Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 23.

• Nyomtatás

Részletek

2012. február 25. szombat, 04:02

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2012. február 23-ai műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy mi lenne a teendő Önök szerint a kilátásba helyezett uniós szankciók elkerülésére. Vajon a példa nélküli brüsszeli lépés önvizsgálatra kényszeríti-e az Orbán-kormányt vagy a miniszterelnök megmakacsolja magát. Esetleg szóban makacskodik majd, a gyakorlatban viszont követi az uniós javaslatok, tanácsokat és figyelmeztetéseket.

Ezzel kapcsolatban mit szólnak ahhoz, hogy Andor László uniós biztost lemondásra szólította fel a Fidesz. És feljelentette a Jobbik.

Következő témánk, hogy a megszorítások természetesen folytatódnak, sőt újabbak készülődnek. Idén például további 100 milliárd forintot kell megtakarítani a kormány határozata értelmében. Vajon a BKV hogyan éli majd túl az állami támogatás csökkentését? Lehet, hogy megszüntetik a hatvanöt év felettiek ingyenes utazását?

Beszéljük meg tovább, hogy a jelek szerint sikerült béremelést kiharcolnia az egészségügyi kormányzatnak az orvosok egy része, illetve a szakrendelőkben és a kórházakban foglalkoztatott szakdolgozók számára. Állítólag bruttó 57 ezer forint jutna az orvosoknak, kivéve a háziorvosokat és a fogorvosokat, és mintegy 12 ezer a többieknek. Elég lesz ez a külföldre távozás megállítására?

És végül mi a véleményük arról, hogy a munkaügyi államtitkár eltitkolta albérlőjét. Vagyonnyilatkozatában ugyanis nem szerepeltetett semmiféle plusz jövedelmet. Bocsánatos kis magyar bűn?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Az egyházi minősítések visszásságairól
Iványi Gábor lelkész

Iványi Gábor: - Jó napot kívánok, csak valahol itt gyorsan ki akarok állni, mert az autópályán robogok.

Bolgár György: - Akkor addig elmondom, hogy miért van itt. Nyugodtan álljon le, a hallgatóknak, hátha nem emlékeznek rá vagy nem feltétlenül ugyanazok hallgatták a két nappal ezelőtt a beszélgetésünket Gulyás Gergely fideszes képviselővel, akivel többek között az egyházügyi törvényről beszéltünk. Ezek után telefonált be Iványi Gábor, csak már nem volt elég ideje a műsor végén arra, hogy kifogásait és ellenvéleményét megfogalmazza. Akkor megígértem neki, hogy másnap vagyis tegnap folytathatjuk, visszahívjuk, csak elfelejtettem, hogy tegnap én nem voltam itt. Ezért aztán nem is tudtuk a beszélgetést folytatni. Most pedig igen, és remélem, hogy közben Iványi úr is megtalálta azt a nyugodt helyet ahol meg lehet állni néhány percre. Sikerült?

– Nem, de hát kezdjük akkor. Nem akarom az időt lopni. Úgy látom, hogy egy pár száz méter múlva ki tudok sorolni.

– Hát nézze, még mindig az utat figyelje, addig a hallgatókat is felvilágosítom, hogy körülbelül arról volt szó, hogy a Fidesz és Gulyás Gergely véleménye szerint ők abszolút demokratikusan ítélnek arról, hogy melyik felekezet érdemli meg az egyházi minősítést, az egyházi kategóriába kerülést. Végül is teljes a vallásszabadság, mindenki szabadon gyakorolhatja a vallását. Az más kérdés, hogy csak az egyházak számíthatnak állami támogatásra. De hát az nem feltétlenül olyan juttatás, ami mindenkinek kijár, ebben szerinte a parlamenti többségnek lehet szava. Én felemlítettem azt, hogy az emberi jogi vallásügyi bizottság kereszténydemokrata elnöke, Lukács Tamás az elmúlt két hétben valamikor azt mondta, és ez nem volt biztos, hogy magán a bizottsági ülésen-e vagy pedig közben vagy utána a szünetben mondta, hogy nem jog az egyházzá válás, hanem kegy, aztán valakitől megtudtam, hogy ezt többek között Lendvai Ildikónak mondta, vagyis nem szerepel valószínűleg a bizottsági jegyzőkönyvben. De végül is nyilvánosság előtt, tanúk előtt elhangzott. És körülbelül itt hagytuk abba a beszélgetést. Ön kifejtette, hogy mennyire nem ért egyet azzal, ami a fideszes képviselők szájából elhangzott. És aminek alapján egyébként az evangéliumi testvéri közösség, amelyet Ön vezet, továbbra sem kapott egyházi minősítést. Nem tudom, hogy ez így rendben van-e?

– Ez így rendben van, teljesen rendben van. Nem is tudom hirtelen, hogy hol fogjam a meg a problémát, mert sok-sok valótlanság hangzik el az egész törvénnyel kapcsolatban.

– Tulajdonképpen szerintem az az igazán nagy kérdés, és erre várnak a hallgatóink is valószínűleg választ, hogy mi volna az a megoldás, ami a sajtó, illetve az egyházak szabadságát, a vallásszabadságot is tiszteletben tartja, ugyanakkor nem teszi lehetővé, hogy mindenféle szélhámosok állami pénzhez jussanak azzal az ürüggyel, hogy tulajdonképpen ők is egyházak.

– Na most ez is egy hamisság, és az emberek elég könnyen megették, hogy úgy mondjam, ezt az érvet. Mert eddig egyetlenegy érv nem hangzott el. Tehát az az érv, hogy azért kell új törvényt hozni, azért kell ezt a parlamentnek a kezébe vennie, mert a bíróság nem tudta kezelni a dolgot, ez egy hamisság.

– Meg ugye az is kiderült Gulyás Gergelytől, hogy ő se tudja, hogy egyáltalán mennyi kárt okoztak, ha egyáltalán okoztak ezek az úgynevezett bizniszegyházak. Ezt se tudják, és nem egyet sem említett.

– Egyet sem tudott megemlíteni. Tegnap vele egy sajtótájékoztatón is együtt voltam, ahol több újságíró kérte, hogy legalább egy nevet mondjon, és egyet sem tudott. Nagyon ügyesen kisiklott a kérdés elől, de nem tud egyetlenegy nevet sem mondani. Erre mondtam én, hogy én viszont tudok olyan egyházat mondani, amelynek éppen a biznisz területén most rendkívül komoly büntetőperei vannak. Hát megállt az ajtóban, mert épp el akart menni, mondjam, hogy az melyik. Mondtam, hogy a katolikus egyház, amelyiknek a pécsi és a győri megyéjében is most két nagyon komoly ügyben folyik éppen büntetőeljárás.

– Na, ezt szó nélkül hagyta a fideszes képviselő?

– Hát szó nélkül, nem mert ebbe belemenni, de ő megnevezni nem tudott egyetlenegy kis egyházat sem. Itt nem azt mondom, hogy esetleg nem volt olyan, amelyik felismerve, hogy így hozzájuthat valamilyen támogatáshoz, bejegyeztette magát, de én sem tudok ilyet. Ő sem tudott ilyet mondani. Elhangzottak abszolút mesék, hogy mit tudom én bicikliláncot adtak el kegytárgyként vagy nem tudom én. Ezek légből kapott dolgok, és azt fedik el, hogy itt ők akartak diktatórikusan, törvénytaposó módon egy átrendezést csinálni. Egyébként Lukács Tamás, akivel én az első parlamentben együtt ültem, ugyanígy az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban, ő már 1993-ban négy társával együtt beadott egy indítványt, hogy töröljenek minden olyan egyházat, amely száz évnél fiatalabb. Ugye akkor 98 évre voltunk az 1895. évi 43. törvénytől, amely először szólt arról, hogy az úgynevezett elismert, bevett egyházakon kívül hogyan lehet kisebb egyházaknak is legalizálniuk a működésüket.

– Igen. Hát ez nyilvánvalóan önkényes dolog. Az a kérdésem, és lényegében erre kérném a válaszát, hogy akkor hogyan? A parlament adja ki ezt a kezéből, adja vissza a bíróságoknak és legyen a bírákra bízva, hogy egy egyházról megállapítsák azt, megfelel-e annak a követelménynek, amit az egyház léte, fogalma jelent?

– Hát mindenképpen ezt kellene tenni, ugyanis most semmiféle követhető logikus rend nincs abban, hogy kinek adományoznak egyházi működést. Mondok példát. Bevettek most azon a címen, tehát, hogy igazolni tudják, hogy a világ egyházakat akarták most elismerni, olyanokat, akik nem tíz, de még öt éve sem működnek, és nincs húsznál több tagjuk Magyarországon. Nem akarom megnevezni, mert vegyék be, semmi problémám ezzel nincs.

– Csak önkényessé válik az egész procedúra.

– Önkényessé válik a dolog. Vagy világi egyház-e például, most akkor mégis mondok nevet, az erdélyi gyülekezet, amely tipikusan civil szervezetként jött létre, azért, hogy a romániai rendszerváltás körüli háborúban vagy forradalomban ide menekülő katolikus, református, evangélikus és hát ki tudja még milyen emberek valamilyen menedéket találjanak, és lelki gondozást is kaptak. Németh Géza református lelkész alapította ezt. De rájővén, hogy egyházként könnyebben tud működni, bejegyeztette külön egyházként. De ez az egyház nem tagja sem a magyar, sem a világméretű református egyháznak, tehát nem világi egyház ilyen értelemben.

– Magyarán a parlamenti többség szubjektív döntésére, önkényére van bízva, hogy kiből lesz egyház és kiből nem lehet.

– Így van.

– Iványi úr ne haragudjon, most megint meg kell szakítanom a beszélgetést, mert egy kormányszóvivő vár rám. És szerintem a dolog lényegét tisztáztuk. De ha nem, akkor visszatérünk rá, jó?

– Jó, jó. De nem muszáj, hogy visszakapcsoljanak engem, akkor folytassák a beszélgetést. És ha egyszer megint van mód, akkor elmondanám azt a négy-öt alapvető szempontot ami miatt ez a törvény nagyon súlyosan alkotmánysértő.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Az Európai Bizottság döntéséről
Giró-Szász András kormányszóvivő

Bolgár György: - Mit fognak tenni az Európai Bizottság tegnapi határozata után? Várnak vagy diplomáciai próbálkozásokba kezdenek, hogy az Európai Uniós pénzügyminiszterek tanácsa ne hagyja jóvá ezt a bizottsági javaslatot, vagy már hozzákezdtek ahhoz, hogy a javaslataikat, tanácsaikat, ajánlásaikat megfogadják és átültessék a gyakorlatba?

Giró-Szász András: - Nézze Bolgár úr, abban a furcsa helyzetben vagyok, hogy ugye Ön azt kérdezi, hogy mit fogunk tenni, illetve a kormány mit fog tenni. Én meg azt mondom, hogy a kormány megtette már ezt a lépést, csak az Európai Bizottság nem vette figyelembe a mostani határozata meghozatalakor. Épp ezért mondta a magyar kormány azt, hogy megalapozatlannak, méltánytalannak és bizonyos szempontból jogilag vitathatónak gondolja ezt a lépést. Ugyanis a magyar kormány, egész pontosan a magyar nemzetgazdasági miniszter már február 9-én elküldte a bizottságnak azt a levelét, amelyben taglalta, hogy milyen lépéseket tenne a magyar kormány a túlzottdeficit-eljárás okán 2013-ra vonatkozóan, hogy a 3 százalékos határ alá szorítsa az államháztartási hiányt. Majd a miniszterelnök úr szintén elküldte a levelét Barroso elnök úrnak, amiben szintén ezt taglalta. Ráadásul a szerdai bizottsági határozat napvilágra kerülése előtti napon, kedden, ez a Magyar Közlönyben meg is jelent, tehát a magyar kormány annak is eleget tett, amit a bizottság úgy definiált, hogy részletes és nyilvánosságra hozott lépésekben kell ezt megtenni.

– Ez a bizonyos 100 milliárdnyi plusz megszorítás vagy takarékoskodás lenne az, ami Önök szerint elegendő volna a jövő évi államháztartási hiány 3 százalék alatt tartásához?

– Hát nézze, Bolgár úr, az Európai Bizottság egész pontosan ugye 3,25 százalékos hiányt prognosztizál 2013-ra. A 3,25 százalékos hiány ugye az én matematikám szerint az 0,25 százalékkal több a 3 százaléknál. A magyar kormány lépése pedig 0,4 százalékkal tudja csökkenteni ezt a hiányt. Tehát jóval beljebb van, 2,85 százalékon. De ha a számmisztikát félretesszük, akkor is azt kell mondjam, hogy azért azzal óvatosan bánnék, hogy ez egy megszorító csomag lenne-e. Mert ebben a költségvetési intézkedéssorban benne van a gyógyszerkassza belső átalakításától kezdve a tömegközlekedésre költött állami pénzek felülvizsgálata is, de benne van az elektronikus útdíj bevezetése, amely nem megszigorító lépés, hanem új típusú lépés. Az Európai Bizottság pont ezeket hiányolta, hogy olyan strukturális lépések legyenek, amelyek hosszú távon nem egyszeri intézkedésekkel tudják a költségvetést korrigálni. Egyébként egy zárójeles megjegyzésem evvel kapcsolatban, hogy éppen ezért az kifejezetten nem kellően megalapozott értékelés mondjuk a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos kormányzati lépés tekintetében, hogy azt egyszeri intézkedésként sorolják be.

– Mármint, hogy egyszeri. Egyszer alkalmazható intézkedésként ugye?

– Hát az Európai Bizottság, illetve egész pontosan minden közgazdász, amikor költségvetést néz, ugye a strukturális költségvetési egyenleget és az általános költségvetési egyenleget pont az egyszeri intézkedések különböztetik meg. Az egyszeri intézkedés az, amely egyszeri bevételt jelent az államháztartás számára. A magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos kormányzati döntés, illetve országgyűlési döntés pedig nem ilyen.

– Milyen értelemben nem? Hogy tudniillik nem megy most már tovább az a bizonyos 8 százalék a magánnyugdíjpénztárakhoz, hanem megy az állami alapokba. Ezért aztán ez egy tartós, hosszú évtizedekre szóló plusz bevétel. Erre gondol.

– Hát egész pontosan. Ön tökéletesen átlátta Bolgár úr.

– Javasoljanak engem az uniós bizottságba, és akkor két legyet ütnek egy csapásra, ugyanis Andor Lászlót nem tartják alkalmasnak.

– Nézze, ha rajtam múlik, akkor én javasolni fogom, mert Ön amikor Ön műsort vezet, illetve amikor az Ön műsorát beharangozzák, Ön mindig ott van. A jelenlegi biztossal ellentétben, aki nem volt ott jelen.

– És ez olyan fajta bűn amit nem szabad megbocsátani? Hiszen elmondta, hogy az írásos hozzászólását elküldte, a véleményét már elmondta, nem oszt nem szoroz, hogy ott van-e.

– Hát nézze, egész pontosan Andor László azt mondta ugye, hogy a véleményét már elküldte múlt pénteken, és ugye nem történt semmi váratlan, meg ahhoz képest nem kiszámítható dolog. Még egyszer mondom, a magyar miniszterelnök múlt pénteken küldte el Barroso elnök úrnak a levelet, és a Magyar Közlönyben pedig kedden jelentek meg az adatok, amelyek azért alapvetően átértékelésre kellett volna hogy késztessék a bizottságot. És egyébként Kovács László volt európai uniós biztos úr hívta fel arra a figyelmet, hogy a biztosok teljesen természetesen nem a nemzetállamok érdekeit képviselik az Európai Bizottságban, de ők azok a személyek, akik a biztosok közül a leginkább ismerik saját országukat, illetve az összes ország közül leginkább saját országukat ismerik. Éppen ezért Andor László jelenléte, illetve mondjuk az a hozzáadott érték, amellyel be tudott volna számolni, hogy az előző nap a Magyar Közlönyben megjelentek a konkrét számok, és ezek a számok 3 százalékos államháztartási hiány alá tolják a 2013-as államháztartást, azért szerintem sokat nyomtak volna a latba. Amennyiben elfogadjuk azt, hogy nem prekoncepcióról beszélünk.

