-nek kellene olvasni.

– Én ezt 9-nek olvasom. De lehet, hogy Önnek van igaza, mert ugye ez az internetről letöltött másolat.

– Így van, én is abból az anyagból dolgozom, mint mondtam már, hogy nekem sincs több lehetőségem. A dologhoz hozzátartozik, hogy február 23-án adott ki a fővárosi hivatal, a fővárosi főpolgármester-helyettes egy papírt arról, hogy őnekik nincs ehhez közük. Tehát február 24-e előtt az önkormányzat biztos hogy nem kezdett el foglalkozni ezzel az anyaggal. Február 24-én még helyszíni szemlét is végeztek a leírás szerint és még a határozatot is meghozták.

– Hú, ez nagyon sürgős. Hihetetlen.

– Mindezt egy pénteki napon, amikor egyébként csak fél műszak van az önkormányzatban, tehát nem délután négyig, hanem csak nagyjából, ha jól emlékszem, fél kettőig tart a hivatali idő.

– Na de azalatt összehozták a határozatot, még helyszíni szemlét is tartottak.

– A beadott kérelmet, a hozzácsapott mellékleteket, helyszíni szemlét tartottak, határozatot hoztak. Azt gondolom, hogy ez pontosan mutatja, hogy ez nem egy felelős alapos döntésnek az eredménye, hanem egy… hát nem tudok rá jobb szót, ez egy politikai megrendelésnek az eredménye.

– És vajon a politika mit akart azzal, hogy ha Ön olvasta jól azt a dátumot, mert kézzel van csak odaírva, hogy jogerős február szerintem 29-én, Ön szerint 24-én, vagy így is lehet olvasni. Mit akar a politika, a kormány azzal, nevezzük általában politikának, mit akar a kormány azzal, hogy egy nap alatt lezavarja a fakivágást és elindítsa ezt a térrendezést?

– Hát a térrendezés elindításáról szó nincs. Tehát egyelőre a tér rombolásról van szó. Rendezés legkorábban állítólag októberben kezdődhet. Szerintem nagyon egyszerű a magyarázat. Ez egy politikai területfoglalás, és semmi több. Ahogy egy kiskutya csinálja, amikor bekerül egy új kertbe, körbeszaglászik, körbepisili a kertet, és akkor azt gondolja, hogy az onnét kezdve mindörökké az övé marad.

– De szerintem azért ennél többről van szó. Az rendben van, hogy most térrombolás megy, enyém a tér, miénk itt a tér, rendben van. De azt akarják vele elérni, hogy olyan tér legyen, ami az ő politikai céljaikat ideáljaikat képviseli. És ehhez át kell alakítani, ha tetszik, át kell rendezni ezt a teret.

– És nem az a kérdés, hogy milyenre kell átrendezni, az a céljuk, hogy mindegy, hogy milyen, csak másmilyen legyen, mint amilyen eddig volt. Be akarják bizonyítani, hogy ez az ő terük, az ő politikai területük, és ezzel azt csinálnak, amit csak szeretnének. És hogy ebben az esetben a saját maguk által állított jogszabályok kereteit is át kell lépni, hát pontosan tudjuk, hogy a jelenlegi kormányzatot ez egyáltalán nem szokta zavarni.

– De azt is nagyjából sejteni lehet, hogy leginkább Károlyi Mihály zavarta őket, József Attila kevésbé, de hát ő is belekerült a szórásba, mert valamit ki kellett találni, valami elvi koncepciót, hogy az 1944. március 19-e előtti állapotokat akarják helyreállítani, és akkor még nem volt ott József Attila-szobor. De Károlyi az a szimbólum, akivel nem tudnak mit kezdeni. Nem akarnak mit kezdeni, pontosabban azt akarják, hogy onnan tűnjön el. Lényegében erre megy ki az egész. Nem?

