Bíró D. Péter sajtószemléje - 2010. 02. 06.

Válogatás az elmúlt napok fontosabb írásaiból


2010. február 6.
Megalkuvás nélkül: Fideszből a Jobbikba
Átállt, aztán Orbánnak megírta: a Fidesz sztálinista párt
168 óra

„Tavaly még a Fidesz gyulai szervezete nőtagozatának az elnöke volt, jelenleg már a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltje dr. Pomuczné Nagy Ildikó középiskolai matematika és fizika szakos tanár. Ezt többen furcsállják. Az érintett nem. Meglátása szerint ő nem változott semmit, és a Jobbikban találta meg azt, amit a Fideszben nem. Magát ’megalkuvás nélküli igazságkeresőnek nevezi’ a gyulai jobbikos jelölt.”
„A törés 2008 kora nyarán következett be, amikor a békési fürdőváros legpatinásabb középiskolájának, az Erkel Ferenc Gimnáziumnak megüresedett az igazgatói posztja. Erre mások mellett dr. Pomuczné is beadta pályázatát. Szakmai elképzeléseivel megkereste a helyi önkormányzatba delegált képviselőket és pártjaikat, hogy meggyőzve őket, a támogatásukat kérje. Feltételezhető volt, hogy a testület legnagyobb frakcióját adó Fidesz támogatni fogja nőtagozata elnökének pályázatát.
Nem így történt. A Fidesz gyulai képviselőcsoportja egyhangúan egy sarkadi középiskola igazgatója mellett sorakozott fel, aki ugyancsak nem áll messze a legnagyobb ellenzéki párttól. Az aspiráns, a gyulai képviselő-testületen belül, mások támogatását is elnyerve, simán befutott a pályázaton.”
„Ezek után dr. Pomuczné Nagy Ildikó úgy érezte, neki nincs maradás a Fideszben. 2009 év elején levelet írt a gyulai pártvezetésnek, de ugyanezt postázta Orbán Viktor pártelnöknek is. Ebben a ’Rákosi-féle diktatúrában bevett sztálinista irányítási gyakorlatról írt, amelyet a vezetők a Fidesz nevében követnek el’.”
„Nem sokkal a tavaly nyári európai parlamenti választás előtt vette fel dr. Pomuczné Nagy Ildikó a kapcsolatot a Jobbik gyulai szervezetével, ahol előbb pártoló, majd rendes tag, ezt követően pedig országgyűlési képviselőjelölt lett Békés megye 2. számú választókerületében. Egy, a jobbikos parlamenti képviselő-jelöltségéről szóló bemutatkozó anyagban úgy ír saját politikai váltásáról az érintett: „korábban Fidesz-tagként szembesült azzal, hogy a helyi vezetők visszaélnek a nemzeti érzelmű emberek szavazataival, ezért kilépett a pártból, és csatlakozott a Jobbikhoz. Ennek őszinte, radikális programjával tudja összeegyeztetni igazságszerető, megalkuvást nem tűrő természetét.”

2010. február 5.
A rendszerváltás zátonya
Bőhm András az SZDSZ eladásáról
168 óra

„– Egyrészt az MDF választási programja szöges ellentéte a párt eddigi működésének. Nemrég még büszkén hirdették óriásplakátokon, hogy eltöröltették a haláladót. Most Bokros Lajos gazdaságpolitikáját propagálják, amellyel nyilvánvalóan nem egyeztethető össze az adónem megszüntetése. Másfelől az SZDSZ új elnöke, Retkes Attila azt ígérte, szeptemberre hatszázalékos lesz a párt népszerűsége, és a szabad demokraták önállóan indulnak a választásokon, nem kötnek szövetséget senkivel. Persze ezek csak felszíni tünetek. Az igazi problémám az: semmit nem tudunk az együttműködés programjáról, céljairól. A szövetségkötéshez meg kell egyezni fontos alapkérdésekben, amelyek nem szoríthatók háttérbe. Még ideiglenesen sem. Az MDF–SZDSZ-’alakzat’ azonban nem értékalapú, hanem haszonelvű.”

2010. február 5.
A zemberek alkonya
Tóta W. Árpád blogja (w.blog.hu)

„Végre országértékelés, már alig vártam. El kell mondjam, hogy rettentően utálom az egész műfajt, illetve az orbáni feldolgozását. A mintával, az amerikai elnök éves State of the Union-beszámolójával összevetve ordít a provincializmus, a paranoia és a pátosz, minden, amit Orbán Viktorban utálni lehet. Például az eredeti a kongresszusban hangzik el, nem pedig az akolmelegben, így aztán számonkérhető, helyben megválaszolható, és nem kell nyelvileg sem lemenni kutyába. Orbán kezdettől fogva a várnépnek gügyög, az meg úgyis beszop tőle mindent. Tapsolnának arra is, hogy az ibafai papnak fapipája van.”

2010. február 5.
Dzurinda minden tiszteletet megérdemel
Globusz.net, Lidové Noviny

”Mikuláš Dzurinda szlovák Kereszténydemokrata Pártja súlyos – bár Kelet-Európában közel sem szokatlan – korrupciós botrányba keveredett. Ennek következtében az elnök azonnal bejelentette: a négy hónap múlva sorra kerülő parlamenti választásokon nem jelölteti magát képviselőnek. Figyelemreméltó erkölcsi emelkedettségről árulkodik a döntés, de Dzurindával kapcsolatban nem csak ezt kell a polgári emlékezetnek megőriznie – írja a konzervatív prágai napilap, a Lidové Noviny.
Az elkövetett hiba nem történelmi léptékű, szemben azzal a teljesítménnyel, melyet Mikuláš Dzurinda miniszterelnökként felmutatott. Ez utóbbi a kelet-európai demokratikus átmenet egyik legnagyobb politikusává tette.
Dzurinda kormánya biztosította, hogy az ország társadalma szerves részévé váljék a Nyugatnak, csatlakoztatta országát a NATO-hoz, majd az Európai Unóhoz.
Minden bizonnyal maradtak kihasználatlan lehetőségek, de a kormány teljesítményét leginkább, az határozza meg, hogy Szlovákia, az egykor legelmaradottabb közép-európai ország ma a visegrádi négyek közül a legmodernebb liberális társadalmi infrastrukturális szerkezettel rendelkezik. Ez teszi Dzurindát olyan államférfivé, amilyen Robert Fico sohasem lehet – áll a Lidové Noviny cikkében.”

2010. február 5.
László Tamás fideszes országgyűlési képviselő Mádi Lászlóról
Bánó András interjúja, ATV, Egyenes Beszéd
Videó

Bánó András:„Itt egyetlen ember nyilatkozott, hogy bevezetné [az ingatlanadót]. Mádi László volt az. Csak utána megbűnhődött érte.”
László Tamás: „Még egyszer ismétlem…még egyszer ismétlem, ez a személyi döntés világosan mutatja a Fidesz mély elkötelezettségét az ingatlanadóval szemben. Tehát szerintem erről nem érdemes többet beszélni. Mádi László rossz mondata azonnal egy…s azt hiszem hogy érdemes lenne a Fideszről példát venni, hogy ha van egy markáns vélemény, ami mögött társadalmi, gazdasági, mindenféle politikai meglátás és józan gondolkodás van, akkor az ellen ne beszéljenek. Én ezt nagyon helyesnek látom.”

2010. február 5.
Meleghelyzet Litvániában
Globusz.net, Delfi

„Európa legnagyobb részén a meleg és leszbikus kapcsolatok iránti tolerancia jelentősen nőtt, az utóbbi időben …pedig kifejezetten elfogadóvá vált. A vilniusi lap szerint mindez az újonnan az Unióhoz csatlakozott országok többségéről is elmondható.
Itt sem indultak rosszul a dolgok, 1993-ig meghozták azokat a törvényeket, amelyek a szexuális orientáció terén is garantálták az egyenjogúságot, büntették a diszkriminációt, s amelyek révén így a litván joggyakorlat is az uniós irányelvekkel összhangban kezdett működni.
Tíz évvel később a társadalmi magatartás változni kezdett, majd 2006-2007 során a politikai elit engedett a populizmusnak; egy nemrég készült felmérés szerint a litvánok 81 százaléka a homoszexualitást ma betegségnek tekinti. Így megszülettek a melegfelvonulásokat és az hasonló rendezvényeket tiltó rendelkezések, szemforgató módon arra hivatkozva, hogy a rendelkezéseket az érintettek érdekében hozták, nehogy utolérje őket a társadalom szélsőségeseinek bosszúja.”

2010. február 3.
Gatter László, a Fővárosi Bíróság elnöke a Budaházy-tárgyalásról
Bánó András interjúja, ATV, Egyenes Beszéd
Videó

Gatter László szerint „a bírónő a tárgyalóteremben lévő eljárásnak az ura…” „A bírónak lehetősége volt, hogy a tárgyalótermet kiürítesse, de mérlegelt, és úgy döntött fontosabb, hogy minél hamarabb kihirdessék az ítéletet.”
A Fővárosi Bíróság elnöke ezt arra reagálva mondta, hogy a hallgatóság bekiabálásokkal zavarta Budaházy György ítéletének indoklását, akit ötszázezer forint pénzbüntetésre ítélték a Szabadság téri szovjet emlékmű megrongálása miatt. „A bírót hazaárulónak” és politikai prostituáltnak „nevezték, akit a rendőrsorfal védett, amíg a hallgatóság kivonult a tárgyalóteremből.”
Bánó András kérdésre válaszolva Gatter László úgy nyilatkozott az Oktatási Minisztérium ellen indított perben a februári tárgyaláson kitűzött júniusi határnapról „..énszerintem ez egy viszonylag rövid időpont, és ez az ügy súlyát mutatja, hogy a bíróság egy viszonylag rövidebb időpontot tud kitűzni.”

2010. január 31.
Közösség vagy szolidáris társadalom
Bauer Tamás írása
Népszava, Szép Szó (hétvégi melléklet)

„A gondolati élességet én nem tekinteném gorombaságnak, márpedig nálam csak ezt találhatta [Tamás Gáspár Miklós], míg Róna fontosnak tartotta velem vitatkozó második írásában álláspontomhoz hozzákötni az SZDSZ korrupt voltát és politikai bukását, amire semmi alapja - ha tud valamit az SZDSZ történetéről s benne az én szerepemről, akkor ilyet nem írhat, ha pedig nem tud róla, akkor nem kellene írnia róla. Én kizárólag Róna álláspontjával foglalkoztam (azzal is csak azért, mert az enyémmel szemben fejtette ki a magáét), de eszembe sem jutott bevonni a témába az ő egyéb tevékenységét. Minthogy ő ezt tette, vele a vitát nem folytatom. A két újabb hozzászóló által felvetettekre azonban érdemes még egyszer visszatérni, hiszen a vita, mint TGM helyesen rámutat, ’egyrészt világnézeti alapelvekről, másrészt a haza sorsáról’ szól.
„A globalizáció, az Európai Unió korának kapitalizmusa alapjaiban más, mint a száz évvel ezelőtti, Lenin által a kapitalizmus legfelső fokaként jellemzett nemzeti imperializmusok voltak. Ennek az átalakulásnak a nyomán megváltozhatott és meg is változott a fejlett demokráciák politikai osztálya, és ezen belül a szociáldemokrácia viselkedése a nemzeti kérdésben. Semmiképp nem nevezném válaszul felületesnek az ő [Tamás Gáspár Miklós] értelmezését, csak annyit mondok, hogy másképpen értékeljük azoknak a változásoknak a jelentőségét, amelyek a termelés, a kereskedelem és a pénzügyek internacionalizálódásában az elmúlt száz évben végbementek: én alapvetőnek tartom azokat, TGM pedig láthatóan másodlagosaknak. Szerinte ezért mindmáig érvényes, hogy ’aki igent mond a kapitalizmusra, igent mond a nacionalizmusra’, én pedig vitatom ezt.”
„A társadalmak önérdekeiket követő egyénekből, családokból, csoportokból, osztályokból állnak. A kommunista szemlélet mégis egységes közösségként próbálja kezelni az általa irányított társadalmat, a külön érdekek elnyomására törekszik, és ez jelenik meg a gazdasági életben az utasításos tervezésben és az erőforrások kiutalásos elosztásban, a társadalom egészében pedig az állampárt diktatúrájában. Miután a társadalmat átszövik a széttartó érdekek, ezek figyelmen kívül hagyása óhatatlanul gazdasági és politikai zsarnoksághoz vezet. A világ, s benne Magyarország előtt álló másik lehetőség az érdekek sokféleségének tudomásul vétele. Ennek intézménye a gazdaságban a tervgazdasággal szemben a piac, a politikában az állampárti diktatúrával szemben a többpárti parlamentarizmus.”
„Ha nem akarunk zsarnokságot, marad a szabadság intézményrendszere, a demokrácia, amely - bármennyit ábrándoztunk is másfajta demokráciáról - csak a piacgazdaság talapzatára épülhet. A piac persze a liberális számára sem kizárólagos integrációs eszköz a modern társadalomban, a szociáldemokrata pedig különös súlyt fektet a korábban felsorolt intézményekre, amelyek révén a piacgazdasággal összeegyeztethető módon juthat érvényre a társadalmi szolidaritás. A korszerű baloldali politika egyfelől tudomásul veszi ezeket az adottságokat, másfelől az emellett is lehetséges jövedelmi transzferek révén érvényesíti a társadalmi szolidaritást, és a társadalmi mobilitást szolgáló oktatásügyet alakít ki. Az ilyen politika egyszerre lehet liberális és baloldali. Nem osztatlan közösségben gondolkodik, mint a hagyományos szocialista vízió, melyhez vitapartnereim ragaszkodni látszanak, hanem részérdekek által szabdalt, de ugyanakkor szolidáris társadalomban.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!