Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 23.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. február 25. szombat, 04:02; Megbeszéljük

6. oldal / 6

Egyes orvoscsoportok béremeléséről
Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke

Bolgár György: - Meg van elégedve? Vagy meg lesz, amikor hivatalosan is bejelentik, hogy orvosi béremelés lesz, ha nem is teljesen általános, átlagosan 57 ezer bruttó forinttal.

Éger István: - Nézze, a tárgyalások közepette vagyunk, és a tárgyaló felek abban állapodtak meg, hogy sok részlettel nem terhelik a közvéleményt addig, amíg valamilyen megállapodásra nem tudnak jutni. Ehhez én is tartom magam, ettől függetlenül annyit nyugodtan elmondhatok, hogy az a kitétel, ami megjelent a sajtóban két-három nappal ezelőtt, miszerint az orvosok jelentős részét kitevő alapellátók, mintegy tízezer orvos, gyermekorvos, fogorvos, az őket kiszolgáló asszisztencia mintegy 18-20 ezerre tehető kara kimarad ebből a béremelésből, ez egyszerűen a kamara számára elfogadhatatlan. Szeretném hangsúlyozni, hogy ha ez fordítva lenne, ugyanilyen elfogadhatatlan lenne. Nekünk minden gyermekünk egyformán édes gyermek, ha szabad így fogalmaznom. Nem lehet megkülönböztetést tenni olyan nagyon súlyos a bérhelyzet. És hozzáteszem, az alapellátásban már a kórházban megszokott úgynevezett közalkalmazotti bérmérték sem fizethető ki. Másrészről ez a bizonyos 57 ezerre minősített, illetve kommunikált bér valójában ugye nettó 34-35 ezer forintot jelent egy munkavállalóra és egy hónapra. Bizonyára lesznek hallgatók, akik fel lesznek azon háborodva, ha azt mondom, hogy ez édeskevés. Messze van attól, amit ugye az érdekképviseletek követeltek, és különösen messze van attól a mértéktől, amivel orvost itthon lehetne tartani.

– Akkor ezek szerint még reménykedik abban, hogy lehet ezen változtatni, egyrészt a mértéken, másrészt az érintettek körén?

– Én azt gondolom, hogy az érintettek körén mindenképpen kell változtatni. Tehát itt én csak gyakorlatilag imperatívan tudok beszélni.

– Nem a háziorvos beszél Önből? Most kivételesen nem az orvoskamarai elnök, hanem a háziorvos személyesen?

– Nézze. A háziorvosi tapasztalataim kétségtelenül mondatják velem azt is, ebben higgye el, hogy háziorvosként éppen hogy nem vagyok érdekelt, mert nem az a fő foglalkozásom, tehát engem személyesen nem érint ez anyagilag, szabadjon így mondanom, de vessen rám bárki követ, éppen ez a tisztességes. Ettől legalább független vagyok. Viszont ugyanakkor belülről látom, hogy mit lehet és mit nem lehet egy praxisból anyagilag kihozni. És ezért mondom, hogy ez megengedhetetlen, és ráadásul az orvoskar legkompaktabb és leginkább összefogásra képes, ráadásul legnagyobb lélekszámú egységes csapata a háziorvosi kar. Már az első hír vételére, hogy itt őket háttérbe szorítják, elkezdődött az interneten egyfajta zúgolódás, ha tetszik, szervezkedés. Az alapellátás nagyon könnyen meg tudja állítani az egészségügyet egy-két nap alatt is, ha akarja. Én nem gondolom, hogy érdemes volna ezt az irányt támadni. Különös tekintettel arra, amikor egyébként a kormánynak kiemelt programja az alapellátás fejlesztése és támogatása. Rendkívül nagy hiba volna ebbe az irányba elmenni. Elsőlépcsős alakulat az alapellátás, nem azért, mert én háziorvos vagyok, hanem azért, mert ha az elsőlépcsős alakulat felteszi a kezét, akkor a szakellátásra olyan teher zúdul, hogy órák alatt megbénulhat az egész ellátórendszer. Nem egy okos dolog kihagyni őket. A másik kérdés pedig a mértéket illetően, nagyon sok függ attól, hogy az év hátralévő részére milyen törvényi garanciával milyen további lépéseket tesznek vagy nem tesznek. Ezeknek a tükrén keresztül kell megítélni a jelenlegi összeget.

– Visszatérve a háziorvosokra, például Nagy-Britanniában is óriási viták folynak az új egészségügyi reform körül, és ott az az új elképzelés lényege, hogy a háziorvosokra helyeznének sokkal több felelősséget és terhet. Lényegében ők irányítanák majd a betegeket a különböző szakrendelésekbe, kórházakba, és tulajdonképpen tőlük függne a különböző erőforrások allokálása is: a szerint, ahogy ők döntenek. Biztos ebben is van vitatható elem, de az nyilvánvaló és egyértelmű, hogy a háziorvosokat akarják a rendszer alapjává tenni. Az Ön szavaiból ugyanez derült ki számomra, hogy nélkülük nem fog menni semmilyen átalakítás. De lehet, hogy az egészségügyi kormányzat a viszonylag szűkös lehetőségekkel úgy próbál gazdálkodni, hogy a háziorvosok szerteszét szórva az országban működnek, valószínűleg érdekérvényesítésre kevésbé képesek, mint mondjuk a kórházi vagy szakrendelőben dolgozó orvosok, akik egy pillanat alatt leállíthatnak mondjuk egy nagyon fontos kórházat, ha éppen úgy döntenek, hogy nekik itt már nincs munkájuk, keresnivalójuk, jövőjük. Ezért nekik adnak inkább, a háziorvosok pedig várhatnak a sorukra.

– Én azért anélkül, hogy a részletekbe mélyen belemennék, azt gondolom, hogy ez nem egészen így van, és hogy jobb ezt nem kipróbálni.

– Már arra gondol, hogy nem így van, hogy a háziorvosok nem képesek érdekérvényesítésre?

– A háziorvosok önálló, saját sorsukról dönteni képes egzisztenciák. Gyatra, keserves, hónapról hónapra élő egzisztenciák, de önálló egzisztenciák. Vállalkozók, évtizedes múltra visszatekintő sokkal komplexebb világképük van az őket körülvevő gazdasági-szakmai környezetről, és az emberi környezetről is, mert minden nap kint élnek gyakorlatilag a területen. A magukra hagyottság és az izoláltság, amely egyébként valóban sok esetben nem előny, ebben az esetben viszont olyan tulajdonságokkal ruházza fel őket, amelyek alapján adott esetben sokkal komolyabban mernek és tudnak lépni, ha akarnak, mint azok, akik egy menedzsment felügyelete alatt gyakorlatilag egybezárva dolgoznak. Nem kell versenyezni az érdekérvényesítő képesség tekintetében, annyit mondtam összesen, hogy az alapellátásnál ujjat húzni nem tanácsos, és azt gondolom, nem is célszerű. Ezt inkább csak egy halk jó tanácsként mondanám a döntéshozóknak.

– Az egészségügyi államtitkárság oldaláról mennyi együttműködési vagy kompromisszumkészséget vél felfedezni?

– Tárgyalások közepette vagyunk, eddig a tárgyalások az asztal mellett zajlottak, és hogy is mondjam…

– Ez fenyegetően hangzott, ez az eddig az asztal mellett.

– Tehát én azt gondolom, hogy amíg ez így tart, addig nincs okom és jogom ezt minősíteni és nem is akarom. A végeredmény fogja eldönteni, hogy ez mire lesz használható.

– Mikor lesz ez a végeredmény?

– Erre pontos napot nem tudok mondani, azon egyszerű oknál fogva, hogy még nekünk sem mondtak. Az utolsó szakértői egyeztetés múlt szerdán volt, ebben a pillanatban arra várunk, hogy kapunk-e valamilyen jelzést. Többet nem tudok, tehát fogalmam sincs róla. Olyan információink azért voltak, hogy most már belátható időn belül szeretné a döntéshozó dűlőre vinni a dolgot.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!