rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 24.

Az egészségügy helyzetéről és a tervezett béremelésről
Kaló Zoltán, egészségüggyel foglalkozó közgazdász


Bolgár György: - Az elmúlt napokban meglehetősen nagy figyelmet keltett, hogy az egészségügyi kormányzat mintha sikerrel járna az orvosi és egészségügyi dolgozók fizetésemelése ügyében, legalábbis a kiszivárgott hírek szerint nem jelentéktelen – bár nem tudni, hogy ez elegendő-e – fizetésemelés lesz majd a kórházi és szakorvosi rendelők orvosai és az egészségügyi asszisztensek, nővérek, tehát a szakdolgozók körében is. Egyrészt azt szeretném Öntől kérdezni, hogy erre vajon hogyan lesz fedezet, miközben a másik oldalon azt látjuk, hogy a kormányzat az egészségügyben is további spórolási intézkedéseket akar bejelenteni és bevezetni, másrészt, ha sikerül mégis ezt elérni, akkor mi lesz ennek az eredménye, mennyire lesz hatásos?

Kaló Zoltán: - Az egészségügyben több időzített bomba is ketyeg, és ezek mindegyike bármikor felrobbanhat és ez hullámot vethet. Hogy miből lesz többletpénz, mondhatnám, egy csapásra, hát abból is, hogy a gyógyszerkasszából például pénzeket vonnak ki.

- És azt nem a költségvetésbe teszik, hanem átadják az orvosoknak meg az egészségügyi szakdolgozóknak.

- Igen, akár ez is lehet egy megoldás, de természetesen az egészségpolitika megpróbál új forrás után nézni. Népegészségügyi termékdíj, baleseti adó és számos olyan új címkézett forrás létezik, ami egyébként az egészségügy számára többletforrásokat jelenthet.

- Ezek törvényileg is meg vannak címkézve? Tehát nemcsak szándék az, hogy az ebből befolyó pénzeket majd az egészségügyre vagy például béremelésre fogjuk fordítani, ez nem is mehet bele a nagy közös kalapba, hanem eleve az egészségügyhöz megy?

- Igen, ez a szakmának tulajdonképpen egy szívfájdalma, hogy igazából a járulék jellegű, azaz címzett bevételek helyett például a népegészségügyi termékdíjból adó lett, és jelen pillanatban úgy látjuk, hogy azért ezt az egészségügyre fordítják, ugyanakkor bármikor, a költségvetés adott helyzetében, ezzel ellentétes döntés is születhet. Mi, egészségügyi közgazdászok nyilvánvalóan azt preferálnánk, hogy minél több címkézett, egészségügynek deklaráltan járó jövedelem legyen, amit aztán ne lehessen bármikor, a költségvetés helyzetétől függően, átcsoportosítani.

- Magyarán a tiszta helyzet az volna, ha tb-járulék címén befolyna X százmilliárd, és akkor abból gazdálkodhatna az egészségbiztosítás, az egészségügy, és tudni lehet, hogy mennyi jön be, nagyjából tervezni is lehet, és akkor a kiadások is világosan lehetnének tervezhetők. Ellenben most bemegy az adók közé, és aztán hogy a kormány mit ad vissza, hogyan ad vissza, milyen alkudozások után ad vissza, az a napi pozíciók, erőviszonyok kérdése.

- Így van, és természetesen minden olyan háztartásban, ahol tudjuk, hogy a bevételek nem tervezhetők, ott nagyon nehéz hosszú távú elkötelezettséget vállalni arra vonatkozóan, hogy a kiadásokat hogyan szándékozzunk alakítani. Tehát emiatt volna az egészségügynek szüksége arra, ha minél stabilabban, kiszámíthatóbban látnák azt, hogy mennyi bevétellel gazdálkodhatnak biztosan, és mennyi az, ami adott esetben mindig a pillanatnyi helyzet függvényeképpen áramolna be az egészségügybe.

- De most mégis egy lépéssel mintha tovább jutottunk volna. Valószínűleg az egészségügyi kormányzat nem mondaná, ha ez teljesen alaptalan lenne, hogy úgy látszik, van pénz erre a bizonyos orvosi és egészségügyi béremelésre, ha nem is teljes körűen. Az Ön számításai szerint hány tízmilliárd kell arra, amit az egészségügyi kormányzat megcélzott?

- Azt gondolom, hogy egy válsághelyzetben – és az egészségügyben válsághelyzet van, természetesen ez igaz az államháztartás helyzetére is –, a válság megoldására valamilyen módon forrásokat kell találni. Most jól látszik, hogy a legnagyobb válsággócnak pontosan az egészségügyi dolgozók fizetését látja a kormányzat.

- Hiszen ott a külföldre távozás miatt összeomolhat szinte egyik évről a másikra az ellátórendszer.

- Így van, illetve a beélesített felmondólevelek miatt. Azt is látjuk a szomszédos országok példáján, hogy amikor ténylegesen beélesítik ezeket a felmondóleveleket, akkor egy kormányzatnak nagyon más lehetősége nincs, minthogy megoldást találjon, mert az egészségügy nem szünetelhet pár napig.

- Ez történt Szlovákiában és Csehországban is.

- Pontosan. Azt gondolom, hogy vannak annyira reálisak az egészségügyi munkavállalók is, hogy akut módon biztos hogy kell egy összeg, amivel ezt a helyzetet ténylegesen megoldják jelen pillanatban, de amikor valaki tervezetten eléjük rak egy csomagot, akkor nem feltétlenül kell a forrásokat azonnal biztosítani, viszont valakinek garantálni kell, hogy egy adott fizetésemelés biztosítva lesz. De például Litvániában volt egy olyan megoldás, ahol garantáltak bizonyos mértékű fizetésemeléseket időre, ami gyakorlatilag az egészségügyi dolgozók elvándorlását le is állította.

- Tehát kilátásba helyeznek valamilyen kiszámítható növekedést, és az is már elég a kedélyek lecsillapítására.

- Így van, viszont ennek természetesen első eleme, hogy a pluszforrások kellenek, és azért hadd tegyem hozzá, hogy az egészségügyi ellátórendszerhez kellene szabni a kapacitásokat. Tehát ennek a folyamatnak nemcsak az az egyik eleme, hogy többletforrások szükségesek, hanem bizony elképzelhető lenne az, hogy az ellátórendszer kapacitását kellene átstrukturálni.

- Arra gondol, hogy tegyük fel ez a napvilágot látott szám átlagosan az orvosok fizetését ötvenhétezer forinttal emelné havonta, viszont ezzel egyidejűleg az egészségügyi kormányzat kénytelen-kelletlen elhatározná, hogy húsz kórházat be fog zárni és úgy fogja átalakítani az ellátórendszert, hogy a jobban felszerelt ellátást kínáló és tudó kórházakban meglegyen a megfelelő ellátó személyzet, egy kicsit jobban megfizetve?

- Ezt a megoldást azért tartanám reálisnak – bár én csak egy kutató, független szakértő vagyok –, mert ha belegondolok abba, hogy közelebb van ugyan a kórház, de nincs, aki ott minőségi ellátást nyújtson nekem, akkor inkább azt gondolom, hogy legyen egy kicsit távolabb, de ott az ellátás minősége javuljon és ott legyen mindig olyan orvos, aki az adott szakmában megfelelő minőségű ellátást tud nyújtani.

- És lát erre elszánást, erőt, elhatározást az egészségügyi kormányzatban, hogy meglépik? Mert akárhányszor kérdeznek rá, mindig azt mondják, nem, kórházat nem akarunk bezárni.

- Ez azért érdekes kérdés, mert egy dolog, hogy valaki azt mondja, nem szeretné, vagy mondjuk éppen kialakul egy hurrikán és utána kénytelen helyreállítani a rendszert, tehát nem biztos, hogy ezt szeretné bárki is, ugyanakkor adódhat olyan helyzet, amikor ezt meg kell lépni. Mi, kutatók nagyon sokszor hangoztatjuk azt, hogy az egészségügyi ellátórendszer jelenlegi struktúrájában, jelenlegi kapacitásában, a jelenlegi forrásokkal nem működtethető. Ha többletforrásokat nem tudunk mellé előteremteni, akkor igazából a kapacitások csökkentése vagy az ellátási csomagok szűkítése is a jelenlegi egyensúlytalansági pozíciójából egyensúlyba billentheti az egészségügyi költségvetést. Most azt, hogy ezt senki nem szereti, mert ez egy népszerűtlen intézkedés, természetesen tudom akceptálni, de mondom, kialakulhat olyan helyzet, amelynek következtében ezt a népszerűtlen intézkedést adott esetben fel kell vállalni.

- Információi szerint vagy fülesei szerint mikortól lépne az egészségügyi kormányzat, már ami a béremelést illeti? Tudom, hogy még folynak a tárgyalások, azt is tudom, hogy sokan még nem elégedettek, például az orvosi kamara sem. Meddig lehet ezt húzni, vagy mikor kell már valamit lépni ahhoz, hogy megnyugtassák az egészségügy szereplőit?

- December folyamán a rezidens szövetség három hónap haladékot adott az egészségügyi kormányzatnak arra, hogy ne élesítsék a felmondóleveleket. Azt gondolom, hogy ez az időtáv az, amelyen belül megállapodásra kell jutni. Tudomásom szerint egyébként az egészségügyi kormányzat által tett javaslatok rövid távon megfelelő válaszokat adhatnak arra, hogy adott esetben az egészségügyi dolgozók el tudják fogadni, legalábbis a rezidens szövetség. Aztán utána persze felmerül egy csomó olyan kérdés, hogy igen, a szakdolgozók esetében, a kórházi dolgozók esetében igen alacsonyak a fizetések, ezt korrigálni kell, de mondjuk az alapellátásban is nagyon alacsony az, amit a háziorvosok kaphatnak. A hetvenéves házi gyerekorvosok száma több mint száz fölött van a rendszerben, nem tudnak nyugdíjba vonulni. Évtizedes terhek, amiket hordoz a rendszer magával, ezeket most meg kell oldani, ráadásul egy gazdasági válság időszakában. Roppant nehéz most az egészségügyi kormányzat helyzete.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái