rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. március 7.

A bírói függetlenség és a bírók nyugdíjazása
Fleck Zoltán jogszociológus


Bolgár György: - Gyűlnek a hibalistáink vagy a bűnlajstromunk bővül vagy fogalmazzuk másképpen? A szabadságharc csatái szaporodnak. Szóval az Európai Bizottság úgy határozott, hogy két ügyben folytatja a kötelezettségszegési eljárást Magyarországgal szemben. Az egyik az adatvédelmi biztos eltávolítása, illetve hivatalának megszüntetése és átalakítása, a másik pedig a bírák kényszerű nyugdíjazása. Ezzel párhuzamosan pedig – ahogy a Népszabadság megtudta –, az Európa Tanács – tehát nem az Unió, hanem az összes európai országot tömörítő Európa Tanács – szakértői bizottsága, a Velencei Bizottság már alaposan megkritizálta azt az igazságszolgáltatási átalakítást, amit néha még reformnak is neveznek, és aminek a lényege talán az, hogy egy újonnan létrehozott szervezet élén, az Országos Bírósági Hivatal élén az elnöknek gyakorlatilag korlátlan a hatalma. Ez a Velencei Bizottság szerint példátlan, és nem is egészséges, nem is demokratikus. Hogy lehet ezeket a most már több oldalról érkező figyelmeztetéseket értékelni? Mi az Ön benyomása, mi lesz ennek a következménye, a vége?

Fleck Zoltán: - Ezek a vélemények szakmai véleményeken alapulnak és nyilvánvalóan egy politikai térbe kerültek. Tehát az, hogy hogyan fog reagálni a magyar kormány és parlament erre, politikai kérdés. Jogilag, technikailag ezek természetesen javítható problémák, tehát olyan kérdésekre hívják fel a figyelmet, amelyek a kormány hatalmának a korlátait lebontó politikai döntéseken alapulnak, illetve ezt kritizálják. Tehát tulajdonképpen azokra az elemekre rontott rá a Velencei Bizottság is és az Európai Bizottság is, amelyek megkérdőjelezik a jogállamot, a hatalommegosztást és az autonóm intézmények függetlenségét. De ezek csak akkor hozzák nehéz helyzetbe az országot, ha ezekből a kérdésekből presztízskérdést csinálnak, és tartja magát ahhoz a kormány, hogy a bírák kényszerű nyugdíjazásának, illetve a bírósági igazgatás problémájának a kérdése kizárólag belügy, illetve ragaszkodik ahhoz, hogy ez nyugdíjkérdés. Ebben a pillanatban elmennek egymás mellet az érvek. Ez a bírói függetlenség, illetve a jogállam alapvető kérdése. De ezek viszonylag egyszerűen rendezhetők.

- Végül is, ahogy a demokráciát leépíteni is lehet, úgy visszaépíteni is lehet. Ez is csak törvényhozási és a kormány elhatározásának kérdése. Ennyiből a dolog egyszerű, nem?

- Igen, én őszintén szólva nem is nagyon értem, hogy mondjuk ezekben a bíróságokat érintő ügyekben, a bírák nyugdíjazásának kérdésében miért nem egyértelmű az, hogy egyszerűbb visszalépni, hiszen olyan nagyot nem veszít ezzel a magyar kormány, a magyar társadalom biztosan nyer vele. És miért próbálják azt eladni a magyar közvéleménynek, amit láthatólag az európai szakmai és politikai közvélemények nem tudnak eladni, hogy ez az egységes nyugdíjakkal kapcsolatos kérdés lenne, és például megoldható úgy, hogy megengedik a bíróknak, hogy jelentkezzenek továbbszolgálatra és a főnökeiknek lehetővé teszik, hogy erről döntsenek. Mintha nem tudná mindenki, hogy a bírák státusza nem függhet személyes döntésektől, mert alapvetően védett. Tehát mintha a bírákkal kapcsolatos elvek, elvárások rendszere nem lenne magától értetődő húsz évvel a rendszerváltás után. Sokkal nagyobb presztízsveszteséget okoz az ilyen típusú reakció, mint az, ha most vissza kéne lépnie a kormánynak egy-két ügyben. És azt sem értem, hogy miért nem lehet a megadott bírósági, igazgatási modellen belül azt mondani, hogy na jó, rendben van, egy kicsit elszúrtuk ezt a hatásköri szabályozást, de egy meglévő szervezet számára adunk akkor többlethatásköröket, és a kétséges hatáskörű bírói hivatalvezető mellé odatelepített bírói tanácsnak érdemi hatásköröket adunk, és ezzel ki is lőttük a kritika fő áramát.