– Ebben egészen biztos vagyok, bár azért azt is hozzátenném, hogy ugye Károlyi Mihály a jobboldal szemében elég erősen szálka, ez elég sokszor ki szokott derülni. De azt gondolom, József Attila ugyanennyire szálka, hiszen mondjuk Kovács Béla szobrát vagy az 56-os jelképes sírt természetesen nem akarják eltávolítani, csak és kizárólag Károlyi Mihályét és hát József Attiláét arrébb rakni. Vagy ki tudja, hogy meddig arrébb rakni, az biztos, hogy a helyén hagyni nem akarják. Tehát ami bármilyen szinten baloldalhoz köthető, ahhoz mindenképpen hozzá akarnak nyúlni. Megint csak azt tudom mondani, ki akarják túrni erről a területről azt, ami számukra ideológiailag nem fekszik. Az egyébként, amit Károlyi Mihállyal csinálnak, különösen vérlázító. Ugye megpróbálják rátolni a felelősséget Trianonért, az első világháború elvesztéséért. Miközben pontosan tudjuk, hogy abban az időszakban Károlyi Mihály volt talán az egyetlen mérvadó politikus, aki békepárti volt, aki ellenezte az első világháborút, és akinek a nézetei alapján biztos hogy nem történhetett volna meg se Trianon, se az azt követő eseményláncolat.

– Igen. Úgyhogy az ő nyakába varrni a területek elvesztését, ez több mint méltánytalan, igazságtalan. Ez a felelősség teljes áthárítása a politikailag nem szeretem oldalra. De visszatérve még a mához és az önkormányzati lehetőségekhez, egyáltalán mi tartozik az V. kerületi Önkormányzatra a Kossuth tér átépítése ügyében? Van még valami, amibe bele tudnak szólni? Tudván azt persze, hogy az V. kerületben is fideszes többség van.

– Hogyne. Hát nemcsak hogy fideszes többség, de Rogán Antal a kerület polgármestere, és hát azért azt is tudjuk, hogy ez egyáltalán nem nehezíti a fideszes térfoglalási kísérleteket. Természetesen az V. kerületnek mint hatóságnak, már ameddig az V. kerületben még van hatóság, mert a kormányhivatalok átveszik ezt a feladatot, például az építési engedélyek tekintetében van jogosultsága. Például Károlyi Mihály szobrának az elbontása, ennek az engedélyezése V. kerületi hatósági feladat.

– Vagyis ezt nem tehetik meg úgy, hogy Ön is csak az újságból vagy az internetről értesül róla?

– Hogyne tehetnék meg. Hát pontosan…

– Ja, hogy mindent megtehetnek.

– Mindent szabad megtenni, amit ezek szerint mégiscsak megtesznek.

– Úgyhogy elvileg még lehet beleszólásuk a dolgokba.

– Elvileg itt is az van, hogy érvényes építési engedély nélkül bontási engedélyt nem szabad kiadni a szoborra sem. De hát azt pontosan tudjuk, hogy ez aztán úgy megy, hogy...

– Oszt jó napot. A történelmi kifejezéssel.

– Oszt jó napot, igen. Van ebben a határozatban egy nagyon érdekes indoklás. Tehát, hogy ők azt mondják, hogy az ügyféli kört gyakorlatilag ők határozzák meg, és mivel jogszerűen van az engedély kiadva, ezért az ügyféli kör nem bővíthető, mert nincs jogellenes természetkárosítás. Hogy jogszerűen van kiadva ez a fakivágásról szóló engedély, ez azt gondolom, hogy egy eléggé erősen róka fogta csuka esete. Ők úgy döntenek, hogy jogszerű, tehát akkor más nem is reklamálhat, tehát fellebbezésnek helye nincs. Gyakorlatilag a teljes magyar közigazgatást, bíróságot, közigazgatási hivatalt lefedték ezzel, átvették a feladatot mindenkitől, és ebből lett egy jogerős határozat. Azt gondolom, hogy ha így csinálják, akkor tulajdonképpen a Károlyi Mihály szobrának az eltávolítása is pikk-pakk engedélyeztethető, hiszen egy csöndes péntek kora délutánon tíz perc alatt lezongorázható a dolog, pecsét megszárad hétfőre, és akkor a szobrot is máris lehet vinni. Nyilván be lehet tenni egy raktárba és ki tudja, hogy onnét hova mikor kerül. De hát itt ugye nemcsak Károlyi-szoborról van szó, sőt még csak nem is József Attila-szoborról, a Kossuth-szoborral is ugyanaz a helyzet. Hát ki tudja, hogy a dombóváriak mikor ébrednek arra, hogy az ő Kossuth-szobruk egyszer csak eltűnt, és néhány teherautóra bepakolva már úton van Budapest felé.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Lehet-e jogerős az, aminek nem járt le a fellebbezési ideje?
Lövétei István közigazgatási jogász

Bolgár György: - Mennyire normális dolog az, amit itt az elmúlt egy órában többekkel megbeszéltem, és az V. kerület önkormányzatának honlapján olvastam, hogy ugyanis a műszaki osztály határozatban engedélyezte a fakivágást a Kossuth Lajos téren. Hetvenhat fát vágtak ki nem sokkal ezelőtt, és az van benne a határozatban, hogy ez ellen tizenöt napon belül fellebbezéssel lehet élni. Ám rá van írva a határozatra kézzel, hogy jogerős. Nem tudjuk, hogy pontosan melyik napon, vagy február 24-én, tehát a határozat meghozatala napján vagy 29-én. Én inkább 29-nek olvasom, de bármelyik. A lényeg az, hogy egyik sincs a fellebbezésben meghatározott tizenöt nap után, hanem lényegében azonnal jogerőssé tette a megfellebbezhető határozatot. Ez hogy van?

Lövétei István: - Hát egy kicsit bonyolultan hangzik a dolog, mert ahogy én ezt most itt hallottam, én magam nem láttam a kitett határozatot egyébként, de ahogy itt most elhangzott, az biztos nem stimmel. Tudniillik és egy furcsa helyzet van ilyen fakivágás ügyben is. Tehát lehetséges, hogy a fellebbezési határidő tizenöt nap, és az is lehet, hogy jogerős, illetve nem jogerőssé, hanem végrehajthatóvá válik a dolog, mert vannak esetek, amikor egy határozatot jogerőre emelkedésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánít a hatóság.

– Milyen alapokon vagy milyen esetekben?

– Hát ez egy nagyon bonyolult dolog, mert az erre vonatkozó közigazgatási hatósági eljárási törvényben egy nagyon hosszú lista van és időnként nagyon bonyolult is ezt a listát igazából kibogozni, hogy milyen speciális feltételek kellenek ahhoz, hogy végrehajthatók. Mondjuk a legegyszerűbb az, hogy életveszély van vagy jelentős kár bekövetkezését próbálja így a végrehajtással megelőzni.

– Szóval ésszerű okok alapján. Azt mondják, hogy hát ezt most meg kell csinálni, nem szabad megvárni az egyébként jogszerű határidőt, mert különben összeomlik az a valami.

– Nagyon egyszerű lenne, ha minden ilyen ok igazán ésszerű lenne. Mert én most tényleg csak az ésszerű okot mondtam.

– De nemcsak ilyen van benne.

– Olyan utalások, olyan jogszabályok, amiket még belátni se nagyon lehet, hogy pontosan miért csinálják.

– Ne vegye el a kedvünket a jogtól. Hát csak abban bízhatunk.

– Vannak speciális nemzetbiztonsági érvek és ilyenek, tehát ezeket nem tudjuk pontosan belőni. Tehát ez az első dolog, hogy végrehajthatóvá kell, de akkor azt jelenti, hogy a határozatban kell legyen egy olyan megfogalmazás, egy mondat, hogy jelen határozatot a jogerőre emelkedésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánítom. Ami nem azt jelenti, hogy jogerős a határozat.

– Ezek szerint azt nem írhatták volna rá semmiképpen sem, hogy jogerős, hiszen az csak azután válhat jogerőssé, ha tizenöt nap után senki nem jelenti be a fellebbezését?

– Hát pontosan erről van szó, hogy ha nem nyilvánítják szabályszerűen

végrehajthatóvá, jogerőre tekintet nélkül. Speciel azért hagy jegyezzem meg, hogy sima fakivágásnál ilyen ok nem nagyon lehetséges, hacsak nem akar rádőlni a fa valakire.

– Azt mondja nekünk egy hallgató, nem tudom, hogy igaza van-e, hogy élő fát csak február 29-éig lehet kivágni. Március elsején már nem szabad.

– Igen, de ettől még nem válik életveszélyessé.

– Ebben igaza van. De sürgőssé válhat.

– Hát igen, de a sürgősség önmagában nem indok. Tehát valamilyen más indok kell. De térjünk vissza a dologra. Tehát ha nem jogerős a határozat, és nincs végrehajthatóvá nyilvánítva, és csak simán kézzel rá van írva, hogy egyébként jogerős, akkor valószínűleg jogsértő a határozat, és akkor a jogsértésnek a különböző körülményeit vagy következményeit kell megállapítani.

– Na milyen következményei lehetnek a jogsértésnek?

– Hát, itt van a gond, hogy mivel itt nincs olyan fél, amelyik önmagában véve mondjuk kárt szenvedne azért, mert kivágták a fát, tehát nem valakinek a fáját vágják ki, nem valakinek az ingatlanán okoznak kárt és így tovább, szóval ez egy köztevékenységet érintő dolog…

– Hát egy közpark fáit vágták ki.

– Így van. Így ennek ilyen közvetlen kártérítési és egyéb következményei nem nagyon vannak. Mert ilyenkor tulajdonképpen az a helyzet, hogy megállapíthatja a fellebbezést elbíráló hatóság a jogszerűtlenséget, de hát ennek nincsen olyan következménye, hogy mondjuk vissza kell állítani az eredeti állapotot, hogy jogszerű legyen. Hiszen ha már egyszer kivágták szegény fákat, akkor nagyon nehéz lenne újra beágyazni őket a földbe és úgy tenni, mintha nem lennének kivágva.

– De ha egy hatóság vagy egy fellebbezési… ez nem tudom mi lehet, nyilván bíróság talán.

– Hát ha fellebbezés, akkor egy felettes hatóság.

– Tehát a felettes hatóság kimondja, hogy ez jogszerűtlen volt, akkor azért annak talán van valami visszatartó ereje. Legyünk ennyire optimisták.

– Hát itt meg kell mondjam, hogy nem ez az egyetlen ilyen, fakivágásnál különösen nem ez az egyetlen ilyen eset, amikor ilyesmi történik.

– De hát ha ez még csak egy volna a fakivágások közül, ez ennél ugye sokkal mélyebb tartalmat hordozó esemény.

– Szándékosan nem érintettem ennek mondjuk ezt a politikai értelemben vett vonzatát, hiszen nyilvánvaló, hogy ez végső soron ide tartozik. De most csak a jogszerűség szempontjából nézve a dolgot, hát sajnos ilyenkor megállapítják a jogsértés megtörténtét, de nem lehet hozzá valamilyen speciális restitúciót, visszaállítást vagy akár csak bírságot is alkalmazni. Elvben az eljáró hatóság vezetője az ilyen hibás határozatért alkalmazhatna mondjuk valamilyen fegyelmi büntetést vagy egyebet, mert ez akkor is fennáll, hiszen hibázott az a tisztviselő aki ilyet állított ki. De hát én gondolom, hogy nem ez az első dolog, ami eszébe fog jutni az eljáró hatóságnak.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Mire van pénz?
Lukáts Andor, színész

Lukáts Andor: - Gratulálok ahhoz a háromperceshez, amit az V. kerületi főépítésszel játszottatok, dialogizáltatok. Én ilyen jót még nem hallottam. Felteszel háromszor egy kérdést, ő háromszor megmondja a választ, illetve háromszor ugyanazt válaszolja. Csak éppen a lényegre nem válaszol, hogy mi van a tizenhatodik napon, amikor kivágják a fát, és mondjuk egy év múlva valaki fellebbez. Hol van már a fa addigra? Tehát teljes képtelenség. És azt gondolom, ez nagyjából szimbolizálja azt, amit itthon tapasztalok, és ami történik napjainkban.

Bolgár György: - Mondanám, hogy legalább majd a színházaknak lesz jobb műsoruk.

- Mondjuk alapanyagnak jó.

- De erre meg hozzátenném rögtön, hogy ha lesz még színház hozzá.

- Ha ki nem vágják azokat is.

- Így van. Mostanában mintha erőteljesen kezdenének dolgozni ezen is.

- Azt a képtelenséget nem lehet érteni, hogy ha van egy ország, amiért felelős valaki, mondjuk a kormány vagy a miniszterelnök, vagy nem tudom kicsoda, és olyan fejre állt dolgok történnek, mint az, hogy például elképzelsz egy családot, ahol beteg van, ahol éhező gyerek van, és ez a család kicseréli a televíziót. Ez történik az országban. Nincs pénz egészségügyre, oktatásra és jóformán semmire, kultúrára sincs, pénz sincs, de közben kivilágítják a Parlamentet, stadiont építenek és a Kossuth teret átalakítják. Teljes képtelenség. És mi ennek a nézői vagyunk.

- Igen, abból a pénzből, amibe a Kossuth tér átépítése kerül, a magyar kultúra ebben az évben úgy nagyjából már meglenne, mármint abban az értelemben, hogy ez a pénz biztos hogy segítene a talpra állásban vagy a megmaradásban, mert ez egy két és fél milliárdos összeg legalább.

- Egészen biztos, hogy nem kellene színházakat bezárni, nem kellene színészeket az utcára tenni. De mondok fontosabb dolgokat. Nem kellene kórházakat bezárni, nem kellene egy ilyen oktatási őrületet bevezetni, ami tízezreket zár el a tanulástól, az egyetemtől. Annyira képtelen ez az egész ami történik, hogy kevés az abszurd szó ennek a felfogására és megfogalmazására.

- Én mindenesetre megkönnyebbüléssel olvastam, hogy az adókedvezmények miatt, amelyeket a látványsportokra lehet fordítani – a vállalkozások látványos sportokat támogathatnak, és akkor ezért kevesebb adót kell fizetniük –, a focira már több tíz milliárd forint ment. Úgyhogy legalább az fel fog lendülni.

- Igen, úgy látszik, hogy vevők vagyunk erre az őrületre. Vagy legalábbis vannak köztünk erre vevők. Nem látjuk a lényeget, nem látjuk, ami történik velünk, nem látjuk, hogy milyen cinikus ez az egész. Ez őrület. És azt hiszik, hogy mi ezt bevesszük. Azt hiszik, hogy nem látjuk át. A főépítész, amit mondott, egy minta. Mintapéldány arra, hogy valaki vagy cinikus, vagy teljesen ostoba.

- Cselovszky Zoltán egy nagyon tájékozott, nagyon művelt, azt kell mondanom, hogy a Fidesz szakértelmiségének – korábban politikus is volt – a legjobbjai közül való. Biztos tudja, miről beszél.

- Nem a saját hangján beszél.

- Hát ez az. Csak a magyar hangja valakinek, igen.

- Ő szinkronizál valakit.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Kossuth téri fakivágás: miért volt csak egyetlen ügyfél?
Eigner Éva ügyvéd

Eigner Éva: – Csak azt a téveszmét szeretném eloszlatni – ha még időben szólok és a többiek esetleg nem szóltak –, hogy igenis van olyan eljárás, hogy jogerőre tud emelkedni egy határozat anélkül, hogy ez jogsértésnek minősülne.

Bolgár György: - Milyen alapon?

- Ha a fellebbezési jogról lemondanak azok, akik ebben az eljárásban ügyfelek. Nem láttam a határozatot, de gondolom, a határozat végén fel van tüntetve, hogy kik azok, akik ezt a határozatot kapták.

- Kitér az ügyfelekre, jó helyen kapizsgál. Azt mondja, hogy „az ügyféli kör meghatározása során megállapítottam, hogy a kérelmező a Magyar Állam nevében eljáró Országgyűlés Hivatala a jelen eljárásban az ügyfél. A tárgyi ügyben egyéb ügyféli jogosultságot nem állapítottam meg. Tárgyi ügyben egyéb ügyfél nem jelentkezett be írásban. Ezek alapján más érintett ügyfél ügyféli jogállását megállapítani nem tudtam.”

- Akkor ez még egyszerűbb, tehát nem kell a sok szakhatóságot megkérdezni és az ő nyilatkozatukat bevárni, hanem kizárólag az Országgyűlési Hivatal mint egyetlen ügyfél jogosult a tizenöt napon belül fellebbezni. Ha viszont erről a fellebbezési jogáról lemond, aznap akkor sem mondhatja le.

- Lehet, hogy a kérelmében is benne van, hogy lemond a fellebbezési jogáról?

- Azt az új Ket. szerint nem lehet megcsinálni. Az új közigazgatási eljárásról szóló törvény szerint már előre nem lehet megtenni, régen lehetett. De most nagyon sok önkormányzat még ilyen blankettákat is nyomtat a kedves ügyfelek számára, hogy fussanak egy kört, hogy minél előbb jogerős lehessen egy-egy határozat. Jelenleg pedig gondolom, hogy az Országgyűlés Hivatala minden további nélkül megtette azt, hogy hozott egy nyomtatványt vagy írt egy nyilatkozatot, miszerint a határozatot megismerte, azt tudomásul veszi, és az ellen fellebbezéssel nem kíván élni. A mai Ket. ezt engedélyezi, azt mondja, hogy minden további nélkül, akár aznap, de a tizenöt napon belül bármikor csak annyi a korlátja, hogy nem lehet utána visszavonni. Tehát olyan nincs, hogy első nap lemondok róla, három nap múlva meg azt mondom, hogy ja, bocs mégis fellebbezek.

- Azt minek alapján állapítja meg a hatóság, hogy ki az ügyfél és ki nem? Hiszen a Kossuth téren valóban ott van a Parlament, de vannak ott más házak is, más lakók is, más érintettek is.

- Ebbe nem szeretnék belemenni, mert ez nyilvánvalóan a hatóság játéka.

- Épp ezért érdemes belemenni, legalább ennyire, hogy ennyit kimondjunk, hogy ha játék, akkor játék.

- Nyilván. Azt üzenem én ezzel a nem nyilatkozással, hogy az államigazgatási eljárás – amit most már közigazgatási hatósági eljárásnak nevezünk – részletesen taglalja, hogy kit kell ügyfélnek minősíteni. Az ügyfél az, akit ő annak állapít meg, de ügyfélként be is lehet jelentkezni. Ebben az esetben pedig, ahogy hallom, nem nagyon sikerült a potenciális ügyfeleknek tudomást szerezniük arról, hogy ők is esetleg ügyfélnek minősülnek.

- Ügyfelek lehetnek, hiszen ezek szerint, ha nem én olvastam jól a kézzel írt bejegyzést, hogy jogerős, hanem az V. kerületi képviselő, akkor még aznap jogerőssé vált.

- Valószínű, hogy aznap.

- Tehát senki nem tudhatta meg, hogy ő ügyfél is lehetne és bejelentkezhetne.

- Mert nem tudott róla, hogy megindult egy eljárás. Az mondjuk kellemetlenebb, hogy azt tartom valószínűnek – miután a Ket. szerint kötelező az eljárás megindulásáról is értesíteni az ügyfeleket –, hogy tizenöt nappal korábban meg kellett hogy induljon egy eljárás, és erről értesült az Országgyűlés Hivatala, akit ő ügyfélnek vélt. Hogy az ügyféli kört milyen mélyen tárta fel a hatóság, azt én így nem tudom megállapítani, valószínű hatalmas nagy lehetősége van az önkormányzatnak, hogy eldöntse, hogy ügyfélnek minősítse-e a szomszédokat, akik általában az ilyen típusú ügyekben mindig automatikusan ügyfélnek minősülnek vagy a szakhatóságokat, akiket bármilyen egyéb szempontból érinthet a rendelkezés. De idézőjelben azt mondom, hogy a közigazgatási hatóság önkényén múlik, hogy ő kit állapít meg, de aki még pluszban bejelentkezik ügyfélnek, azok ügyféli minősítéséről dönthet vagy nyilatkozhat. Ebben az esetben meg nem volt ideje a népnek – gondolom én – ügyfélként bejelentkezni.

- Igen. De szép dolog is ez a jog. Csak tudjunk élni vele.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >