Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. március 2.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. március 05. hétfő, 03:06
- Megbeszéljük
Miért nem láncolták oda magukat a Kossuth téri fákhoz?
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke
Bolgár György: - Tervek még nincsenek, az engedélyezési eljárás éppen hogy csak elkezdődött, még engedélyek sincsenek, Károlyi Mihály szobra körül mégis kivágták a fákat, és a zöldeket mégsem hallom. Miért?
Lukács András: - A zöldeket azért nem hallja, mert a zöldek a túlélésükért küzdenek. Az ilyen helyi ügyekkel a környezeti tanácsadó irodánk foglalkozott és foglalkozik, korábban három ember dolgozott főállásban, és többen segítettek nekik, most hetente egy ember tizenkét órában foglalkozik az ügyekkel. Tavaly mintegy háromezerkétszáz-háromezerháromszáz ügyünk volt, egyszerűen képtelenek vagyunk mindennel foglalkozni.
- Őszintén szólva most jól meglepett engem, mert azt gondoltam, hogy majd a fejükre olvasom – még meg fogom tenni –, hogy azért ez nem akármi, ami ott történik a Kossuth téren, és ha nem is világ-, de fővárosi botránynak látszik. De, hogy a zöldek a túlélésükért küzdenek, ezt komolyan mondja? Miért, mi történt?
- Három csapás ért minket egyszerre.
- Ezt a három csapást már hallottam, de ennyire súlyos a helyzet?
- Most nem arra gondolok, hanem az egyik az, hogy az állami források, különösen a nagy szervezetek, de a kis szervezetek részére is befagytak, gyakorlatilag nem kapunk állami támogatást. A másik, hogy a válság miatt a cégek és a magánszemélyek is sokkal kevésbé adakozóak, és a harmadik pedig, hogy az adótörvények változása miatt csökkentették a magas jövedelműek adóját, bevezették az egységes tizenhat százalékos adót, és így a személyi jövedelemadó egy százalékából is sokkal kevesebbet kapunk, mint korábban. És nem csak mi vagyunk ilyen helyzetben.
- Volna egy jó ötletem, valami látványsportággá alakítsák át magukat, zöld látványsportág, arra nagyon sok adópénz tud menni.
- Köszönjük szépen az ötletet, majd megfontoljuk.
- Komolyra fordítva a szót, mit jelent ez például a Levegő Munkacsoportnál, mit tudnak csinálni és mit nem?
- Most úgy tudom, hogy a témával az egyik zöld szervezet, a Védegylet foglalkozik. Ők jelezték, hogy majd utánanéznek és megteszik a lépéseket. Mi ezért sem foglalkozunk ezzel különösebben, mert ha már valaki csinálja, akkor örülünk, hogy a jelenlegi szűkös körülmények nekünk nem kell csinálni.
- Most mivel foglalkozik a Védegylet?
- A Kossuth téri üggyel.
- Ja, a Kossuth térrel. Mindjárt áttérünk arra, csak még a zöld szervezetek általános rosszullétével akarnék foglalkozni, mert az legalább olyan fontos téma, hogy ezek szerint ez a három csapás mennyire lehetetlenítette el Önöket. Mi az, amit korábban csináltak, és mi az, amit mostantól vagy az elmúlt időszakban már nem tudtak és tudnak csinálni?
- Az egyik legfontosabb tevékenységünk – és nemcsak a Levegő Munkacsoportnak, hanem országszerte –, ez a környezeti tanácsadás. Tehát amikor állampolgárok úgynevezett civil szervezetekhez fordulnak, ahol felkészült szakemberek válaszolnak a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdéseikre, problémáikra, és segítenek megoldást találni. Korábban tizenkilenc ilyen iroda működött, tudomásom szerint most már csak négy maradt, úgy, ahogy, félárbocon, többek között a Levegő Munkacsoport is rendkívül szűkített idő- és emberforrásokkal próbálja ezt működtetni. Évente mintegy negyvenezer esetben adtak ezek az irodák tanácsot, hogy idén mennyiben fognak tudni, azt nem tudom. Általában azt fogják mondani, hogy sajnos nem tudunk foglalkozni az üggyel. Ez rendkívül rossz, ugyanakkor a hatóságokat is nagymértékben leépítették. Nagyon sok embert elküldtek a környezetvédelmi felügyelőségből, de nemcsak onnan, hanem a Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól, tehát az ÁNTSZ-től és más szervektől is.
- Magyarán a környezetvédelmet nemcsak civil oldalról érte csapás, hanem hatósági, állami oldalról is, hogy ez egy kevésbé fontos terület, úgyhogy leépítés lesz és kész?
