Mit is mondott Lenin elvtárs a macska szájában?

Kis Katalin
Stein Á. Dániel: Mert hosszú lesz a tél című írásához


Kedves gyerekkori jó pajtásom, testvérkém idézi Bródy János „Ne várd a májust” című dalának szövegét, (kár, hogy zenét nem tudunk idézni.)

Én most erre a Sztevanovity testvérek dalával replikázom:

       Nem kell mindig a sima út
       A nagy pohár meg a tiszta kút
       És nem kell mindig a sok virág
       És nem kell mindig a jó világ
       És nem kell mindig a jobb vezér
       És nem kell mindig a nagy falat
       És nem kell mindig a gondolat...
       És nem kell mindig az új mise
       És nem kell mindig az új mese....

Egy hetvenes, - született a múlt század harmincas éveiben - hány új misét, hány új mesét élt át? (Egy picikével kevesebbet a negyvenes évek elején – pl. 1942-ben - születettek.)

Csak egy felsorolás, kifejtés nélkül.
A második világháború kitörése, a bevonulás Erdélybe és a Felvidékre, Magyarország belépése a világháborúba, a 2. magyar hadsereg (vele muszos apánk) pusztulása, a " Kállay-kettős," a nyilas uralom, Budapest ostroma, az első évek vadonatúj meséi, a fordulat éve, Nagy Imre első kormánya, a forradalom, az ezt követő ellenforradalom, az új gazdasági mechanizmus, majd újabb mese a visszaszívásáról, a rendszerváltás és az követő sok-sok új mise-mese stb., stb.

Mindig szükség volt a kemény és hófehér páncélra, sohasem tudtuk, ugyan kikkel vagyunk együtt, és kik ellenében. Voltak nagyon hosszú és kemény telek, és voltak kevésbé kemények. Túléltük. Nem mindnyájan, de sokan. Ezt is túléljük majd, nem mindnyájan - sajnos - de sokan. Vissza kell húzódni kertjeinkbe, hobbijainkhoz, vállalkozásunkhoz-hivatásunkhoz, könyveinkhez, számítógépünkhöz, mozihoz, színházhoz, zenéhez, chateléshez, utazáshoz, rádiónkhoz és örüljünk, hogy ezeket, legalább is 70-80 százalékig, nem tudja zavarni semelyik politikai irányzat. 20 százalékos szembenállásra kell felkészülni.

(Például szavazással, amit nem veszünk "halálos" komolyan).

Szóval, mi a teendő?


flickr/rubyblossom

Már nem emlékszem, hogy a 73-as, vagy a 79-es olajválság világvége hangulatában történt. Egy gazdasági jellegű főiskolán tanítottam filozófiát. A lázadozó alsópapság hevületével politizáltunk orrba-szájba, éjjel-nappal. Járta akkor két, egymáshoz nagyon hasonló vicc: "Mit mondott a papagáj a macska szájában? vagy "Mit mondott Lenin elvtárs a Mi a teendő 79. (vagy 73.) oldalán?” A válasz mindkét esetben azonos: "Nem kell besz@rni". Történt pedig, hogy a nagyelőadóban kb. 200-250 húszéves diák hallgatta az előadásomat, amikor is idézni akartam a vicc egyik variációját. Hogy-s hogy nem, az jött ki a számon "Mit mondott Lenin elvtárs a macska szájában?"

Világvége hangulat ide vagy oda, olyan röhögés tört ki, amilyet sem azelőtt, sem azóta nem hallottam.

Hát azt mondom, hogy nem kell..........! Inkább nevetni kell, amennyit csak nem szégyellünk.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!