Egy érzés, amely mindent eltakar – zárszó
- Részletek
- 2012. február 25. szombat, 05:30
- Göllner András
A Fidesz békemenete egy kanadai magyar szemszögéből
Everybody knows that the boat is leaking
Everybody knows that the captain lied
Everybody got this broken feeling
Like their father or their dog just died
(Leonard Cohen)
A hazaszeretet érzése nem takarhatja el azt a nyilvánvaló tényt, hogy hazánk jelenlegi vezetői visszaéltek a bizalmunkkal. A hazaszeretet érzése nem takarhatja el a szemünk elől a Fidesz nyilvánosság előtt felvállalt álláspontját, mely szerint a politikában nem az igazmondás, hanem a hatalom megszerzése az első számú cél. Ha erről az utóbbi célról le tudott mondani Gyurcsány Ferenc, miért nem tud lemondani Orbán Viktor?
A hazaszeretet érzése, a kereszténységbe vetett hitünk nem takarhatja el azt a tényt, hogy az Orbán-kormány a hitünket lapátnak használja, arra használja, hogy minél messzebb lapátoljon bennünket a jogállamiságtól az önkényuralomba! A hazaszeretet érzése nem vakíthat el bennünket annyira, hogy ne vegyük észre, Magyarország megítélése nemcsak a nemzetközi sajtóban, hanem a legmagasabb, legrangosabb fórumokon, az Orbán-kormány magatartásának köszönhetően, közép-európai összehasonlításban is a legalacsonyabb.
A hazaszeretet érzése nem vakíthat el bennünket annyira, hogy ne lássuk, Orbán zsugázása mára jóval nagyobb veszteséget halmozott fel hazánknak, népünknek, mint ami az asztalon volt akkor, amikor Orbán belekezdett a játszmába. Ha még további két évet kap, mindannyiunk bőre rámehet. Most arra játszik a mágus, hogy az IMF segítségével kapjon még egy adag zsetont, amivel tovább játszadozhat. Az új zsetonokat végül megint csak a szegények fogják megfinanszírozni. Tiltakozni kell ez ellen a hazug, itt a piros, hol a piros tolvajjátszma ellen.
Azért mert Orbán focicsapata egy jó hangú, antikommunista, keresztyén nótára fut ki a pályára, nem megbocsátandó, ha segédjei kilopják a nézők zsebéből a pénzt. Ezt nem tartjuk helyesnek. Én nem a fosztogató államnak, hanem a köztársaságnak vagyok a híve. Az én hazaszeretet-érzésem képtelen eltakarni a szemem elől, nem tudja véka alá rejteni a hatalom fosztogató magatartását. Társaimmal ezért nem írjuk alá a diaszpóra nyilatkozatát, és ezért harcolunk Orbánék ellen, mert szeretjük a hazánkat, szeretjük a szurkolókat, és nem elégszünk meg azzal, amit Orbán egyik sajtótájékoztatóján az új magyar foci etalonjaként ábrázolt – hogy nincs szükség a pályán az ellenfél csapatára, a magyar nézők se tartanak erre igényt.
Köztudott, hogy konzervatív, nemzeti érzésű, keresztény honfitársaim nem szeretik, ha valaki a demokratikus módszerekkel megválasztott Orbán-kormányt meztelenre vetkőzteti. Erről a nemtetszésről szólt a békemenet. Aki a királyt levetkőzteti, az hazaáruló, aki kintről beszól, az meg gyarmatosító. Aki ráadásul mindezt magyar létére teszi, az olyan, mint egy állat, amelyik belepiszkít saját fészkébe, vagy olyan, mint egy kutya, amely beleharap etető gazdája kezébe. Elutasítjuk az ilyen vádakat. Mi a hazát nem etetővályúnak tekintjük, amelyből az aktuális kormány gazdiként eteti a jószágot, a népet. Mi John F. Kennedy nézetét valljuk: Ask not what your country can do for you, but what you can do for your country. (Ne azt kérdezd, hogy mit tesz érted a hazád, hanem azt, hogy mit tudsz te tenni hazádért.)
A mi hazaszeretetünk nem takarja el azt a tényt, hogy az Andrássy úton menetelők majd egy évtizeden át a saját törvényükkel szemben meneteltek. A Medgyessy-, majd Gyurcsány-kormány idején Orbán Viktor és hívei, akár Brüsszelben, akár az Európai Néppárt gyűlésein, a Fidesz honlapján vagy a hitelminősítőknél folytatott lobbizásukkal a demokratikusan megválasztott magyar kormány bokáját harapdálták, a kormányzást nehezítették, akadályozták, ahogy csak tudták. Azon dolgoztak, hogy lejárassák, leminősíttessék az akkori magyar kormányt vagy annak állampapírjait. Nap mint nap a demokratikusan megválasztott magyar kormányt becsmérelték, a magyar gazdaság sebezhetőségéről prédikáltak fűnek-fának, és mindent megtettek annak érdekében, hogy az akkori kormány – kétharmad hiányában – az égvilágon sehol se tudjon rendet teremteni, legkevésbé a fejekben. Ahol lehetett, szavakban, tettekben és ha kellett, a népszavazás fegyverével, hátráltattak minden karcsúsítást, költségvetési ésszerűsítést, reformot. A Fidesz célja nem az volt, hogy javuljon a helyzet Magyarországon, hanem az, hogy minél rosszabb legyen, mert ebből lehet saját magának és klientúrájának politikai tőkét kovácsolni. Amikor Gyurcsány egy asztalhoz hívta a pártokat, az érdekképviseleteket, hogy fogjanak össze, beszéljék meg az ország közös ügyeit, a Fidesz egyszerűen nem volt hajlandó erre. Sólyom László államfő még azt is felhozta távolmaradása okaként, hogy az állam nem így működik. Amikor Sólyom László államfő Kanadába látogatott, és Ottawában fogadta a kanadai magyarok vezetőit, semmi gondja nem volt azzal, nem esett nehezére, hogy – az itteniek nagy örömére – az ország miniszterelnökét szapulja.
A szintén demokratikusan megválasztott Gyurcsány-kormány idejében Orbán a honlapján vagy a TV2 hírműsorában többször is kijelentette, hogy Magyarországon megszűnt a demokrácia. Csoóri Sándor és a jobboldali konzervatív értelmiség színe-java egyhangúlag zúgta Döbrentei Kornél szövegét: „Bizony, most a demokrácia álarcában olyan rohadt diktatúrában élünk, ami annál is rohadtabb, mint amiből 1990-ben kiszabadulni véltünk.” (Magyar Nemzet, 2008. június 23.) Járai Zsigmond, egykori kádárista párttitkár, Orbán ex-pénzügyminisztere, a Nemzeti Bank élén éjjel-nappal a forint sebezhetőségéről papolt a nemzetközi befektetőknek. Szapáry György, a Magyar Nemzeti Bank akkori alelnöke, Orbán jelenlegi washingtoni nagykövete meg szépen feljelentette a Gyurcsány-kormányt Brüsszelben azért a magatartásért, amit az első Orbán-kormány nap mint nap elkövetett, és amelynek következtében a költségvetési hiány a GDP-hez hasonlítva jóval kisebbnek látszott az első Orbán-kormány alatt, mint később. Bár a nemzetközi elemzők Bajnait tehetséges államháztartási menedzsernek tartják, aki majdhogynem csodákat művelt, Orbánék a mai napig csak libatolvajként beszélnek róla. Ugye érdekes, ahogy egy érzés mindent eltakar?
A Fidesz vezetőinek bűne, társadalmi felelőtlensége elsősorban onnan ered, hogy tudatosan épít a lakosság közügyeket illető tájékozatlanságára. Bűne és társadalmi felelőtlensége, hogy ezt a tájékozatlanságot már egy évtizede tudatosan ápolja, mert nem az igazmondás a célja, és igazi céljához olyan propagandaeszközöket használ, amelyeket a polgári demokráciák már réges-régen a történelem szemétdombjára dobtak. Bűne és társadalmi felelőtlensége az, hogy politikai kommunikációja nem számolta fel a közügyeket érintő tudatlanságot, az egypártrendszer legtrágárabb, legkárosabb hagyatékát, hanem rátett erre, ahol csak lehetett. És teszi ezt nap mint nap.
A Fidesznek és vezetőinek bűne és társadalmi felelőtlensége az, hogy egy olyan útkereszteződés elé állította ezt az országot, amelyen már régen túljutott a világ. A keresztény-konzervatív világrend és a szocialista világrend közt a farkasszemezés egykor valódi tény volt, de mára már fikció, magyarán mondva közönséges halandzsa. A Fidesz által megfestett útvonal nem más, mint egy sárgatéglás hollywoodi út, amelyen olyan figurák botorkálnak, mint a bádogember, a madárijesztő, a gyáva oroszlán, persze maga Dorothy is, de amelyen a magyar polgárosodásnak semmi keresnivalója. Tragikus, hogy a Fidesz nagy forgatókönyvírói ilyen mesékkel próbálják elringatni az egész országot.
A rendszerváltás első tíz évében a Fidesz még tudott uralkodni magán, még volt tartása, gerince egyenes volt. 2002 után viszont a jobboldali gerincferdülés egyre látványosabbá vált. Racionális érvelések helyett eluralkodnak az emocionális érvelések (ilyen a korábban említett „a haza nem lehet ellenzékben”). A nemzeti értékek kisajátításával, a balliberális oldal megbélyegzésével, „magyarellenességének”, „értéktelenségének” szüntelen hangoztatásával, a „hazaárulás” egyre gyakoribb emlegetésével a jobboldal domináns része nem a kölcsönös megértésre, hanem a balliberális oldal erkölcsi kirekesztésére, lejáratására törekszik. Innentől kezdve az úgynevezett „nemzeti oldal” egyre gyakrabban erőszakkal, sípokkal, kereplőkkel, ha kell, tojással, kövekkel, Magyar Gárdával, Molotov-koktéllal és nem utolsósorban saját sajtótermékeiben cenzúrával korlátozza a számonkérhetőség lehetőségeit. 2002 után Orbán Viktor vezetése megkérdőjelezhetetlenné válik a jobboldali sajtóban. A mérsékelt jobboldali véleményalkotókat háttérbe szorítják, a balliberális oldalról pedig szinte egy jó mondatot sem lehet találni ezekben az orgánumokban. 2012-ben balliberális médiafölényről beszélni Magyarországon abszurditás. Ez az ádáz nyomulás, „egészpályás letámadás” hozta létre azt a felelőtlen osztogatási spirált, amely a magyar gazdaságot 2012-re a válság szélére sodorta, és a mai napig akadályozza, hogy kilábaljunk onnan. Ennek a politikai iszapháborúnak nyeljük most a keserű, gyomorforgató levét.
A történelem akkor ismétli önmagát, a rémálmok akkor jönnek vissza, ha engedik. Shlomó Avineri így int bennünket, közép-európaiakat: „Az 1939 előtti erők most visszatértek, egyes esetekben olyan emberek személyében, akik az 1939 előtti pártok és ideológusok leszármazottai… a fentiek dacára ez nem azt jelenti, hogy a történelem börtön, ahonnan nincs menekvés… de nagyon erős ellenerők hatása szükséges a kiszabaduláshoz... Ahol ilyenek léteznek, ott alapvető változások lehetségesek, és meg is történnek. Ahol hiányoznak, ott a jelen csak a múltunk egy rendkívül hasonló változata lehet.” (Élet és Irodalom, 2008. február 8).
Az egyedüli út a béke felé a látványos, a nyilvános, a hangos szembefordulás, a határokon átívelő összefogás, a bátor beszéd és cselekedetek útja. Csak így menthetjük meg a hazánkat, csak így kerülhetjük el azt, ami a közép-európai térséget és Európát fenyegeti. Nem engedhetjük, hogy népünk háta mögött észrevétlenül, kengyelből akasztott dzsidák vashegyeivel mészárolják le a köztársaság védelmezőit, az igazmondás bátor harcosait.
Hallgassuk Cseh Tamást, mi is volt a Göllner-gyalogezred hős katonájának, Petőfi Sándornak a fejében 1849. július 31-én: „Nem, ne, csak így ne! Hogy nem látja senki, nem így akarom! Szembefordulni... Nem látnak, nem tudják... csak dobogás... hisz nem is látják, senki sem látja, hogy szembefordulok! Így szúrnak belém – vive la république! – így szúrnak belém. Senki... lovak dobognak.. Nem, ne így legyen – vive la...”
Vagy hallgassuk Leonard Cohent: „Mindenki tudja, hogy a hajó léket kapott – Mindenki tudja, hogy a kapitány hazudott – Mindenkiben ott van már a sebzettség érzése – Mintha apja vagy kutyája halt volna meg.”
_________________________
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