- Igen, úgyhogy rendkívül kiszolgáltatottá váltak ezen a téren az emberek. Úgy vélem, hogy az utóbbi másfél évben Magyarország sokkal veszélyesebbé vált, ez egyelőre talán még nem látszik annyira. Már korábban is nagyon rossz volt a helyzet, amint a kolontári vörösiszap-katasztrófa mutatta. Sok-sok kisebb-nagyobb ilyen eset várható, illetve már látható sok kisebb eset, és félő, hogy nagyobb ilyen esetek is előfordulnak majd. Ezt nagyon rossz az emberek egészsége, biztonsága szempontjából, de nagyon rossz az ország versenyképessége szempontjából is, hiszen ide fognak jönni azok a cégek, amelyeket már nem tűrnek meg másutt, és a gyenge minőségű, alacsony követelményekkel előállított termékeket, szolgáltatásokat fogják itt végezni, ami nem egy versenyképes ország jellemzője.
- Hogyhogy nem hallani még ebben a végveszélyben sem az Önök hangját, ahhoz talán van elég emberük és erejük, hogy legalább segélykiáltásokat hallassanak?! Én nem mondom, hogy a magyar társadalom mindig teljes szimpátiával és támogatással figyelte az Önök munkáját, néha – megvallom – én is felesleges okvetetlenkedésnek tartottam itt-ott, amikor fölemelték a hangjukat és valamit kifogásoltak, de azt, hogy a zöld szervezetekre és az ő figyelmeztetésükre, szempontjaikra szükség van, szerintem Magyarországon a társadalom többsége nem vonja kétségbe. Ha ellehetetlenítik Önöket, ha nincs erre se szervezetük, se támogatásuk, se pénzük, és még hatósági oldalról sincsen harcostársuk, akkor ennek a környezetvédelemnek megszűnik mindenféle alapja és lehetősége.
- Ebben teljesen igaza van. Mi igyekeztünk hallatni a hangunkat, sajtótájékoztatót terveztünk, leveleket írtunk az Országgyűlésnek, a minisztériumoknak, számos sajtóközleményt adtunk ki. Hogy ez miért nem jelent meg a sajtóban úgy, ahogy a korábbi években szokott, erre hadd ne válaszoljak most.
- Akkor Önöknek is valamiféle újfajta harcmodoron kellene törni a fejüket, márpedig Önök ebben szoktak újat nyújtani és újat kitalálni.
- Igyekszünk. Most mindenekelőtt túlélni szeretnénk, és igyekszünk újabb módszereket találni. Egyébként arra a felvetésére, hogy nem mindennel értett egyet, most így általánosságban nem tudok válaszolni.
- Nem, ezt önkritikának szántam, nem az Önök iránti kritikának. Lehet vitatkozni nyilván konkrét esetekről, de most nem is erről van szó, hanem arról, hogy annak ellenére, hogy az ember konkrét ügyekben, ha vitában is állt Önökkel, úgy gondolom, és szerintem a társadalom többsége is úgy gondolja, hogy erre a fajta érdekvédelemre, közösségvédelemre, ha tetszik, országvédelemre szükség van. Ha ez nem működik, akkor a társadalom védtelen lesz.
- Valóban. Ezt mutatja egyrészt az a nagy számú érdeklő vagy hozzánk forduló. Ez nemcsak a Levegő Munkacsoportot jelenti, hanem általában a civil szervezeteket. Említettem, hogy csak a tizenkilenc környezeti tanácsadó irodához, amíg megvoltak, évente mintegy negyvenezer esetben fordultak. Ez elég nagy szám. Egyébként készítettünk közvélemény-kutatásokat is, azok is azt mutatták, hogy igen nagy a környezetvédő civil szervezetek támogatottsága.
- Akkor térjünk vissza a Károlyi-szoborhoz. Drámainak látszik mindenesetre, az pedig elképesztő, hogy mindezt jogi háttér nélkül, engedélyek hiányában, tervek hiányában egyszerűen megcsinálják és letarolják a fákat. Arra talán mégis van ereje a zöld szervezeteknek - sokan mondták már itt a műsorban is – hogy valahova odaláncolhatnák magukat. Én nem szeretnék ilyet látni, hallani, kívánni, pláne követelni Önöktől, de valamire mégis nyilván még képesek azok, akik megvannak, vagy azok, akik mozgósíthatók.
- Igyekszünk majd fellépni, rengeteg ilyen esettel találkoztunk az elmúlt években, és hogy ezt most már az ország szívében is meg lehet csinálni, az valóban megdöbbentő számunkra is.
- Akkor várom a fellépésüket, meg kívánom is, hogy életben maradjanak.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!