- Azt is felfedezte a Velencei Bizottság – nem kellett hozzá persze nagyon nagy kutatás és a magyar kritikusok is rögtön észrevették ezt –, hogy ha az Országos Bírói Hivatal elnöke egyszemélyben dönt a bírák előmeneteléről, áthelyezéséről, kinevezéséről, tehát gyakorlatilag a karrierjükről, akkor ezzel olyan fenyegetést, olyan megfélemlítést gyakorolhat az egész bírói kar fölött, ami a függetlenségüket sérti. Hogy ha egy embertől függ az, hogy egy bírót hogyan ítélnek meg a szervezetben és rajta múlik, hogy Budapestről áthelyezik-e holnapután Zalaegerszegre, akárcsak olyan átlátszó indokkal, hogy ott kevés a bíró, és egy ilyen kiváló, tapasztalt bíróra, mint Ön, szükség van, ha tehát ez egy ember döntése és nem szólhat bele senki, akkor ez visszaélésre és önkényre ad alkalmat. Ez egy demokratikus rendszerben elfogadhatatlan. Ha ezt a Velencei Bizottság a magyar kritikusokkal, jogászokkal egyetértésben ugyanígy megállapítja, akkor, ha a kormány nem az ésszerű módszert választja, nem vonul vissza, nem módosítja gyorsan a törvényt, nem korrigálja úgy, hogy mindenki számára elfogadható legyen, akkor mi van? Akár a Velencei Bizottság mondja ezt, akár az Európai Bizottság vagy később az Európai Bíróság, mi történik? Meddig lehet elhúzni és milyen esetleges eredménnyel lehet elhúzni ezt?

- Azt kell mondani a bírók szabályozásával kapcsolatban, hogy – anélkül, hogy leértékelnénk az összes többi ügyet, mondjuk a Nemzeti Bankkal kapcsolatos vitát vagy az ombudsman hatáskörével, illetve megszüntetésével kapcsolatos kérdéseket – a bírói hatalom kérdése a hatalommegosztás és a jogállam egyik alapkérdése. Mindig ezt hangsúlyozzák a szakértők. Hogy ha van valami, ami érdekli a demokratikus nemzetek közösségét, uniós szerveket és minden olyan szervet, amely a jogállam működéséért felelős, akkor az a bírói hatalom és annak szabályozása, ez mindig kitüntetett helyen szerepel. Mert az a helyzet, hogy ahol nincs ombudsman vagy korlátozzák a jogkörét, az az állam még lehet jogállam. De biztosan nem lehet jogállam egy olyan állam, amelyben súlyos aggályok merülnek fel a bírói integritás vagy a bírói függetlenség szabályozásával kapcsolatban. Tehát nagyon könnyen ki tudja írni magát a jogállamok közösségéből az az állam, még ha európai uniós tagállam is, amelyikben komoly aggály merül fel ebben a kérdésben. Tehát én azt gondolom, mindenféle szakmai sovinizmus nélkül, hogy ez lenne talán a legfontosabb elem. Ha itt sikerülne visszalépni, pontosabban nem visszalépni, hanem előrelépni…

- Mert itt a visszalépés előrelépés lenne.

- Igen.

- Azt mondja, hogy akkor sikerülne a hitelességét is valamennyire helyreállítania a kormánynak?

- Igen. Most egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy az a képlet áll elő, hogy Magyarország, illetve a magyar kormányzat nem veszi komolyan a jogállami elveket, ha nem veszi komolyan a jogállami elveket, akkor ilyen intézményeket működtet és ilyen gyakorlatot is fog folytatni. Ez a szimbolikus szerepe a bírói hatalomnak pozitív értelemben is értendő, tehát ha itt visszaáll egy olyan rend, amelyben az elvek működésének megkérdőjelezése nem merülhet fel, mert a lényeges pontoknál képes javítani a szabályozáson a kormány, akkor az ország jogállami hitelét vissza tudja szerezni. Ha nem, akkor az a súlyos következmény is fenn fog állni, hogy nemcsak a magyar állam presztízse kerül veszélybe, hanem minden, ami a jogállami minőséggel kapcsolatos, és nyilvánvalóan a Velencei Bizottság véleménye azért erősen befolyásolja az Európai Bizottságot, a folyamatos monitorozó tevékenységét, ami az európai parlamenti határozatból következik. Az IMF-tárgyalások nyilván részben azért erre is figyelnek. Szóval itt nagyon hosszú távú hatások is beállhatnak. Ami nyilván senkinek nem lenne jó, legkevésbé a magyar társadalomnak. Nem nagyon értem, hogy ezekben a kérdésekben miért nem lehet visszalépni.

- Még lehet, hogy vissza lehet, ugye azt mondt?

- Igen.

- Több vezető, illetékes mondta már, hogy igenis figyelembe fogjuk venni és lehetőség szerint teljesítjük is az Európa Tanács, benne a Velencei Bizottság ajánlásait, bár ezek nem kötelezőek. Ellenben az Európai Bíróság esetleges döntései kötelezőek lesznek. Például lehetséges-e, hogy abban is dönthet az Európai Bíróság, amit csak részben érint az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárása, mert tudtommal ott csak a kényszernyugdíjazásról van szó, erről a bírói hivatali, vezetési rendről nincsen. De lehet-e, hogy a Velencei Bizottság némely kritikája átfordul majd a másik szervezet, az Unió, illetve az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárásába is? Vagy ez túl bonyolult, mert nem sérti közvetlenül az uniós jogot?

- Nem, de ha valaki alaposan elolvasta annak idején az Európai Parlament határozatát, akkor ott kifejezetten tág értelemben szerepelt a bírák nyugdíjazásának ügye, a bírói függetlenség kontextusában szerepelt. Tehát messze nem nyugdíj-ügyként, hanem a bírói függetlenség ügyeként.

- Magyarán lehet, hogy az Európai Bíróság elé is már úgy kerül ebben a kiterjesztett formájában, hogy a bírói függetlenséget sérti ez a kényszernyugdíjazás, sértheti az egyszemélyes bírói hivatali vezetést és így tovább és akkor már lehet, hogy egy Európai Bírósági döntés kell, hogy kötelezze a magyar kormányt ezek megváltoztatására?

- Azért nehéz kérdés, mert a bírói függetlenség és a bírói státusz védelme valóban kötelezettsége a tagállamoknak, tehát egy ilyen eljárás értelmezhető velük szemben. Hogy végül is hova jut el ez a kötelezettségszegési eljárás, még nem lehet tudni, de remélhetőleg ebben az ügyben nem bíróságnak kell döntenie, bár a magyar miniszter kilátásba helyezte azt is, hogy ez a végső megoldás. Én azt gondolom, hogy ha az európai intézmények helyesen fogják fel a feladatukat, akkor sajnos nem tekinthetnek el ettől. Illetve nem tudom, hogy sajnos-e, végeredményben azért mégiscsak az a helyzet, hogy nekünk jó, ha van független bíróság. Mert egyszerűen a bírák nyugdíjának ügye nem választható el attól, hogy ki dönt egyébként a bírói státuszokról, milyen hatáskörben, milyen kontrollok működnek. Úgyhogy azt gondolom, hogy a kérdés nem leszűkülni, hanem tágulni fog, és erre a tágulásra, tehát a szervezeti irányítás felé való tágításra nyomja az európai intézményeket a Velencei Bizottság eléggé átfogó határozata és véleménye. Egyébként én nem láttam az Európai Bizottság dokumentumaiban és az Európai Parlament dokumentumaiban azt, hogy esélye lenne annak, hogy csak nyugdíjkérdésként kezelik majd ezt az ügyet. Annak azért van esélye, hogy végül is az egész kerül górcső alá.

- Magyarán hátraarcot kell csinálni. Előbb vagy utóbb, de jobban tesszük, ha előbb.

- Igen. És hadd hangsúlyozzam még egyszer, hogy jogtecnikailag viszonylag egyszerű. Nem kéne modellt váltani, nem kéne átírni az egész törvényt. Számításaim szerint körülbelül három, négy ponton, három, négy hatáskör megváltoztatásával megoldható a dolog. Itt nem azt kérik a magyar kormánytól, hogy álljon vissza az eredeti állapot, hanem azt kérik, hogy néhány ponton vegyék figyelembe a bírói hatalom sajátosságait és a bírói függetlenséggel kapcsolatos elveket.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái