Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 23.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. február 25. szombat, 04:02
- Megbeszéljük
Az Európai Bizottság döntéséről és az Egyesült Államokról
Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke
Bolgár György: - És Önt is arról faggatnám, amiről az imént Giró-Szász András kormányszóvivőt, az Európai Bizottság döntéséről, ami nem végleges abban az értelemben, hogy az Európai Unió pénzügyminiszterei erre még áldásukat kell hogy adják, vagy éppen úgy dönthetnek menet közben, hogy tulajdonképpen elsietett volt ez a döntés. Magyarország teljesíti, amit kérünk tőle, úgyhogy nem fenyegetjük őt szankcióval a jövő évben. Ön szerint van erre esély?
Kósa Lajos: - Az Európai Bizottság egy javaslatot fogalmazott meg, nem ő a döntéshozó. Tehát javaslatot tehet. Én azt gondolom, hogy a túlzottdeficit-eljárásnak, ami 2004 óta folyik Magyarország ellen, ez a javaslattétel az egyik következménye lehet. Ugyanakkor mi azért tartjuk ezt megalapozatlannak, erről beszéltünk, mert pont Magyarország az új kormány alatt az elmúlt két évben teljesítette a kritériumokat, amelyeket korábban sosem teljesített. Tehát mondjuk most furcsa lenne egy olyan eszközhöz nyúlni, ami egy olyan szakaszban sújtja az országot, amikor már elmozdulunk a túlzottdeficit-eljárás által teremtett helyzetből.
– Mi érdeke volna az Európai Bizottságnak meg az Európai Uniónak, hogy olyankor avatkozzon közbe, amikor már rátértünk a helyes útra.
– Hát ez jó kérdés. Szerintem bocsánat, igaza van, ez egy teljesen értelmetlen döntés szerintem. Erről beszéltünk. Tehát ezért nem is tartom valószínűnek, hogy…
– Úgy gondolja, hogy ott ül 27 vagy ebben az esetben csak 26 európai uniós biztos, de a 27. írásos véleménye is ott van, és azt mondják, hogy mi a fenét csináljunk Magyarországgal, hozzunk egy értelmetlen döntést?
– Bolgár úr. A világtörténelemben hány olyan döntést hoztak demokráciák, ami teljességgel értelmetlen volt. Miközben egyébként lehetett tudni, hogy tévedésen alapul a döntés.
– Hát ezt éppen lehetne az elmúlt másfél év magyarországi történéseire is mondani, a mi demokráciákban egy kétharmados többség hozott egy csomó olyan törvényt például, amellyel az Európai Unió jelentős része, jelentős politikai erői, médiája nem értenek egyet.
– Igen, de most az egy másik téma amit felvetett.
– Én csak mondom, hogy hát igen, vannak döntések, amelyek rosszak.
– De Bolgár úr, akkor most Ön ezek szerint egyetért velem, tehát bizony akár az Európai Unióban is van arra példa, nem is kevés…
– Hogyne. Stimmel.
– …hogy az unió egy teljesen értelmetlen döntést hoz. Na most az uniós bizottság szerintem itt egy értelmetlen döntést hozott, de ez egy javaslat, és majd a pénzügyminiszterek tanácsa hozza meg a döntést kétharmados többséggel. Szerintem ez egy rossz döntés volt. Én annak adok nagyobb valószínűséget, hogy ezt a döntést a pénzügyminiszterek tanácsa felülbírálja, főleg azért, mert rendkívül rossz az üzenete. Gondoljuk csak meg, az unió 2004 óta követeli azt, hogy a feleljünk meg a maastrichti kritériumoknak. Most, amikor két éve folyamatosan megfelelünk, és 3 százalék alatt tartjuk a költségvetési hiányt, sőt 2013 esetén is 0,25 százalékról vitatkozunk, ekkor büntetnek meg? Hát akkor ez azt üzeni a többieknek, hogy gyerekek, mindegy, hogy milyen erőfeszítéseket tesztek, vállalva egy sor konfliktust, mert úgyis úgy döntenek, hogy kényük-kedvük szerint. Hogy ezen már megint nincsen sapka. Hát így nem lehet élni.
– 2010-ben nem volt 3 százalék alatt a hiány, 2011-ben igen, de a magánnyugdíjpénztári bevétel egy részének odacsoportosításával, strukturálisan állítólag 6-7 százalék között van. Idén remélhetőleg annyi lesz, bízzunk benne.
– Bocsánat, az uniós bizottság is ezt mondja. Azt mondja az uniós bizottság, hogy 2012-ben az ő véleményük szerint is 2,9 százalék körül lesz a hiány.
– De valahogy nem akarnak hinni Magyarországnak, mert azt látják, hogy nemcsak 2004 óta, ami kétségtelen tény, megszegte ezeket az előírásokat, de az Orbán-kormány is az egész múlt évet azzal töltötte, hogy néhány hónaponként zárolt költségvetési kiadásokat, módosította az egészet. Tehát még a 2011-es terve sem valósult meg, csak úgy sikerült végül tartani ezt a hiányt, hogy a nyugdíjpénztári bevételek odamentek. Ezért aztán úgy gondolja a bizottság, hogy az ígéretek nagyon szépek, de nem elég a bizonyíték ennek alátámasztására.
– Hát nézze. A számok azért itt magukért beszélnek. 2010-ben a 2010-es költségvetést nem az Orbán-kormány határozta meg, hanem Bajnai Gordon kormánya. Mert ugye azt akkor fogadtuk el, amikor még Bajnai Gordon volt a miniszterelnök. Tehát ebből a szempontból az irányadó a 2011-es az volt, az Orbán-kormány első költségvetése. 3 százalék alatt maradt a hiány? Igen.
– 3 százalék alatt maradt, és idén el tudnak venni még 2700 milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári megtakarítást? Nem.
– Hát de egy sor strukturális intézkedést már hozott a kormány, az önkormányzati rendszertől a felsőoktatáson az egészségügyig. De most tekintsünk el ettől. Én most csak a számokat mondom. 2011-ben tehát alatta maradt. 2012-ben alatta marad-e? Azt mondja az unió, nem nekünk kell hinni, az unió saját maga mondja, hogy igen. Tehát ez nem bizalom kérdése, ők maguk hisznek-e maguknak. 2013-ra mondják, hogy igen, de mi van akkor, ha 2013 nem úgy alakul, és mondják azt, hogy szerintük 3,25 százalék körül lesz a hiány. Megjegyzem, ezzel még mindig 20 ország előttünk van a rossz hiányadatokban. Tehát mi abszolút a jobbak között vagyunk. De erre mondjuk, hogy de hát a helyzet a következő. Korábban is voltak egyedi bevételek, megoldások. Mindig felette maradtunk minden szocialista kormány esetén a 3 százalék hiánynak. Most két éve tehát tavaly alatta maradtunk.
– Egy éve.
– És idén, azt mondja az unió, hogy alatta maradunk. Logikus, hogy most büntetnek meg? Még akkor is, ha egyébként persze tudjuk, hogy koránt sincs vége a folyamatnak, még egy sor dolgot kell csinálni ahhoz, hogy Magyarország egy stabil és önfenntartó költségvetési gazdálkodást tudjon folytatni. De hát azt nem lehet elvitatni, hogy mi, szemben a szocialista kormányokkal, ehhez felelősségteljesen álltunk hozzá. Hát a szocialistáknál volt a reptér-privatizáció 500 milliárdos bevétel. És azzal az 500 milliárddal alatta tudták tartani a hiányt? Nem. Hát most akkor ezért mondom, lehet ezt csinálni az uniónak, de szerintem ez teljesen értelmetlen.
– Na ha ennyire jók vagyunk, akkor…
– Nem vagyunk ennyire jók, de a szándékot nem lehet elvitatni.
– A szándékot nem vitatom el. Ha ennyire jók vagyunk, akkor miért fordultunk a Nemzetközi Valutaalaphoz és az Európai Unióhoz. Nem kis kölcsönért?
– Először is nem kölcsönért fordultunk, hanem hitelbiztosításért. Ugye már vitatkoztunk erről.
– Áh, Kósa úr, de…
– De várjon egy picit.
– …Ön is tudja, Ön közgazdasági egyetemet végzett, tudja, hogy ez nem így van. A Nemzetközi Valutaalap csak hiteleket ajánl. Nem biztosítótársaság.
– Nem biztosítótársaság, de mondjuk a bankok sem, mégis adnak bankgaranciát. Mi hitelgaranciát kértünk, de most a helyzet a következő. Ez újabb elkötelezettségünket bizonyítja arra, hogy rendkívüli komolyan vesszük azt, hogy több oldalról biztosítsuk be, hogy a magyar költségvetést és a magyar államháztartást egy nehéz periódus után olyan pályára állítsuk, ami biztosítja azt, hogy tartósan önfinanszírozók vagyunk, tartósan 3 százalék alatti a hiányunk, és megfelelünk a maastrichti kritériumoknak. Ezért fordultunk az IMF-hez. Hát akkor azt a kérdést kell feltenni, hogy akkor mit csináljunk még, milyen csillagot hozzunk le az égről a bizottságnak.
– Na ezen gondolkoznak? Mert ez tényleg egy fontos kérdés. Lehet, hogy nem csillagot kéne lehozni, együttműködőbb, barátságos arcot kellene mutatni az Európai Uniónak, az Egyesült Államoknak. Ha ezt megteszik, hátha minden sikerülni fog.
– De először is. A túlzottdeficit-eljárásnak mi köze van az Egyesült Államokhoz, Bolgár úr?
– Most ezt általában mondtam, hiszen onnan is éri Önöket nyomás. Ezért jutott eszembe Amerika.
– Hát, nézze. Bármilyen széles nyelvcsapásokkal halad az ember a nemzetközi életben, így konkrétan nem baj az, ha figyel arra, hogy az élet hogyan alakul. A túlzottdeficit-eljáráshoz az Egyesült Államoknak semmi köze nincsen.
– De a Valutaalaphoz és a hitelhez van köze.
– Igen. Egyébként hozzáteszem, hogy egész konkrétan a túlzottdeficit-eljáráshoz még az IMF-hitelbiztosítéknak vagy garanciának sincsen közvetlen köze, mert ugye az egy másik történet, az a költségvetés finanszírozásának a biztosítéka. Nekünk pedig a költségvetés struktúráját kell úgy átalakítani, hogy az lehetővé tegye az önfinanszírozást. De a helyzet az, hogy Isten bizony, ha Hillary Clinton levelet ír Barroso úrnak, hogy szerinte Orbán Viktornál nincsen derekabb ember a világon, akkor az majd a túlzottdeficit-eljárásban megváltoztatja az unió álláspontját? Mert ha igen, akkor nagy baj van, akkor egy olyan szervezetnek a tagjai vagyunk, ahol a vezetőknek elgurult a gyógyszere.
– De hát tudja Ön is, hogy nagyon sokat számít a politikai életben is és a diplomáciában, sőt a hatalmi politizálásban is, hogy ki kivel milyen viszonyban van. Mennyire bízik meg benne, mennyire ad hitelt a szavainak, mennyire jól jön ki vele, akár egy személyes beszélgetésben. Vagy mennyire veszi rossznéven, ha nem fogadják meg a baráti javaslatait.
– Hát, nézze. Ez ugye ahhoz a kérdéshez vezet, hogy a magyar kormánynak minek kell inkább megfelelni. A magyar választóknak vagy Hillary Clintonnak. Olyan kormányunk már sok volt az elmúlt negyven évben, akik nem győzték a széles nyelvcsapásokkal a megbecsülését kivívni a derék különböző birodalmi központoknak. De egyébként azzal a megoldással most már másodjára jutottunk el a szakadék szélére. Nem kéne ezt abbahagyni? Mert hiába volt, hogy Rákosi Mátyástól Kádár Jánoson át a szocializmusban a Magyarország igyekezett megfelelni a birodalmi elvárásoknak, konkrétan a szakadékba jutottunk vele, aztán jött a rendszerváltás. Most pedig Gyurcsány Ferencnél jobban senki sem próbálta az unió hátsó felét keresni. Úgy szavaztunk uniós döntésekről, hogy még a magyar fordítás meg sem jelent, csak hogy elsők lehessünk, mindegy, miről szól. Na most beljebb vagyunk vele? Hát Bolgár úr, eladósodtunk mint a veszett fene. Az országot szétprivatizálták, lezüllesztették. Ezért. Tulajdonképpen a Fidesz kétharmadában Gyurcsány Ferencnek van a legnagyobb oroszlán szerepe.
– Hát szerintem kéne egy kitüntetést adniuk neki.
– Na most ehhez képest akkor azt az utat már kipróbáltuk. Rajtunk konkrétan nem segített. Akkor most inkább képes vagyok a saját érdekeinket… és nagy tisztelettel magyarázzuk el az Egyesült Államoknak, hogy mi értjük azt, hogy mondjuk az Egyesült Államok mit miért mond, de mi meg máshogy látjuk az életet. És egészen addig, amíg demokrácia van, addig mégiscsak a magyar választók választják a miniszterelnököt, és nem Hillary Clinton. Majd ha Hillary Clinton választja, akkor máshogy kell csinálni a dolgokat.
– Igen, Önök ezt nagyon hangsúlyosan mondják is, és a választóiknak ez tetszik is, én ezt meg is értem, és kell is, hogy valamennyi nemzeti büszkeség legyen a magyar társadalomban.
– Addig ameddig a magyar választó választ, addig muszáj inkább őket figyelni, mint Hillary Clintont.
– Persze. Ez nagyon pragmatikus és okos politikusi hozzáállás. Csak az a kis baj van, hogy közben Hillary Clinton jóindulata is kell, meg José Manuel Barrosóé is, meg Angela Merkelé is, meg Sarkozyé is ahhoz, hogy Magyarország a szakadék széléről egyet-kettőt vissza tudjon hátrálni. Ugyanis az ő, akár biztosítékuk, akár garanciájuk, akár konkrét hitelük nélkül nem fog menni.
– Eddig ugye erről már beszéltünk. Olyan utat jártunk, amikor nem győzték a támogatásukról biztosítani a Gyurcsány-, Bajnai-kormányokat, belementünk a szakadékba. Szerintem ez egy rossz út. Én nagy tisztelettel azt állítom, hogy természetesen elkötelezett atlanti szövetségi hívők vagyunk, elkötelezett européerek vagyunk és az uniónak elkötelezett tagjai. Egyébként nagy-nagy tisztelettel rámutatunk azokra a problémákra, amelyek szerintünk nehézséget okoznak, és ami egyébként a magyar érdekeknek nem felel meg. És ebben pedig vitatkozunk, és majd megpróbálunk valamilyen kezelhető és normál vita kapcsán dűlőre jutni, tehát nem borsot akarunk törni Hillary Clinton vagy Barroso úr vagy nem tudom kinek az orra alá, hanem az a szokatlan, hogy most Magyarországnak egy olyan vezetése van, aki nem csöndben kuksol a hátsó sorokban, és nem győz bólogatni, hanem elmondja a különböző kérdésekben az egyébként fontos véleményét. És néha ez ráadásul telitalálat bizonyos ügyekben, ahol senki nem meri elmondani, de örülnek, ha végre valaki egyszer azt mondja, hogy gyerekek, kedves Európa nem kéne újra gondolni például a génmódosításban a génmódosított élelmiszerben az álláspontunkat? Mert egyébként látjuk, hogy az milyen módon szolgáltatja ki a teljes európai mezőgazdaságot mondjuk a néhány amerikai óriásnak. Ez súlyosabban érinti az amerikai érdekeket, mint bármi más. Nem is véletlen. Hát azért a GMO lobbistáknak a szerepe rögtön a fegyver meg az egészségipar mögött van az Egyesült Államok politikájában. Én ezt értem, hogy itt az a probléma, hogy van egy európai ország, amelyik az alkotmányában mondja, hogy nem kell nekünk GMO. Megjegyzem, számos amerikai szervezettel együtt, akik szintén küzdenek ebben az egész GMO-ügyben, csak mi most alkotmányossá tettük ezt, és ez egy komoly probléma, mert kinyitottunk egy olyan palackot, amiből kijön a szellem, és akkor nehogy majd más országok is…
– De azért nem ez mozgatja elsősorban az amerikai politikát, ezt Ön sem gondolja.
– Nézze. Számtalan eset bebizonyította már, hogy az Egyesült Államok politikáját két dolog mozgatja. Az egyik az a hitvallás, amit ők a társadalomról, demokráciáról, szabadságról gondolnak, a másik meg a primér politikai érdekük. És nagyon sokszor bebizonyosodott, pontosabban számos olyan példát lehet mondani, amikor bizony a primér politikai érdekük felülírta például a szabadságról alkotott nézetüket.
– Magyarországra ez nem igaz, a primér politikai érdek érvényesítése?
– Hát én szerintem Magyarország pontosan ezt teszi, próbálja a primér politikai érdekeit érvényesíteni, és nem pártpolitikai érdekek mentén gondolkozik a magyar vezetés, hogy ugyan mindegy, hogy Magyarország érdekeit nem képviseljük, de legalább a saját pártpolitikai érdekeinket igen. Meg most egy másik kurzus van. Előfordul a demokráciában, szerintem ez helyes.
– Kósa úr, a végén kérdezhetek egy félig-meddig személyeset?
– Kérdezzen teljesen személyeset. Persze.
– Hát csak hogy két hónap múlva is szeretne-e beszélgetni mondjuk velem a Klubrádióban?
– Nagyon szívesen beszélgetek Önnel. A Klubrádióban, máshol, erről szól…
– Ez a máshol rosszul hangzott, már elkönyveltem volna, hogy legyen Klubrádió. Hadd szóljon. Ez olyan jólesett volna egy Fidesz-vezető részéről.
– De jó, nézze. Én semmilyen módon nem tudom befolyásolni a Klubrádió…
– Tudom. Ezt nem is gondoltam.
– Nem úgy értem, hogy a Klubrádió milyen pályázatot ad be egy frekvenciára. Tudom befolyásolni? Nem.
– Nem. Azt nem tudja.
– De mondjuk ha megkérdeztek volna, akkor mindenképpen azt mondom, hogy menjenek egy kicsit felé az ajánlati árban, mert jön valami neve nincs rádió, és akkor…
– Honnan vette volna ezt?
– Tessék?
– Honnan vette volna ezt, hogy jön valami neve nincs rádió és…
– Azért, mert rengeteg pályázatot bonyolítunk le, és mindenkinek azt szoktam mondani, hogy egyébként piac van, ne próbálkozzon azzal, hogy itt ő majd levajaz bármit. Mert jön valaki, aki alámegy. Olyan áron adjon be, amit jónak lát.
– Vagy hogy fölé megy. Fölé megy.
– Jó, most mindegy, hogy tehát ugye bizonyos ajánlatokon alámegy, ha koncessziós pályázat van, fölé megy. Tehát nem, arra ne alapozzon, ami bizonytalan, mert a piaci verseny megtréfálja az embert. Én ezt mondtam volna Önöknek is.
– De azért szeretne velem beszélgetni két hónap múlva is.
– Szívesen.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!