Válasz Lázár Györgynek


Lázár György megtisztelt azzal, hogy elolvasta és néhány megjegyzést fűzött legutóbbi írásomhoz. Azt gondolom, nincs közöttünk lényegi vita, mégis érdemes röviden válaszolni felvetéseire – és nemcsak az udvariasság okán. Hozzászólásában három fontos mozzanatot vélek felfedezni, s ebből kettő egymással szorosan összefügg – a magyarországi jobboldalra vonatkozik. Magam is, mások is többször leírtuk már, hogy a Fidesz-KDNP nem tekinthető európai értelemben vett jobbközép, mérsékelt vagy konzervatív pártnak. A jelenlegi kormánypárt igen távol áll mindattól – s ezt az állítást nem kell itt részletesen kifejtenem −, amit a morálisan érzékeny konzervatív, kereszténydemokrata pártok ma Európában képviselnek. Többek között ezért nem érti a Fidesz-KDNP, hogy „a rasszizmus elleni fellépés a polgári tisztesség egyik elengedhetetlen alapeleme”. Helyette inkább azt szajkózzák, hazudják, hogy nincs rasszizmus Magyarországon. S ha valakinek ezzel kapcsolatban más a véleménye, akkor azt hazaárulással, az ország lejáratásával stb. vádolják meg. Ugyanakkor azt is tudjuk, a Fidesz-KDNP stratégiájának fontos része az inkább a szélsőjobboldali nézetekkel rokonszenvező választók megnyerése. E cél érdekében a kormánypárt rendszeresen és tudatosan túlmegy azokon a határokon, amelyeket a demokratikus elkötelezettségű jobboldali, konzervatív pártok Európában sosem lépnek át. Azt azonban, hogy a Fidesz soraiban vannak-e fasiszták, nem tudom megítélni, bár elképzelhetőnek tartom. Tény, hogy vannak olyan Fidesz-tagok – erre utaltam cikkemben −, akik rokonszenveznek újfasiszta nézetekkel. Én azonban nem egyes emberekről írtam, hanem pártokról. A kérdés ugyanis elsősorban az, hogy a Fidesz-KDNP mint párt miképpen viszonyul a szélsőjobboldali nézetekhez, mennyire teszi magáévá őket. S e tekintetben a kormánypárt – minden bizonnyal nem véletlenül, hanem nagyon is tudatosan – ambivalens magatartást tanúsít. Vannak politikusai, akik elfogadhatatlan nyilatkozatokat tesznek, mások viszont mintha éppen ezeket a megnyilvánulásokat igyekeznének ellensúlyozni. Mégis egészében, politikai céljai elérésének az érdekében – hadd ismételjem meg még egyszer − a Fidesz-KDNP elfogadhatatlanul közel engedi magához a szélsőjobboldali nézeteket.

Van itt azonban egy további probléma is. Hadd utaljak ismét az írásomban is említett Fukuyama-tanulmányra. S arra, hogy a Fidesz-KDNP politikájának az a leglényege, hogy megértette a középosztály egy részével, ha elfogadjátok, támogatjátok az általunk bevezetett autoriter kormányzást, ha nem teszitek szóvá a demokrácia, a demokratikus intézmények hatáskörének a korlátozását, akkor mi megvédjük és biztosítjuk társadalmi státuszotokat, sőt, a korábbiaknál jobb gazdasági, társadalmi helyzetbe hozunk benneteket. És a középosztály egy része elfogadta ezt az alkut. Ma Magyarországon ez a politika valósul meg, ez a centrális politikai erőtér ideológiájának a politikai hozadéka. Ebbe a felfogásba pontosan beleillik a szegények, az alsó társadalmi rétegek lenézése, megvetése, a cigányellenesség, a rasszizmus különböző formái, a szolidaritás teljes hiánya, az abban gyökerező politikai cinizmus (47 ezer forintból is meg lehet élni) – és a sort folytathatnám hosszasan. Ez az a politikai magatartás, amely végképp tönkreteszi a magyar társadalmat, szétroncsolja annak szövetét.

Végül: nyilván vannak, lehetnek rasszisták a baloldali pártokban. Ezek azonban, úgy gondolom, egyedi esetek – de Lázár Györgynek igaza van, erről is kell beszélni, nyilvános vitát folytatni. Ugyanakkor hadd hívjam fel a figyelmét egy alapvető különbségre. Amíg a jelenlegi kormánypárt következetesen kerül minden olyan megnyilvánulást, amely a szélsőjobboldal elítéléséhez vezet, ebben az ügyben állandóan mellébeszél, tudatosan csúsztat, amíg miniszterei nyilvános vitákat folytatnak szélsőjobboldali politikusokkal az egyik legkitűnőbb magyar egyetemen, addig a baloldali pártok mindig és következetesen kiálltak és szót emeltek a szélsőjobboldali ideológiák, a szélsőjobboldal legitimálása ellen. Mi nem állunk szóba újfasisztákkal, nem adunk be velük közös törvénytervezeteket, felemeljük a szavunkat azok ellen, akik szóba állnak velük, mert nem tekintjük őket a demokratikus politikai közösség tagjainak. A Jobbik, a szélsőjobboldal olyan, mint egy rákos daganat, s ennek megfelelően csak radikális eszközökkel lehet ellene harcolni.

(Niedermüller Péter)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!