Újul, kiújul, újjáépül vagy leépül?
- Részletek
- 2010. máj. 30. vasárnap, 06:40
- Kertész András
Kertész András
Az áprilisi választások óta eltelt hónapban érdeklődéssel és várakozással figyeltem a választások utánra ígért megújulás jeleit. Itt olyan jelekre gondolok, mint a felkészült, összehangolt ellenzéki politizálás, átgondolt kommunikáció... de hiába vártam. Talán majd a kongresszuson döntenek valami ilyesmiről is. Hiszen a vereség olyan váratlanul érhette őket. Alig volt két évük, vagy több, hogy felkészüljenek rá. Én, mint baloldali... és itt álljunk meg egy szóra, vagy többre, majd innen folytatom később.
Egy vitafórumon ismét nekem szegezték a kérdést, hogy mit is jelent ma a bal- és jobboldaliság, nem cserélődtek-e össze a szerepek? Nem a fidesz vette-e át a szocialista párt szerepét? Én erre határozottan azt mondom, nem. A fidesz maximum antiszociálisnak nevezhető, baloldalinak vagy szocialistának semmiképpen. Mert bár baloldali felhangokat használ, időnként még Kádárékat is megszégyenítve, mégis azt kell mondanom, hogy a demagóg és populatív (populista manipulatív) szövegeket nem szabad baloldali retorikának felfogni. A nagy különbség ugyanis az indíttatásban rejlik. Hogy meg akarja-e tartani az ígéreteit, vagy nem? Lásd Orbán 1998-as, illetve Medgyessy 2002-es ígéreteit. Medgyessy úgy betartotta ígéreteit, hogy attól koldultunk (majdnem), míg Orbán egy nemes gesztussal a képébe röhögött az országnak, hogy hiszen más a kampány és más a kormányzás. Majd ezen államtitok kifecsegője mehetett kitaposni az utat Mádi László számára. Nagyjából ennyit a "valódi" és a populista baloldaliságról. Én jobban szeretem a "haladó" és a "konzervatív" jelzőket, ha már mindenképpen skatulyázni kell. Az én baloldaliságom nem a klasszikusan vett baloldaliság. Hanem azt az új típusú, a racionalitást és realitást az eszmék elé helyező, de mégis baloldali szemléletű politizálást jelenti számomra, amelyet Gyurcsány Ferenc és kis csapata képviselt 2006-ban, 2006-tól. Mert a mai világban már nem engedhető meg az "eszme mindenekfelett"-ideológia, erre keményen rádöbbentett minket a konvergenciaprogram szükségessé válása, illetve ide sorolhatjuk a világválságot is. Ilyenkor ugyanis nem lehet a "hagyományos" baloldali szövegekkel jönni, hogy baloldali párt nem hozhat megszorító intézkedéseket, nem "sanyargathatja" a népet, és még sorolhatnám az MSZP "hagyományőrzőinek" kiszólásait. S arra még soha senki sem kérte őket, hogy ugyan indokolják már meg ezeket az állításokat. Miért nem hozhat egy baloldali párt megszorító intézkedéseket? S mi történt volna, ha nem hozza meg? Ha folytatja Medgyessy "mulassunk hitelből, míg ide nem ér a végrehajtó" típusú politikáját? Egy nagyon baloldali, nagyon népszerű politikus hölgy mondta valamikor 2008 elején, hogy a vizitdíjat nem fogja tudni lenyomni a saját választóinak torkán, főleg, mert ő sem igazán tartja elfogadhatónak. Vagyis, nem nézte ki a választóiból, hogy racionálisan tudnak gondolkodni, így meg sem kísérelte elfogadtatni velük. Később ezek a választók rendesen meg is hálálták a hölgynek ez ügyben tanúsított határozott "igazi" baloldaliságát.
Szerintem a szocialista párt ezen "hagyományőrzői" felett egy kicsit elszállt az idő. Az embereket ebben a felgyorsult világban leginkább a boldogulásuk érdekli. Meg kell nekik mondani, hogy ez van most, erre és erre lehet számítani. Nem kell az egészet nagy baloldali eszmékbe csomagolni. Eszmei csomagolásban a másik oldal úgyis utolérhetetlen, felesleges azzal bíbelődni, hogy kitaláljanak valami jobb mozgósító erőt, mint a nacionalizmus. Inkább azt kell tudatni az emberekkel, hogy hová vezet a nacionalizmus, hátha elfordulnak tőle. De ha elfordultak, akkor a másik irányban valami olyasmit kellene látniuk, amitől nem fordulnak azonnal vissza. S amikor elfordulnak a populatív politikától (s ez csak idő kérdése), akkor jó lenne, ha a naaagy nemzeti maszlag után nem egy naaagy baloldali maszlagba próbálnánk az orrukat beletunkolni, attól csak prüszkölni és köpködni fognak.
S itt visszakanyarodnék a fent elkezdett mondathoz.
Én, mint baloldali szavazó, aki azért szavaztam a szocialistákra, mert az "egységcsomagban" ott volt a megújulás lehetősége, elvártam volna, hogy a szocialista párt, jó előre sejtvén a várható eredményt (ugyanis az ellenzéki szerepkör nem volt kétséges, csak annak aránya a kormányoldalhoz képest), a választásokat követően előáll valami határozott jövőképpel (a politikájukat illetően), valamilyen konkrét stratégiával, következetes politikával. De nem ezt tették. Hanem azzal nyitottak, hogy most akkor kinek milyen formában kell hamut szórnia a fejére, mi a különbség, ha lemond, vagy ha csak felajánlja a lemondását, s ha valaki lemondott akkor a másik miért nem mondott le, ki az, akinek már rég le kellett volna... phűűű... komolyan mondom, mint a kutyus által "megjelölt" hangyaboly. S miközben ezzel jól elszórakoztatták magukat, a fidesz gőzerővel bejelentésáradatot indított el, tulajdonképpen érdemi reakció nélkül. Miközben az MSZP végre kiötölte, hogy melyik hónapban hány kongresszust tartanak, addig a fidesz már vígan offshorozott a "változás" jegyében, s egyre másra jelentette be a sokat sejtető terveit, lépéseit. Adórendőrség – elsiklottunk felette. Jegybank elleni támadások – várható volt. 3 csapás, családi pótlék, kettős állampolgárság – tulajdonképpen reakció nélkül maradtak, pedig ezen intézkedések előrevétele a sorban egyértelműen jelezte, hogy mennyire gondolta komolyan Orbán a két pofont. Az MSZP annyira el volt foglalva saját lázas teszetoszaságával, hogy valószínűleg az sem érte volna el az ingerküszöbüket, ha újra létrehozzák az Országimázs Központot, Happy Enddel együtt, vagy újra Poltot tervezik legfőbb ügyésznek. Az MSZP nem ért rá ilyen csip-csup ügyekkel foglalkozni, ugyanis éppen megújul, ha nem tudnánk. Pedig nagyon vártam, hogy valaki kiálljon közülük, és közérthetően elmondja, hogy emberek, hát a fidesz ott folytatja, ahol 2002-ben abbahagyta! Vagy egyenként rámutat a bejelentett intézkedések nyilvánvaló céljára és célközönségére. Nem-nem, ezzel ők nem foglalkoztak. Helyette, mintegy a megújulás szemléltetéseképpen, ismét kijuttattak egy rejtett kamerás felvételt egy zártkörű MSZP-rendezvényről a hírtévének, amely aztán a YouTube-on kötött ki. Minden elismerésem a "megújult" szervezőknek.
Aztán következhetett (volna) az érdemi parlamenti munka, de ehelyett megint csak a következetlenséget, hibák tömegét láthattuk. Rögtön mindjárt a parlamenti bizottságok körüli "egyeztetést".
Nem akarom agyonragozni a bizottság-ügyet, de nem hagy nyugodni.
A teljes folyamat nagyjából előre látható volt. Vagyis fel lehetett volna készülni a kommunikálására. Még mindig azt mondom, az MSZP nem nagyon tehetett mást az adott helyzetben, de gyorsabb helyzetfelismerő képességgel jobban, akár erkölcsi győztesként is kijöhetett volna a szituból. S a buktatópont sajnos Mesterházy Attila két hibája volt. Az egyik megmagyarázhatatlan: miért kellett kezet fogni Vonával? A másik kicsit bonyolultabb, maga a nyilatkozat, amelyben Mesterházy átengedte a jobbiknak az nb-bizottságot. Mi az, amit már akkor is tudhatott, aminek ismeretében jobban meg kellett volna fontolnia, mit is mond?
"...az eddigi vita alapján átengedjük" - mondta. Amit tudnia kellett: a fidesz szándékosan idézte elő ezt a kellemetlen helyzetet, a kelepce nyilvánvaló volt, és árgus szemekkel figyelte mindenki, hogyan reagál az MSZP. "Az eddigi vita alapján" helyett Mesterházynak nagyon röviden ismertetnie kellett volna, milyen is volt ez az "eddigi vita". Nem pedig később magyarázkodni, hogy mit is "akart" ezzel mondani.
Mondhatta volna például azt, hogy "A kormánypárt és a többi ellenzéki párt magatartása lehetetlenné tette a vitát, ezért...", és itt következett volna maga a határozat, "lemond" és "átengedjük" nélkül. Például: "... ezért az MSZP az egyetlen lehetséges módot választotta, hogy az nb-bizottság ügyét visszadobja az ügyben az utolsó szót kimondó kormánypártnak." Tehát nincs lemondás, átengedés, és a labda a fidesznél.
Egészen másképp vette volna ki magát, ha ezek után jön Schmitt Pál azzal, hogy a "szokásjog" szerint a legnagyobb ellenzéki párté az nb-bizottság elnöki tiszte. A külső szemlélő láthatta volna, hogy a fidesz azért volt kénytelen így dönteni, mert az MSZP nem hagyta magát. Viszont a jelen helyzetben Mesterházy kézfogása és nyilatkozata egészen új helyzetet, egészen másképp értelmezhető helyzetet állított elő, pedig ugyanaz a folyamat játszódott le, ugyanazzal az eredménnyel. Csak erkölcsi győztes helyett a jobbikkal parolázó, mutyizó, tesze-tosza félként jött ki belőle az MSZP. S ez elgondolkodtató, mert Mesterházy nem egy tévéinterjúban, egymásodpercnyi gondolkodási idő után "bakizott", hanem volt ideje felkészülni, átgondolni, mit is mond. A kézfogásról nem is beszélve.
Sajnos, a jelenlegi belpolitikai helyzet nem engedi meg, hogy az alapvető diplomáciai képességeket, mint a gyors helyzetfelismerés, a kommunikációs készség, "menet közben" lehessen elsajátítani. Mint látjuk, a nehéz helyzetekben a képességek hiánya súlyos károkat okozhat.
Ezek után Mesterházy Attila lett az MSZP frakcióvezetője. S azóta már túl is vagyunk az első, frakciószinten elkövetett taktikai, pontosabban szarvashibán. A kettős állampolgárságról szóló törvény megszavazásán. Mesterházy szerint ez csak egy gesztus, a kulturális összetartozás kifejezésére. Valóban? Már megint a helyzetfelismerés, a tények figyelmen kívül hagyása. S ezáltal az MSZP frakciója megint részt vesz valamiben, amiben nagyon nem kellene. Ugyanis, ennek a törvénynek az elfogadását még a szlovákiai magyarok képviselői, Csáky Pál és Bugár Béla is szerencsésebbnek tartotta volna június közepe után. Vagyis az ottani magyarok érdekeivel ellentétben áll a törvény ily módon és ilyen időpontban történő elfogadása. Vagyis az MSZP frakciója valami olyasmihez adta a szavazatát, ami ellentétben áll a szlovákiai magyarok érdekeivel. Érdekes, nem? Vagy az MSZP is úgy van vele, hogy gesztus kell a határontúliaknak, még ha belegebednek, akkor is? S ha a szlovákiai magyar pártok vezetői kimondták, hogy NEKIK ez MOST nagyon nem jó, akkor jogos a kérdés, hogy kinek az érdekében szavazott igennel az MSZP. Hát, ha egy-két dolgot összekapcsolunk, erre is rájöhetünk.
Először is nézzük, kinek jó ez a helyzet, kiknek jó, ha minél előbb átviszik a parlamentben ezt a törvényt? Mert hallva Csáky és Bugár szavait, akiknek pártjait ez a törvény messzire lökte a szlovák parlamentbe jutás lehetőségétől, az ő érdekük háttérbe szorult valami más, magasabb cél, érdek miatt. Mert az elég nehezen hihető magyarázat lenne, hogy a román vagy szerb területen élő magyarok már annyira türelmetlenek lettek volna, hogy nekik júliusban elfogadva már nem is lett volna annyira gesztusértékű, emiatt be kellett áldozni a szlovák területen élő magyarok érdekeit. (Megértésüket utólag is megköszönve...). Ha viszont ezt az indokot elvetjük, akkor már csak kettő marad. Az egyiket, ahogy Hofi mondaná, "jólesne elhinni", persze csak az összeesküvés-elméletek gyártóinak, miszerint Fico és Orbán levajazták egymás közt a dolgot: Orbán ezzel besegít Fico kampányába, Fico pedig cserébe folyamatos muníciót biztosít az itthoni "nemzeti érzés", a nemzeti egység erősítésére. No de ez hülyeség, ugye? Akkor már csak az marad, hogy ezzel a döntésével a fidesz valóban gesztust gyakorolt, csak épp nem a szlovákiai magyaroknak (ők ezt a gesztust egy nagy beintésnek élik meg), hanem a jobbiknak. Orbán "2 pofon"-álláspontja már amúgy is a múlté lett a mellényügy elbagatellizálása miatt (két aznapi házelnökük is elsiklott az esemény fölött, ami kivételesen még Sólyomnak is szemet szúrt). S akik még ezek után is reménykedtek a két pofonban, azok az egyiket meg is kaphatták, amikor a jobbik indítványára a fidesz, azaz a házelnök ellenvetés nélkül megrendezi a trianon-emléknapot a parlamentben, persze, a nemzeti összetartozás napjának nevezve, semmi „revizionáció”, semmi trianonozás, csak szolidan emlékezgetünk egyet. Hát majd meglátjuk. S meglátja majd az MSZP-frakció is, hogy mire is szavazott igennel.
Még nem szedtem össze az MSZP által májusban elért ellenzéki sikereket, erkölcsi győzelmeket, de kihagyok néhány karakternyi helyet, és később majd beszúrom.
S akkor nézzük ezt a megújulást. Vagy már néztük? Vagy ami még rosszabb, esetleg már láttuk is?
Tegnap belefutottam Bauer Tamás mondatába, miszerint a kettős állampolgárság megszavazásával másfél millió ember veszítette el a pártját. Drámai mondat. Elsőre elborzadva gondoltam bele abba, hogy igaza van. Aztán jobban belegondoltam, s mint elbukni, veszíteni, feladni képtelen "magánszemély", azonnal cáfolatot kerestem, ha másért nem, a magam megnyugtatására. Az én pártom nem veszett el. Ott van az MSZP-ben. Már nem az MSZP az, de ott van benne. Már régóta ki kellett volna válnia onnan, elindulnia a maga útján, a maga igaza mentén. Tudom, a választások előtt ezt nem tehette meg, zsúfolt volt a program, válságot is kellett kezelni stb. De most már van idő. Viszont nem mindegy, hogy ezt az időt mire használják fel. Arra ugyanis nincs idő, amiről Simon Gábor választmányi elnök is beszélt, hogy akkor most egy-másfél évig újulgassanak, és próbálják visszaállítani a párt már régóta nem létező egységét. Mert ez az egység már vészhelyzetekben sem tudott helyreállni, amikor elvileg össze kellett volna zárni. Populatív népszavazás, EP-választás, a válságkezelő kormány támogatása. Szokták mondani, hogy az ember a bajban ismeri meg a másikat. Hát, ők alaposan megismerhették egymást. Baj volt elég, így "ismerkedési lehetőség" is. S nekünk, szavazóknak is volt alkalmunk megismerni, kiismerni őket. Szerintem az utóbbi 3-4 évben jobban megismerték egymás foga fehérét, mint a saját tenyerüket. Én, mint egyszerű szavazó, nem látom annak lehetőségét, hogy ezek az ellentétek, a személyes ügyek elsimuljanak, és a párt egységet tudjon felmutatni.
Röviden és egyszerűen: ha az én pártom, amelynek megalakulásában bízom, nem jön létre, hanem továbbra is benne marad az MSZP-ben, tovább folytatva az iszapbirkózást, akkor sajnos nekem is be kell állnom a Bauer Tamás által említett másfél millió "pártatlan" közé.