– Na de elolvasták ezt a határozatot is, elolvasták Orbán Viktor levelét is, gondolom világos angolsággal született, de ha magyarul írta, akkor jól lefordították az uniós biztosoknak. És nem Andor László a gazdasági pénzügyi biztos, hanem egy svéd politikus és szakember. És ők úgy ítélték meg, hogy ez kevés. Ez nem az, amit ők kérnek, és nem az, amit az európai pénzügyminiszterek már hetekkel ezelőtt kértek.

– Bolgár úr, én óvatos lennék evvel a ténymegállapítással, ugyanis ha megnézi Ön vagy akár a kedves hallgatók az interneten megtalálható Olli Rehn sajtótájékoztatót, akkor pontosan láthatják, ott újságírók feltették neki a kérdést, és pontosan láthatják a válaszban, hogy arról számolt be, hogy a leveleket megkapták, a leveleket látták, de pontosan a nyilvánosságra hozatalt és a konkrétumot hiányolja. Tehát magyarul a Közlönnyel kapcsolatos nyilvánossághozatalt és konkrétumokat nem vették figyelembe, akkor, mikor meghozták ezt a határozatot.

– Azt mondja, hogy a részleteket hiányolták.

– Ami a Közlönyben megtalálható, hiszen a nyilvánosságot is hiányolták, s a Magyar Közlöny nyilvánvalóan arról szól.

– De nem lehet, hogy a részleteket abban az értelemben hiányolták, hogy talán még a kormány sem tudja, azonkívül, hogy milyen területeken szeretne és hogyan spórolni, azért még nem látja át? Még nem döntötte el, még nem vitatta meg és nem hozott erről határozatot. Hogy a tömegközlekedésben, a BVK-nál, a gyógyszer-ártámogatásban, a gyógyszertárak helyzetében hogyan fogja összehozni ezt a plusz 100 milliárdot, amit bevételként szeretne?

– Bolgár úr először is a Magyar Közlönyben a kormánydöntés után jelent meg a tájékoztatás. Tehát azért erről a kormány döntött.

– De részleteiben? Nemcsak irányaiban?

– Pontosan, a részleteit már 2011 tavaszán részletekbe menően pont Olli Rehn üdvözölte, hiszen ez az összes elem megtalálható a Széll Kálmán Tervben tételekre és részletekre bontva. Harmadszor pedig felhívnám a figyelmét, hogy január 11-én, amikor a túlzott deficit eljárást megerősítették Magyarországgal szemben, akkor Belgiummal szemben kifejezetten kedvezően járt el Olli Rehn biztos úr. Belgium akkor egyébként csak annyit jelentett be, hogy mind bércsökkentések tekintetében, mind egyéb költségvetési tételek zárolása tekintetében fog lépéseket megtenni. Ezt az általános bejelentést pedig akkor elfogadta a bizottság. Ennél nagyságrendekkel konkrétabb információkat adott át a magyar kormány a bizottságnak.

– De hát akkor ezek szerint lehetünk optimisták, mert a magyar kormány már elébe ment az uniós követeléseknek, teljesíteni fogja az ajánlásokat, a javaslatokat, az elvárásokat. Nem kell attól félnünk, hogy szankciókat vezetnek be ellenünk. Nem?

– Hát és ráadásul azért azt is tegyük hozzá, hogy hosszú évek után először 2011-ben 3 százalék alatt volt az államháztartási hiányunk. Én tudom, hogy erre az a válasz sok esetben, hogy az egyszeri intézkedések következtében.

– Pedig nem is szóltam közbe, de tudja.

– Persze nem is feltétlenül csak Önre gondoltam, mert a politika sajátossága nagyon helyesen az, hogy elvek és nézőpontok ütközzenek a politika területén. De azért mindenki fogadja el azt, hogy tények alapján történnek a dolgok. De 2012-re az Európai Bizottság prognózisa már 3,5 százalékost hiányt prognosztizált, ez, ha átfordítom forintba, hogy a hallgatók is értsék, ez a 13-14 ezer milliárdos költségvetés tekintetében ez egy 13 milliárd forintos problémát jelentett. És 2013-ra pedig egy 3,25 százalékos prognózist adott az Európai Bizottság, amely egyébként Magyarországot a 27 európai tagállam közül a 7., 8. legjobb helyre teszi. Tehát magyarul azt akarom csak mondani, bár nem vagyok jó matematikából, ez azt jelenti, hogy közel 20 tagállamban, amelyeknek rosszabbak ezek a számai, még sincs semmilyen ilyen típusú eljárás velük szemben.

– Lehet, hogy nem jó matematikából, de a kormány szavának hitelében szerintem elég jó. Úgyhogy ezek után tulajdonképpen már csak arra várok, hogy a brüsszeli bizottság mikor vonul vissza. De ha mégsem teszi meg, hanem ragaszkodik ahhoz, hogy Magyarország olyat is csináljon, amit eddig nem tett meg. És olyan törvényeket vonjon vissza vagy módosítson, amilyeneket eddig nem tett meg, még ha esetleg ígérte is, majd meglátjuk, hogyan teszi meg. Nem ez mutatja-e azt, hogy valamit azért az Orbán-kormány rosszul kell hogy csináljon, hiszen szinte mindenki a világban a szövetségeseink körében, az Európai Unióban, a barátaink közül balközép és jobboldalon úgy látja, hogy erőteljesebb eszközökhöz kell nyúlni, mert úgy látszik, Magyarország nem érti, miről van szó.

– Nézze, én azért evvel is óvatosabban bánnék. Tehát Ön azt mondja, hogy szinte mindenki ezt látja. Ha jól vagyok tájékoztatva, és az emlékeim nem csalnak, akkor a lengyel miniszterelnök nem ezt gondolja. Az osztrák alkancellár nem ezt gondolja. A litvánok nem ezt gondolják. A német CDU, CSU nem ezt gondolja. A cseh külügyminiszter és a cseh államfő nem ezt gondolja.

– Mindegyiknek van biztosa az Európai Unió bizottságában.

– Hát így van.

– És egyhangú döntés született.

– De ugye avval kezdtük a beszélgetést, hogy ezek a biztosok nem nemzeti érdekeket képviselnek, hanem a bizottságot. Akkor ebben az esetben is vegyük ezt figyelembe. De én értem az Ön felvetését, nyilvánvalóan Ön is olvasta GP Morgannek, a londoni pénzügyi elemzőháznak az értelmezését. Ők azt mondják, hogy az EU a kohéziós támogatások felfüggesztésének fenyegetését eszközként használja Magyarország kapcsán. Most idézem.

– Én is így gondolom és valószínűleg Ön is. Nem?

– Hadd idézzem a GP Morgant. Az intézkedés kilátásba helyezése inkább az IMF–EU-finanszírozási csomaggal kapcsolatos uniós tárgyalási taktika része. Ez nem szól másról, mint hogy azokat a területeket, amelyeket Ön úgy emlegetett, hogy más törvények, amelyeket jogilag nagyon nehéz kötelezettségszegési eljárásokba belevonni, azokat a területeket megpróbálják ide belerakni. De ugyanakkor a magyar kormány álláspontja az, egyébként én azt gondolom kormányszóvivőként, hogy nagyon helyesen, hogy ezeket a területeket mindenképp külön kell választani. Sem a bizottságnak, sem semelyik tagállamnak nem érdeke hosszú távon, hogy arra precedens szülessen, hogy akár túlzottdeficit-eljárás kapcsán más témák kerüljenek be, akár más témák kapcsán a túlzottdeficit-eljárás területén legyen nyomásgyakorlás. Pontosan az a lényeg, hogy költségvetési szigort a költségvetés területén kell végrehajtani, a többi területen pedig, ha az Európai Bizottságnak felvetései vannak, és írásban meg tudja fogalmazni őket – ezt hívják kötelezettségszegési eljárásnak, az Európai Unió irányelveihez való alkalmazkodás kikényszerítésének – akkor jogi szinten folyik az a, leegyszerűsítve, csatározás, amelyet most is a három kötelezettségszegési eljárás kapcsán tapasztalunk. Ezt következetesen külön kell választani.

– Hát ez a magyar kormány álláspontja, hogy ragaszkodjunk a betű…

– A jogállami állásponthoz.

– …a betűhöz, a törvények, a normák stb. betűjéhez. Az Európai Unió pedig egyre inkább úgy gondolja, hogy ezen már túlvagyunk, mert Magyarország politikája és gyakorlata azt mutatja, hogy az egésznek a szellemével a törvények megszületésének, alkalmazásának szellemével van baj. És ha ők akarnak valamit, például hitelt az Európai Uniótól, akkor ezt a szellemet is tessék tiszteletben tartani.

– De hát Bolgár úr, azt gondolom, hogy Ön is meg én is mint elkötelezett demokraták, mindketten a törvények betűjéhez és a törvényi állásfoglaláshoz kell hogy ragaszkodjunk.

– Is. És szelleméhez.

– Mert a törvények mögött meghúzódó szellem, az egy szubjektív dolog. Nekünk objektív mértékek alapján kell megbecsülnünk egy kormányt, egy országot, egy nemzetet, és az objektív mértékek itt ugye, nem véletlenül jogállamról beszélünk, a jogállam alapja a leírt jogi, kodifikált szövegek. Ennek alapján Önnek is meg nekem is, ha demokraták vagyunk, márpedig egyikünk sem kételkedik a másikban, akkor ehhez kell ragaszkodnunk.

– De ha az Európai Unióban is demokraták vannak, ráadásul többségében jobboldali kormányok vezetése alatt, akkor tudomásul kell vennünk, hogy az unió most mást akar tőlünk, és szeretné, ha együttműködnénk velük.

– De azt ugye Ön is tudja, hogy annak, hogy az Európai Unióban többségében jobboldali kormányok vannak, nincs relevanciája mondjuk az Európai Bizottság összetételére vagy az Európai Parlament összetételére. Hiszen az Európai Parlamentet ettől függetlenül választják, a biztosokat jelölik. Nem a mostani kormányok jelölték, hanem a korábbiak. Ha az Európai Parlamentet megnézzük, abban Önnek teljesen igaza van, hogy az Európai Néppárt a legnagyobb frakció, de az Európai Parlamentben többségben vannak a balliberális politikai pártok.

– De a liberálisok nem baloldaliak többségükben, jobboldali kormányok tagjai. Svédországtól Németországig és az Egyesült Királyságig.

– Így van, éppen ezért megfigyelhető mondjuk Németországban, hogy az összes kritikát liberális miniszterek mondták el a magyar kormány kapcsán, és a CDU, CSU részéről nem fogalmaztak meg ilyen kritikákat. Sőt a magyar kormány támogatására…

– De az nem fordult meg a fejükben, hogy hátha igazuk van?

– De Bolgár úr. Én egy pillanatig, illetve a magyar kormány egy pillanatig nem zárkózott el ezen viták lefolytatása elől. Ha elzárkózott volna, az azt jelentette volna, hogy kategorikusan elutasít minden ilyen típusú észrevételt. Mivel nem utasított el, teljesen nyitott volt rá, a hátha igazuk van felvetés akkor dől el, ha végigviszik a jogi vitát. A jogi vita végén, ugyanúgy, mint tavaly a médiatörvény kapcsán, amikor az Európai Bizottság megfogalmazta három kategóriában az észrevételét, a magyar kormány pillanatok alatt változtatott a médiatörvény azon pontjain. A magyar kormány sohasem zárkózott el ilyen típusú dolgoktól, és sohasem mondta azt, hogy nála van az igazság. A miniszterelnök maga elmondta, mind idehaza az országgyűlésben, mind Strasbourgban az Európai Parlamentben, hogy másfél év alatt 350 törvényt hozott meg a magyar parlament. 350 törvény meghozatalakor teljesen természetes, hogy adódhatnak hibák. Ezen hibákra való figyelemfelhívás és a hibák kapcsán a megvitatás, hogy mitől hiba a hiba, az teljesen természetes folyamat. A magyar kormány mindig partner volt ebben.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Az Európai Bizottság döntéséről és az Egyesült Államokról
Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke

Bolgár György: - És Önt is arról faggatnám, amiről az imént Giró-Szász András kormányszóvivőt, az Európai Bizottság döntéséről, ami nem végleges abban az értelemben, hogy az Európai Unió pénzügyminiszterei erre még áldásukat kell hogy adják, vagy éppen úgy dönthetnek menet közben, hogy tulajdonképpen elsietett volt ez a döntés. Magyarország teljesíti, amit kérünk tőle, úgyhogy nem fenyegetjük őt szankcióval a jövő évben. Ön szerint van erre esély?

Kósa Lajos: - Az Európai Bizottság egy javaslatot fogalmazott meg, nem ő a döntéshozó. Tehát javaslatot tehet. Én azt gondolom, hogy a túlzottdeficit-eljárásnak, ami 2004 óta folyik Magyarország ellen, ez a javaslattétel az egyik következménye lehet. Ugyanakkor mi azért tartjuk ezt megalapozatlannak, erről beszéltünk, mert pont Magyarország az új kormány alatt az elmúlt két évben teljesítette a kritériumokat, amelyeket korábban sosem teljesített. Tehát mondjuk most furcsa lenne egy olyan eszközhöz nyúlni, ami egy olyan szakaszban sújtja az országot, amikor már elmozdulunk a túlzottdeficit-eljárás által teremtett helyzetből.

– Mi érdeke volna az Európai Bizottságnak meg az Európai Uniónak, hogy olyankor avatkozzon közbe, amikor már rátértünk a helyes útra.

– Hát ez jó kérdés. Szerintem bocsánat, igaza van, ez egy teljesen értelmetlen döntés szerintem. Erről beszéltünk. Tehát ezért nem is tartom valószínűnek, hogy…

– Úgy gondolja, hogy ott ül 27 vagy ebben az esetben csak 26 európai uniós biztos, de a 27. írásos véleménye is ott van, és azt mondják, hogy mi a fenét csináljunk Magyarországgal, hozzunk egy értelmetlen döntést?

– Bolgár úr. A világtörténelemben hány olyan döntést hoztak demokráciák, ami teljességgel értelmetlen volt. Miközben egyébként lehetett tudni, hogy tévedésen alapul a döntés.

– Hát ezt éppen lehetne az elmúlt másfél év magyarországi történéseire is mondani, a mi demokráciákban egy kétharmados többség hozott egy csomó olyan törvényt például, amellyel az Európai Unió jelentős része, jelentős politikai erői, médiája nem értenek egyet.

– Igen, de most az egy másik téma amit felvetett.

– Én csak mondom, hogy hát igen, vannak döntések, amelyek rosszak.

– De Bolgár úr, akkor most Ön ezek szerint egyetért velem, tehát bizony akár az Európai Unióban is van arra példa, nem is kevés…

– Hogyne. Stimmel.

– …hogy az unió egy teljesen értelmetlen döntést hoz. Na most az uniós bizottság szerintem itt egy értelmetlen döntést hozott, de ez egy javaslat, és majd a pénzügyminiszterek tanácsa hozza meg a döntést kétharmados többséggel. Szerintem ez egy rossz döntés volt. Én annak adok nagyobb valószínűséget, hogy ezt a döntést a pénzügyminiszterek tanácsa felülbírálja, főleg azért, mert rendkívül rossz az üzenete. Gondoljuk csak meg, az unió 2004 óta követeli azt, hogy a feleljünk meg a maastrichti kritériumoknak. Most, amikor két éve folyamatosan megfelelünk, és 3 százalék alatt tartjuk a költségvetési hiányt, sőt 2013 esetén is 0,25 százalékról vitatkozunk, ekkor büntetnek meg? Hát akkor ez azt üzeni a többieknek, hogy gyerekek, mindegy, hogy milyen erőfeszítéseket tesztek, vállalva egy sor konfliktust, mert úgyis úgy döntenek, hogy kényük-kedvük szerint. Hogy ezen már megint nincsen sapka. Hát így nem lehet élni.

– 2010-ben nem volt 3 százalék alatt a hiány, 2011-ben igen, de a magánnyugdíjpénztári bevétel egy részének odacsoportosításával, strukturálisan állítólag 6-7 százalék között van. Idén remélhetőleg annyi lesz, bízzunk benne.

– Bocsánat, az uniós bizottság is ezt mondja. Azt mondja az uniós bizottság, hogy 2012-ben az ő véleményük szerint is 2,9 százalék körül lesz a hiány.

– De valahogy nem akarnak hinni Magyarországnak, mert azt látják, hogy nemcsak 2004 óta, ami kétségtelen tény, megszegte ezeket az előírásokat, de az Orbán-kormány is az egész múlt évet azzal töltötte, hogy néhány hónaponként zárolt költségvetési kiadásokat, módosította az egészet. Tehát még a 2011-es terve sem valósult meg, csak úgy sikerült végül tartani ezt a hiányt, hogy a nyugdíjpénztári bevételek odamentek. Ezért aztán úgy gondolja a bizottság, hogy az ígéretek nagyon szépek, de nem elég a bizonyíték ennek alátámasztására.

– Hát nézze. A számok azért itt magukért beszélnek. 2010-ben a 2010-es költségvetést nem az Orbán-kormány határozta meg, hanem Bajnai Gordon kormánya. Mert ugye azt akkor fogadtuk el, amikor még Bajnai Gordon volt a miniszterelnök. Tehát ebből a szempontból az irányadó a 2011-es az volt, az Orbán-kormány első költségvetése. 3 százalék alatt maradt a hiány? Igen.

– 3 százalék alatt maradt, és idén el tudnak venni még 2700 milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári megtakarítást? Nem.

– Hát de egy sor strukturális intézkedést már hozott a kormány, az önkormányzati rendszertől a felsőoktatáson az egészségügyig. De most tekintsünk el ettől. Én most csak a számokat mondom. 2011-ben tehát alatta maradt. 2012-ben alatta marad-e? Azt mondja az unió, nem nekünk kell hinni, az unió saját maga mondja, hogy igen. Tehát ez nem bizalom kérdése, ők maguk hisznek-e maguknak. 2013-ra mondják, hogy igen, de mi van akkor, ha 2013 nem úgy alakul, és mondják azt, hogy szerintük 3,25 százalék körül lesz a hiány. Megjegyzem, ezzel még mindig 20 ország előttünk van a rossz hiányadatokban. Tehát mi abszolút a jobbak között vagyunk. De erre mondjuk, hogy de hát a helyzet a következő. Korábban is voltak egyedi bevételek, megoldások. Mindig felette maradtunk minden szocialista kormány esetén a 3 százalék hiánynak. Most két éve tehát tavaly alatta maradtunk.

– Egy éve.

– És idén, azt mondja az unió, hogy alatta maradunk. Logikus, hogy most büntetnek meg? Még akkor is, ha egyébként persze tudjuk, hogy koránt sincs vége a folyamatnak, még egy sor dolgot kell csinálni ahhoz, hogy Magyarország egy stabil és önfenntartó költségvetési gazdálkodást tudjon folytatni. De hát azt nem lehet elvitatni, hogy mi, szemben a szocialista kormányokkal, ehhez felelősségteljesen álltunk hozzá. Hát a szocialistáknál volt a reptér-privatizáció 500 milliárdos bevétel. És azzal az 500 milliárddal alatta tudták tartani a hiányt? Nem. Hát most akkor ezért mondom, lehet ezt csinálni az uniónak, de szerintem ez teljesen értelmetlen.

– Na ha ennyire jók vagyunk, akkor…

– Nem vagyunk ennyire jók, de a szándékot nem lehet elvitatni.

– A szándékot nem vitatom el. Ha ennyire jók vagyunk, akkor miért fordultunk a Nemzetközi Valutaalaphoz és az Európai Unióhoz. Nem kis kölcsönért?

– Először is nem kölcsönért fordultunk, hanem hitelbiztosításért. Ugye már vitatkoztunk erről.

– Áh, Kósa úr, de…
– De várjon egy picit.

– …Ön is tudja, Ön közgazdasági egyetemet végzett, tudja, hogy ez nem így van. A Nemzetközi Valutaalap csak hiteleket ajánl. Nem biztosítótársaság.

– Nem biztosítótársaság, de mondjuk a bankok sem, mégis adnak bankgaranciát. Mi hitelgaranciát kértünk, de most a helyzet a következő. Ez újabb elkötelezettségünket bizonyítja arra, hogy rendkívüli komolyan vesszük azt, hogy több oldalról biztosítsuk be, hogy a magyar költségvetést és a magyar államháztartást egy nehéz periódus után olyan pályára állítsuk, ami biztosítja azt, hogy tartósan önfinanszírozók vagyunk, tartósan 3 százalék alatti a hiányunk, és megfelelünk a maastrichti kritériumoknak. Ezért fordultunk az IMF-hez. Hát akkor azt a kérdést kell feltenni, hogy akkor mit csináljunk még, milyen csillagot hozzunk le az égről a bizottságnak.

– Na ezen gondolkoznak? Mert ez tényleg egy fontos kérdés. Lehet, hogy nem csillagot kéne lehozni, együttműködőbb, barátságos arcot kellene mutatni az Európai Uniónak, az Egyesült Államoknak. Ha ezt megteszik, hátha minden sikerülni fog.

– De először is. A túlzottdeficit-eljárásnak mi köze van az Egyesült Államokhoz, Bolgár úr?

– Most ezt általában mondtam, hiszen onnan is éri Önöket nyomás. Ezért jutott eszembe Amerika.

– Hát, nézze. Bármilyen széles nyelvcsapásokkal halad az ember a nemzetközi életben, így konkrétan nem baj az, ha figyel arra, hogy az élet hogyan alakul. A túlzottdeficit-eljáráshoz az Egyesült Államoknak semmi köze nincsen.

– De a Valutaalaphoz és a hitelhez van köze.

– Igen. Egyébként hozzáteszem, hogy egész konkrétan a túlzottdeficit-eljáráshoz még az IMF-hitelbiztosítéknak vagy garanciának sincsen közvetlen köze, mert ugye az egy másik történet, az a költségvetés finanszírozásának a biztosítéka. Nekünk pedig a költségvetés struktúráját kell úgy átalakítani, hogy az lehetővé tegye az önfinanszírozást. De a helyzet az, hogy Isten bizony, ha Hillary Clinton levelet ír Barroso úrnak, hogy szerinte Orbán Viktornál nincsen derekabb ember a világon, akkor az majd a túlzottdeficit-eljárásban megváltoztatja az unió álláspontját? Mert ha igen, akkor nagy baj van, akkor egy olyan szervezetnek a tagjai vagyunk, ahol a vezetőknek elgurult a gyógyszere.

– De hát tudja Ön is, hogy nagyon sokat számít a politikai életben is és a diplomáciában, sőt a hatalmi politizálásban is, hogy ki kivel milyen viszonyban van. Mennyire bízik meg benne, mennyire ad hitelt a szavainak, mennyire jól jön ki vele, akár egy személyes beszélgetésben. Vagy mennyire veszi rossznéven, ha nem fogadják meg a baráti javaslatait.

– Hát, nézze. Ez ugye ahhoz a kérdéshez vezet, hogy a magyar kormánynak minek kell inkább megfelelni. A magyar választóknak vagy Hillary Clintonnak. Olyan kormányunk már sok volt az elmúlt negyven évben, akik nem győzték a széles nyelvcsapásokkal a megbecsülését kivívni a derék különböző birodalmi központoknak. De egyébként azzal a megoldással most már másodjára jutottunk el a szakadék szélére. Nem kéne ezt abbahagyni? Mert hiába volt, hogy Rákosi Mátyástól Kádár Jánoson át a szocializmusban a Magyarország igyekezett megfelelni a birodalmi elvárásoknak, konkrétan a szakadékba jutottunk vele, aztán jött a rendszerváltás. Most pedig Gyurcsány Ferencnél jobban senki sem próbálta az unió hátsó felét keresni. Úgy szavaztunk uniós döntésekről, hogy még a magyar fordítás meg sem jelent, csak hogy elsők lehessünk, mindegy, miről szól. Na most beljebb vagyunk vele? Hát Bolgár úr, eladósodtunk mint a veszett fene. Az országot szétprivatizálták, lezüllesztették. Ezért. Tulajdonképpen a Fidesz kétharmadában Gyurcsány Ferencnek van a legnagyobb oroszlán szerepe.

– Hát szerintem kéne egy kitüntetést adniuk neki.

– Na most ehhez képest akkor azt az utat már kipróbáltuk. Rajtunk konkrétan nem segített. Akkor most inkább képes vagyok a saját érdekeinket… és nagy tisztelettel magyarázzuk el az Egyesült Államoknak, hogy mi értjük azt, hogy mondjuk az Egyesült Államok mit miért mond, de mi meg máshogy látjuk az életet. És egészen addig, amíg demokrácia van, addig mégiscsak a magyar választók választják a miniszterelnököt, és nem Hillary Clinton. Majd ha Hillary Clinton választja, akkor máshogy kell csinálni a dolgokat.

– Igen, Önök ezt nagyon hangsúlyosan mondják is, és a választóiknak ez tetszik is, én ezt meg is értem, és kell is, hogy valamennyi nemzeti büszkeség legyen a magyar társadalomban.

– Addig ameddig a magyar választó választ, addig muszáj inkább őket figyelni, mint Hillary Clintont.

– Persze. Ez nagyon pragmatikus és okos politikusi hozzáállás. Csak az a kis baj van, hogy közben Hillary Clinton jóindulata is kell, meg José Manuel Barrosóé is, meg Angela Merkelé is, meg Sarkozyé is ahhoz, hogy Magyarország a szakadék széléről egyet-kettőt vissza tudjon hátrálni. Ugyanis az ő, akár biztosítékuk, akár garanciájuk, akár konkrét hitelük nélkül nem fog menni.

– Eddig ugye erről már beszéltünk. Olyan utat jártunk, amikor nem győzték a támogatásukról biztosítani a Gyurcsány-, Bajnai-kormányokat, belementünk a szakadékba. Szerintem ez egy rossz út. Én nagy tisztelettel azt állítom, hogy természetesen elkötelezett atlanti szövetségi hívők vagyunk, elkötelezett européerek vagyunk és az uniónak elkötelezett tagjai. Egyébként nagy-nagy tisztelettel rámutatunk azokra a problémákra, amelyek szerintünk nehézséget okoznak, és ami egyébként a magyar érdekeknek nem felel meg. És ebben pedig vitatkozunk, és majd megpróbálunk valamilyen kezelhető és normál vita kapcsán dűlőre jutni, tehát nem borsot akarunk törni Hillary Clinton vagy Barroso úr vagy nem tudom kinek az orra alá, hanem az a szokatlan, hogy most Magyarországnak egy olyan vezetése van, aki nem csöndben kuksol a hátsó sorokban, és nem győz bólogatni, hanem elmondja a különböző kérdésekben az egyébként fontos véleményét. És néha ez ráadásul telitalálat bizonyos ügyekben, ahol senki nem meri elmondani, de örülnek, ha végre valaki egyszer azt mondja, hogy gyerekek, kedves Európa nem kéne újra gondolni például a génmódosításban a génmódosított élelmiszerben az álláspontunkat? Mert egyébként látjuk, hogy az milyen módon szolgáltatja ki a teljes európai mezőgazdaságot mondjuk a néhány amerikai óriásnak. Ez súlyosabban érinti az amerikai érdekeket, mint bármi más. Nem is véletlen. Hát azért a GMO lobbistáknak a szerepe rögtön a fegyver meg az egészségipar mögött van az Egyesült Államok politikájában. Én ezt értem, hogy itt az a probléma, hogy van egy európai ország, amelyik az alkotmányában mondja, hogy nem kell nekünk GMO. Megjegyzem, számos amerikai szervezettel együtt, akik szintén küzdenek ebben az egész GMO-ügyben, csak mi most alkotmányossá tettük ezt, és ez egy komoly probléma, mert kinyitottunk egy olyan palackot, amiből kijön a szellem, és akkor nehogy majd más országok is…

– De azért nem ez mozgatja elsősorban az amerikai politikát, ezt Ön sem gondolja.

– Nézze. Számtalan eset bebizonyította már, hogy az Egyesült Államok politikáját két dolog mozgatja. Az egyik az a hitvallás, amit ők a társadalomról, demokráciáról, szabadságról gondolnak, a másik meg a primér politikai érdekük. És nagyon sokszor bebizonyosodott, pontosabban számos olyan példát lehet mondani, amikor bizony a primér politikai érdekük felülírta például a szabadságról alkotott nézetüket.

– Magyarországra ez nem igaz, a primér politikai érdek érvényesítése?

– Hát én szerintem Magyarország pontosan ezt teszi, próbálja a primér politikai érdekeit érvényesíteni, és nem pártpolitikai érdekek mentén gondolkozik a magyar vezetés, hogy ugyan mindegy, hogy Magyarország érdekeit nem képviseljük, de legalább a saját pártpolitikai érdekeinket igen. Meg most egy másik kurzus van. Előfordul a demokráciában, szerintem ez helyes.

– Kósa úr, a végén kérdezhetek egy félig-meddig személyeset?

– Kérdezzen teljesen személyeset. Persze.

– Hát csak hogy két hónap múlva is szeretne-e beszélgetni mondjuk velem a Klubrádióban?

– Nagyon szívesen beszélgetek Önnel. A Klubrádióban, máshol, erről szól…

– Ez a máshol rosszul hangzott, már elkönyveltem volna, hogy legyen Klubrádió. Hadd szóljon. Ez olyan jólesett volna egy Fidesz-vezető részéről.

– De jó, nézze. Én semmilyen módon nem tudom befolyásolni a Klubrádió…

– Tudom. Ezt nem is gondoltam.

– Nem úgy értem, hogy a Klubrádió milyen pályázatot ad be egy frekvenciára. Tudom befolyásolni? Nem.

– Nem. Azt nem tudja.

– De mondjuk ha megkérdeztek volna, akkor mindenképpen azt mondom, hogy menjenek egy kicsit felé az ajánlati árban, mert jön valami neve nincs rádió, és akkor…

– Honnan vette volna ezt?

– Tessék?

– Honnan vette volna ezt, hogy jön valami neve nincs rádió és…

– Azért, mert rengeteg pályázatot bonyolítunk le, és mindenkinek azt szoktam mondani, hogy egyébként piac van, ne próbálkozzon azzal, hogy itt ő majd levajaz bármit. Mert jön valaki, aki alámegy. Olyan áron adjon be, amit jónak lát.

– Vagy hogy fölé megy. Fölé megy.

– Jó, most mindegy, hogy tehát ugye bizonyos ajánlatokon alámegy, ha koncessziós pályázat van, fölé megy. Tehát nem, arra ne alapozzon, ami bizonytalan, mert a piaci verseny megtréfálja az embert. Én ezt mondtam volna Önöknek is.

– De azért szeretne velem beszélgetni két hónap múlva is.

– Szívesen.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Mi az oka az Európai Bizottság döntésének?
Mihályi Péter közgazdász

Bolgár György: - Miért kaptuk a nyakunkba ezt az európai bizottsági döntést a kohéziós támogatások felfüggesztéséről? Egyszerűen csak azért, mert régóta nem tudjuk tartani a hiánycélt, azért-e, mert az eddigi intézkedések nem tűnnek elegendőnek az Európai Bizottság számára, vagy azért talán, mert amúgy is rengeteg bajuk van velünk, és itt kínálkozott egy alkalom a szigorú figyelmeztetésre. Vagy netán valamilyen kapcsolat van az IMF–európai uniós hiteltárgyalásokkal is.

Mihályi Péter: - Én azt hiszem, hogy ezek mind-mind közrejátszottak a történésekben. És itt egy láncolattal állunk szemben. Ugye a tegnap esti bejelentés azt a szófordulatot használta, amit Ön is idézett, hogy Magyarország nem tett eleget az adóssághegy és az államadóssággal kapcsolatos problémák leküzdésében. Ez egy elég általános megfogalmazás. Másfelől viszont itt visszautalás történt a bizottság januári döntésére – és ezt mintha már elfelejtettük volna –, ahol a bizottság megállapította, hogy milyen politikai jogsértések történtek, az alkotmány kapcsán, a bírók nyugdíjaztatása, a nemzeti bank és egyebek. És hozzátette, hogy ezek mind rendkívül fontos ügyek a gazdasági válság idején. Tehát már akkor összekapcsolták ezeket a dolgokat, és már abban a január 11-i határozatban, aminek előttem van a szövege, már abban döntöttek arról, hogy ezt a kohézióalap-ügyet mint eljárást igénybe fogják venni, ha indokoltnak látják. Tehát ez végigmegy egy hosszú történeten.

– És mögötte ott van az, hogy Magyarország nemcsak a kifogásolt törvényekben kell hogy változtatásokat végrehajtson, hanem az egész attitűdjében, a törvények sorozatában, nemcsak azok bizonyos betűjében, hanem szellemében is, mint ahogy aztán később kitértek különböző egyéb megnyilvánulások alkalmával arra – vagy akár legutóbb az Európai Parlament határozatában, amelynek egyébként semmi köze a mostani döntéshez –, ami vissza-visszatérő szemrehányás, hogy a magyar törvénykezés szelleme aggasztja az Európai Uniót, és ezért az összes európai szervezet és intézmény tanácsait, ajánlásait meg kell fogadnunk.

– Így van. És őszintén szólva a kormány reakciója engem meglepett, mert én a mostani helyzetben – és most itt visszautalnék arra, amit az előbb mondott, hogy az IMF-fel és az Európai Unióval kölcsön tárgyalások előtt állunk – őszintén szólva azt tartottam volna logikusnak, ha a kormány közli, hogy mindenben teljesen igaza van az Európai Uniónak, igaza van, hogy megbüntetett minket, mert tényleg nem tudjuk hozni azokat az eredményeket, amelyekre korábban ígéretet tettünk. De persze mindenért Gyurcsány Ferenc a hibás, meg az előző nyolc év. Ha ezt mondták volna, akkor ezzel nyitva tartják a lehetőséget annak, hogy az Európai Unióval és majd aztán a Nemzetközi Valutaalappal lehessen tárgyalni sokkal több pénzről, mint amennyire most megbüntettek. Itt az emberek fejében összekeverednek ezek a nagy számok, úgyhogy muszáj megismételni. Ugye 500 millió eurós büntetésre vagy pontosabban pénzbefagyasztásra ítéltek minket, ehhez képest az a hitel, amit az Európai Unió kínál, ami kiszivárgott, hogy az Európai Unió beírta a saját kiskönyvébe, 5 milliárd euró. Ennek a tízszerese, amit kedvezményes hitelként oda akar adni az Európai Unió. Ők ezt már felírták maguknak, hogy ennyit szánnak ránk. Az IMF a Nemzetközi Valutaalap ehhez még hozzátesz 10 milliárd eurót. Tehát 5 milliárd plusz 10, az 15. Tehát sokkal több pénzről van szó, és őszintén szólva tényleg érthetetlen, hogy a magyar kormány miért nem arra törekszik, hogy azt a pénzt megkapjuk kedvező feltételekkel.

– Mert nyilván arra a politikai vagy vélt politikai előnyre akar építeni, hogy bemutatja a magyar választópolgárnak vagy a vele szimpatizáló magyar választópolgárnak, hogy mi keményen harcolunk a magyar érdekekért, akár az Európai Unióval, akár a Valutaalappal szemben is, és mi tudjuk, hogy igazunk volt, igazunk van, igazunk lesz, aztán majd közben valahogy a színfalak mögött megegyezünk velük is. De arról már a népnek nem kell tudnia.

– Igen, csak az a baj, hogy itt a gazdasági folyamatok ennél sokkalta gyorsabban mennek. Nem tudom elhangzott-e a hírekben, de megjelent az interneten, hogy ma délután már nem lehetett eladni magyar államkötvényeket. Délelőtt még egy kicsit elment, délután egyáltalán nem ment el. Vagyis a magyar piacon szereplő befektetők, brókercégek, bankok, akik nem Barroso meg Clinton asszony utasításai alapján, hanem a saját belátásuk és üzleti kalkulációjuk alapján döntenek, most azt mondták, hogy ebben a pillanatban egy fillért nem hajlandók a magyar államnak kölcsönözni. Reméljük, hogy holnap nem ezt fogják mondani, meg holnapután nem ezt fogják mondani. De a mai hírek alapján ez a vélemény alakult ki bennük, és ez nagyon aggasztó, hiszen a pénzügyi összeomlás mindig úgy kezdődött az elmúlt évtizedekben, hogy az állampapírpiac befagy. Reméljük, hogy most nem ez történt.

– És akkor hirtelenjében még sürgősebbé válik majd a Valutaalappal és az unióval folytatandó hiteltárgyalás is. Egy órával ezelőtt a kormány szóvivője, Giró-Szász András itt nekem azt mondta, hogy valószínűleg a GP Morgan elemzőinek van igazuk, akik ma délután azt írták, hogy ez az Európai Bizottsági döntés minden bizonnyal az IMF-tárgyalásokkal van összefüggésben. Ez egy uniós figyelmeztetés akart lenni, vagy nyomásgyakorlás Magyarországra. Tehát a kormány is érzékeli, hogy a dolgok összefüggnek.

– Én is azt gondolom, hát ott is értelmes emberek ülnek, akkor nem értem, hogy miért viselkednek így. Én a kormányszóvivő szavait nem hallgattam, de Kósa Lajos szavait igen. És megint olyasmik hangoztak el ugye, hogy elgurultak a gyógyszerek, meg egyebek. Tehát olyan sértő megállapítások, amelyeket lehet ugyan árnyalni, hogy ez csak feltételes mód, meg ilyesmi, de hát ezek mind-mind borzasztóan irritálják a külvilágot.

– És mondjuk ezek a szavak elgurulnak Brüsszelig is.

– El bizony, ezt azonnal lefordítják, nagyon gyorsan.

– Magyarán azt mondja, hogy nem késő, a kormány végrehajthat egy stílusbeli fordulatot is, és azt mondhatja, hogy igen, megfogadjuk az Európai Unió tanácsait, ajánlásait, változtatunk bizonyos gazdasági lépéseken is, igenis szigorúbban…

– Ez logikailag nem zárható ki, én azonban már hónapok óta azon a véleményen vagyok, hogy a kormánynak esze ágában sincs és nem is volt megállapodni a Nemzetközi Valutaalappal. Tehát ebben az értelemben most kicsit saját magam ellen fordítom a logikát, ahogy kezdtem, én azt gondolom, hogy a kormány tudatosan provokálja a külföldet, nem akar megállapodni.

– Ennek mi volna az értelme? Hiszen akkor ott állnánk a kötvényeket le nem jegyző külföldi piaci szereplők előtt. És előbb-utóbb, ez néhány hónap, kiderülne, hogy senki nem kölcsönöz nekünk pénzt. Márpedig anélkül megbukunk.

– Én azt gondolom, hogy Orbán Viktor ezt a stratégiát nem ma délután vagy tegnap este döntötte el, hanem néhány hónappal ezelőtt. És úgy gondolta, hogy ha szóban nagyjából fele-fele arányban fúj hideget és meleget, akkor ez elegendő lesz ahhoz, hogy a piacokat megnyugtassa. És ebben bizony igaza is volt, mert január elseje óta gyakorlatilag a forint erősödik, a kamatok csökkennek, a kötvénykamatok, a bizalom erősödik, tehát a fele-fele arányban…

– De ha nem fogunk megegyezni a Valutaalappal, akkor megint gyengülni fog.

– Akkor majd gyengülni fog, és mint a mai hírek mutatják, amikor túlságosan sok hideget fúj, mint ahogy ma meg tegnap a kormány hideget fújt, akkor a piacok azonnal reagáltak. De azt gondolom, hogy Orbán Viktornak kezdettől fogva ez volt a szándéka, hogy hideget és meleget felváltva fúj. És három hónapig a dolog működött, lehet, hogy a mai nap volt az, amikor ennek vége szakadt. De az is lehet, hogy ez még fog tovább működni. Ezt nagyon nehéz megítélni, szerintem senki sem tudja.

– A végállomás a tüdőgyulladás?

– Könnyen lehet a tüdőgyulladás, mert kiskabátban, lyukas cipővel rohangászunk a zuhogó esőben, és ez télvíz idején nagyon veszélyes dolog. A magyar gazdaság nagyon instabil állapotban van, és ebből bajok lehetnek.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Egyes orvoscsoportok béremeléséről
Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke

Bolgár György: - Meg van elégedve? Vagy meg lesz, amikor hivatalosan is bejelentik, hogy orvosi béremelés lesz, ha nem is teljesen általános, átlagosan 57 ezer bruttó forinttal.

Éger István: - Nézze, a tárgyalások közepette vagyunk, és a tárgyaló felek abban állapodtak meg, hogy sok részlettel nem terhelik a közvéleményt addig, amíg valamilyen megállapodásra nem tudnak jutni. Ehhez én is tartom magam, ettől függetlenül annyit nyugodtan elmondhatok, hogy az a kitétel, ami megjelent a sajtóban két-három nappal ezelőtt, miszerint az orvosok jelentős részét kitevő alapellátók, mintegy tízezer orvos, gyermekorvos, fogorvos, az őket kiszolgáló asszisztencia mintegy 18-20 ezerre tehető kara kimarad ebből a béremelésből, ez egyszerűen a kamara számára elfogadhatatlan. Szeretném hangsúlyozni, hogy ha ez fordítva lenne, ugyanilyen elfogadhatatlan lenne. Nekünk minden gyermekünk egyformán édes gyermek, ha szabad így fogalmaznom. Nem lehet megkülönböztetést tenni olyan nagyon súlyos a bérhelyzet. És hozzáteszem, az alapellátásban már a kórházban megszokott úgynevezett közalkalmazotti bérmérték sem fizethető ki. Másrészről ez a bizonyos 57 ezerre minősített, illetve kommunikált bér valójában ugye nettó 34-35 ezer forintot jelent egy munkavállalóra és egy hónapra. Bizonyára lesznek hallgatók, akik fel lesznek azon háborodva, ha azt mondom, hogy ez édeskevés. Messze van attól, amit ugye az érdekképviseletek követeltek, és különösen messze van attól a mértéktől, amivel orvost itthon lehetne tartani.

– Akkor ezek szerint még reménykedik abban, hogy lehet ezen változtatni, egyrészt a mértéken, másrészt az érintettek körén?

– Én azt gondolom, hogy az érintettek körén mindenképpen kell változtatni. Tehát itt én csak gyakorlatilag imperatívan tudok beszélni.

– Nem a háziorvos beszél Önből? Most kivételesen nem az orvoskamarai elnök, hanem a háziorvos személyesen?

– Nézze. A háziorvosi tapasztalataim kétségtelenül mondatják velem azt is, ebben higgye el, hogy háziorvosként éppen hogy nem vagyok érdekelt, mert nem az a fő foglalkozásom, tehát engem személyesen nem érint ez anyagilag, szabadjon így mondanom, de vessen rám bárki követ, éppen ez a tisztességes. Ettől legalább független vagyok. Viszont ugyanakkor belülről látom, hogy mit lehet és mit nem lehet egy praxisból anyagilag kihozni. És ezért mondom, hogy ez megengedhetetlen, és ráadásul az orvoskar legkompaktabb és leginkább összefogásra képes, ráadásul legnagyobb lélekszámú egységes csapata a háziorvosi kar. Már az első hír vételére, hogy itt őket háttérbe szorítják, elkezdődött az interneten egyfajta zúgolódás, ha tetszik, szervezkedés. Az alapellátás nagyon könnyen meg tudja állítani az egészségügyet egy-két nap alatt is, ha akarja. Én nem gondolom, hogy érdemes volna ezt az irányt támadni. Különös tekintettel arra, amikor egyébként a kormánynak kiemelt programja az alapellátás fejlesztése és támogatása. Rendkívül nagy hiba volna ebbe az irányba elmenni. Elsőlépcsős alakulat az alapellátás, nem azért, mert én háziorvos vagyok, hanem azért, mert ha az elsőlépcsős alakulat felteszi a kezét, akkor a szakellátásra olyan teher zúdul, hogy órák alatt megbénulhat az egész ellátórendszer. Nem egy okos dolog kihagyni őket. A másik kérdés pedig a mértéket illetően, nagyon sok függ attól, hogy az év hátralévő részére milyen törvényi garanciával milyen további lépéseket tesznek vagy nem tesznek. Ezeknek a tükrén keresztül kell megítélni a jelenlegi összeget.

– Visszatérve a háziorvosokra, például Nagy-Britanniában is óriási viták folynak az új egészségügyi reform körül, és ott az az új elképzelés lényege, hogy a háziorvosokra helyeznének sokkal több felelősséget és terhet. Lényegében ők irányítanák majd a betegeket a különböző szakrendelésekbe, kórházakba, és tulajdonképpen tőlük függne a különböző erőforrások allokálása is: a szerint, ahogy ők döntenek. Biztos ebben is van vitatható elem, de az nyilvánvaló és egyértelmű, hogy a háziorvosokat akarják a rendszer alapjává tenni. Az Ön szavaiból ugyanez derült ki számomra, hogy nélkülük nem fog menni semmilyen átalakítás. De lehet, hogy az egészségügyi kormányzat a viszonylag szűkös lehetőségekkel úgy próbál gazdálkodni, hogy a háziorvosok szerteszét szórva az országban működnek, valószínűleg érdekérvényesítésre kevésbé képesek, mint mondjuk a kórházi vagy szakrendelőben dolgozó orvosok, akik egy pillanat alatt leállíthatnak mondjuk egy nagyon fontos kórházat, ha éppen úgy döntenek, hogy nekik itt már nincs munkájuk, keresnivalójuk, jövőjük. Ezért nekik adnak inkább, a háziorvosok pedig várhatnak a sorukra.

– Én azért anélkül, hogy a részletekbe mélyen belemennék, azt gondolom, hogy ez nem egészen így van, és hogy jobb ezt nem kipróbálni.

– Már arra gondol, hogy nem így van, hogy a háziorvosok nem képesek érdekérvényesítésre?

– A háziorvosok önálló, saját sorsukról dönteni képes egzisztenciák. Gyatra, keserves, hónapról hónapra élő egzisztenciák, de önálló egzisztenciák. Vállalkozók, évtizedes múltra visszatekintő sokkal komplexebb világképük van az őket körülvevő gazdasági-szakmai környezetről, és az emberi környezetről is, mert minden nap kint élnek gyakorlatilag a területen. A magukra hagyottság és az izoláltság, amely egyébként valóban sok esetben nem előny, ebben az esetben viszont olyan tulajdonságokkal ruházza fel őket, amelyek alapján adott esetben sokkal komolyabban mernek és tudnak lépni, ha akarnak, mint azok, akik egy menedzsment felügyelete alatt gyakorlatilag egybezárva dolgoznak. Nem kell versenyezni az érdekérvényesítő képesség tekintetében, annyit mondtam összesen, hogy az alapellátásnál ujjat húzni nem tanácsos, és azt gondolom, nem is célszerű. Ezt inkább csak egy halk jó tanácsként mondanám a döntéshozóknak.

– Az egészségügyi államtitkárság oldaláról mennyi együttműködési vagy kompromisszumkészséget vél felfedezni?

– Tárgyalások közepette vagyunk, eddig a tárgyalások az asztal mellett zajlottak, és hogy is mondjam…

– Ez fenyegetően hangzott, ez az eddig az asztal mellett.

– Tehát én azt gondolom, hogy amíg ez így tart, addig nincs okom és jogom ezt minősíteni és nem is akarom. A végeredmény fogja eldönteni, hogy ez mire lesz használható.

– Mikor lesz ez a végeredmény?

– Erre pontos napot nem tudok mondani, azon egyszerű oknál fogva, hogy még nekünk sem mondtak. Az utolsó szakértői egyeztetés múlt szerdán volt, ebben a pillanatban arra várunk, hogy kapunk-e valamilyen jelzést. Többet nem tudok, tehát fogalmam sincs róla. Olyan információink azért voltak, hogy most már belátható időn belül szeretné a döntéshozó dűlőre vinni a dolgot.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >