Éljen minden bájos szép nő
- Részletek
- Napi apró
- 2012. március 08. csütörtök, 04:04
- Huszár Ágnes
Bizonyára sok „hölgynek, édesanyának és nagyinak” – ahogyan manapság a nőket a nyilvánosság fórumain említeni szokták – eldúdolják ezt a kis dalt az obligát ibolyacsokor mellé, főleg persze azoknak, akikre a többi jelző: édes, egyszerű, mélyen érző is illik.
Mióta a nőnap a munkahelyi szakszervezetektől a konzumkultúra székesegyházaiba került át – itt celebrálják a szépségipar felkent papnői, a stylistok, a műkörmösök és a hajszobrászok –, a nemzetközi jelző is lekopott róla.
Ezzel nálunk be is fejeződött egy több mint százéves ünnep depolitizálása. Clara Zetkin, a német szociáldemokrácia nagyasszonya javasolta a II. Internacionálé koppenhágai konferenciáján március 8-át a nők nemzetközi napjának ünneplésére. Negyvenezer ruhaipari munkásnő 1857-es New York-i tüntetésének emlékére javasolta ezt a koratavaszi napot, annak jelzésére, hogy a munkavállaló nők egyenlők a férfiakkal. Az emlékezetes tüntetést ugyanis az váltotta ki, hogy a nők számára a ruhaiparban 16 (!) órás munkanapot írtak elő, míg a férfiaknak csak 10 órásat.
A tizenkilencedik század végén, a huszadik század elején az egyenjogúsítási mozgalmak azért küzdöttek, hogy a nők a férfiakkal egyenlő politikai választójogot kapjanak, az oktatásban és a munkavállalásban velük azonos eséllyel vegyenek részt. Amikor először felvetődött a nők nemzetközi napjának megünneplése, Európában csak a finn nők rendelkeztek a férfiakhoz hasonló politikai választójoggal, az 1906-os törvény értelmében. 1907-ben a helsinki parlamentbe kerültek be először képviselőnők, arányuk kicsit meghaladta a jelenlegi magyar parlamentben a nők arányát. A nők tömegei (korlátozott) politikai választójoghoz csak az első világháború után – Magyarországon 1919-ben – jutottak. Az egyenlő és titkos választójog még váratott magára, Magyarországon 1945-ig. A munkahelyi egyenlőtlenség kisebb mértékben – és a résztvevők számára is sokszor rejtetten – viszont mind a mai napig fennáll. Ez megmutatkozik abban is, hogy a nők nehezebben jutnak munkához, mint a férfiak, hogy hasonló képzettségű és beosztású férfiak és a nők átlagjövedelme között észrevehető különbség van a nők hátrányára, de leginkább abban, hogy nagyon kevés felkészült és rátermett nő jut el pályája során csúcspozícióba.
A nők nemzetközi napját a legtöbb országban megünneplik, 1977-ben az ENSZ közgyűlése is ünnepként ismerte el. De hogyan vélekednek ma Magyarországon a női esélyegyenlőségről?
Márfi Gyula veszprémi érsek a „Keresztényüldözés a kommunista diktatúrák idején” című konferencián, 2012. március 3-án kikelt az „ateista-materialista humanizmus ellen”, amely „ördögi módon terjeszteni kezdte a fogamzásgátlót”. Legfőbb bűnnek pedig azt nevezte, hogy „az édesanya eszméjét behelyettesítették a dolgozó nő kultuszával”.
Ez ma a magát kereszténynek deklaráló Magyarország üzenete a dolgozó és dolgozni vágyó nőknek – az ibolyacsokor mellé.
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
