Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. március 7.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. március 09. péntek, 03:46
- Megbeszéljük
Jogerőre emelkedés előtt vágtak fát a Kossuth téren
Cselovszky Zoltán V. kerületi főépítész
Bolgár György: - A témánk a Kossuth tér vagy a Kossuth téri fák? Vagy az egész úgy ahogy van. De kezdjük a fákkal, a fakivágási engedéllyel. Az V. kerületi Önkormányzat hozott egy határozatot február 24-én, engedélyezve 76 darab fa kivágását, és rajta van a határozaton, hogy jogerőssé vált 2012. február 29-én. Ez hogy lehet?
Cselovszky Zoltán: - Végre valaki aki ismeri a határozatot. Komolyan örülök, mert eddig mindenféle megjelent, hogy engedély nélkül nem tudom micsoda. Hát ez úgy lehet, hogy olyan az ügyfélkör, hogy ilyen gyorsan jogerőre lehetett emelni. Egyébként a kerület a szabályozásban illetékes, tehát az egész Kossuth tér rekonstrukciója tárgyában a kerületi szabályozási terv az, ami a mi dolgunk, a többi majd más hatóságok feladata lesz.
– De akkor még mindig ennél az engedélynél, illetve határozatnál maradva, az van a határozatban, hogy e határozatom ellen a közléstől számított tizenöt napon belül fellebbezéssel lehet élni.
– Így van.
– A határozat február 24-ei. Én értem, de február 24-e hogy válhat 29-én jogerőssé, ha még az a tizenöt nap nem járt le?
– Tehát a fellebbezési jogot nem lehet elveszíteni. Olyan is van, hogy valaki mondjuk külföldön van, de joga van fellebbezni, félév múlva hazajön, megtudja, hogy mi történik, akkor is fellebbezhet. Tehát ez a két dolog semmilyen kapcsolatban nincs. De szerintem ezek bonyolult hatósági dolgok, nem hiszem, hogy a hallgatókat…
– Gondolja, hogy ez bonyolult? Hát ha egyszer az van a határozatban, az első oldalon, hogy tizenöt napon belül fellebbezéssel lehet élni, akkor szerintem az a minimum minden hatóságnál, hogy a tizenöt napot, ami nem olyan sok, megvárják, és csak után élnek a kiadott engedéllyel, és vágják ki a fákat. De nem várták meg.
– Biztos van olyan illetékes, akivel erről tud beszélgetni. Én nem tudok ennél jobbat mondani higgye el, hogy a fellebbezési jogot nem lehet elveszíteni. Ennek a jogerőhöz nincsen köze. Én egyébként nagyon örülök neki, hogy az északi kertben, tehát ami most építési területként el van kerítve, oda készíti elő a tisztelt ház azt a projektet, amit terveznek, mert minden más területén a Kossuth térnek sokkal több fa esett volna áldozatul. Ismerjük például a korábbi terveket, ahol nagyságrendekkel több fa került volna rossz helyre.
– Cselovszky úr, én hiszek Önnek, és kész vagyok elfogadni, hogy ez volt a lehető legjobb megoldás. Na de miért nem lehetett tizenöt napig várni? Hát Ön járatos hatósági ügyekben is építészként, és kerületi főépítészként annak is kell lennie, hogy lehet, hogy nem várták ki legalább a tizenöt napot? És aztán a tizenhatodikon kivágják a fákat.
– Hát nézze, ha igényli, harmadszor is megismétlem, tehát a fellebbezési jogot nem lehet elveszíteni és a jogerőre emelkedésnek ehhez nincsen köze. Ha valaki egy év múlva értesül távoli utazása után, hogy egy fellebbezési joggal él, és bizonyítani tudja, hogy ő nem értesült időben erről a dologról, akkor is élhet ezzel a joggal.
– Még az is lehet, hogy valaki ezen a héten fog fellebbezni, miközben azt látja, hogy most már mi a fenének, hiszen a fák már nincsenek ott.
– Hát de teljesen jogszerű eljárásban megváltották őket. Ez benne van a helyi rendeletben, ami kormányrendeleteken alapszik, amelyet egyébként még az előző kormányban alkottak. Tehát én nem érzem, hogy ebben olyan túl nagy probléma lenne. Ráadásul még az előző ciklusban készült favizsgálatok alapján ezeknek a fáknak jelentős része egyébként sem volt túl jó állapotú. De szerencsére csak azok váltak kérdésessé, amik a régészeti és a talajmechanikai vizsgálatok miatt kérdésessé váltak. Egyébként ezt biztos hallotta már számtalan helyen, ugye a kerület szabályozási terve előírja, hogy sétálótérnek kell lennie a Kossuth térnek, és minimum húsz százalékkal nőni fog a zöld felület aránya. Tehát a mainál nemcsak egy rendezettebb, szebb, hanem zöldterületben is sokkal gazdagabb teret fognak kapni a környező lakók. Meg hát ugye ez az ország főtere. Tehát szerintem érdemes lesz megtekinteni 2014-ben a kész teret.
– Cselovszky úr, ígérem Önnek, hogy megtekintjük, meg még nyilván az addig bemutatandó különböző…
– Nem mondja, hogy még egyszer megkérdezni, hogy…
– De csak azt szeretném, ha érthető magyarázatot adna rá, mert tényleg abszolút nem értem. Hogy nem lehetett kivárni a tizenöt napot. Önnek biztos van valami ésszerű magyarázata?
– Van.
– Na.
– Ezt elő is adtam, már háromszor.
– Ami micsoda? Az, hogy nem tudja. Nem tudja, hogy miért.
– Szerintem biztos komoly emberek is hallgatják a műsorát, tehát nem tenném próbára a türelmüket, de biztos értik, hogy mit magyaráztam. Nem fogom még egyszer elmondani.
– Tehát azt mondja, hogy az nem számít, hogy a határozatban le van írva, hogy a közléstől számított tizenöt napon belül a határozat ellen fellebbezéssel lehet élni. Ez nem számít, mert a határozat meghozatalától…
– Dehogyisnem számít, minden határozatban ez van. Dehogyisnem.
– De hogy válhat jogerőssé? Ezt nem értem. Előtte.
– Hát akkor teszek egy negyedik kísérletet.
– Hátha végre megértem. Mondja.
– Tehát a jogerős határozat ellen is lehet fellebbezni.
– De hogy lehetett ez jogerős, ha még a fellebbezési határidő nem járt le? A határozatban leírt határidő.
– Hát nézze, én azt gondoltam, hogy a Kossuth térről fogunk beszélni…
– Na jó. Én is feladom, de hát ez a Kossuth térhez tartozik. Ez az első látványos lépés a Kossuth tér átalakítására, és őszintén szólva nem értem, hogy miért nem a saját maguk által a határozatba beírt jogos lépésekhez ragaszkodnak. Nem tudom. Nem tudom. És ezek szerint Ön sem tudja, tehát akkor majd megkérdezek valaki mást, ha mondjuk a jegyző ennek az illetékese? Vagy kicsoda?
– Minden közigazgatási szakember ugyanezt fogja Önnek mondani. Ez egy teljesen jogszerű dolog, több száz ilyen határozat születik minden önkormányzatban. Ez a magyarázat, amit elmondtam.
– Na akkor nézzük a régészeti feltárást. Ugye Wachsler Tamással a tér átalakításának, a beruházásnak a programigazgatójával beszéltem a múlt hét végén, és ő is hivatkozott a kötelező régészeti feltárási munkák elvégzésére. Amire nekem volt olyan szakember, aki azt mondta, hogy de ahhoz nem kell kivágni hetvenhat fát, ugyanis ez nem azt jelenti, hogy fel fogják túrni a teljes területet úgy, ahogy van, hanem néhány négyzetméteren kiásnak egy területet, lemennek nem tudom én hány méter mélyen, és megnézik, hogy van-e ott valami. De nem az egész területet kell ott kiásni és elkezdeni kutatgatni. Ha ez így van, akkor ehhez miért kellett előre megtisztítani mindentől?
– Ebben teljesen igaza van. Itt egyetlenegy bibi van a dologban. Hogy a régészek által feltételezett lelőhelyek öt-hat méter mélyen vannak. Tehát való igaz, hogy meghatározzák a régészek azokat a sávokat, ahol érdemes ilyen kutató feltárást vagy ilyen előzetes feltárásokat folytatni. No de maga a feltételezett hely lehet hogy hat méter mélyen van. Tehát ez azt jelenti, hogy az árok, a deponált földmennyiség és a munkagépek együtt sajnos ezt a területet igénybevették.
– Tehát azt mondja, hogy akkor is, ha csak néhány négyzetméteren…
– Speciális dolog.
– …kell hat méter mélyre menni, ehhez már akkora gépi és egyéb felkészülés kell és olyan mennyiségű földet mozgatnak meg, hogy…
– Ez sajnos, ezt tudja mindenki szerintem, hogy a parlament helyén ugye Duna-part volt, és aztán egy feltöltés volt. Tömő térnek hívták eleve, tehát egy feltöltés van ott. Tehát a feltöltést teljesen le kell szedni, és ott kapjuk meg azt a felületet, ahol az ásatás elkezdődhet.
– Tegnap Havas Henrik kollégám telefonált be a műsorba, és azt mondta, ahogy ő tudja, ott mocsár volt. Hát Ön is részben erre utalt, hogy most ez Duna-part vagy mocsár…
– Így van, jól tudja.
– Na de akkor mit keresnek ott a régészek? Mi lehet a mocsárban?
– Ez egy régészeti védettségű hely, ahol a régészek feltételeznek három különböző korból lelőhelyeket. Erre megvan a szakmai alapjuk. Ez most ki fog derülni, hogy igazuk van-e vagy nincs.
– Akkor térjünk át a tér átalakítására. Tegnap Beleznay Éva volt főépítésszel beszélgettem, és ő nagyon sajnálta, hogy a néhány évvel ezelőtti, a 2007-es tervpályázaton győztes tervből nem lett semmi, holott annak idején…
– Ezt én is sajnálom egyébként.
– Akkor miért nem lehetett azt megcsinálni? Hiszen az lett volna a legkézenfekvőbb. Tervpályázat volt, győztes volt, minden készen áll. Megbízzák őket, és még csak nagy vita sincs belőle.
– Hát gondolom, a műsorban szabad kimondani, hogy ki volt a tervpályázat nyertese. Ugye az s73 tervező iroda. Én nagyon szeretem őket, mi magunk is dolgozunk velük számtalan helyen a kerületben. Itt más a probléma, sokkal jobb a program. Tehát az történt ugye, hogy az a terv amiről most beszélünk, az ott síneken belüli területet vehette csak munkaterületbe vagy tervezési területbe, és most pedig egy alapvető változás van, hogy az egész Kossuth tér, faltól falig állami tulajdonba került. Tehát végre az egész Kossuth teret rendezni lehet, végre a szabályozási terv szerint az egész térből sétálóteret lehet csinálni. Tehát egyszerűen más a tervezési feladat.
– Tehát más a kiindulási pont mint ezelőtt négy vagy öt éve volt.
– Teljesen más. Igen. De egyébként ez nem járja ki, ezt most csak elvileg mondom, mert fogalmam sincs a konkrétumokról, most zajlik a kiválasztása a tervezőknek, tehát ha abban a tervben voltak értékek, akkor az miért ne lehetne átmenthető. Csak egyszerűen más a program.
– De hogy mi ez a program, azt már tudják? Mert Wachsler Tamás azt mondta, hogy a tervező még a koncepciótervet is csak április közepére fogja elkészíteni.
– Így van.
– De ha nincs koncepcióterv sem, akkor abban hogy illik bele a hetvenhat fa kivágása?
– Hát nézze, én azt tudom mondani, még egyszer mondom, hogy tehát szabályozási terv tárgyában vagyunk illetékesek. Innen nézve a Kossuth tér programja végre egy időben elindult program. Tehát elkezdik a területet előkészíteni, talajmechanikai, régészeti vizsgálatok végeznek. Végre lesz a tervezőnek adata, hogy hol van, hogy működik a talajvíz. Tehát így kell előkészíteni egy programot.
– Tehát azt mondja, hogy a terv elkészülte előtt már mondjuk…
– Szükségesek ezek az adatok.
– …le kell simítani a területet, hogy a régészek kezdhessék...
– Nem mindenhol, csak ott, ahol ezeket a vizsgálatokat meg kell csinálni.
– Aha. Akkor nem tudom, hogy jó embert kérdezek-e meg arról, de tudja, hogy a közvéleményt vagy legalábbis annak egy részét – illetve nem, az egészet érdekli, az egyiket pro a másikat kontra –, hogy elviszik-e a Károlyi szobrot meg a József Attiláét?
– Hát erre, megmondom őszintén, nem tudok válaszolni. Amit én tudok erről, helyszínek, szoborhelyszínek vannak.
– Mármint alternatív helyszínek? Így gondolja?
– Nem, nem. Tehát az eredeti Steindl-féle programban vagy koncepcióban voltak a történelmi téren szoborhelyek. Én mint városrendező, ebből indulok ki. Szerintem semelyik szobor tárgyában nincs még döntés. Biztos, hogy nagyon sok szakértői anyag készül, anyagvizsgálatok, melyik kőnek melyik nem tudom micsoda… milyen minőségű. Én sehol nem ismerek konkrét döntést még.
– De kik fogják a döntést meghozni? A tervezők…
– A tervezők is.
– …a parlament, az V. kerület? Ki fogja meghozni, hogy na, ez a szobor nekem kell ide, a másik meg nem kell ide.
– A tervezők fognak egy javaslatot tenni, tehát ez a feladatukban van. És ez alapján, gondolom, a ház, tisztelt ház eldönti, hogy egyetért-e a tervezőkkel vagy módosítani kér valamit. De várjuk meg a terveket. Tényleg, adjuk meg az esélyt. Én nagyon-nagyon sok projekttel találkozom a Belvárosban, talán Ön is fel tudna legalább öt-hatot sorolni, amelyek ismertebbek. Egyiknél sem vártuk meg, hogy elkészüljön a terv. Már ütötte mindenki. És én annyira sajnálom ezt, mert egyszerűen a legnemesebb folyamat a tervezési folyamat. Tehát ez az, amiben minden eldől. Ezt kéne hagyni, hogy ez békésen lezajlódik, és utána az eredményt lehet kritizálni, lehet utána módosítani is. De most valójában a semmiről beszélgetünk.
– Hát csak a fákat nem lehet visszarakni a helyükre, és ha mondjuk holnap netán elvinnék…
– Többet kell visszarakni.
– Igen, ez nagyon helyes. És ha mondjuk holnapután elvinnék a Károlyi-szobrot, akkor már azt sem fogják visszavinni.
– Én annyit tudok mondani, hogy ma még biztos ott van.
– Hű, ezzel nem mondott sokat. Mondjuk a tényt közölte.
– Hát ezt félig viccesen mondtam, mert hogy láttam már olyan blogbejegyzést ma, hogy már nincs ott. Szerintem komolytalanok ezek a félelmek.
– De nem lehet, hogy valamilyen módon egyik reggel arra ébredünk, hogy már nincs ott? Vagy ez most már nem így fog történni, hogy váratlanul megjelenik ott egy szállítóbrigád, és eltakarítja a szobrot is?
– Hú, nagyon sötét képet fest. Én nem értek ezzel egyet.
– Hát akkor mondja azt, hogy nem ért egyet, és nem így lesz.
– Nem, nem, nem. Hát itt a téren álló szobrok a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában vannak, ugyanúgy mint a kandeláberek, a padok és minden ilyesmi. Tehát azoknak a mozdítása az csak a Fővárosi Önkormányzat mint tulajdonos és a Budapest Galéria mint szakmai kontrollszervezet hozzájárulásával történhet. Én semmi ilyen hozzájárulásról nem tudok, meg annak a megkéréséről se tudok, mert nem lenne alapom…
– Magyarán erről a közvélemény értesülne előzőleg, hogy ez megtörtént, ugye?
– Ez biztos. Hát ez egy nyílt fővárosi döntés kell hogy legyen.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
